Kota Bharu

A hegység ugyanis teljes mértékben elválasztotta Kelantant Malaya többi részétől, így ha valaki el akart jutni a szóban forgó államba, hosszú, heteken át tartó nehéz és veszélyes utazásra kellett felkészülnie. A másik lehetőség a Maláj-félsziget körbehajózása volt, mely legalább ennyire veszélyes (kiszámíthatatlan tengeri viharok, és pénzéhes kalózok veszélyével kellett számolni), de legalább rövidebb volt a szárazföldi útnál. Így aztán a tenger és a hajózás beírta magát Kelantan történetébe. Egészen az 1920-as évekig kellett várni arra, hogy Kelantan „nyisson a külvilág felé”: ekkor, a brit gyarmati kormányzás idején épült meg ugyanis a vasútvonal, mely más államokkal is összekötötte Kelantant.

És pontosan ennek az elszigeteltségnek köszönhető, hogy a más maláj államok kultúrájától meglehetősen eltérő, különleges kelantani kultúra hosszú évszázadokon át fennmaradt.

Kelantan történelme azonban sokáig a tőle délebbre elterülő államokéhoz – Terengganuéhoz és Pahangéhoz – hasonló ívet futott be: történelme hajnalán a szomszédos birodalmak – a Khmer Birodalom, Sziám – illetve más délkelet-ázsiai tengeri hatalmak – Srivijaya, Majapahit – vazallusaként létezett, majd 1499-ben a Melakai Szultánság befolyása alá került. 

Melaka 1511-es eleste után azonban az állam történelme szempontjából már önálló utat járt be. A XVI. században Kelantant a helyi törzsfők osztották fel egymás között és a korszak legnagyobb hatalmú maláj királyságának, a Maláj-félsziget közepén kialakult Pattani Szultanátusnak adózott, melynek területe a mai Thaiföld déli tartományait, illetve Malajzia legészakibb részét fedte le. 1651-ben azonban Kelantan vette át a hatalmat Pattaniban. Kelantant ezt követően főként helyi származású uralkodók kormányozták, mint a legendás királynő, Che Siti Wan Kembang. A XVIII. század második felét a Terengganuval való trónviszályok jellemezték, végül 1800-ban a terengganui trónkövetelővel szemben egy pattani származású arisztokrata, Long Yunus fia, I. Mohamed néven kikiáltotta magát Kelantan szultánjának. Ezzel megkezdődött a kelantani szultanátus története, mely unokaöccse, II. Mohamed uralkodása idején erősödött meg: ő alapította meg a modern Kelantan államot, melynek új fővárosa a Kelantan-folyó partján létrejött Kota Bharu lett. A XX. században Kelantan történelme ismét összekapcsolódott a szomszédos maláj államokéval: 1909-ben a brit-sziámi szerződésben a thaiok lemondtak Kelantan, Terengganu, Kedah és Perlis iránti követeléseikről és Kelantan a nem szövetséges maláj államok egyike lett.  

Kota Bharu nevének jelentése – ’új erőd’ – tükrözi az új főváros eredeti jellegét: ez volt az újdonsült szultánok erődített királyi palotája, s miután II. Mohamed létrehozta az új államot, 1844-ben hivatalosan is királyi székhely lett belőle. Persze már az alapítás előtt is létező város volt, csak éppen Kuala Kelantan néven – annyi, mint Kelantan-folyó torkolata –, az állam központja pedig Kota Kubang Labu volt. A város már alapítása idején is népes és virágzó település volt: 30 000-50 000 fős lakossága között mintegy ezer kínai volt. Gazdagságát és stratégiai szerepét pedig fekvésének köszönhette: a Kelantan-folyó Dél-kínai-tengerbe ömlő torkolatánál kereskedelmi telephelyként is funkcionált. Innen indultak útnak az állam legfontosabb exportcikkei: az arany, az ónérc, a fekete bors, az areca dió, a rizs, a rattan, a bambusz, az agarfa és a songket. Kota Bharu a második világháborúban a japán megszállás egyik legfontosabb helyszíne lett: 1941. december 8-án a kota bharui csatával itt kezdődött a maláj hadjárat, melynek eredményeként a japánok elfoglalták Szingapúrt.

