Rafflesia

A Rafflesia a Rafflesiaceae családba tartozó nemzetség, amely mintegy 28 fajt tartalmaz, amelyek közül van olyan, amelyeknek a felfedezése alig pár évtizedes múltra tekint vissza, besorolásuk még mindig vitatott, így még igen hiányosak az ismeretek ezen a téren. A parazita virágos növények családjába tartozó Rafflesia elsősorban Délkelet-Ázsia egyes országaiban számít őshonos növénynek. A tudós társadalom és egyben a közvélemény is a XVIII. század végén kezdte megismerni, amikor a francia sebész és természettudós, Louis Deschamps felfedezőútra utazott a térségbe. Az ekkor készített jegyzetei és illusztrációi több tudós érdeklődését is felkeltették, és 1818-ban Joseph Arnold botanikus és Sir Stamford Raffles, Szingapúr alapítója, és egyben az expedíció vezetője, szintén bejárta a régió esőerdőit. Útjuk során írták le a fajt, amelyet egyenesen a „világ legnagyobb és legcsodálatosabb” virágának tartottak. Az angol lord szerényen önmaga és társa után nevezte el fajt, ami így kapta a Rafflesia arnoldii nevet. 

Rafflesia elterjedése

A Rafflesia nemzetség Malajziában, Thaiföldön, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken tekinthető őshonosnak, és egyike a világ legritkább és legkülönlegesebb növényeinek, amely nem csak az elterjedése miatt igaz. Különlegesnek számít az óriási szirmai és a különleges illata miatt is, ami a beporzókat és a zsákmányt hivatott vonzani. A rendkívül ritkának számító növénynek 1988-ig mintegy 16 faját különítették el, ami a kutatások előrehaladtával ez tovább bővült, így napjainkra elérte a 28 fajt már.

Megjelenése, felépítése, életmódja

A Rafflesia kétlaki növény, és teljes élősködő (holoparazita) életmódot folytat, nem rendelkezik szárral, valós gyökérrel, de még hagyományos értelemben vett levelekkel sem. Fotoszintézisre egyáltalán nem képes. Gyökérszerű része rostos vagy lemezszerű, a gombák micéliumára emlékeztető szerveződésként írják le. Amennyiben nem képes csatlakozni egyetlen gazdaszervezethez sem, akkor nem tud reprodukálódni. Teljesen kifejlődött virágja a föld felett található, amely kb. 11 kg súlyig növekedik, és átmérője majdnem 1 m. Vastag, húsos, ötágú szirma vörösesbarna, melyet halvány foltok tarkítanak. A szirmok a hatalmas kehelybe futnak össze, amelyben – mérések szerint – akár 6 l víz is elférhet. A virág kelyhe alján több tüskeszerű nyúlvány nyúlik a magasba, amelyek pár cm-es „magasságot” érhetnek el. Az eddig talált legnagyobb növény esetében mintegy 120 cm átmérőt mértek. Az egyik legkisebb faja a Rafflesia baletei, amely csak kb. 12 cm átmérőjű virággal rendelkezik. A legtöbb fajnak külön férfi és női virágai vannak, de néhányuk hermafroditikus virággal rendelkezik. Virága igen rövid élettartamú, mindössze kb. 5–7 napig tart nyitva, ami során egy igen jellegzetes, bűzös szagot bocsájt ki, amely odavonzza a legyeket, amelyekről azt gondolják a tudósok, hogy a beporzás miatt van szükség. Senki sem tudja előre jelezni, hogy mikor virágzik, egyesek azon a véleményen vannak, hogy igen heves esőzések után indul meg a virágzása. A Rafflesia ragacsos magokat tartalmazó bogyót is növeszt, amelyről azt gondolják, hogy a gyümölcsfogyasztó rágcsálók révén a növény elterjedésében játszik komoly szerepet.

