Az Esplanade és környéke

Persze, amikor Francis Light megszerezte a szigetet, ezen a területen, a vízparti Esplanade helyén még egy dús dzsungel borította mangrove mocsár nyúlt el, melyet a kapitány hamarosan megtisztíttatott.A fáma szerint – hogy ösztönözze munkásait, akik a borzalmas körülményekre panaszkodtak – ezüstpénzeket lövetett hajói ágyúiból a dzsungelbe. Nem egészen egy hónap múlva, augusztus 11-én ünnepi keretek között vonták fel az Egyesült Királyság zászlaját, az Union Jack-et. Ettől fogva tehát hivatalosan a Brit Kelet-indiai Társaságé volt Penang (III. György király nevében, akinek tiszteletére Light ’George Town’-nak nevezte el a sziget újonnan alapított fővárosát), míg a sziget a brit trónörökös után a Walesi herceg-szigete (Prince of Wales Island) nevet kapta. Penang birtokba vételének dátuma ugyanis egybeesett a herceg, a későbbi IV. György születésnapjával.

A terület, amit a bevándorlók megtisztítottak, ma Padang néven ismert. Ez a lényegében üres, füves mező (malájul ’padang’) eredetileg katonai gyakorlatozó és felvonulási hely volt, melynek szerepe csak a XIX. század közepén változott meg, immár jóval békésebb rendeltetéssel. Ekkor rekreációs célú helyszínné alakították: volt itt krikett pálya, melyen két klub (a Penang Krikettklub és a Penang Rekreációs Klub) is építtetett kikapcsolódást nyújtó pavilonokat. Sajnos ezek a szerkezetek a második világháborúban megsemmisültek, amikor a szövetségesek bombázták a várost, ugyanis az Esplanade volt a megszálló japán hadsereg bázisa. A sport mellett a zenekedvelők is élvezhették a Padangot, hiszen a XIX. század egyik elismert helyi üzletembere, Cheah Tek Soon színpadot ajándékozott a városnak, ahol zenekarok léphettek fel. Ma a mező kulturális előadásoknak és ünnepségeknek (például a kínai újév eseményeinek) biztosít helyszínt. A Padang egy részét átalakították a Szónokok sarkává, ahol megengedett a nyílt beszéd és a vita. Malajziában ez az első ilyen jellegű kezdeményezés, mely a világ számos részén régóta elfogadott (a legismertebb a londoni Hyde Parkban található).

A Padang vízpart felőli oldalán egy pompás kilátást nyújtó tengerparti sétány fut végig, ahonnan tiszta időben el lehet látni a Maláj-félsziget szárazföldi oldalán fekvő Butterworth városig is. A Padang szerkezetét és szerepét tekintve hasonlít a Kuala Lumpur-i Merdeka térre, melyet szintén Padangnak is neveznek. A sétány és a Padang északnyugati csücskénél áll a háborús hősök tiszteletére állított Kenotáfium. A jelenlegi síremlék az 1929-ben épített eredeti 1948-as rekonstrukciója. A Swan & Maclaren cég által tervezett eredeti kenotáfium (üres síremlék) még csak az első világháborúban elesett penangi szövetséges katonák emlékére épült a londoni Whitehall Kenotáfium mintájára, s leleplezésére 1929-ben került sor Edward, walesi herceg jelenlétében. Az emlékmű a második világháborúban a szövetségesek bombázása során elpusztult. Az új síremlék rekonstrukcióját Charles Geoffrey Boutcher-re bízták. Azóta a kenotáfium már a második világháborúban (ideértve a Thaiföld-Burma vasútvonalnál dolgozó hadifoglyokat is), a maláj vész idején, és az indonéz-maláj konfrontáció során elesett katonák emlékműve is egyben. 2022-ben egy 570 méter hosszú, süllyesztett sétányt építettek a Kenotáfium alatti részre, mely a Medan Selera Renong-tól a Cornwallis-erőd melletti haditengerészeti bázisig húzódik. A 13 millió maláj ringgit értékben megvalósított projekt azonban 3 nappal a megnyitása után dagály idején víz alá került, amiért ideiglenesen le kellett zárni.

Az Esplanade környékének elsőként megépült létesítménye a Padangtól keletre elterülő Cornwallis-erőd volt, melynek szerepe a sziget védelme volt a kalózok, a kedahi szultán, vagy a franciák támadásai ellen. Az erőd kritikusai ugyan azt állítják, hogy a homokos talajon épült Fort Cornwallis túl kicsi, túl gyenge és túl jelentéktelen volt ahhoz, hogy egy jelentősebb támadásnak ellenálljon, de Penang szerencséjére, erre soha nem is került sor. Az erőd egész története során egyetlen katonai akcióban sem vett részt. Szerepe gyakorlatilag mindvégig adminisztratív volt. Ma viszont ez az építmény Malajzia legépebben megmaradt erődje, mely 2008 óta George Town történelmi városmagjával együtt UNESCO Világörökségi helyszín.

