Színes, szagos maláj kaleidoszkóp, avagy a multikulturális Malajzia tényleg érdekes hely

Volt idő, amikor a délkelet-ázsiai Malajzia a világ kilencedik leglátogatottabb turisztikai úti célja volt (ma mégis alig ismerjük), amely annak tükrében még nagyobb durranás, hogy az ország csak alig 65 éve létezik szuverén államként. No persze az is igaz, hogy kulturális régióként, egységként már évezredek óta virágzik, csak éppen különböző vidékei mindig más befolyási övezetekbe tartoztak. Vagy mégsem? 

Ha megnézzük a kulturális régió fogalmát (az egy adott helyen élők nyelvüket, vallásukat, meggyőződésüket, szokásaikat, egy szóval, kulturális sajátosságaikat tekintve közös vonásokkal bírnak), akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy a muszlimok, buddhisták, keresztények, hinduk, konfuciánusok, malájok, kínaiak, indiaiak által lakott Malajzia legkevésbé sem egy homogén kulturális egység. Mégis, az egykori maláj királyságok, sőt, napjainkban a muszlim államvallású Malajzia is önmagában lefedik a kulturális régió fogalmát. De ha tüzetesebben szemügyre vesszük az ország történelmét, könnyű észrevenni, hogy már a legkorábbi időktől fogva jelen volt létében a kulturális keveredés, hiszen a Maláj-félsziget stratégiai fekvésének és a nemzetközi kereskedelemnek köszönhetően már a történelem hajnalán fontos megállónak számított. Így aztán évszázadokon át a maga teljes természetességével fejlődött olyan multikulturális környezetté, amilyennek ma ismerjük: ahol a legnagyobb békességben él együtt a muszlim vallású maláj a buddhista vagy konfuciánus kínaival, a hindu indiaival, vagy a keresztény európaiakkal. Ez a békés együttélés pedig nem kifejezetten jellemző a világ más pontjaira.

Pedig, ha jobban beleásunk, még az ország elnevezése sem kifejezetten maláj: az ország és a nép neve ugyanis egy szumátrai (ma Indonézia) folyó nevéből, a Sungai Melayu-ból eredhet. Ugyanakkor a folyó elnevezése viszont tamil gyökerű szó, melynek jelentése domb. Azonban ha a malájok nemzeti identitását, a malájság meghatározását nézzük – melyet az ország alkotmánya is kihangsúlyoz – etnikai örökségüktől függetlenül csak az lehet maláj, aki muszlim vallású, máskülönben jogilag nem maláj (természetesen ezt kiegészíti a maláj nyelv ismerete és a maláj kultúra gyakorlása). A hitehagyott malájok elveszítik bumiputra (a malájokra használt szó) kiváltságaikat, ugyanakkor, amikor egy nem maláj befogadja az iszlámot, azt mondják, „masuk Melayu” vagyis legyen maláj. Ez a rendelkezés – melyet az 1960-as évek végén hoztak, hogy enyhítsék az etnikumok közötti feszültségeket – ugyanakkor privilegizált státuszba emeli a malájokat a malajziai kínaiakkal, indiaiakkal szemben. Persze mindez nem véletlen, hiszen az ország 31 milliós lakosságának éppen csak a felét teszik ki az etnikailag malájok, a többiek kínaiak, indiaiak, és más őslakosok. Ez is jól tükrözi tehát, hogy a maláj kultúrában 

milyen központi szerepet játszik az iszlám, melyet itt a „Föderáció vallásaként” értelmeznek. Ugyanakkor az országban más vallások is szabadon gyakorolhatók, mely a terület korai történelmének multikulturális fejlődésére vezethető vissza.