A parazita növény egyedüli gazdaszervezetei a Tetrastigma nemzetséghez tartozó fajok, amelyek Ázsia, azon belül is többek között Malajzia és Ausztrália trópusi régióiban, elsősorban esőerdeiben  a leggyakoribbak. A Rafflesia napjainkban a malajziai Sabah állam, a thaiföldi Surat Thai tartomány, illetve Indonézia hivatalos állami virágának számít, ahol a neve a puspa langka (ritka virág) vagy padma paksasa (óriás virág). A Rafflesia mitokondriális DNS (mtDNS) szekvenciáinak összehasonlítása más növényekével azt mutatta, hogy a parazita a Malpighiales rendű fotoszintetizáló növényekből fejlődött ki a földtörténet során. A Malpighiales a modern filogenetikus APG rendszer szerint a zárvatermő növények egy rendje, amelybe legalább 35 család és mintegy 16 ezer faj tartozik. A zárvatermők kb. 6%-a, a valódi kétszikűeknek pedig kb. 7–8%-a tartozik ide, és a tudósok szerint kb. 100–90 millió évvel ezelőtt jelent meg ez a rend a bolygónkon. A Rafflesia a gazdanövény kérgét áttörve jut tápanyaghoz, és kb. 10 hónap szükséges ahhoz, hogy egy nagyjából káposztafej nagyságú méretet el tudjon érni. Virágzása idején viszont alig néhány óra elegendő ahhoz, hogy kinyíljanak a szirmai és teljes pompájában virágozzon. A csak pár napig megcsodálható hatalmas növény körül ilyenkor a rothadó húséhoz hasonló szag terjeng, amire leginkább a döglegyek a legfogékonyabbak, ugyanakkor ez segíti a tudósok vagy a merészebb kirándulókat abban, hogy könnyen ráakadjanak a Rafflesia egy-egy méretes példányára.

Rafflesia fajták Malajziában

Rafflesia azlanii

A Rafflesia nemzetség ezen tagja a Maláj-félszigeten őshonos, amely egy másik félszigeten előforduló fajtához, a Rafflesia cantleyi-hez hasonlít, amitől leginkább abban különbözik, hogy a virágrészen sokkal nagyobb foltok láthatók. Perak államban 2003-ban fedezték fel és kapott nevet ez az új faj, amit tiszteletből Perak szultánja után kapott. Ezt követően a 2010-es években az új fajjal kapcsolatban egyre több ismeretet sikerült megismerni a tudósoknak. Gyűjtése egyáltalán nem javasolt, aminek a legfőbb oka a ritkasága és fokozott védettsége. Csak nagyon kevés példányt ismernek belőle.

Rafflesia cantleyi

A Rafflesia cantleyi megtalálható a Maláj-félszigeten malajziai Perak, Kedah, Perlis, Selangor, Kelantan államokban, továbbá Terengganu, Pahang és Tioman-szigetek területén. Ez a faj szinte teljesen azonos a Rafflesia hasseltii-vel, egyetlen szemmel észrevehető különbségnek számít a szemölcsök száma a virágon. Ennek a fajnak az egyik igen fontos jellemzője, hogy hajlamos virágot képezni a gazdaszervezet léggyökerein is. A növényt tiszteletből és a felfedezőt megillető jogok miatt a szingapúri botanikus kert kurátora, Nathaniel Cantley  után nevezték el.

