Kuala Terengganu

A Dél-kínai-tenger mellett, a kereskedelmi utak mentén kialakult városok ősidők óta profitáltak kedvező helyzetükből. Ilyen volt Terengganu is, melyről az első írásos feljegyzések a Kr. u. VI. századból, kínai kereskedőktől és tengerészektől származtak. A VII-XII. század között egy Szumátrán létrejött buddhista, thalasszokratikus (tengeri) királyság, a Srivijaya terjesztette ki befolyását Délkelet-Ázsia nagy részére, így Terengganu területére is, amely ekkoriban főként a Khmer Birodalommal, illetve Kínával kereskedett. Valamennyi maláj állam közül Terengganu volt az első, amely átvette az iszlám vallást valamikor 1303-87 között. Korábban az itt élő népek – más maláj államokhoz hasonlóan – az animista hiedelmeket gyakorolták, illetve a hindu-buddhista kultúrát követték. 1400-ban létrejött a malakkai szultánság, melynek Terengganu a vazallusa lett, majd amikor 1511-ben Malakka a portugálok kezére került, a szomszédos Johor szultánsága erősödött meg, de Terengganunak sikerült megőriznie autonómiáját. 

Olyannyira, hogy 1708-ban Terengganuban létrejött a szultánság intézménye, az első uralkodó pedig Tun Zainal Abidin, Johor egykori szultánjának öccse lett. Tény azonban, hogy az erősebb Johor a XVIII. század során mindvégig befolyásolta Terengganu politikáját. A XIX. században aztán Terengganu a thai Rattanakosin Királyság vazallusa lett, de a sziámiak békén hagyták a kis maláj államot. 1909-ben aztán ismét változott a politika: az angol-sziámi szerződés értelmében a Terengganu feletti hatalom Sziám kezéből Nagy-Britanniáéba került. 1919-ben végül brit tanácsadót neveztek ki a szultán mellé, amely tulajdonképpen egyet jelentett a britek gyarmatosításával, és Terengganu a ’Nem Szövetséges Maláj Államok’ egyikévé vált (az öt állam, Johor, Kedah, Kelantan, Perlis és Terengganu lényegében önálló brit protektorátusok voltak). A brit gyarmatosítás nagyon népszerűtlen volt Terengganuban, amely 1929-ben népfelkelésbe torkollt, amit a britek katonai erővel vertek le. A második világháború alatt a japánok elfoglalták Terengganut és az állam feletti szuverenitást visszaadták Sziámnak, de a háború végén a britek 

visszaállították a maláj államok feletti ellenőrzést. Terengganu 1948-ban a Maláj Államszövetség tagja, majd 1957-ben az egyik szuverén maláj állam lett, 1963-ban pedig létrejött Malajzia.

Ami Kuala Terengganut illeti, a XVIII. században még csupán egy aprócska település volt, alig ezer házzal szétszórva a vidéken. De már ekkor a lakosság fele kínai volt, akik kereskedelemmel (bors, illetve arany) és mezőgazdasággal foglalkoztak. A britek a XIX. század második felétől fokozatosan beleavatkoztak Terengganu – és azon belül Kuala Terengganu – ügyeibe, mivel a terengganui trónviszályok zavarták a brit kereskedelmi érdekeket. 1882-ben tűzvész söpört végig a városon, jelentős részét felperzselve. Ekkor égett le a Zöld Palota (Istana Hijau) néven ismert szultáni palota. Ma ennek helyén, a Bukit Puteri lábánál áll az 1895-ben épült Maziah-palota (Istana Maziah), a terengganui szultán hivatalos rezidenciája. Az uralkodó másik palotája a 2006-14 között, 160 ezer négyzetméteren épült Syarqiyyah palota (Istana Syarqiyyah), melynek arab elnevezése „keleti drágakő”. Az épületkomplexum a hagyományos terengganui és az iszlám építészet kombinációját jeleníti meg. Bár történelmét tekintve, Kuala Terengganu hosszú múltra tekint vissza, mégis csak 2008-ban emelték városi rangra „Tengerparti Örökségi Város” (Bandaraya Warisan Pesisir Air) címmel. Az állam legtöbb turisztikai nevezetessége is itt található. Jóllehet az elmúlt években rohamosan felgyorsult a modernizáció, Kuala Terengganunak sikerült megőriznie maláj kulturális hatásait, melyek ugyanakkor a város hosszú kikötői múltjának köszönhetően más kultúrákkal is keveredett. 

