Penang-sziget építészete

Penang-sziget földrajzi adottságai, történelme, kulturális sajátosságai

Penang Malajzia egyik szövetségi állama, de az ország északnyugati, tengerparton fekvő egyik szigetét is így nevezik. A Penang-sziget és a Maláj-félsziget közötti kapcsolatot több, 10 km-nél is hosszabb hidak biztosítják. A sziget modern kori történelme a 18. században kezdődött, amikor a brit Francis Light kapitány 1786-ban egyezséget kötött Kedah szultánjával. A szultán a Brit Kelet-indiai Társaság javára lemondott a sziget fennhatóságáról, a külső támadásokkal szembeni védelemért cserébe. Az akkori, Light által elnevezett „Wales hercege” nevű sziget nagyrészt mocsaras területekből állt, melyek alapos megtisztítása után elkezdték fejleszteni az addig lakatlan részeket és megalapították a fővárost, George Townt, amely mind a mai napig ezt a szerepet tölti be, és a sziget leghíresebb és legfontosabb városa. Napjainkban az ország 3. legnépesebb városa, óvárosa pedig az UNESCO világörökség része 2008 óta.

Penang-sziget a britek fennhatósága alatt virágzásnak indult és fontos kereskedelmi központ lett. Legfőbb árucikkei voltak a porcelán és a különféle textilek, a tea és különböző fűszerek, amikkel nem csak kereskedtek, de helyben termesztették is.

Ahogy nőtt a sziget jelentősége, úgy vívott ki egyre több önállósodási és szabad döntési jogot magának a Brit Birodalommal szemben, bizonyos politikai és gazdasági területeken a 19. században. A II. világháború alatt egy rövid időre a japánok fennhatósága alá került, majd ismét visszakerült az angolokhoz. Gyarmati státusza 1957-ig állt fent, 1963 óta pedig hivatalosan is Malajzia része.

Manapság Penang-szigetének különlegessége – természeti adottságai mellett – főképp kereskedelmi múltjára vezethető vissza, és ebből fakadó népszerűségének fő oka, hogy az akkor letelepedett európai, és az ország más pontjaiból betelepedett malájok mellett a kínai, arab, indiai, indonéziai, thai stb. kereskedők leszármazottai még mindig itt élnek, így a mai napig megtalálhatóak egymás mellett a különböző kultúrák.

Etnikai összetétele napjainkban többségében kínai (arányuk megközelítőleg 45–50%-ra tehető), mellettük a malájok aránya 40–45%, az indiaiaké is viszonylag magas, 10% körül van, míg a fentebb említett egyéb nemzetiségűek aránya pár százalék között mozog.

Vallási megoszlása is igen sokszínű. A muszlim (kb. 45–50%) mellett a buddhista vallás (kb. 35–40%) a legelterjedtebb, de ezen kívül a hindu, a keresztény, a taoista és egyéb vallás is előfordul a szigetlakók között.

A különböző kultúrák keveredésének egyik leglátványosabb formája az építészetben nyilvánul meg.

A Penang-sziget területén fellelhető fontosabb épületek, építészeti stílusaik és jelentőségük az épített kulturális örökségvédelem szempontjából

Penang építészete híven tükrözi a 171 éves brit fennhatóság alatt szerzett státuszát, amely mellett természetesen egyaránt jelen vannak a kínai, indiai, iszlám, maláj és egyéb építészeti stílusok, ami egy egészen egyedi és jellegzetes atmoszférát kölcsönöz a helynek.

A szigetet körbejárva megfigyelhetjük a maláj falvak építészeti jegyeit, találkozhatunk a gyarmati, viktoriánus korabeli, klasszicista angol házakkal és templomokkal, kínai üzletházakkal, iszlám jegyeket mutató épületekkel vagy mecsetekkel. Egyes épületeken akár ezen eltérő stílusok keveredését és egymásra gyakorolt hatásait is felfedezhetjük. Éppen ezért építészetileg sokan úgy tekintenek Penang-szigetére, mint Délkelet-Ázsia egyik leghíresebb gyöngyszemére.