A maláj identitástudat egy másik szép kifejeződése a malajziai zászló, melyet itt Jalur Gemilang néven ismernek, és magyarul annyit tesz, a dicsőség csíkjai. A zászlót 1997-ben Tun Dr. Mahatnir bin Mohammad, akkori miniszterelnök nevezte el így, de vajon ki volt a lobogó megalkotója? 1949-ben a Maláj Föderáció törvényhozó testülete, a Szövetségi Törvényhozó Tanács tervpályázatot írt ki egy új zászlóra, mely a Maláj Unió lobogóját váltotta. A pályázatra 373 beadvány érkezett, de mindössze csak hármat fogadtak el, köztük egy tehetséges 29 éves fiatalemberét, Mohamed Hamzah-ét, aki összesen négy beadvánnyal indult a pályázaton. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Hamzah eredetileg 11 kék-fehér sávosra tervezte a zászlót, melyet vörös mező egészített ki, benne fehér félholddal és egy ötágú csillaggal. Ehhez képest ma a maláj zászló 14 vörös-fehér sávos, kék mezővel, sárga félholddal és az öt helyett 14 ágú csillaggal. A csillag és a félhold az iszlám szimbóluma, a csillag 14 ága, illetve a 14 sáv az országot alkotó tagállamokat képviseli (a további 3 sáv a később csatlakozó Sabahot, Sarawakot és Szingapúrt jelképezte, s bár Szingapúr 1965-ben kilépett az államszövetségből, a zászlót már nem módosították). A vörös, kék és fehér a Brit Nemzetközösség tagságát, illetve Malajzia népeinek egységét fejezi ki, míg a sárga az uralkodók színe.

.

A végleges tervet VI. György király 1950. májusában hagyta jóvá, majd 1950. május 16-án tűzték ki először a Selangor-palotában. A ma ismert változat 1963 óta létezik, amikor a Maláj Föderációból Malajziai Államszövetség lett. Maga a 14 ágú csillag a maláj államok egységét szimbolizálja.

Hamzah – aki egyébként elismert vexillográfus és építész volt – tervezte még a johori szultán uralkodói jelvényeit, a johori címert, és számos johori épületet is, mégis, a Jalur Gemilang a legismertebb alkotása. Érdekes azonban, hogy a maláj zászló tervezőjének kiléte csupán az 1990-es évek végére derült ki, ugyanis Hamzah nem akart vele kérkedni, és 1993-ban bekövetkező halála előtt azt kérte öccsétől, hogy tartsa titokban, hogy ő tervezte Malajzia zászlaját. Öccse, Abu Bakar sokáig be is tartotta bátyjának tett ígéretét, de amikor egyre többen állították magukról, hogy ők voltak a tervezők, Johor Bahru Közmunka Osztályához és a Johor Heritage Foundation-höz fordult segítségért, hogy bebizonyíthassák, hogy Mohamed Hamzah tervezte a Jalur Gemilangot. Itt találtak néhány bizonyítékot erre vonatkozóan, köztük egy Hamzah által aláírt pauszpapírt, rajta a zászló terveivel.    

Visszatérve az iszlámhoz, vizsgáljuk meg kicsit a maláj szókincset is, melyben számos arab eredetű szóra bukkanhatunk, amely az iszlám imádság és rituálék közös nyelve. De ugyanígy találunk benne más kultúrák szavait is, mint a szanszkritot, tamilt (melyek az indiai kulturális hatásra vezethetők vissza), kínait (a bevándorlóknak köszönhetően), portugált, hollandot és angolt (a gyarmati időszak jövevényszavait), illetve franciát is (amely a nemzetközi kereskedelem lingua francája). A maláj nyelv írott formáját (jawi) pedig iszlám hittérítők hozták magukkal, így a maláj abc az arab írásból ered, míg a modern latin betűs maláj írás a jawi fonetikus leirata. És amennyire a maláj nyelvre, úgy a maláj gasztronómiára szintén ez a színpompás, illatos egyveleg jellemző, mely éppen annyira multikulturális, mint az itt élő emberek. A tradicionális maláj ételek között ott találjuk a Közel-Keletről származó Ais kacangot, melyet ma Malajzia mellett Thaiföldön, Koreában, és a Fülöp-szigeteken is fogyasztanak. A kínai eredetű Apam balikot viszont megtaláljuk Bruneiben, Indonéziában és Szingapúrban is. A régióba a feltételezhetően a portugálok által behozott Kaya toast-ot végül a brit hajókon dolgozó kínai bevándorlók honosították meg a Maláj-félszigeten. Azt hiszem ennél az interkontinentális éteknél, melyet mindenki a saját szája ízére alakított, már nem is nagyon lehet tovább cifrázni a felsorolást.    