1948-ban Kelantan is a Maláj Államszövetség része lett, majd más maláj államokkal együtt 1957. augusztus 31-én elnyerte függetlenségét. 1963. szeptember 16-a óta Kelantan Malajzia egyik állama.

Kelantan – évszázados elszigeteltségének köszönhetően – Terengganu és Pahang mellett máig is az egyik legkevésbé kevert népességű maláj állam, és hagyományosan az egyik legvallásosabb iszlám állam az országban: lakosságának 95,7%-a maláj nemzetiségű, és mivel a malajziai alkotmány értelmében minden maláj muszlim, ezért az állam legjelentősebb vallása az iszlám. Az 1920-as években, a brit gyarmati uralom idején épült az első vasútvonal, mely az állam északi partján lévő Tumpatot kötötte össze Kelantan dzsungelein keresztül Pahang állammal, majd később más végcélokkal is. De még ma is 8 órába telik, míg az ember autóval elér Kuala Lumpurból Kota Bharuba (vagy ellenkező irányban) a Titiwangtsa-hegységen keresztül. De térjünk vissza még egy kicsit az állam etnikai eloszlásához. Kelantan lakossága túlnyomórészt kelantani maláj, akiknek még nyelve – a kelantani maláj – is olyan egyedi, hogy egyedülálló nyelvtana, kiejtése és beszédformái is megkülönböztetik a hagyományos maláj nyelvtől. Emellett, más maláj államoktól eltérően, Kelantanban napjainkig használják az arab eredetű jawi írásmódot is. Így máris könnyebb megérteni, hogy Kelantan miként tudta megőrizni máig ősi maláj művészetét és kézművességét. 

Emellett persze – a thai határ közelsége okán – thaiok is szép számmal élnek Kelantanban, főleg az északi Tumpat környékén, így az iszlám mellett a buddhizmus a második legjelentősebb vallás az államban. Érdekes viszont, hogy az itt élő kínaiak – akik már Kota Bharu XIX. századi alapítása idején is előfordultak errefelé – asszimilációja más utat járt be, mint a Maláj-félsziget más államaiban, városaiban élő kínaiaké. A kelantani kínaiak ugyanis nyilvános helyen malájul viselkednek, malájul öltözködnek, maláj szokásokat tartanak, míg az otthon magányában a kínai szokásokat gyakorolják. Ezt ők peranakán kínai viselkedésmódnak tartják, gyakorlatilag azonban különbözik a melakai, penangi, szingapúri, vagy akár indonéz peranakán kínai viselkedésformáktól. Az egyik legkisebb etnikai csoport Kelantanban az indiai: a gyarmati időszakban a brit kormány Gua Musang és Tanah Merah körüli gumiültetvények munkásaiként telepítette be ide az indiaiakat, így a hindu vallás alig 0,2%-át teszi ki Kelantan vallási eloszlásának. Végezetül érdemes megemlíteni Malajzia őslakosait, az Orang Asli népcsoportot is, akik közül szintén szép számmal élnek Kelantan falvaiban. Az évezredek óta természetes környezetükben élő és animista hitüket gyakorló Orang Aslik közül főként a Temiar törzs tagjai élnek Kelantanban.

