A Cheong Fatt Tze kúria, avagy a Kék kastély

George Town egyik legtöbbet fényképezett épülete az indigókék színéről elhíresült Cheong Fatt Tze kúria, melyet a XIX. század második felében építtetett dúsgazdag kínai tulajdonosa, Cheong Fatt Tze saját maga és hetedik (egyben kedvenc) felesége számára. Az épület amellett, hogy a város egyik legkedveltebb múzeuma, ma 18 szobás butikhotelként is működik, így kapcsolódva Penang híres, gyarmati stílusú történelmi szállodáinak sorához.

A Leith Street 14. alatt található történelmi épület azonban eredetileg nem szállodának, hanem építtetője magán rezidenciájának készült, mégis jól illeszkedik a sziget híres gyarmati stílusú szállodáinak sorába, mint például a Hotel Eastern & Oriental. Noha a két épület egyazon időben, az 1880-as években épült, stílusukban tökéletesen eltérnek egymástól, hiszen amíg az E. & O. egy jellegzetes brit gyarmati, viktoriánus stílusú komplexum, a Kék kastély hagyományos kínai udvarházként épült (Hakka és Theochew stílusban). A két létesítmény esetében egyértelműen megfigyelhető a korszakban a koloniális Penangra jellemző etnikai keveredés, illetve a különböző etnikumokra jellemző sajátságos építészeti stílus. Az eklektikus, de jobbára a császári periódus kínai építészetét tükröző Cheong Fatt Tze kúria 38 szobával, öt gránittal burkolt belső udvarral, hét lépcsőházzal és 220 népies stílusú, fazsaluval ellátott ablakkal rendelkezik. Az épület dekorációjában ugyanígy megfigyelhető a stílusok keveredése: elegáns kínai porcelánok, enkausztikus (viaszfestéses) eljárással készült padlócsempék Stoke-on-Trentből, öntöttvas Glasgow-ból és Art Nouveau stílusú üvegablakok. A kúria teljes harmóniájáról azonban elsősorban a Feng Shui alapelvek, az Ég és a Föld törvényszerűségeinek alkalmazása gondoskodik. 

Cheong Fatt Tze (más néven Tjong Tjen Hsoen vagy Zhang Bishi: 1840-1916) szegény hakka családban született a kínai Guangdongban, Dabuban. A fiatalember 16 esztendős koráig tehénpásztorkodásból tartotta fenn magát és támogatta családját. Ez az időszak politikai és gazdasági megpróbáltatások sorát sodorta a kínai népesség elé: egyrészt ekkor zajlott a második ópiumháború néven ismert angol-kínai konfliktus (1856-62), másrészt belpolitikai összecsapások is nehezítették a dél-kínai régióban élők sorsát: a Guangdong tartományt sújtó Vörös turbán lázadás (1854-56) a Csing-dinasztia és a helyi titkos társaságok, klánok konfliktusa volt. E problémák miatt az állandó nélkülözésbe és létbizonytalanságba belefáradt lakosság jó része Délkelet-Ázsia felé menekült a jobb élet reményében. Így tett Cheong Fatt Tze is, aki először Indonéziában, Jakartában telepedett le, ahol vízhordóként, majd bolttulajdonosként próbált boldogulni. Apósa segítségével 1877-ben megalapította első kereskedelmi társaságát, ahol gumi, tea és kávé forgalmazásával foglalkoztak. Felhalmozódó vagyonát később bankalapításba fektette, így a pénzügyi szektorban is kipróbálta magát, de megpróbálkozott a textiliparral, üveggyárakat alapított és a szarvasmarha kereskedelemben is érdekelt volt.

Az egykori tehénpásztor fiú negyven éves korára gazdag ember lett. Vállalkozásait, melyek először csak az indonéziai Jakartára és Medan tartományra korlátozódtak, 1886-ban Penangra is kiterjesztette. Ekkor már három hajója közlekedett a sziget és Medan között, ő pedig felváltva tartózkodott Indonéziában, illetve George Town-ban, ahol ekkor épült fel a híres Kék kastély, mely nem csupán lakóházaként, de kereskedelmi tevékenységének központjaként is működött. Gőzhajóival ő indította el a Csendes-óceánon átívelő Kína – Egyesült Államok hajózási útvonalat is. 1890-ben a politikai karrierrel is megpróbálkozott, sikerrel. Kinevezték Délkelet-Ázsia kínai főkonzuljának, melynek előbb Penangon, majd Szingapúrban volt a székhelye. Befolyását a kínai, a brit és a holland kapcsolatok javítására, az együttműködésre, a kínai emberek boldogulása érdekében vetette be. 1899-ben Fujian és Guangdong tartományok mezőgazdasági, ipari, közúti és bányászati ​​miniszterévé választották, de Penang és Szingapúr kereskedelmével és oktatásával is foglalkozott. Ekkor jött létre a szingapúri kínai kereskedelmi kamara, és 1904-ben Penangon megalapította Délkelet-Ázsia első kínai iskoláját, a Chung Hwa konfuciánus iskolát. Ekkor már Délkelet-Ázsia és Kína elismert mandarinjaként is ismerték. A mandarinok Kína, Vietnam és Korea birodalmi rendszerű tisztviselői, szakértői voltak a középkortól egészen a XX. század elejéig.

