P. Ramlee szülőháza
P. Ramlee szülőháza
A Pinang-folyótól nem messze található régi, nipah-tetős, gólyalábakon álló, fapadlós kampung-épület, P. Ramlee szülőháza több szempontból is érdekes látványosság. Egyrészt általa megtudhatjuk, hogyan épültek a tradicionális, régi maláj lakóépületek, milyen anyagokat használtak építésükhöz, milyen elrendezést követtek, és milyen lehetett bennük az élet. Másrészt megismerhetjük Délkelet-Ázsia egyik legünnepeltebb énekesének, zeneszerzőjének, filmrendezőjének, és színészének, Ramlee bin Putehnek (közismert nevén P. Ramlee) szülőhelyét és fiatalkorát.
De ki is volt ez a P. Ramlee? Nyugati zenéken és filmeken szocializálódott magyarként a többség számára nyilván nem sokat mond az úriember neve, pedig Tan Sri Datuk Amar Teuku Zakaria bin Teuku Nyak Puteh (később Ramlee bin Puteh) egész Kelet-, Délkelet-Ázsiában ünnepelt sztár volt, akiről halála után utcákat, településeket, zenetermeket, iskolát, bevásárlóközpontot, vasútállomást neveztek el, és a maláj, sőt az ázsiai szórakoztatás kiemelkedő alakjaként ma Szingapúrtól Japánig éneklik a dalait, ismerik a filmjeit. P. Ramlee 1929. március 22-én született a penangi Georgetownban, mely akkoriban még a Straits Settlements irányítása alatt, a Brit Birodalom gyarmata volt. Apja, Teuku Nyak Puteh Bin Teuku Karim (1902–1955) egy tehetős acehi család leszármazottja volt (Aceh ma Indonézia legészakibb és legnyugatibb tartománya, mely Szumátra csúcsán helyezkedik el), aki a XX. század első évtizedeiben költözött Penangra. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Ramlee anyját, Che Mah Binti Husseint (1904–1967), aki a Penang-szigettel szemben lévő butterworthi Kubang Buayából származott.
A kis Ramlee – akit apja ezen a néven íratott be az iskolába, mivel a Teuku Zakaria ekkoriban nem volt megszokott név – a Sekolah Melayu Kampung Jawában (Kampung Jawa Maláj Iskola), a Francis Light Angol Iskolában, majd a Penangi Szabadiskolában tanult. Tanárai szerint tehetséges, de rakoncátlan diák volt, aki a zene mellett a futball iránt is érdeklődött. Tanulmányait a második világháború, pontosabban az 1942-45 közötti japán megszállás szakította felbe, de ez idő alatt sem hanyagolta a tanulást, beiratkozott a japán haditengerészeti iskolába (Kaigun Gakko). Ez volt az az időszak, amikor a zene alapjaival és a japán dalokkal is megismerkedett, majd a háború után megtanulta a kottaolvasását is. Sokoldalú művészként játszott kroncongon (egy, az ukeleléhez hasonló hangszer), hegedűn, zongorán, gitáron és harmonikán is.
Karrierje 1948-ban indult, amikor már több énekversenyt is megnyert, saját dalai voltak és egy zenekarban is játszott. Ebben az évben fedezte fel Balden Singh Rajhans, a Malay Film Productions rendezője, aki felajánlott számára egy zenés filmszerepet, amelyben Ramlee énekelt is. A Chinta (Szerelem) című romantikus dráma a maláj mozi legrégebbi fennmaradt filmje.