Kelantanról tehát nyugodtan kijelenthető, hogy ez az állam a maláj kultúra bölcsője. Ennek egyik legjobb példája a 2008 óta UNESCO Szellemi Kulturális Örökségként elismert Mak Yong Színház, melyet a maláj közösségek évszázadok alatt alakítottak ki. Ez az animista gyökerű hagyományos táncdráma egyesíti magában a színészetet, az ének- és hangszeres zenét, valamint a vallást és mitológiát. A díszes jelmezekről, kifinomult kézmozdulatokról ismert Mak Yong Színház tradíciója az északnyugat-malajziai Kelantan falvaiban született meg, s napjainkban főként szórakoztatásként vagy gyógyító, rituális célból adják elő, ahogy a másik hasonló táncdrámát, a Main Puterit is. E két művészeti ág mellett további kelantani tradíciók is ismertek, így például a Manora, amely szintén egyfajta táncdráma, ami a thai legendákon alapul. Kelantanban és Terengganuban a Manorában sok a maláj nyelvi elem és a mak yong stílusú táncmozdulat. Míg Kedah államban inkább thai és helyi dialektusok keverékében adják elő. A Dikir Barat szintén egy énekes performansz művészeti forma, amit csoportosan adnak elő zenei kísérettel. Malajzia egyik nemzeti szimbóluma, a holdsárkány (Wau Bulan) szintén Kelantanból ered. Nevét félholdszerű alsó részéről kapta, a Wau Bulan repülés közben látszólag egy felkelő félholdra hasonlít. A Wayangot, vagyis az egész Délkelet-Ázsiában ismert és kedvelt árnyjátékot Malajzia különböző részein is előszeretettel játsszák. Kelantanban Wayan Kulit néven ismert és inkább a thai formával mutat azonosságot, semmint a jávaival.

A sport terén is akad bőven kelantani tradíció, ilyen például a Silat, amely egyfajta harcművészet, amelynek maláj ágát Silat Melayu néven ismerik. Az UNESCO 2019-ben a Silatot is a szellemi kulturális örökség részeként ismerte el. Ugyanakkor a thai nemzeti sportnak, a muay thainak (vagyis thai box) is van egy Észak-Malajziában, azaz Perlisben, Kedahban, Kelantanban és Terengganuban gyakorolt formája, ez pedig a Tomoi. De a kelantaniak képesek összemérni erejüket – vagy inkább madaraik tudását és képességét – még madárének versenyben is. Az igen kedvelt eseményt évente egyszer, augusztusban tartják Kota Bharuban, és messze földről vonzza a látogatókat. De térjünk át azokra a kézműves ágazatokra, melyek legalább olyan híresek, mint tradicionális művészetük. A songketek kézzel szőtt selyemből vagy pamutból készülnek és arany, vagy ezüst szálak bonyolult mintázatot képeznek az anyagban. Bár a songketek elterjedése a Srivijaya Birodalomból indult ki valamikor a Kr. u. VII. században, a tengeri nagyhatalom által elfoglalt területeken, így Malajziában is meghonosodott. 2021-ben az UNESCO hivatalosan felvette a maláj songketet az emberiség szóbeli és szellemi örökségének listájára. A másik kedvelt textilipari tradíció a batik, amely egy textíliákon alkalmazott színmintázási technológia. Kelantan tradícióit a Kota Bharu-i Gelanggang Seni kulturális központban ismerhetjük meg.

S jóllehet Kelantan turisztikai vonzereje főként kulturális kínálatában rejlik, mégis számos izgalmas és kihagyhatatlan látnivalóval is büszkélkedik, melyek többsége Kota Bharu köré csoportosul. Ez Malajzia legészakibb és leghűbb muszlim nagyvárosa, mégis a buddhista kegyhelyek többségben vannak, mint a mecsetek (legalábbis Terengganuhoz képest). Kota Bharu legfontosabb iszlám imaháza a Masjid Kampung Laut, mely egész Malajzia egyik legrégebbi mecsete, valamikor a XV-XVIII. század között épült, és stílusa a helyi tradicionális építészetet követi. Ma az 1867-ben épült és 2400 hívőt befogadni képes Masjid Besar (más néven Muhammad mecset) Kota Bharu nagymecsete, mely IV. Mohamed szultán nevét viseli. 1860-1960 között messze földön híres vallási iskolaként is működött. Kota Bharutól nem egészen egy órányi autóútra, közvetlenül a thai határ mellett, Rantau Panjangban található az Ismail Petra szultán ezüst jubileum mecsete, vagy más néven pekingi mecset. Utóbbi elnevezése hűen tükrözi az épület stílusát: jellegében a kínai és az iszlám építészetet ötvözi, és megjelenésében a több mint ezer éves pekingi Niujie mecsethez hasonlít. 