Szingapúrral ellentétben, ami sokáig szintén a brit koronához tartozott, Penang-sziget brit időket idéző épületeinek nagy része megmenekült a pusztulástól, helyüket nem vették át a végtelenbe nyúló felhőkarcolók.

Bár a modern építészetnek itt is egyre nagyobb szerep jut, és rengeteg terv van a jövőre nézve, manapság már jobban ügyelnek az épített kulturális örökség védelmére, különösen, hogy a sziget egyik legfontosabb vonzerejét ezek az épületek adják.

A sziget építészetileg annyira jelentős, hogy nem csak az országban, de egész Délkelet-Ázsiában itt található a legtöbb, eredeti állapotban fellelhető, II. világháború előtt épült ház és egyéb épület. Ez leginkább egy törvénynek köszönhető, ami évtizedekig mesterségesen alacsonyan tartotta a házak bérleti díját, így átépítésük veszteségessé vált volna.

Ezt a törvényt 2000-ben hatályon kívül helyezték, így napjainkban az ingatlanárak rendkívül magasak a szigeten, valamint azóta elkezdődtek a fejlesztések és felújítások is, a sokszor igen elhanyagolt állapotban lévő épületeken.

A maláj kormány az elmúlt években számos forrást különített el a felújítások finanszírozására, különösképpen a kiemelt kulturális jelentőséggel bíró épületek karbantartására, mint például a Suffolk-ház, a Városháza, vagy egyéb, történelmi jelentőségű épületek a régi kereskedelmi negyedben.

Néhány jellegzetes épület a szigeten 

Lakóház-típusok

A tipikus penangi lakóházak építészete alkalmazkodott a trópusi éghajlathoz és az országban megtalálható, építkezéshez felhasználható nyersanyagkínálathoz. Egy tipikus vidéki lakóház nagyrészt fából készült, amit nádtetővel borítottak be. A felsőbb emeletek szellőzésének biztosítása érdekében a házak sokszor cölöplábakon álltak, a verandára is rálógó tető pedig árnyékot biztosított a lakók számára. Ezt a kissé „bungaló” hatást keltő épülettípust eredetileg az indiaiak honosították meg, a helyi természeti adottságokhoz igazítva. (A tipikus indiai bungaló általában vályogtéglából épült és alacsonyabb tetővel rendelkezett.)

Amíg azonban Indiában a szegényebb rétegek éltek az ilyen típusú épületekben, addig Penang-szigeten a gazdagabb rétegek vettek át belőle elemeket, amit azután a saját kultúrájuk ízlésének megfelelően továbbformálták és egészítették ki, vagy díszítették. Az arab és indiai kereskedőkéktől kissé eltér ez az európai típus, ami ötvözi a maláj és indiai formákat az európai ízléssel és építészettel. Ezek a különböző, „bungaló” típusú lakóházak az egész szigeten fellelhetőek.

Az egyéb típusú lakóházak viszont szöges ellentétei egymásnak. Az indiai negyed színes épületei például teljesen eltérőek a kínai kereskedők házaitól, vagy a másik gyakori, főleg az Indiában megfordult angolok által kedvelt, letisztult, angolosan „klasszicista”, emeletes, lapos tetős, hatalmas ablakokkal, boltívekkel és oszlopokkal gazdagított, tehetős családok által lakott épületektől és villáktól. Utóbbira tökéletes példa a fentebb említett Suffolk-ház, mely Francis Light első lakhelyéül szolgált. A gazdag kínai kereskedők fényűző életmódjára talán a legjobb példa a Khoo klán által építtetett ház, a Khoo Kongsi, ami szentélyként és lakóépületként is szolgált. Az 1851-re elkészült épület egy villámcsapás miatt teljesen leégett. A helyi legenda szerint azért, mert olyan gazdagon volt díszítve, hogy még a kínai császár palotáját is túlragyogta, ezért büntetésből az istenek lerombolták. 1906-ra elkészült egy, az eredetinél valamivel egyszerűbb, de még mindig rendkívül lenyűgözően kidolgozott épület, ami a mai napig megtekinthető. A kínai építészetre jellemző, rendkívül aprólékos, ornamentális, illetve állatfejes díszítés és fafaragás borítja az épület egészét, ami a legjobb kínai mesteremberek munkája. Az épület alapanyagainak kiválasztásakor a fa mellett a gránitkő volt meghatározó. Színeiben, ahogy a kínai épületeknél gyakori, leginkább az arany, a kék és a piros dominál. Nagyságát és fontosságát mutatja az is, hogy még egy színház is tartozik hozzá.