De a maláj építészet is épp ilyen színes, változatos és jól tükrözi azokat a kulturális hatásokat, melyek a Maláj-félszigetet érték. Épp úgy megtalálhatók itt a hagyományos maláj gólyalábas attap-épületek (mint P. Ramlee penangi szülőháza), ahogy az ultramodern futurisztikus épületcsodák (mint a Petronas-tornyok, amely terveinek részleteiben azonban visszakanyarodnak az iszlám szimbolikához), a mór, perzsa, ottomán stílust követő mecsetek (mint a penangi Kapitan Keling mecset, a selangori Salahuddin Abdul Aziz szultán mecset, a putrajayai Putra mecset, vagy a Kuala Lumpur-i Jamek mecset). De csodálatos példáit találjuk itt a Hakka és Theochew stílusú hagyományos kínai udvarháznak (a penangi Cheong Fatt Tze kúria), a peranakan építészetnek (más néven Straits-eklektikus, vagy kínai barokk), mely Penang bájos, színes sorházaiban nyilvánul meg, vagy a brit gyarmati, viktoriánus stílusú épületeknek (ilyen a penangi Hotel Eastern & Oriental). De elkalandozhatunk kicsit a pénz világába is, és megnézhetjük a hivatalos maláj fizetőeszköz, a ringgit eredetét, mely malájul recést jelent és a Fülöp-szigeteken, mint spanyol gyarmaton forgalomban lévő egykori fizetőeszközre utal. A XVI. századtól ugyanis a manilai spanyol galleonok által behozott spanyol-amerikai ezüst dollár volt a nemzetközi kereskedelem elsődleges pénzneme a régióban, melyet itt már ringgitnek neveztek. De szintén ebből a spanyol dollárból eredt a régió többi fizetőeszköze is, a Straits-dollár, a Sarawak-dollár és a brit észak-borneói dollár.

Ennyi multikulturális hatás befogadása után különösen érdekes, hogy a Maláj-félszigeten található a világ legrégebbi szultánsága, a Kr. u. 1136-ban alapított Kedah Szultánság, melynek az iszlámra való áttérés előtti, illetve utáni történetét a XVIII. században írt „Kedah annalesek” meséli el. Szintén ezekben az évkönyvekben olvasható, hogy a malájok (kedahiak) Nagy Sándortól – vagy, ahogy itt nevezik, Iskandar Zulkarnaintól – származtatják magukat. Fontos azonban megjegyezni, hogy Alexandrosz alakja csak az iszlám felvétele után jelenik meg a maláj eredetmítoszokban. A kedahi (meglehetősen történelmietlen) genealógia a melakai évkönyvben, a „Sejarah Melayu-ban” is felfedezhető, mely szerint Melaka szultánjai Iskandar Zulkarnain rádzsa és Kidi Hindi rádzsa lányának leszármazottai. De mégis honnan származik ez a különös történet, amikor a nagy makedón hódító keleten „csupán” az indiai Gudzsarátig jutott, Malajzia létezéséről valószínűleg nem is tudott? Élt a XIII. században egy szemfüles gudzsaráti fiú, Marah Silu, aki a nagy kelet-nyugati irányú kereskedelmi utak reneszánsza idején igen jó anyagi lehetőséget látott Szumátra északi csücskében, a mai Acehben, ugyanis az erre közlekedő tengerészeknek megbízható kikötőre volt szüksége, amíg a passzát szelekre vártak, hogy elinduljanak Kína felé a Melaka-szoroson át.

Marah Silu útnak is indult Gudzsarátból, és Aceh északi partvidékén, Pasaiban kikötőt létesített, melyet Samudrának nevezett el, mely gudzsaráti nyelven óceánt jelent. Muszlim vallású lévén jó kapcsolatokat ápolt a muszlim kereskedőkkel, majd kikiáltotta magát Samudra Pasai, az első szumátrai iszlám királyság uralkodójának (innen ered Szumátra elnevezése is). Hogy legitimitását igazolja, egy jól csengő nevű ős után kellett néznie. A környező hindu királyságok Vishnutól, vagy Shivától eredeztették magukat, de mivel ő muszlim volt, az isteni eredet szóba sem jöhetett, így esett a választása Nagy Sándorra, akinek birodalma az ő hazájáig terjedt. Messziről jött ember pedig azt mond, amit akar, így a helyiek nem is firtatták származása valódiságát. Így lett Marah Siluból Malikussaleh szultán, Samudra Pasai első uralkodója, Nagy Sándor leszármazottja. Királyként elismerték és becsülték, királysága pedig Szumátra egyik legnagyobbja lett. Samudra Pasai hatalma a XV. századra lehanyatlott, míg a szoros túloldalán Melakáé felemelkedőben volt, s szultánjai szintén egy nagynevű, természetfeletti őst kerestek, hogy legitimizálják hatalmukat, s a legegyszerűbbnek az tűnt, ha átveszik Samudra uralkodóinak ősét, így lettek ők is Nagy Sándor leszármazottai, jóllehet sosem jártak Gudzsaratban, ahogy Sándor sem Malajziában. Ez a hagyomány pedig tovább folytatódott Acehben és a maláj királyságokban.