Már a thai határ közelségére utal a nagyszámú, 25 thai buddhista kegyhely Kota Bharutól északra, főleg Tumpat környékén. Itt több érdekes és különösen látványos templom akad, így például itt találjuk Malajzia legnagyobb ülő Buddha szobrát, vagy az egyik legnagyobb alvó Buddha szobrát is. A Wat Mai Suwan Kiri templom (más néven Sárkányhajó templom) hatalmas méretével, gazdag díszítésével hívja fel magára a figyelmet. A templom egyik látványossága a négy Naga (kígyó, vagy sárkány) által őrzött óriási sárkányhajó, amelyről a templom a nevét kapta, a néhai Phor Than Di apát viaszszobra, és üvegkoporsóban elhelyezett, bebalzsamozott teste. A Wat Machimmaram templom Malajzia vallási toleranciájának ékes példája, hiszen ebben a túlnyomó részben muszlim vallású államban található az ország egyik legnagyobb buddhista emlékműve. A hatalmas ülő Buddha-szobor körülbelül 30 méter magas, és egészen 2008-ig egész Délkelet-Ázsia legnagyobb ilyen jellegű Buddha szobra volt, amikor is Thaiföld Nagy Buddhája átvette az első helyet 92 méteres magasságával. A Wat Prachumthat Chanaram templom színes istenfiguráival (Ganésha, Naga-, Maitreya Buddha-szobraival) igen kedvelt a turisták között. A komplexum egyes részei akár 300 évesek is lehetnek, de az újabb épületek közül több még mindig építés alatt áll.

Szintén Tumpat környékén található a Wat Phikulyai templom, amely elegáns formavilágával, fényes vörös cseréptetejével, illetve az azon elhelyezett fehér sztúpával, aranyozott díszítésű ablak- és ajtókereteivel készteti az utazót megállásra. Udvarán található az apát maláj stílusban épült, nyitott verandás faháza. A bejárati kapun az építés dátuma szerepel, vagyis a 2525-ös évszám, ami a keresztény időszámítás szerint 1982. Kota Bharutól mintegy 20 kilométerre nyugatra, Tumpat körzetében található a Wat Phothivihan templom, mely Malajzia egyik legnépszerűbb thai buddhista kegyhelye. A templomot 1973-ban alapította Phra Krurasapia Chakorn apát. A csarnokában található 40 méter hosszú alvó Buddha szobor 1975-79 között készült, és Délkelet-Ázsia második leghosszabb alvó Buddha-szobra (a mianmari 66 méteres Chaukhtatgyi Buddha az első). Kota Bharutól nagyjából 30 kilométerre délnyugatra található a lenyűgöző Wat Uttamaram templom. A kegyhelyet 1925-ben alapította Khron Ratchanaren apát, aki később Tok Raja néven vált ismertté. Építése idején a templomot még sűrű dzsungel vette körül, és csak folyón lehetett megközelíteni. Ráadásul azt suttogták, hogy a környéket természetfeletti erővel bíró démonok lakták.

Kota Bharu múzeumai legalább ennyire érdemesek a látogatásra. Az 1990-ben megnyílt Kelantan Múzeum az állam történelmét, kultúráját és művészetét mutatja be. Az egykori királyi rezidencia, az Istana Jahar (más néven Kelantan Királyi Hagyományok és Szokások Múzeuma) közvetlenül az Istana Balai Besar, a nagy palota mellett található, Kota Bharu szívében. A palotát II. Mohamed szultán építette 1887-ben unokájának, Long Kundurnak, az épületen Kelantan egész területéről érkező mesteremberek dolgoztak. Ma az állam kulturális örökségét bemutató múzeumként működik. Az épületen látható bonyolult fafaragványok a maláj művészek kifinomult ügyességét dicséri. A másik egykori királyi palota, az Istana Batu 1939-ben épült szultáni rezidenciának, majd 1991-ben múzeummá alakították (Muzium Diraja Istana Batu), ahol a kelantani szultánok életét bemutató fényképek láthatók, emellett öltözékek, műtárgyak, bútorok szerepelnek a gyűjteményben.

