A Cornwallis-erőd

Az Esplanade és az óratorony közelében álló masszív Cornwallis-erőd Penang legelső épülete volt, melyet azon a helyen építettek fel, ahol Francis Light kapitány partra szállt a szigeten. Malajzia legnagyobb és legérintetlenebb erődjét azonban sosem érte háborús támadás, elsősorban adminisztratív célra használták. Az épület ma – George Town történelmi belvárosával együtt – UNESCO Világörökség. 

Ha Penang látnivalóit vesszük számba és kronológiai sorrendben haladunk Francis Light, a Brit Kelet-indiai Társaság képviselőjének megérkezésétől – illetve ahogy maga a város is fokozatosan növekedett – George Town bemutatását mindenképpen a város történelmi magjában, az Esplanade és a Viktória óratorony közelében álló Cornwallis-erőddel kell kezdenünk. Ez az épület volt ugyanis az első, amely a szigeten felépült, éppen ott, ahol Light kapitány először partra szállt az akkor gyakorlatilag lakatlan Penangon. Pontosabban nem is konkrétan ez az erőd, hanem ennek az elődje, mely már a sziget elfoglalásának évében, 1786-ban elkészült, feltehetőleg a Light-ot elkísérő James Gray hadmérnök tervei alapján. Az első erődítmény – mely a franciák, a kalózok és a kedahi szultán csapatai ellen védte a szigetet – még egy úgy nevezett nibong (maláj kifejezés, jelentése pálmatörzs) épület volt, vagyis olyan, mely nem maradandó építőanyagból, hanem pálmafa törzsének a felhasználásával készült. Sajnos ez a trópusi éghajlaton elég gyorsan rohadt, ezért állandó cserét igényelt. Az első erőd 38.80 m2 területen helyezkedett el, és csupán hét évig állt. 

1793-1804 között egy új, korszerűbb, olaszbástya típusú erődöt építettek helyette (már kőből és téglából), melyet a korábbi híres altábornagyról, az erőd építésének idején pedig bengáli főkormányzóként szolgáló Charles Cornwallisról, Cornwallis 1. márkijáról (1738-1805) nevezték el. A Penangot a britek számára megszerző Light (aki egyben a sziget első kormányzója is volt) 1794-ben elhunyt, őt RT Farquhar ezredes követte a Walesi herceg-szigetének (Penang) kormányzói posztján, aki elrendelte az új erőd építését, melyen indiai fegyencek dolgoztak. Mire a Fort Cornwallis elkészült, Penangnak már újabb kormányzója volt Norman Macalister személyében. A felépült erődöt – mely a Maláj-félsziget egyik legnagyobb ilyen jellegű épülete volt, illetve ma is az – működése során sosem használták háborús célra (jóllehet a francia-brit konfliktus ebben az időben kiélezett volt a térségben), ostrom alatt sem állt soha, szerepe elsősorban adminisztratív jellegű volt. A korszak haditengerészeti és katonai szakértői rendszeresen bírálták is Cornwallis erődjét; szerintük túl kicsi, túl gyenge és túl alacsony volt ahhoz, hogy valódi védelmet nyújtson a sziget számára. Mivel homokos talajra épült, falain gyakran repedések keletkeztek. Az 1805-ben épült árok bizonyos fokú plusz védelmet jelentett, de az erőd két szárazföldi oldalán található lejtős vármezőt hatástalannak ítélték. A szűk hely miatt a Fort Cornwallist gyakorlatilag nem lehetett tovább bővíteni.

1808-ban itt kezdte meg működését a penangi Legfelsőbb Bíróság, első bírája az angol-skót Edmond Stanley volt. 1867-ben, a penangi zavargások idején a nők és a gyermekek az erőd biztonságában húzták meg magukat. 1920-ban a Straits Settlements (Penang, Melakka, Szingapúr alkotta brit gyarmatok hivatalos elnevezése) szikh rendőrsége foglalta el az erődöt. A város védelmét egyébként a legkorábbi időktől kezdve, egészen 1881-ig Kalkuttából, Madrasból és Bombayből érkező katonai ezredek látták el. Ezek tüzérségét az erődben helyezték el, mintegy készenléti egységként. Az 1930-as években a belső épületek nagy részét lebontották, majd az egész nyugati falat elbontották. 1934-ben azonban Sir Thomas Shenton Whitelegge lett a Straits Settlements kormányzója, aki megmentette az erődöt a további pusztulástól. A második világháborús japán megszállás idején az erődöt és a szomszédos Esplanade-ot raktársorként építették ki, melynek áruszállítását az erődön áthaladó kisvasúttal oldották meg.  