1950-ben játszotta első főszerepét a Bakti című filmben, s a következő években igazi sztárrá nőtte ki magát. Érdekesség, hogy Malajziában ő volt az első színész, aki playback helyett a saját hangján énekelt. 1948 és 55 között összesen 27 filmben szerepelt. A film mellett továbbra is szívügyének tekintette a zenét is: mintegy 500 dala maradt fenn, közülük 359-et saját maga rögzített, melyek között a lemezek mellett filmzenék is szerepeltek, ezeket saját maga, vagy más művészek adták elő. 1955-ben kóstolt bele a rendezésbe és a forgatókönyvírásba is, első saját filmje a Penarek Becha (A riksás ember) című mozi volt, mely az év legjobb maláj filmje lett. Rendezéseivel, szerepeivel és filmzenéivel több díjat is bezsebelt az Ázsia-Csendes-óceáni Filmfesztiválon. Ramlee aranykora 1955-64 közé tehető, amikor a kritikusok által legelismertebb filmjeit készítette, és a legemlékezetesebb dalait írta. Mindez idő alatt végig első filmstúdiójánál, a Malay Film Productionsnál dolgozott Szingapúrban. 1964-ben székhelyét Kuala Lumpurba tette át, ahol a Merdeka Film Productions égisze alatt további 18 filmet készített, de ezek már nem voltak olyan sikeresek, mint szingapúri alkotásai. Ramlee összesen 62 filmben szerepelt és 33-at rendezett.
1973. május 29. virradóra P. Ramlee 44 éves korában szívrohamban elhunyt. Utolsó filmje a Laksamana Do Re Mi (1972) című vígjáték volt, mely egy hasonló című sorozat utolsó része volt; sztorija az Ezeregyéjszaka meséinek egyik történetét vette alapul. Utolsó dala pedig az ’Ayer Mata di Kuala Lumpur’ (Könnyek Kuala Lumpurban) című szerzemény volt, melyet az azonos című film zenéjének szántak. Ez lett volna egyébként az első színes film, melyet Ramlee rendezett, de még a forgatás előtt elhunyt. A dalt, mely ennek ellenére 1974-ben egy album címadó dalaként megjelent, harmadik felesége, Saloma vette fel és ő is énekelte. A szöveg Ramlee csalódottságát, kudarcát panaszolja el Kuala Lumpur-i filmes sikertelensége miatt, mivel azonban a dalt felesége adta elő, úgy is értelmezhető, mint az asszony bánata férje váratlan halála kapcsán.
Ramlee utolsó éveire jellemző filmes kudarca ellenére továbbra is igen közkedvelt maradt hazájában és a környező országokban is. Évekkel a halála után is neveznek el a tiszteletére utakat, középületeket, sőt, a művészt több posztumusz kitüntetésben is részesítették. Sírja, akárcsak harmadik, egyben utolsó feleségéé, Salomáé a Kuala Lumpur-i Jalan Ampang muszlim temetőben van.
De térjünk át inkább penangi szülőházára (más források szerint a nagyanyja háza volt), amely ma múzeumként működik. Az épület a korábbi Caunter Hall nevezetű utcában található, mely természetesen 1983 óta Jalan P. Ramlee néven ismert. A házat 1926-ban Ramlee apja, Puteh bin Karim és nagybátyja, Rejab bin Hussain építették annak a faanyagnak az újrafelhasználásával, melyből korábbi lakásuk, a Lorong Yahudin (jelenleg Jalan Zainal Abidin) álló ház is épült. A régi kampung-házat előbb a japán megszállás idején, majd 1948-ban és 1988-ban is felújították, végül a Malajziai Nemzeti Levéltár kezelésében 1991-ben nyílt meg a nagyközönség számára, mint örökségi épület és múzeum. Egy évvel később, 2000-ben a szomszédban létrehozták a P. Ramlee Galériát is, amely a művész személyes tárgyait, ruhadarabjait, hangszereit, írógépét, fényképeit, dalszövegeit és filmjeit mutatja be. Emellett a kollekció anyagából megismerhetjük Ramlee családját, feleségeit, és kilenc gyermekét (négy örökbefogadott, három mostohagyermek) is. Legutolsó felújításakor a teljes épületet konzerválták, melyben ma a főbb lakóhelyiségek is megtekinthetők. A berendezés azonban nem eredeti, csupán korhű, így Ramlee fiatalkorában divatos lakókörnyezetet ismerhetnek meg az érdeklődők.
A gyönyörű kerttel övezett P. Ramlee szülőház ingyenesen látogatható hétfő kivételével minden nap 9-17.30 között, de arra figyeljünk, hogy péntekenként imaidőben, 12-15 óra között zárva van. Az épület és a gyűjtemény munkaszüneti napokon, illetve iskolai szünetekben hétfőnként is látogatható.