Itt, a maláj királyságoknál érdemes megemlíteni azt a világon teljesen egyedülálló rendszert, amellyel Malajzia kilenc örökletes királyi családja (pontosabban az élükön álló uralkodó) egyfajta rotációs rendszerben gyakorolja az állam feletti hatalmat. A 13 államból álló Malajzia kilenc állama királyság, míg a maradék négy élén névleges kormányzók állnak (az ország kormányzati rendszere egyébként brit gyarmati hagyaték). A föderáció protokolláris szerepű államfőjét (vagyis a maláj uralkodót, a legfőbb szultánt), a Yang di-Pertuan Agongot öt évente az ország kilenc uralkodócsaládjának fejéből választják, aki a parlament és a kormány tanácsaival összhangban uralkodik. 2016-tól V. Muhammad, kelantani szultán töltötte be a Yang di-Pertuan Agong szerepét, de 2019. januárjában (addig példátlan lépéssel) lemondott, miután Oksana Voevodina orosz szépségkirálynőtől is elvált, akit pedig csak 2018 nyarán vett feleségül, és akitől egy fia is született. Abban is ő, V. Muhammad volt az első, hogy még legfőbb szultánná való kinevezése előtt elvált korábbi feleségétől, így a független Malajzia történetében elsőként uralkodott elvált Yang di-Pertuan Agong-ként. V. Muhammad egyébként az iszlámban ismert legsúlyosabb válási formulával, az úgy nevezett talaq baayin-al, vagyis megtagadással vált el orosz feleségétől.   

És ha már a „bulvárosabb” témáknál, és persze a konzervatív Kelantannál tartunk, jöjjön néhány olyan érdekesség, amelyekkel szintén csak itt, Malajziában lehet találkozni. A XX. század végén Malajzia leghívebb iszlám államában, az északi Kelantanban hoztak egy különös szabályt, amely a mozikra vonatkozik: itt ugyanis még a filmvetítés alatt sem kapcsolják le a villanyt, nehogy nem megengedett cselekedetekre ragadtassák magukat a fiatal párok a jótékony sötétben. De hasonló megfontolásból tilos a televízióban, reklámokban női hónaljat (mint ahogy más erotikus testrészt is) mutatni, így például hónalj dezodort csak a hölgyek oldalát mutatva lehet reklámozni. Az már teljesen természetes ezek után, hogy a filmekből kivágják az erotikusabb jeleneteket, legyen szó csupán egy-egy csókról, de még a csúnya beszéd is erre a sorsra jut. Ezzel szemben a borneói dajakok extrém testmódosítása, amely a nemi szerveik kilyukasztását, tetoválását jelenti, pláne, ha mindezt egy-egy hölgy kedvéért teszik, megint egy egészen elképesztő szokás – s mindez ugyanazon országban dívik. 

S ha már képzeletben átrepültünk Borneóra, vegyük végig a világ harmadik legnagyobb szigetének Malajziához kapcsolódó érdekességeit, hiszen itt is bőven akadnak mosolygásra okot adó sztorik, melyekről Európában nem igazán lehet hallani. Vegyük rögtön Sarawak állam fővárosát, Kuchingot, mely malájul macskát (kucing) jelent. Az egyik közkedvelt helyi legenda szerint az elnevezés onnan ered, hogy későbbi uralkodója, James Brooke, az első fehér rádzsa egyszer Royalist nevű vitorlásán Kuching kikötőjébe érkezett (melyet addig Sarawaknak neveztek, ahogy az államot is), és a vele tartó helyi tisztviselőt a város nevéről kérdezte, miközben a partra mutatott. A tisztviselő azonban azt hitte, hogy az éppen ott elhaladó macskára mutat, ezért azt mondta, hogy kucing. A valóságban azonban a sarawaki bennszülött malájok a „pusak” kifejezést használták a macskára, de a történet annyira közkedveltté vált a sarawaki lakosság körében, hogy 1872-ben James Brooke végleg Kuchingra nevezte át állama fővárosát. Sőt, a macska mára az egész város szimbolikus állata lett, mely a település tanácsának címerében, szobrokon is szerepel, sőt, saját múzeumot is kapott. Ez a világ első Macskamúzeuma (Muzium Kucing Kuching), mely a világ összes cicafajtájával foglalkozik. A gyűjteményben egy ókori macskamúmiától kezdve festményeken és ajándéktárgyakon át Borneó öt vadmacska fajtájáig sok mindennel megismerkedhetnek az érdeklődők.