Egy másik igen híres és impozáns lakóépület az úgynevezett Blue Mansion, vagyis a Kék udvarház. Eredetileg egy gazdag kereskedő, Cheong Fatt Tze számára épült a 19. század végén. Az eklektikus stílusú épületnél éppúgy megfigyelhetőek a kínai tradicionális építészetre jellemző elemek (főképp az udvaron), mint az angolok által kedvelt agyagcsempék és (skót) öntöttvas munkák, a korai art nouveau hatások. Összesen 38 szoba, 5 gránitborítású belső udvar, 7 lépcsőház és 220 ablak található meg benne. Nevéhez hűen az épület indigókék színben pompázik. Napjainkban is rezidenciaként szolgál, azonban egy része a turisták számára is megtekinthető.

Állami épületek

Ezen épületek (bankok, iskolák stb.) többségénél az európai hatás érvényesül, ami nem csoda, hiszen a sziget több mint 170 évig a britek fennhatósága alatt állt. Penang nyugati szélén található eklektikus stílusban épült City Hall (Városháza) 1903-ra lett kész, és mai áron nagyjából 2 millió dollárba került. Az épületen megfigyelhető stílusirányzatok között dominál az angolos neobarokk, valamint a Magyarországon kevéssé ismert, ám akkoriban az angolok által igen kedvelt, leginkább a klasszicista stílushoz hasonlítható, európai építészeti irányzat, a palladianizmus. Erre a fenséges épületre oszlopcsarnokok, hatalmas boltíves ablakok, loggiák és a tetőrészt élesen kihangsúlyozó építészeti megoldások jellemzőek.

Penang másik híres állami épülete a Városházától nem messze található Town Hall, mely az 1880-as években épült, és a sziget legrégebbi adminisztrációs épületének tekinthető. Manapság inkább filmforgatásra, bemutató- és kiállítóteremként használják. (Az egyik forgatási helyszíne volt a sokak által ismert Anna és a király című filmnek is.) Építészetileg nagyon hasonlít a City Hallra, ám annál kisebb, színe pedig a hófehér helyett sárga, a homlokzati rész plasztikus részei pedig fehérek. Az évszázadok során többször is felújították, sokszor az utolsó pillanatban mentve meg az épületet a pusztulástól.

A Light Streeten található Délkelet-Ázsia legrégebbi lányiskolája. Francia katolikus apácák alapították 1852-ben, és eredetileg a leggazdagabbak leánygyerekei számára biztosított oktatást. Stílusa megegyezik az előbbi állami épületekével, letisztult klasszicista stílusra emlékeztető, fehér, oszlopokkal és boltívekkel gazdagított, szabályos, lapos tetős épület, aminek stílusa – az előzőekhez hasonlóan – „anglo-indiai”. Ez az épületet eredetileg kormányépületként szolgált, melynek falai között Francis Light is megfordult. Az udvaron lévő kút, a kormányzati épület és a kápolna a lányiskola leghíresebb részei. A még most is működő iskola a II. világháború óta hátborzongató múlttal rendelkezik. Akkor ugyanis a japánok elfoglalták, és benne amerikai hadifoglyokat hallgattak ki.