A Fort Cornwallis mintegy tíz méter magas falait egykor csillag alakúra építették (ez volt az úgy nevezett olaszbástya, mely a XVI. században alakult ki a várépítészetben, miután itáliai mérnökök a török támadások ellen kifejlesztették). Az erődöt eredetileg egy 9 méter széles és 2 méter mély árok vette körbe, melyet azonban az 1920-as években betemettek a malária elharapózása miatt. Az erőd belseje ma parkosított, de számos korabeli épületet, illetve egyéb szerkezetet találunk itt. A kápolna 1799-ben épült, s a legelső esküvőt – John Timmers és Martina Rozells (Francis Light kapitány özvegye) fogadott itt örök hűséget egymásnak – is ugyanebben az évben tartották itt. Katonai időszakában az erőd egy- és kétszintes laktanyáknak, raktáraknak, konyháknak és más kiegészítő épületeknek adott otthont. A délnyugati bástyában az épület fő raktárát találjuk, erről tanúskodik tetőszerkezete, illetve támpillérei, melyek a korszak raktárépítészetére jellemzők. De találunk itt börtöncellákat, lőszerraktárt, az eredeti zászlórudat, illetve több bronz ágyút is, melyek közül a Seri Rambai nevezetű holland ágyú a legrégebbi (1603) és a legnagyobb. Még a Holland Kelet-indiai Társaság ajándékozta 1606-ban Johor szultánjának. A britekhez 1871-ben került, akik Penangra szállították. A legenda úgy tartja, hogy a Seri Rambai, mint termékenységi szimbólum, pozitívan befolyásolja a nők fogamzó képességét.

A bejárat közelében áll Francis Light kapitány bronzszobra, melynek érdekessége, hogy arcvonásait fiáról, William Lightról mintázták, ugyanis Penang alapítóatyjáról egyetlen hiteles, korabeli ábrázolás sem maradt fenn. Light szobra a távoli Ausztrália, Adelaide irányába néz, melyet fia, William Light alapított (ott is halt meg 1839-ben). Adelaide-ben pedig a fiú szobra áll Penang felé tekintve. Francis Light szobrát 1936-ban állították a sziget elfoglalásának 150. évfordulójára. A műalkotás, melyet az angliai Thames Dittonban, Burton öntödéjében öntöttek, FJ Wilcoxson munkája. Amikor a szobrot Penangon, a Fort Cornwallisban – mai helyén – felállították, a munkálatok során véletlenül fejre ejtették, s így a koponya tövénél kissé behorpadt. Mivel azonban már nem volt idő visszaküldeni és kijavíttatni, a sérült szobor került közszemlére, abban a reményben, hogy az emberek nem veszik észre a kis szépséghibát. A szobrot Sir Shenton Thomas Whitelegge kormányzó leplezte le 1939-ben. A második világháború idején méltatlan körülmények közé került: a megszálló japán hadsereg ledöntötte, s egy szemétdombra vitte, ahol egészen a háború végéig ott maradt. Ekkor tűnt el a szoborhoz tartozó kard is, azt mondják, a japánok vitték magukkal. 

Az erőd északkeleti sarkában egy kissé szokatlan küllemű világítótorony magasodik; az 1882-ben, fehér acélvázból készült jelzőrendszer – akkori nevén Fort Point világítótorony – 21 méter magas, fénysugara pedig eléri a 16 tengeri mérföld távolságot. Különös formája miatt néha csontváz világítótoronynak is nevezik. A szerkezetet 1914-28 között felújították, s új nevet is kapott: Penang Harbour (kikötő) világítótorony, s ma a Malajziai Tengerészeti Hatóság kezelésében van. Ami az erődöt illeti, régészeti szempontból 1970. júliusában és augusztusában mérte fel a Királyi Haditengerészet személyzete Peter Brown tiszteletes vezetésével. Végül 1977. szeptember 8-án, az 168/1976-os antikvitásról szóló törvény alapján, a magántulajdonban lévő Fort Cornwallist régészeti emlékként és történelmi helyként aposztrofálták, mely a város legnépszerűbb idegenforgalmi látnivalóinak egyike lett. 2000-2001 között kiterjedt helyreállítási program kezdődött, amely során a lebontott nyugati fal rekonstrukcióját is elvégezték. Az erőd területén turisztikai információs iroda, kávézó, történeti galéria, ajándékbolt található, illetve a helyi idegenvezetők szakszerű vezetés keretében ismertetik meg az érdeklődőket a Fort Cornwallis történetével. Az erőd bejárása mintegy tíz-tizenöt percet vesz igénybe. A Fort Cornwallis – George Town egész történelmi városrészével együtt – 2008 óta UNESCO Világörökségi helyszín.