Batu-barlangok
A Batu-barlangok
Zöldellő fákkal benőtt sziklák között megbújó kisebb-nagyobb barlangok, színes, hosszú lépcsősorok, ahol a turisták mellett makákó majmok rohangálnak, díszesen faragott, szivárványszínekben pompázó hindu vallási épületek és egy hatalmas aranyozott istenszobor. Valahogy így lehet összegezni a Batu-barlangok elénk táruló különleges és egyedi képét, mely nem csupán Kuala Lumpur, de egész Malajzia egyik legjelentősebb turista csalogató látványossága. A KL belvárosától mintegy 13 kilométerre északra található nevezetességet – mint vallási helyszínt – több mint 100 esztendeje alapította K. Thamboosamy Pillai, tamil származású maláj vezető és üzletember. Az Isteni Anya – Sri Mahamariamman – és Murugan tiszteletét a XVIII-XIX. században Indiából bevándorló tamilok hozták magukkal Malayába, a mai Malajziába. A barlangok korábban a helyi temuan és bersisik népeknek szolgáltak menedékként, majd a XIX. század derekán az itt élő kínaiak guanó gyűjtésére használták. A nyugatiak számára William Hornaday amerikai természettudós fedezte fel 1878-ban.
A 400 millió éve létrejött mészkőformáció, a Bukit Batu négy nagyobb, és több kisebb barlangot rejt.
Ezek közül három nagyobban – a Művészeti Galéria-barlangban, a Rámájána-barlangban és a Valluvar Kottamban – hindu szobrokat, festményeket, és misztikus diorámákat lehet megcsodálni a Rámájanából, a Mahábháratából (indiai eposzok) és a neves tamil költők életéről, de csak a legnagyobb üregben, a csaknem 100 méter magas, íves mennyezettel büszkélkedő Templomban vannak szentélyek. Ezeket a háború istenének, Murugannak (ismert még Kartikéja, Szkanda, Kumara, Szubramanja neveken is) szentelték, aki a hindu panteon egyik legfontosabb istene, Shiva és Parvati gyermeke, az elefántfejű Ganésa testvére. Murugan a dévák közé tartozik, azok közé a fénylő lények közé, akik Ísvaránál, az Istennél alacsonyabb, de az embereknél magasabb fejlődési fokon állnak. Attribútuma az isteni dárda, a vel (ez volt az ősi tamilok fegyvere is), és egy kiterjesztett farkú páván lovagol. A dévák fegyverei az ember megvívandó küzdelmét jelképezik a vágyak, késztetések ellen. A páva a hiúság, önteltség, hivalkodás szimbóluma – ezeket a tulajdonságokat kell az embernek legyőzni, ha Murugan állapotát akarja elérni.
Murugan hatalmas, 42,7 méteres aranyozott szobra a főbarlangba vezető lépcsősor alján magasodik. A szoborhoz – mely 2006 óta áll itt – 350 tonna acélrudat, 1550 köbméter betont, és 300 liter aranyfestéket használtak fel, s 15 indiai szobrász dolgozott rajta. Kezében az isteni dárda látható, de ez a szobor – mely Malajzia legmagasabb, és a világ harmadik legmagasabb hindu szobra – nélkülözi a páva ábrázolását.
Innen indul ki 1920 óta a 272 fokból álló színes lépcsősor, mely a főbarlangba, a Templomba vezet. Azonban nem elég a kaptatóval megküzdeni, a minduntalan lopkodó, szemtelen, de egyébként barátságos makákókat is érdemes valamivel lekenyerezni, hogy békén hagyják az embert, miközben felfelé igyekszik (a bejáratnál speciális eledel kapható számukra). Lehet velük fotózkodni, de feltétlenül érdemes az értékekre odafigyelni, nehogy megszabadítsák az embert valami olyasmitől, amiről úgy gondolják, hogy ehető. A Templom-barlangban hindu szentélyek és egy tamil templom található. 1890-ben került ide Szubramanja, vagyis Murugan murtija, szent szobra. A Templom-barlang két részre oszlik, a külső Murugan szentélye, míg a belső feleségéé, Sri Valli Deivanai temploma.