Templomok és mecsetek

A hindu istenségnek szentelt Arulmigu Karumariamman templom egy különösen gazdagon díszített dél-indiai hindu templom, mely nem a szigeten, hanem Penang állam szárazföldi részén található. Az aranyozott épületben található Malajzia legnagyobb, 22 m magas, virágmotívumokkal és istenségekkel tarkított szobortornya (helyi nevén gopuram). Építészete a hindu templomokra jellemző, egyedi formavilágú, rendkívül gazdagon díszített, különböző, a hindu hitvilágban megtalálható alakokkal és egyéb növényi formákkal. A hinduk számára a templomszerkezet az univerzumot ábrázolja, az építkezés, a forma, a díszítés elvei és a falai közt zajló rituálék mind egy magasztosabb cél elérését szolgálják. A templom jelképesen egy emberi testre hasonlít, ami a hátán fekszik, a templom feje nyugat felé néz, lábai pedig kelet felé. A templomot nagyjából 580 ezer dollárnak megfelelő összegért emelték a helyi hindu vallású közösség számára. Mivel nem a szigeten található, ezért a turisták által kevésbé látogatott épület.

Malajzia legnagyobb buddhista temploma is a Penang-szigeten, az Air Itam hegy lábánál található. Az 1890–1930 között épült Kek Lok Si buddhista templom falait, mennyezetét és a templomon belüli utakat is mitikus sárkányok, kínai istennők, kis Buddha figurák szegélyezik.

Ezeken kívül a faragott oszlopok, finoman megmunkált fabútorok, élénk színek és a rengeteg lámpa csak tovább fokozza a kiváltani hivatott hatást. A komplexum fő látványosságai közé tartozik a hétemeletes pagoda, aminek alsóbb szintjei a kínai építészeti stílusokra emlékeztetnek, közepe a thai, a legfelsőbb emeleteinél pedig a burmai templomoknál megfigyelhető stílus fedezhető fel, ezzel is utalva Penang-sziget sokszínűségére. Az itt található 36,5 m magas impozáns, bronzból készült Guanyin istennő (irgalom/ kegyelem istennője) szobrához a látogatók csak felvonóval tudnak feljutni. A komplexumot halastavak és virágoskertek teszik még varázslatosabbá.

A Penang-szigeten található legnagyobb állami mecset nem az UNESCO által teljes védelem alatt álló óvárosban található, ami elsőre talán meglepő lehet. A Fülöp-szigetekről származó építész által tervezett mecset az egyik legújabb épület az eddig bemutatott épületek között, csupán néhány évtizede, 1980-ban nyitotta meg kapuit. Azonban nem kevésbé lenyűgöző, mint a más vallások reprezentálására szolgáló templomok a szigeten. Egy hatalmas, 4,6 hektáros területen fekszik. Központi, boltívekkel is alátámasztott aranykupoláján megfigyelhető az iszlám címere és csillaga. Az építészre az iszlám és a maláj stílusjegyek mellett hatással volt a nyugati modern stílus és a brazíliai katedrális épülete. Imaterme majd 5000 hívő befogadására alkalmas.

Délkelet-Ázsia legrégebbi anglikán temploma is Penang-szigeten található. A neoklasszicista és palladiai stílusú Szent György-templom 1818-ban épült. Bejáratánál lévő 4 főoszlop az ég felé nyúlik, ami a gyarmati korszakban a jóakaratra utalt, és a vallási jellegű épületeknél gyakran megfigyelhető.

Egyéb épületek

Az Eastern & Oriental Hotel mai napig Penang-sziget legdrágább szállodája. Története egészen 1885-ig nyúlik vissza. A Sarkies testvérek építtették ezt a luxushotelt a szigeten áthaladó brit gyarmatosítók és gazdag kereskedők számára. Építészeti stílusa megegyezett a célközönség ízlésével, vagyis a kolonizációs időkre jellemző angol stílusjegyeket viseli magán a hotel is. Bár a mai igényekhez igazodva modernizálták, egyes részein direkt megőrizték a 19. századi jellegét. Számos híres vendég megfordult falai között, mint például Hermann Hesse, Somerset Maugham vagy Rudyard Kipling.