A város nevében szereplő ’kuala’ szó jelentése – ahogy Kuala Lumpuréban is – folyótorkolat, torkolat, vagy összefolyás. KL esetében a Gombak- és a Klang-folyók összefolyásáról van szó, míg KT esetében a Terengganu-folyó torkolatáról, amely körül maga a város is kialakult. Ahogy az állam arab elnevezésében is szerepel, Terengganu a „hit lakhelye”, így nem meglepő módon a főváros, sőt, az egész állam látványosságai között több igen szép, látványos és különleges mecset akad. Csak a városban három olyan híres iszlám vallási épület van, melyek turisztikai értékkel is bírnak. A belvárostól 4 kilométerre délre, a Kuala Ibai-lagúnában, a Kuala Ibai folyó torkolatának közelében áll az ország első „úszó” mecsetje, a Tengku Tengah Zaharah mecset. A modern és mór építészeti stílusokat ötvöző épület 1993-95 között épült, s homlokzatának díszítésére márványt, kerámiát és mozaikot használtak. A gyönyörű, hófehér épület, mely 5 hektáros területen magasodik, mintegy 2000 fő befogadására alkalmas. A mecset építését a terengganui uralkodó, Al-Marhum Mahmud Al-Muktafi Billah Shah ibni al-Marhum Ismail Nasiruddin Shah szultán rendelte el, aki édesanyja, Tuanku Intan Zaharah binti Almarhum Tengku Seri Setia Raja előtt akart vele tisztelegni.

A 2006-2008 között, acélból, üvegből és kristályból épült Kristálymecset (Masjid Kristal) az Iszlám Örökség Parkjában található, Wan Man szigetén. Elegáns, ugyanakkor modern homlokzata a folyó vizéről tükröződik vissza, az esti kivilágításban pedig olyan hangulatot kelt, mintha csak az Ezeregyéjszaka meséi elevenednének meg: a belső megvilágításnak köszönhetően úgy tűnik, mintha ragyognának a kupolái. A Kristálymecset – mely egyszerre 1500 hívő befogadására is alkalmas – ugyanakkor egy nagyobb turisztikai látványosság, az Iszlám Örökség Park (Taman Tamadun Islam) része, ahol az iszlám építészet olyan nagy múltú és híres épületeinek makettjeit csodálhatjuk meg, mint az agrai Tádzs Mahal (India), a mekkai nagymecset, a Masjid al-Haram (Szaúd-Arábia), az aleppói citadella (Szíria), a granadai Al-Hambra mecset (Spanyolország), a buharai Kalyan minaret (Üzbegisztán) a jeruzsálemi Sziklamecset (Izrael), vagy éppen az iszfaháni Sheikh Lotfollah mecset (Irán). Az oktatási, ugyanakkor szórakoztatási céllal készült témapark turisztikai attrakcióit sétahajózás, és étterem is kiegészíti.   

De térjünk vissza még egy kicsit a harmadik mecsethez, a Masjid Abidinhez (más néven Fehér mecset, vagy Nagymecset), melyet II. Zainal Abidin szultán 1793 és 1808 között építtetett, mint Terengganu régi állami királyi mecsetjét. Az első, eredeti mecset még fából épült, melyet Omar szultán uralkodása alatt, 1852-ben váltott fel a téglaépület. 1881-ben aztán új kupolák is kerültek a mecsetre, összesen kilenc. 1901-ben felújították és kibővítették a régebbi épületet. Az Abidin-mecset – mely egyszerre összesen 2500 hívőt tud befogadni – hófehér homlokzatával Kuala Terengganu egyik legszebb iszlám vallási épülete, melyet a Koránból származó kalligráfiák, arabeszkek és gyönyörű maláj fafaragások díszítenek.

Az épület mellett található az uralkodói mauzóleum is, ahol többek között I. Mansur szultán, Omar szultán, vagy III. Zainal Abidin szultán is nyugszanak. 

Kuala Terengganu kínai negyede színpompás épületeivel, részletgazdag díszítéseivel, ízeivel, illataival és zsibongásával a város egyik legizgalmasabb része.