1892-ben tartották meg itt az első Thaipusam fesztivált (Malajziában nemzeti ünnep), mely azóta is hívők (bhakták) és turisták ezreit vonzza. A január-február fordulóján, Thai tamil hónap teliholdjának idején tartott nagyszabású ünnepség a KL belvárosában lévő Sri Mahamariamman templomban kezdődik, majd a felvonulás másnap a kora reggeli órákban érkezik a Batu-barlangokhoz, ahol ezt követően nyolc órán át tart. Az ünnep a szent dárda köré épül, s annak állít emléket, amikor Murugan megkapta anyjától a velt. Ez a nagyszabású ünnepség nem csak a helyi tamil lakosságot, de a világ valamennyi hindu vallású hívőjét vonzza, így a zarándoklaton gyakran egymillió fő vesz részt. A bhakták – akik arcukat, nyelvüket kis ezüst lándzsákkal szúrják át, utalva Murugan szent dárdájára, a velre – tejjel áldoznak uruknak, melyet Indiából hozott virágokkal és pávatollakkal díszített, gyakran hatalmas, akár a száz kilót is elérő íves tartószerkezetekre akasztott edényekben, a kavadikban hoznak magukkal. Ezeket a tartószerkezeteket nyársakkal és kampókkal erősítik – bőrüket átszúrva – a testükhöz. Mivel a hívők ilyenkor egyfajta transzállapotba kerülnek, nincs fájdalomérzetük sem a test modifikációjakor (még a vér sem folyik ilyenkor), sem a nehéz kavadik cipelésekor. Pedig a 272 fokos lépcsősor megmászása nem kis teljesítmény még áldozati ajándék nélkül sem.
Murugan szobrától és a színes lépcsősortól jobbra egy nagyobb tó terül el – benne halakkal és teknősökkel – felette pedig egy kis kupolákkal ellátott, cikkcakkban vezető híd ível át. Ez a híd egy rövid séta után a hegy lábánál megbújó Valluvar Kottam és a Művészeti Galéria barlangjaihoz vezet. A diszkréten megvilágított Valluvar Kottam falait színes szobrok és festmények borítják, melyek a tamil Tirukkural szent szövegeit mintázzák. A legtávolabbi barlang a Rámájana, melynek közelében Hanumannak, a nemes majomnak óriási zöld testű szobra (15 m), és egy neki szentelt templom látható. Hanuman – aki a Rámájana egyik szereplője – az odaadás, a fegyelmezettség, a bátorság és az önzetlen cselekedetek szimbóluma. Mint Ráma segéde, a bhakták, a hívők felfogása szerint a mesteréhez tisztelettel viszonyuló szolga eszményi megtestesítője. Ráma az ősi India egyik királya volt, akinek életét a Rámájana dolgozza fel. A barlangban pedig a tetteit, életét ábrázoló szobrok és egyéb műalkotások láthatók, többek között Kumbhakarna emberevő szörny óriási alvó szobra is, aki a Rámájanában szereplő Ravana király testvére. Szintén a barlangban látható egy sztalagmit, melyet természetes lingamnak, Shiva szimbólumának tartanak.
A főbarlanghoz vezető lépcsősorról, a hegyoldalból nyílik a még érintetlen Sötét-barlang, mely azonban nem vallási, hanem ökológiai szempontból fontos.
Olyan ritka élőlényeknek nyújt otthont, mint a kihalás szélén álló, ősi Liphistius Batuensis, egy mára csupán kizárólag itt élő dugós csapóajtós pókfajta. Félő, hogy ez a faj is a széró, egy hegyi kecskefaj sorsára fog jutni, melyet utoljára 1989-ben láttak a környéken. Persze a Sötét-barlang további különleges állatfajoknak is menedéket nyújt, mint pl. az Eonycterisnek (egy óriás denevérfajta), valamint gyümölcsevő denevéreknek, és csaknem harmincféle lepkefajnak. A két kilométer hosszú barlangrendszer látványos, plafonról lecsüngő sztalaktitok és felfelé nyúló sztalagmitok gyűjteménye. Olyan kivételes formájú képződmények láthatók itt, mint a barlangfüggöny, folyókövek, gyöngyök és fésűkagylók, melyek évezredek során alakultak ki. A barlangrendszer ökológiájának védelmében a belépés csak korlátozott és kizárólag vezetett túrák keretében lehetséges. Az elmúlt évtizedben a Batu-barlangok környéke a sziklamászók körében is kedvelt úti cél lett; több mint 160 mászó útvonal közül választhatnak a vállalkozó kedvű sportolók. A 150 méter magas sziklafalak szétszórtan vannak a környéken, de a legtöbb a barlangkomplexum északkeleti oldalán, a Damai-barlangoknál található.