1912-ben Kínában politikai változások történtek; a Kuomintang párt megdöntötte az 1644 óta az ország élén álló Csing-dinasztia uralmát, s az új köztársasági kormány Cheong Fatt Tze-t a Törvényhozó Közgyűlés tagjává, illetve a kínai nemzeti kereskedelmi kamara elnökének nevezte ki: Cheong mindkét rendszerben meg tudta őrizni befolyását és elismertségét. 1915-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy az USA iparosodását tanulmányozza. Útja során még megállt Hongkongban is, ahol PhD fokozatot szerzett jogi területen. Egy évre rá, 1916-ban azonban a 76 éves Cheong tüdőgyulladásban elhunyt Indonéziában. Testét Kínában akarták végső nyugalomra helyezni, így a halotti menet – mely érintette Penangot, Szingapúrt és Hongkongot – hatalmas tömegeket vonzott, akik le akarták róni tiszteletüket a „Kelet Rockefellere” előtt. Ugyanakkor a brit és a holland hatóságok is félárbocra engedték a zászlókat az elismert üzletember és politikus előtt. Másik beceneve az „Utolsó mandarin” elismert tisztviselői és gazdasági tanácsadói munkásságára utalt. Penangon olyan tisztelettel emlékeztek meg róla halála után, hogy a korábban Hong Kong Streetnek nevezett utcát Jalan Cheong Fatt Tze-nek nevezték át. 

Cheong-nak nyolc feleségétől legalább tizennégy gyermeke született, közülük hat élt a penangi Kék kúriában. Miután az üzletember elhunyt, az épület leszármazottaira maradt, de az évek során a kúria állaga nagyon leromlott, így 1989-ben már lényegében az utolsó pillanatban vásárolta meg egy üzletemberekből álló csoport, hogy teljes egészében felújíthassák. A rekonstrukció olyan jól sikerült, hogy a Kék kastély a legapróbb részleteiben is a XIX. század végi Szoros-menti kínai építészetbe, szokásokba, mindennapokba enged bepillantást – legyen szó, mint társadalomtörténeti gyűjteményről, építészettörténetről, vagy egyszerűen csak vendéglátásról. Itt valóban az a kép tárul az ember szeme elé, amit a XIX-XX. század fordulóján láthatott valaki, ha Penangra látogatott, ahogy a helyi kínai közösség tehetősebb rétege élt. Az épület George Town történelmi belvárosának részeként 2008 óta UNESCO Világörökségi helyszín. S jóllehet ma elsősorban szállodaként működik, napi három alkalommal vezetett túra keretében az épület központi részeit is megismerhetjük (az ismertető angol nyelven folyik).  

A Cheong Fatt Tze kúria azért is különleges, mert a korszakban elsősorban az angol-indiai épülettípus volt divatban, így aki megengedhette magának azt a luxust, hogy saját házat építtessen – etnikumtól függetlenül – többnyire ezt választotta. Nem úgy Cheong Fatt Tze, aki ragaszkodott gyökereihez, s megmaradt a kínai építészet irányelvei mellett. Hagyományszeretete nem csak a külsőségekben nyilvánult meg, de a minőségben is: kizárólag a legjobb anyagokból, kínai szakemberek és hagyományos mesterségek igénybe vételével épült meg a ház. Mivel az épületben kapott helyet a kínai alkonzulátus is, így helyiségeinek reprezentációs célokat is ki kellett elégíteni. Így kialakítottak benne rendezvénytermeket, üzleti megbeszéléseknek helyet adó helyiségeket. A kúria hátsó traktusa, illetve az emelet azonban a személyes tér volt, melyet a családtagoknak tartottak fenn. Hátul istállók kaptak helyet, illetve néhány melléképület, míg a kúria mellett személyzeti szállások sorakoztak, ezek azonban a második világháború során komolyan megsérültek. 

A Cheong Fatt Tze kúria jellegzetes kék színe első pillanatra akár meghökkentő és harsány is lehet. Ez azonban nem holmi véletlen műve, nem is egy elrontott színválasztás eredménye. Az indigókék a gyarmati korban igen közkedvelt szín volt, mely valamennyi közösség körében nagyrabecsülésnek örvendett Délkelet-Ázsiában. A növényt Indiából importálták, s mésszel keverve nyerte el élénk, természetes kék színét. Ami pedig a meszet illeti, a mészmosás a trópusokon bevett gyakorlat volt, ugyanis az anyag előbb magába szívta a nedvességet és lehűtötte az épületet, végül a falak szerkezeti integritásának károsítása nélkül eloszlatta a nedvességet. A kastély és kapcsolódó épületeinek tervezése, megépítése során arra is gondoltak, hogy az elkészült komplexum olyan formában valósuljon meg, hogy elkerülhető legyen a mellette húzódó utcán az esetleges keresztforgalom kialakítása. A kúria egy főépületből és két mellékszárnyból áll. Az egész egység központjában a nagyterem helyezkedik el, melyet a Feng Shui alapvető elemeivel, a fémmel, a fával, a vízzel, a tűzzel és a földdel díszítettek. Bár a kúria ma is a hagyományos kínai udvarház tökéletes példája, a Feng Shuinak köszönhetően a kínai és a nyugati stílusok keveredése nem hogy nem ront az összképen, de kifejezetten harmonikus végeredményt produkált.