De maradjunk még egy kicsit a vallási épületeknél, hiszen Kuala Terengganuban a kínai közösség számára is épült két nagyon szép templom, a Ho Ann Kiong templom és a Tian Hou Gong templom, melyek a kínai negyed közelében találhatók. Az 1801-ben épült Ho Ann Kiong templom Terengganu legrégebbi taoista temploma, melyet az állam legelső fujiani kínai bevándorlói építettek. 1896-ban egy újabb taoista szentély, a Tian Hou Gong templom is felépült, melynek következtében a régebbi kegyhely lassan elvesztette híveit, s az épület is tönkrement. 1915-ben azonban halálos járvány ütötte fel a fejét a városban, melyben a lakosság fele meghalt. Mivel a korszakban az orvostudomány még gyerekcipőben járt, és nem is mindenki számára volt elérhető, a hívek visszatértek az elhagyott Ho Ann Kiong templomba, és a csapástól való szabadulásért imádkoztak. Az istenségek feltételhez kötötték a segítséget: a Kampung Cina (a kínai negyed) lakosainak régi dicsőségében kellett helyreállítani a régi templomot. A legenda szerint, amint a mesteremberek az utolsó festékcsíkot is felvitték az épületre, a járvány csodával határos módon megszűnt. A 2010-es kínai újév után a templom épületének felét tűz pusztította el. Azonnal pénzt gyűjtöttek az épület helyreállításához, nehogy ismét úgy járjanak, mint csaknem száz esztendővel korábban, a járvány idején. A templomot végül 2012-ben újították fel teljesen.

A fiatalabb Tian Hou Gong templomot (más néven Tian Hou, vagy Mennyei Császárnő templom) viszont hainani bevándorlók építették Shui Wei Sheng Niang tengeristennőnek, akinek szobrát egy Terengganunál hajótörést szenvedett dzsunkában találták. Shui Wei Sheng Niang elsősorban a hainani kínaiak, és különösképpen a vízparton élők, tengeri utazók, vagy vízen dolgozók védő istensége, éppen ezért igen kedvelt egész Délkelet-Ázsiában, és Terengganuban is a halászok legfontosabb istene volt. Gyakran imádják együtt Mazuval, és a 108 szenttel (Xiongdi Gong). A templom építése 1895-ben kezdődött, melyhez a Csing-dinasztia kézműveseit és az anyagok nagy részét Kínából hozták. A halászok minden alkalommal itt imádkoztak védelemért, mielőtt tengerre szálltak volna. A templomban ma három oltár látható: Mazu és Shui Wei Sheng Niang szobra a központi oltáron áll, mellette jobbra Guan Yu (a Han-dinasztia megistenült tábornoka) és Fude Zhengshen (a jólét istene) oltára, balra pedig a 108 szent két ősi táblája látható. Shui Wei Sheng Niangot gyakran azonosítják Mazuval.

A Terengganu-folyó torkolata mellett, közel a tengerhez és a kikötőhöz, a hangulatos Jalan Bandar Délkelet-Ázsia egyik legkorábbi kínai negyedének, a Kampung Cinának ad otthont (malájul annyi, mint kínai falu). Egymást váltják itt a XIX. század végi, tradicionális kínai lakóházak, háború előtt épült üzletek és templomok. A negyed alapításának pontos dátuma nem ismert, de úgy tartják, hogy a ma itt élők egy része az első kínai kereskedők leszármazottja, akik még a XV-XVI. században érkeztek és telepedtek le itt. Legnagyobb valószínűséggel az első kínaiak Cseng Ho admirális 1414-es terengganui látogatását (ami a negyedik útja volt) követően érkeztek ide. Ez a virágzó kínai közösség Sziámmal (ma Thaiföld), Kambodzsával, Tongkinnal (ma Vietnam) és az indonéz Sambas-szigetekkel folytatott kiterjedt kereskedelmet. Akárhová kapjuk a fejünket, mindenhol a neoklasszikus, az art deco, és persze a jellegzetes Straits Chinese (szabad fordítással Szoros kínai – az 1826-ban létre hozott Malaka-szorosi települések: Penang, Malaka, és Szingapúr területén élő kozmopolita kínaiak malájjal kevert stílusa) építészeti formanyelv példái láthatók, melyek ebben a közegben egészen elképesztő hatással bírnak. 