Ami pedig James Brooke-ot, az első fehér rádzsát (uralkodott 1842-1868) illeti, a jóképű úriember, aki lényegében brit kalandorként érkezett a térségbe, és sikeres – és dinasztiát alapító – uralkodóként hunyt el, sokkal kevesebben ismerik Magyarországon, mint fiktív ellenfelét, a maláj tigrist, Sandokant, akinek alakját Emilio Salgari, olasz kalandregényíró alkotta meg. Tény és való, Sandokan is rendkívül jóvágású és délceg volt – köszönhetően a sármos indiai színésznek, Kabir Bedinek – de James Brooke is megérdemelt saját sztorit, hiszen élettörténete nem nélkülözte az izgalmas részleteket. Egyetlen hajóval érkezett a kalózoktól hemzsegő maláj szigetvilágba, akik igen csak megkeserítették a térség legnagyobb urának, a brunei szultánnak az életét, hiszen teljesen ellehetetlenítették a tengeri kereskedelmet. Brooke megtisztította a környező vizeket a kalózoktól, és segített visszatérni trónjára a brunei 

szultánnak, akit közben elűztek onnan. Ezért hálából a szultán területeket adott Brooke-nak, és 1841-ben kinevezte Sarawak rádzsájává. Hamarosan Brooke területei nagyobbra híztak, mint egykori urának, a brunei szultánnak az országa. James Brooke egyébként nagy rajongója volt Jane Austen regényeinek, melyeket újra és újra elolvasott. Ő maga pedig Nicholas Monsarrat „A fehér rádzsa” című regényének lett főszereplője.

James Brooke ujjal mutogatása ugyan csak egy ártatlan félreértést és egy város átnevezését eredményezte, anélkül hogy ezzel különösebben megbántott volna bárkit is, azonban Malajziában ma már sokkal kevésbé veszik jó néven, ha valaki ujjal mutogat, ugyanis a malájok szerint ez az egyik legudvariatlanabb szokás. Ezért például az útba igazítást is leggyakrabban nyitott kézzel adják. Ha már minden áron rá szeretnénk mutatni valamire, hüvelykujjal, vagy behajlított ujjakkal tegyük, és ez egy olyan tanács, amelyet minden, az országba utazó turista jó, ha megszívlel, mert például étteremben – közös nyelv híján – könnyen beleszaladhatunk ebbe a szituációba. Sőt, ha már étterem, nem baj, ha tudjuk, hogy például a birkahús ott a kecskehúsra vonatkozik, a muszlim vallású malájok nem esznek disznóhúst, a hindu vallású indiaiak pedig marhahúst. Talán az is meglepő lehet, hogy a malájok leggyakrabban kézzel esznek, de kizárólag a jobb kezükkel, mivel a bal (a piszkos) kezüket tisztátalan testi funkciók tisztán tartására használják. Ezért aztán a muszlim malájok nem csak hogy nem esznek, de bal kézzel hozzá sem érnek senkihez, mi se tegyük.