A Cornwallis-erőd délkeleti sarkán, a Lebuh Light és a Lebuh Pantai találkozásánál, az Edward King’s Place-en áll a mór stílusú Jubileumi Óratorony (más néven Viktória királynő emlékmű óratorony), mely Viktória királynő 1897-es gyémántjubileumára épült. A kupolát nem számolva hatvan láb magas épület részleteiben is szimbolikus jelentéssel bír: minden egyes láb egy uralkodási évét jelzi az uralkodónak, ugyanakkor az épülethez vezető hat lépcsőfok Viktória uralkodásának hat évtizedét jelképezi. Az óratorony kissé megdől, mely a második világháborús bombázások következménye. A szerkezet építését egy helyi milliomos, Cheah Chen Eok rendelte el, akkori áron 35 ezer Straits dollárért (a Straits Settlements fizető eszköze volt 1898-tól 1939-ig). A mór kupolával ellátott, fehérre meszelt toronynak négy szintje van: az alapja nyolcszög alakú, melyen két négyzet alakú szint található bonyolult díszítésű ablakokkal, erkéllyel, s minden oldalon egy-egy órával.

A legfelső szint, az öt haranggal ellátott harangláb kerek, melyet oszlopok támasztanak alá. Ezen nyugszik az aranyozott kupola. Viktória királynő azonban soha nem láthatta a tiszteletére épült tornyot; mire 1902-ben elkészült, a királynő meghalt. Az óratorony mellett egy modern alkotás látható: a 48 méter magas Pinang structure (egy fémből készült bételdió szobor), mely mintha a gyümölcs két felét ábrázolná. Penang szigetét ugyanis a bételdióról nevezték el, mely malájul ’penang’.

A Padang nyugati oldalán magasodik két elegáns, gyarmati épület, a sárga-fehér színű Town Hall, illetve a mellette álló hófehér City Hall. Mivel mindkettő magyar fordítása városháza, ezért maradjunk az angol nevüknél. A Town Hall épült korábban (1879-80), mint George Town legrégebbi önkormányzati épülete, és egyben a korabeli európai elit társadalmi rendezvényeinek helyszíne. Önkormányzati igazgatási funkcióját azonban később a mellette álló City Hall vette át. A Town Hall épületét a brit hadsereg mérnökei, Innes és Satterthwaite kapitányok tervezték, az építési költség pedig 35 000 spanyol dollárt tett ki. A Town Hall alig egy év és nyolc hónap alatt elkészült, avatásán részt vett a Straits Settlements akkori kormányzója, Sir Frederick Weld, míg a johori szultán, Sir Abu Bakar díszzenekart küldött tisztelete jeleként. Csakhogy az önkormányzat nem egészen húsz év alatt kinőtte az épületet, ezért egy új városháza (akkor önkormányzati hivatal néven) építéséről döntöttek.

A Town Hall pedig megmaradt az európai elit társadalmi eseményeinek helyszíneként, ahová a helyi ázsiaiak nem is léphettek be, innen eredt a hely közismert elnevezése: Európai Klub. Talán e szerepének köszönhetően is esett a választás a Town Hall elegáns épületére, amikor 1999-ben az ’Anna és a király’ című amerikai filmet Penangon forgatták. A Town Hall bálterme szolgált ugyanis a sziámi királyi udvar nagytermeként. Az épület ma fesztiválok és rendezvények helyszíne, 1993 óta pedig nemzeti történelmi műemlék.

A Town Hall mellett épült fel 1903-ra a City Hall, mely funkciójában átvette szomszédjának a szerepét, mint George Town városi tanácsának székhelye, ma pedig a Penang-szigeti Városi Tanács központjaként működik. A City Hall elnevezés (szemben a szomszédos Town Hall-al) George Town 1957-es városi státusának emelésével függ össze, korábban Municipal Offices (Önkormányzati Hivatal) volt a neve.

1957. január 1-jén II. Erzsébet királynő ugyanis városi rangot adományozott Penang fővárosának, s egészen 1972-ig (amikor Kuala Lumpur is megkapta a címet) George Town volt Malajzia egyetlen városi rangú települése.

A hófehér City Hall (1900-1903) építészeti stílusában ötvözi az edwardi barokk és a palladianizmus ismérveit. Az építkezési tendert a kínai Lee Ah Chang nyerte meg 75.400 Straits dollár értékben, de mire a hivatal 1903-ra elkészült, a költségek 100.000 dollárra rúgtak, ezért az önkormányzati hivatal mindenféle megnyitóünnepség és csinnadratta nélkül, szép csöndben költözött be az épületbe, meghagyva a korábbi városházának csupán társadalmi funkcióját. Ez volt Penang egyik legelső épülete, ahol teljes mértékben elektromos lámpákkal világítottak. A terület egyébként, ahol a Town Hall és a City Hall is áll, egykor egy angol kereskedő, George Seton tulajdona volt, aki a haditengerészet admirálisai számára üzemelő vendégházat építtetett itt. Ezt az épületet 1812-ben tűzvész pusztította el. A szomszédos Town Hall-hoz hasonlóan a City Hall is nemzeti történelmi műemlék, míg az Esplanade – George Town történeti belvárosának részeként – 2008 óta UNESCO Világörökségi helyszín.