A Terengganu Állami Múzeum KT egyik „kötelező” turisztikai megállója. A 27 hektáron elterülő, 4 egymásba kapcsolódó épületben helyet kapó gyűjtemény nem csupán Terengganu, de egész Malajzia legnagyobb múzeumkomplexuma. Az 1996-ban megnyílt intézmény, melynek épületei a tradicionális maláj kampong házak stílusában épültek, 9 galériára oszlik: természettudományi; textil; kézműves; olaj; iszlám; történelem; tengerészeti és kereskedelmi; halászati, illetve a királyi galériára. A gyűjtemény még nem túl nagy, hely is bőven akad az újabb muzeális értékű kiállítási daraboknak, egyelőre talán a parkosított kertek és tavak fölött, betoncölöpökön álló múzeumépületek a legérdekesebbek az egész múzeumban, hiszen hűen tükrözik az egykori terengganui, illetve maláj építészetet. E házak közé tartozik a Rumah Limas, a hölgyek számára épült Rumah Tele, a Rumah Bujang, a Rumah Berserambi Besar és az Istana Tengku Long. Itt érdemes megemlíteni a Terengganu Feliratos Követ (Batu Bersurat Terengganu), melynek eredetije a KL Nemzeti Történeti Múzeumban van kiállítva, viszont egy másolata a Terengganu Állami Múzeum Iszlám galériájában is látható. Ez az 1887-ben Terengganuban felfedezett klasszikus maláj feliratos gránitkő a jawi írás legkorábbi bizonyítéka a maláj világban, és az egyik legrégebbi bizonyítéka az iszlám megjelenésének államvallásként a régióban.

A Terengganu-folyó torkolatában található a 2,7 négyzetkilométer területű Duyong-sziget (Pulau Duyong), mely a fokozott üledékképződésnek és a rekultivációnak köszönheti jelenlegi formáját és partvonalát (korábban három különálló földdarabból állt). A sziget a XIX-XX. században játszott fontos szerepet Kuala Terengganu életében. Egyrészt itt élt és tanított Tok Syeikh Duyong (1802–1889) vallástudós, akinek a tanítványai között olyan nevek is feltűntek, mint Omar szultán és III. Zainal Abidin terengganui szultánok. Éppen ezért a tudós embert mind a palota, mind a köznép elismerte és tisztelte. Másrészt itt állt, sőt áll a mai napig is a magas téglafalakkal körülvett Kota Lama Duyong, Duyong régi erődje, mely azonban nem erődítménynek, hanem lakóháznak épült 1919-ben. Egykori építtetője Dato’ Biji Sura Terengganu állam kormányának bírája volt. A 400 négyzetméteres épületet szingapúri maláj és kínai kézművesek építették hagyományos maláj stílusban, de egyiptomi iszlám elemek is felfedezhetőek benne. Ma múzeumként és galériaként működik. Szintén a szigeten lehet megismerkedni a hagyományos csónak- és hajógyártással, mely főleg a függetlenség kivívása előtt virágzott, mára ez az iparág lehanyatlott. Érdekességük, hogy ezek a csónakok szögek és tervrajzok használata nélkül készültek. Negyven éve még 20-30 csónakgyár működött a szigeten, melyekből mára csupán három maradt.

KT egyik leglátványosabb modern ipartörténeti látnivalója a 638 méter hosszú Kuala Terengganu felvonóhíd, mely 2019 augusztusában nyílt meg a forgalom előtt. Ez a negyedik híd, mely a Terengganu-folyó felett átível. A malájul Jambatan Angkat Kuala Terengganunak nevezett hidat stílusában a londoni Tower Bridge ihlette, s ez az első felvonóhíd Délkelet-Ázsiában. Méreteit jól érzékelteti, hogy négy tornya 15 emelet magas, a két-két tornyot pedig egy-egy skybridge köti össze, amelyek látogathatók. Éjszakánként a híd színes megvilágítást kap. De kanyarodjunk el egy kicsit Kuala Terengganu gasztronómiája felé is, hiszen a Pasar Besar Kedai Payang, vagy röviden csak Pasar Payang piac a város egyik legkedveltebb turisztikai úti célja. Itt az egzotikus élelmiszereket és gyógynövényeket árusító bódék valóságos sikátorokba vesznek, s miközben végigbarangoljuk őket, elmerülhetünk Terengganu igazi színes, szagos, ízes élményeiben. A piac része Terengganu kulturális identitásának: azt mondják, amit az ember nem kap meg a város üzleteiben, a Pasar Payangon biztosan lehet kapni. A kétszintes piacon alul a nedves vásártér (halak, húsok), zöldségek és gyümölcsök, és a különféle hagyományos terengganui süteményeket árusító standok találhatók, míg felül a tradicionális maláj textileket (például batikolások, songketek, selymek) árulják.