No persze további furcsaságokra is bukkanhatunk Malajziában, ilyen például az is, hogy a kínai negyedekben a magasabb házakban nincsen 4-es, 14-es, 24-es (és így tovább) emelet, helyette 3A, 13A, 23A (és így tovább) jelzést használnak, de épp így a házszámozásnál is kerülik a 4-est tartalmazó számokat. Ennek különös, babonás oka van, ugyanis a hokkien, kantoni és mandarin „négyes” szó hangzása erősen emlékeztet a „halál” szavukra, sőt, a 14-es szám is rossz ómen, mivel annak hangzása kantoni nyelven a „meg kell halni” kifejezéshez hasonlít kiejtve. A kínai nyelvekben, különösen a mandarinban a homofon hangzású szavak, szókapcsolatok jelentős számban fordulnak elő, ez is ennek egy jellemző példája. De visszatérve a számokhoz, akadnak olyanok is, amelyek a homofóniát tekintve kifejezetten szerencsésnek számítanak. Ilyen például a hatos, melyet az üzleti életben értékelnek igazán, és aminek hangzása ugyanolyan, mint az „áradás” szóé, ami a sikeres üzlet esetében tökéletesen érthető, a nyolcas szám a „boldogulás” szóval cseng hasonlóan, olyannyira, hogy a kínaiak hatalmas szerencsének tartják, ha rendszámban, lakcímben, vagy bármilyen okmányuk számában a nyolcas is szerepel. S hogy teljes legyen a lista, a kilences is szerencsés szám, ez ugyanis a hosszú élettel cseng egybe. Persze, ha babonáról van szó, a malajziai kínaiak ezt az élet minden területén igen komolyan veszik. Képesek éjszaka kilátogatni a temetőkbe, ahová halottaiknak felajánlásokat visznek, hogy szerencsés lottószámokat kapjanak.

.

Malajziára nyugodtan mondhatjuk, hogy a legek hazája is, ami különösen a növényvilágra jellemző, hiszen itt őshonos a világ legnagyobb virága, a rafflesia, a legnagyobb és legbüdösebb gyümölcse, a pomeloés a durian, a legmagasabb trópusi fája, a tualang, és a legnagyobb levéllel büszkélkedő növénye, az Alocasia macrorrhiza nevű örökzöld.

S ha ez sem lenne elég, még a világ egyik legöregebb esőerdője, a 130 millió éves pahangi Taman Negara Nemzeti Park is itt található, amely öregebb még az Amazonas őserdejénél is, és külön kormányengedéllyel látogatható csak. Maga a Taman Negara egyszerűen csak annyit jelent, nemzeti park. Visszatérve a rafflesiára, a hatalmas, szár, levél és gyökér nélküli, rothadó húséhoz hasonló szagot árasztó, vörös szirmú virág még nevében is a térség gyarmati múltját hordozza, hiszen arról a Sir Stamford Raffles-ről nevezték el, aki Szingapúr megalapítója volt. Ami pedig a durián bukéját illeti, elég, ha csak annyit mondunk: repülőgépre nem is lehet felvinni az orrfacsaró gyümölcsöt, de olyan is előfordult, hogy egy gépnek kényszerleszállást kellett végrehajtani a rá felcsempészett gyümölcs bűze miatt.

S ha folytatni akarjuk a legek felsorolását, itt található a világ legnagyobb barlang kamrája is, az UNESCO Világörökségű Gunung Mulu Nemzeti Parkban látható, gigantikus méretű Sarawak-barlang kamra, a legnagyobb méretű körforgalom (Putrajaya). Malajziában él a legtöbb mérges kígyó faj, köztük a legnagyobb királykobra populáció, 1996-2004 között még a világ legmagasabb épületével is Malajzia büszkélkedett (Petronas-tornyok), azóta csak a világ legmagasabb ikertornya, illetve a két tornyot összekötő legmagasabb Skybridge címe az övé. A világ 3. legnagyobb hindu istenszobrát is Malajziában, közelebbről, a Kuala Lumpur melletti Batu-barlangoknál keressük, itt magasodik ugyanis Murugan hadisten csaknem 43 méter magas aranyozott szobra. Emellett az országban 137 regisztrált nyelv van (a három fő nyelv a maláj bahasa, a mandarin és a tamil), 878 sziget tartozik a fennhatósága alá, és autópályáinak hossza (65.877 kilométer) bőven meghaladja az Egyenlítő hosszát (40.075 kilométer) is. Malajzia tényleg nem mondható egy unalmas, egyhangú országnak. S ha mindehhez hozzávesszük még azokat a malajziai hírességeket is, akik az ország hírnevét öregbítették, valóban elismeréssel adózhatunk e gyönyörű délkelet-ázsiai ország előtt.