Rafflesia kerrii

A dél-thaiföldi és a Maláj-félsziget esőerdőiben megtalálható növényt a Khao Sok Nemzeti Park egyik leghíresebb látványosságaként tartják számon. A piros virágok átmérője általában 50–90 cm, de az utóbbi években már találtak ennél sokkal nagyobbat is Malajziában. A Maláj-félszigeten a Lojing-hegységben 2004-ben egy 111 cm átmérőjűt találtak a tudósok, míg 2007-ben Kelantan államban egy 112 cm átmérőjűre bukkantak egy expedíció keretében. A Tetrastigma nemzetségbe tartozó gazdafajok törzse és gyökerei mentén kis rügyek jelennek meg, amelyekből 9 hónap után kinyílik az óriás virág, ami mintegy 1 hétig csodálható meg. A tudósok azon a véleményen vannak, hogy a fajra a szezonális virágzás a jellemző, mivel a virágok csak a száraz évszakban, januártól márciusig, kivételes esetekben néha júliusban jelenik meg. A többi fajtához hasonlóan ez a faj is jellegzetes, más növényével össze nem téveszthető igen intenzív illatával, bűzével vonzza magához a beporzásában résztvevő döglegyeket. A virág, a többi fajtársához hasonlóan, veszélyeztetettnek számít Malajziában. Noha a természetben igen ritka, többször is volt már rá példa, hogy a turisták kárt tettek benne. A helyiek viszont nemcsak ismerik a virágot és annak a lelőhelyeit, hanem rendszeresen gyűjtik is a rügyeket és a virágokat az állítólagos orvosi, népi gyógyászati hatásuk miatt. A főtt rügyeket vagy virágokat általános gyógyszerként alkalmazzák, leginkább láz vagy hátfájás megelőzésére, de a népi hiedelem úgy tartja, hogy jótékony hatással lehet a Rafflesia a szexuális hajlam, a „libidó” élénkítésére is. Ezzel csak annyi a baj, hogy Délkelet-Ázsiában nagyon sok növény és állat esetében lehet ilyen állítólagos hatásról beszélni, ami viszont a természet szemszögéből nézve káros folyamatokat indít be. A helyiek intenzíven gyűjtik az ilyen „csodaszereket”, ami során nincsenek tekintettel a fenntartható fejlődésre, a környezetvédelemre. Vannak, akik pénzért hajlandóak bármit beszerezni, pénzért pedig bármit meg lehet kapni feketepiacon, így a Rafflesiából készült termékeket is. Még az sem számít, hogy a fejlett nyugati orvoslás a növény minden egyes faját alaposan megvizsgálta, és semmiféle olyan hatóanyagot nem találtak benne, ami alátámasztaná a növénnyel szemben meglévő népi babonák, hiedelmek valóságát. A virág Surat Thani tartomány szimbólumvirágának számít napjainkban, amely a Thaiföldi Khao Sok Nemzeti Parkban található a legnagyobb számban. A fajt Arthur Francis George Kerr (1877–1942) ír botanikus után nevezték el, aki elsőként írta le a fajt, és ő volt az, aki először 1927-ben, majd 1929-ben be is tudta gyűjteni a Rafflesia kerrii első példányait. Viszont több évtizedig nem ismerték el önálló fajként, ezért a tudományos világnak erre egészen 1984-ig kellett várni ahhoz, hogy mint önálló növényfajt elismerjék.

Rafflesia tengku-adlinii

A Rafflesia parazitanövény a felfedezése óta izgatja a szakembereket, ami kihatott a tudományos életre is. Többen próbálkoztak a faj minél pontosabb megismerésével, ami elvezetett oda, hogy egyre több alfaját tudták elkülöníteni, amihez szükség volt a tudomány, a genetika fejlődésére is. A Rafflesia tengku-adlinii-t 1987-ben azonosították a malajziai Sabah államban a Trus Mad hegyen.  Nevét a Sabah Társaság és a Sabah Turisztikai Igazgatóság elnöke után kapta tiszteletből, aki egyben lelkes természetvédőnek is számított. A növény a többi fajhoz hasonló életciklussal, szaporodással, jellemzőkkel rendelkezik, a legszembetűnőbb különbség a virág színében, és más egyéb, a külsejére vonatkozó apróságban figyelhető meg, ezért is csak inkább a szakemberek és a gyakorlott természetjárók képesek megkülönböztetni a többi fajtól.

Rafflesia tuan-mudae

E faj virágainak az átmérője meghaladhatja akár az 1 m-t is, fő elterjedési területe a Malajziához tartozó Sarawak állam Borneó szigetén, ahol a Gunung Gading Nemzeti Parkban figyelhető meg legkönnyebben. Itt 2008-ban egy 95 cm átmérőjű virágot, míg 2020 elején a Maninjau erdőrezervátum területén egy 114 cm-es példányt találtak. A helyiek bunga pakma néven ismerik a növényt. Magjai, a tudományos megfigyelések jelenlegi állása szerint, leginkább állatok közvetítésével jutnak el egyik gazdanövénytől a másikig, ahol aztán növekedésnek indulnak. Így ebből a szempontból ez lényeges különbségnek számít a többi Rafflesiához képest, ahol a rovarok játszanak fontosabb szerepet a beporzásban és a szaporodásban. Mintegy 9 hónapos növekedés után fejlődik ki a narancssárga/piros virága, ami kb. 7 napig virágzik. Bár a többi Rafflesia virághoz képest enyhébb a szaga, de ez is elég hatékonynak bizonyul a legyek odavonzásában.