A Muzium Kraftangan dan Kampung Kraftanganban (Kézműves Múzeum és Kézműves Falu) a songket szövet készítésével, a gyapjúgyártással, a hagyományos fafaragással, az ezüsttárgyak készítésével, vagy a batikolás technikájával ismerkedhetünk meg. 

A kelantani Muzium Islamot (Iszlám Múzeumot) nem csak gyűjteménye, de az annak otthont adó épület miatt is érdemes meglátogatni. Az 1902-ben épült, gyönyörű fafaragásokkal díszített ház Kelantan főminiszterének, Encik Hassan bin Mohd Sallehnak készült. Az épület tradicionális maláj műalkotás: a falak bizonyos részein dekoratív, faragott, tömör domborműves panelek láthatók, amelyeket Janda Berhias- nak neveznek. Ez a technika a Maláj-félsziget keleti partján ismert és kedvelt. Tetőzete és tetőcserepe is helyi jellegzetesség, melyet leginkább Kelantanban és Dél-Thaiföldön alkalmaznak. Az épület megjelenését tekintve XX. századi maláj-kelantani-pattani stílusú. 1991 óta működik múzeumként, ahol az iszlám kelantani elterjedését, illetve az iszlám művészetet és kézművességet ismerhetik meg az érdeklődők. Végezetül érdemes megemlíteni a Muzium Wau Kelantan gyűjteményét is, mely Malajzia nemzeti kincsét, a papírsárkányokat és sárkányeregetést népszerűsíti. A kollekció bemutatja a régiónként eltérő sárkányváltozatokat (Kelantanban a Wau Puyuk, Terengganuban a Wau Helang, Pahangban pedig a Wau Cenderawasih, hogy csak az utunk által érintett államoknál maradjunk). A múzeum Pantai Sri Tujuh halászfalu közelében található, így kézenfekvő kombinálni a múzeumlátogatást egy kirándulással Kelantan e népszerű strandjára.

És ha már a standoknál tartunk, fejezzük be Kelantan ismertetését a tengerpartokkal. Az állam mindössze 96 kilométer tengerparti fövennyel büszkélkedhet, közöttük azonban több nagyon szép is akad. Az előbb említett Pantai Sri Tujuh Malajzia legészakibb strandja, amely mintegy 7 kilométerre húzódik Tumpattól egészen a thaiföldi határt jelző Golok folyó torkolatáig. A strandot árnyékot adó kazuárfák kísérik. A Pantai Cahaya Bulan (Holdfény-part) festői, aranyhomokos partja igen kedvelt a kota bharuiak körében, hiszen egészen közel fekszik a fővároshoz. Eredeti neve Pantai Cinta Beach, vagyis ’A szenvedélyes szerelem strandja’ volt, melyet egy brit katona adott neki a második világháború idején, de mivel Kelantan igen konzervatív vallású állam, így várható volt, hogy megváltoztatják a nevét. Igen népszerű családi kirándulások, piknikek helyszíneként, de különféle vízi sport és lovaglási lehetőséget is kínál. A tengerparton néhány étterem is található, ahol friss, grillezett tenger gyümölcseit kínálnak. A Pantai Irama Bachok (A dallam strandja) a tengeri szellő lágyan tompító hangjáról kapta a nevét. Ez Kelantan legszebb strandja, mely arany homokjáról és azúr színű vizéről nevezetes, de kedvelt vízi sport, csónakbérlés és grillezési lehetőségei miatt is. Végezetül a Pantai Bisikan Bayu (A suttogó szellő strandja) szintén fent van a kelantani top beachek listáján. Ez a strand 50 kilométerre délre található Kota Bharutól és elsősorban a szörfösök kedvelt tengerpartja.