De kik is ezek a jó nevű celebritások, akiknek nagy részéről nem is gondolnánk, hogy malajziaiak? Talán mind közül a leghíresebb a Penangon született Datuk Jimmy Choo, akinek cipőkölteményeit leginkább a Sex és New York sorozatból ismerhetjük, hiszen Carry az utcára sem lépett volna ki, ha nem Jimmy Choo cipő lett volna a lábán. A kínai származású divattervező cipészdinasztiába született, s jóllehet családi neve Chow volt, születési anyakönyvi kivonatában elírták a nevét, így vált híressé az elírt néven. Choo 11 évesen készítette első pár cipőjét, egy papucsot. Tanulmányait Londonban folytatta, s a diploma megszerzése után az angol fővárosban telepedett le, ahol saját vállalkozást indított, melynek sikerét jól tükrözi, hogy az 1990-es évek elején már Diana walesi hercegnő védnöksége alatt működött. Nem kevésbé híres a gyönyörű színésznő és producer, Datuk Michelle Yeoh, akit olyan filmekben láthattunk, mint az Egy gésa emlékiratai, A holnap markában című James Bond-film, a Tigris és sárkány, vagy a Múmia és az Avatar sorozatok. 2022-ben pedig a Time a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta. Michelle a peraki Ipohban született hokkien és kantoni felmenőkkel rendelkező malajziai családban, s gyermekként még balettozni akart, de egy sérülés miatt a koreográfia és a filmezés felé fordult. A buddhista színésznő Jean Todt-nak, az FIA egykori főnökének a párja, és elkötelezett állatvédő. 

Datuk Nicol David minden idők legjobb női squash játékosa, nyolcszoros egyéni világbajnok, a 2004-es athéni olimpián Malajzia fáklyavivője volt. A hokkien-hakka származású apától és tamil anyától Penangon született, római katolikus David mérnöknek készült, de végül a sport területén ért el kimagasló eredményeket. A mozi szerelmeseinek ismerős lehet Henry Golding neve is, aki olyan filmekben tűnt fel, mint a Guy Ritchie rendezte Úriemberek, vagy a Múlt karácsony című romantikus dráma, melyben Michelle Yeoh is partnere volt. Golding a borneói Sarawakban született dayak iban anyától és brit apától, majd családjával Terengganuba, később pedig Nagy-Britanniába költöztek. Golding később visszatért Kuala Lumpurba, ahol filmes karrierje elkezdődött. Dayak származását szem előtt tartva, ibani szertartás keretében a borneói vadonban elvégezte férfivá válásának rítusát, a bejalai-t, amelyet minden ibannak el kell végeznie. A tradicionális rítus során csaknem két hónapot töltött a vadonban Borneó egyik utolsó nomád törzsénél, akikkel vaddisznót vágott, a dzsungelben aludt és kapott egy hagyományos dayak tetoválást is. De éppen ennyire büszke tiszteletbeli zsidó származására is, apai nagyapját ugyanis a második világháború alatt egy zsidó örökbe fogadta, akinek tiszteletből felvette a nevét, mely aztán tovább öröklődött.

A divatvilágban tette le névjegyét a gyönyörű Amber Chia modell, aki Perakban született, de a borneói Tawauban (Sabah) nőtt fel. Szülei nem voltak tehetősek, ezért Amber nyolc évesen nevelőszülőkhöz került. 15 évesen abbahagyta az iskolát, hogy munkát vállaljon, mellyel segíthette családját. Árult halat a piacon, eladóként dolgozott, de pénztáros is volt. 2004-ben azonban már világszerte ismert modell volt, aki 2009-ben Victoria Beckham kollekcióját mutatta be a New York-i divathéten. A halászfaluból indult lány több mint 200 magazin borítóján szerepelt, 6 kontinens kifutóin vonult, 7 filmben szerepelt és 2 könyvet is írt. Saját mottója: „Ha azt akarod, hogy az álmaid valóra váljanak, először hinned kell magadban.” Talán Pua Khein-Seng neve valóban senkinek nem mond semmit, azért a Kedahban született, és Selangorban nevelkedett kínai származású fiatalembert közvetve mindenki ismerheti, aki látott már USB-meghajtót. Őt nevezik ugyanis a „pendrive atyjának”, melyet ő talált fel. Végezetül – de nem utolsó sorban – egy olyan énekesnőről essen szó, aki ugyan nem Malajziában született, de származását tekintve tökéletesen megtestesíti az ország sokszínűségét és kevert népességét. A németországi Münsterben született Tanita Tikaram ugyanis apai ágon hindi-fidzsi és szingaléz, anyai ágon pedig sarawaki maláj származású. Apja a brit hadsereg tisztjeként az NSZK-ban szolgált, ahol Tanita született. A család később Nagy-Britanniába költözött.