Kuala Terengganu és környéke csodálatos strandokat is kínál az utazóknak, így ha az ember belefáradna a mecsetek és paloták végiglátogatásába, ezek ideális helyszínek lehetnek a lazításra. A városközponttól mintegy 10 kilométerre, délre található a Pandak Beach (Pantai Pandak), mely elsősorban a szörfösök csendes, nyugodt paradicsomaként ismert partszakasz. A Pantai Pandak rusztikus kampong házaival, karcsú, hajladozó kókuszfáival, látványos szikláival, fehér, végtelen homokos strandjával népszerű piknikező helyszín a helyiek körében is. A strandtól délre Pulau Kapasra nyílik kilátás. Apály idején a strand igen népszerű az úszók körében is. KT városközpontjától mintegy 18-20 kilométerre, északra található Pantai Mengabang Telipot, mely napfelkeltekor és napnyugtakor igen kedvelt helyszín, főként a fotósok körében. A strand közelében ízletes tenger gyümölcseit árusító éttermek találhatók. Kuala Terengganu strandjai közül azonban a Batu Buruk Beach a legismertebb és a legfelkapottabb. A városközponttól mindössze egy kilométerre, délre található partszakasz a Primula Beach Resort előtt húzódik. A festői homokos 

tengerpartot kazuárfák pettyezik, de ha megéheznénk, bőségesen találunk helyi étkeket árusító kioszkokat is. Úszni viszont nem tanácsos itt az erős hullámzás miatt.

Kuala Terengganun kínül maga az állam is tartogat érdekes és – főként – érdemes látnivalókat. A Kuala Terengganutól 113 kilométerre, délnyugatra fekvő Chemerong-vízesés (Air Terjun Chemerong) nem egészen két óra alatt elérhető autóval. A helyszín túrázásra és kirándulásra tökéletes, a program fénypontja pedig Malajzia egyik legnagyobb vízesése, a 305 méter magas, látványos Chemerong-vízesés. Innen további túraútvonalak vezetnek a Berembun-hegyhez, illetve a Langsir-vízeséshez is. Egy másik, nagyon különleges helyszín Pura Tanjung Sabtu, amely csupán alig 14 kilométerre, északnyugatra fekszik KT belvárosától. A ’pura’ szó szanszkritul palotát jelent. A 11 épületből álló komplexumot 30 évvel ezelőtt Tengku Ismail Tengku Su, a terengganui uralkodói család egy tagja alapította, s fénykorában egészen lenyűgöző benyomást keltett. A tulajdonos 2011-ben elhunyt, s a Pura Tanjung Sabtu azóta a lassú enyészet útjára lépett. Az itt látható házak 100-200 esztendősek, s az egykori alapító azon helyekről nevezte el őket, ahonnan az épületek származnak (így Rumah Seberang Baroh, Rumah Rhu Rendang, Rumah Kuala Ibai, és Rumah Atas Tol). Különlegességük, hogy szögek nélkül, kizárólag asztalos technikával összeillesztve készültek. 

Érdemes útba ejteni Jerteh települést is, mely egészen közel fekszik a terengganui-kelantani határhoz. Itt találjuk Malajzia egyik legkülönlegesebb és legszebb mecsetjét, a Masjid Ulul Albab Seberang Jerteh-et mely szemben a megszokott, posztmodern mecsettervekkel, a hagyományos maláj építészeti irányvonalat követi helyi fafaragványok és kontyostetők felhasználásával. A 2012-ben megnyílt mecset – mely a hagyományos maláj népi jellegzetességek és a kézművesség újjáélesztése jegyében épült – azóta a régi mecset szerepét vette át. A mecset építészeti stílusát a kelantani Masjid Kampung Laut és Perabung Lima ihlették (előbbi egy mecset, utóbbi pedig a kelantani maláj házépítés egyik jellemző stílusa). A ferde tető a trópusi maláj építészet általános jellemzője, így megakadályozza, hogy az esővíz ráfolyjon a faszerkezetre. A lépcső, a veranda, a cölöplábak mind további elemei a jellegzetes maláj épületeknek, melyet ettől függetlenül államonként is különbözhetnek. Maga a mecset magában foglalja a fő imatermet egy szobával az imámnak, a női imateret és a veranda területét, amely a felső földszinten található. Az első emeleten könyvtárhelyiséget alakítottak ki. A földszinten egy nagy előszoba és étkező is található.