A George Townban található Cornwallis erőd a 18. század végén épült. Napjainkban is megtekinthető, mert sosem érte komolyabb kár az évszázadok során. Építészetileg a korszakra jellemző brit erődökre emlékeztet, funkciójának megfelelően erős falakkal. Az erőd masszív tetőszerkezete Penang legrégebbi megmaradt tetőszerkezete. Falain régi ágyúkat is megfigyelhetünk, a legnagyobb, holland gyártmányú bronzágyú, a Seri Rambai, az erőd tetején  látható. Az 1603-ban öntött ágyú kalandos úton került mostani helyére, ahol az 1950-es évek óta áll. Az erőd északkeleti sarkában még egy világítótorony is helyet kapott 1882-ben. Kivételesen nem a legrégebbi az országban, „csupán” a 2. helyet foglalja el. Alakja egy hajó árbócára hasonlít.

Penang-szigetet két híd köti össze a Maláj-félszigettel. A kifejezetten kanyargós, összesen 24 km-es második híd jelenleg Délkelet-Ázsia leghosszabb hídja. Érdekessége, hogy naplemente után úgy néz ki, mint egy hatalmas kígyó, aminek teste hullámzik a fekete vízen.

A jövő építészeti tervei

A legújabb hírek szerint egy BiodiverCity elnevezésű projektbe kezdtek Penang-sziget partjainál. A tervek szerint hatalmas, összesen három, vízililiom formájú mesterséges szigetet fognak kialakítani, melyeket más-más funkcióval látnának el. A szigetek együttesen 1821 ha-t foglalnak majd magukba, és előreláthatólag összesen 4,6 km strandterületnek, 25 km hosszú vízpartnak és 242 ha parknak adnának otthont. A tervek közt szerepel egy autonóm közlekedési hálózat, ami a mesterséges szigeteket kapcsolja össze Penanggal a vízen, a földön és a levegőben is. A cél, hogy a mesterséges szigetek autómentes övezetek legyenek, és az embereket arra ösztönöznék, hogy inkább biciklivel vagy gyalog közlekedjenek. A tervezők azt is fontosnak tartják, hogy a jövőbeni lakosok a helyi vízkészletekre és a megújuló energiára támaszkodjanak, és álljanak át a hulladékgazdálkodásra is.

Ennek a futurisztikus projektnek és a mesterségesen előállított szigetcsoportnak a célja, hogy mind gazdasági, mind pedig kulturális szempontból elősegítse a fenntartható fejlődést, közben pedig óvja a tengerparti övezeteket, valamint a biológiai diverzitást és a természetes élőhelyeket. Ennek megfelelően a szigeteken 50–100 m hosszú ökológiai folyosókat is kialakítanának, amik előreláthatólag az épületek és az egyes kerületek között terülnek majd el.

A szigeteken lévő épületek megépítésénél is figyelembe veszik a környezet védelmét és a fenntarthatóságot, de a praktikusság is fontos szerepet játszik, így főképp bambuszt, fát és zöld betont használnának, mely utóbbi újrahasznosított alapanyagokból áll.

Ugyan a fentebb vázolt ötletek megvalósítására még egy kicsit várni kell, de manapság, amikor a fenntarthatóság és a környezetvédelem központi téma lett a világban, nagy szükség van ilyen projektekre. Ha a megvalósítás sikeres lesz, az is lehet, hogy a jövő városépítészetét ez a projekt fogja meghatározni. Ami, figyelembe véve Penang évszázadok óta tartó különleges történelmét és kultúráját, egy újabb első hellyel gazdagítaná a szigetet.