Egy rövid magyarázat erejéig kanyarodjunk még vissza Jimmy Choo-hoz, Michelle Yeoh-hoz és Nicol David-hez, akiknek a neve előtt a szokatlan Datuk, vagy Dato’ szócska szerepel. Ezt a maláj címet adományozzák ugyanis azoknak a nagyra becsült malajziai embereknek, akik valamilyen cselekedetükkel, tettükkel öregbítették Malajzia hírnevét. A kitüntetést a brunei szultán, illetve Malajziában a különböző államok vezetői, vagy maga a Yang di-Pertuan Agong adományozhatják. Hasonló az Egyesült Királyság „Sir” címéhez, amikor valakit lovaggá ütnek. A cím Malajzia mellett Bruneiben, illetve Indonéziában a minangkabau nép körében is használatos. A rang eredete a Srivijaya birodalom idejére nyúlik vissza, legkorábbi példáját a Kr. u. VII. századból fennmaradt Telaga Batu kőtáblán lehet olvasni, amelyen vazallus királyok titulusaként szerepel. Ugyanakkor az ómaláj nyelvben a regionális vezetőket, vezéreket, a falu vénjeit nevezték datunak. Mivel azonban a datuk kifejezés a Fülöp-szigeteken is megjelent datu formában, feltételezhető, hogy közös ausztronéz gyökerük van. Ezzel szemben Indonéziában a minangkabauk között a datuk egy hagyományos, tiszteletbeli cím, melyet helyi, hagyományőrző vezetők számára adományoznak, és ez a cím matrilineáris módon, tehát anyai ágon öröklődik.

Hosszú cikkemben igyekeztem a színes maláj multikulturalizmus működőképességének minden aspektusát bemutatni, hogy a fő etnikai és a vallási csoportok – malájok, kínaiak és indiaiak – miért tudnak relatíve konfliktusmentesen működni, anélkül, hogy asszimilálni akarnák egymást. Ezek a különféle etnikumok megtartják vallásukat, szokásaikat és életmódjukat, legfontosabb ünnepeik pedig munkaszüneti napok. Az egyes népcsoportok között nem divat az interraciális házasság, mert a saját etnikai csoportjukon belül szocializálódva tudják legjobban megőrizni hagyományaikat és életmódjukat. Ugyanakkor az etnikai különbségek ellenére számos közös kulturális vonásuk is van, ezek egyik legfontosabbika az arc megőrzésének fontossága. Ez a szociológiai fogalom a különböző kultúrákban egyének, vagy csoportok erkölcséhez, becsületéhez, tekintélyéhez kapcsolódik. Egy személy arca társadalmi kapcsolataiban méltóságához és presztízséhez kapcsolódik. Aki „elveszti az arcát”, az szégyelli magát, megalázott helyzetbe került, míg az „arc megmentése” olyan cselekedetre utal, amely elkerüli a megaláztatást, és megőrzi a méltóságot. Az arc olyan tulajdonságokat foglal magában, mint a jó hírnév, a jellem, és a mások általi megbecsülés. Az arcot el lehet adni, elveszíteni, elvenni, de akár megmenteni is.

Ezért az arc megőrzésének vágya a malajziaiakat harmonikus kapcsolatokra ösztönzi. De mégis hogyan veszíthető el az arc? Ha például valakit nyíltan kritizálunk, sértegetünk, szégyent hozunk a társadalmi közegünkre, ha haragot mutatunk valakivel szemben, ha kérést utasítunk el, ha adott szavunkat, ígéretünket nem tartjuk be. Ugyanakkor az arc megmenthető,

ha udvariasak, kiegyensúlyozottak, kedvesek, nyugodtak maradunk, anélkül beszélünk a problémákról, hogy bárkit hibáztatnánk, a hibák, konfliktusok privát rendezése, illetve hagyni, hogy a másik sértetlen büszkeséggel lépjen ki a helyzetből. Bár a magyarban nem ennyire jellemző ez a gondolkodásmód, azért nyelvünkben, illetve a szlengben is megtalálható, amikor például azt mondjuk, hogy valakinek nagy az arca, vagyis nagyképű. Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy Malajzia egyediségét, különlegességét éppen e különböző kultúrák, hagyományok és szokások változatos keveréke alkotja, melyet ők maguk „kebudayaan Malaysia-nak”, vagyis malajziai kultúrának neveznek.