Sir Francis Light, Penang alapítóatyja

Francis Light 1740 körül született a suffolki Dallinghoo faluban, Kelet-Angliában. Keresztelésének időpontja, 1740. december 15. az első biztosnak tekinthető dátum az életében. Az egyik tehetős rokonnak, William Negusnak köszönhetően a kis Francis 1747-től a Woodbridge Grammar School diákja volt. A ma is működő oktatási intézményt még 1577-ben alapították Woodbridge szegényei számára. A történészek sokáig úgy vélték, hogy Francis William Negus törvénytelen fia volt, de Light egyik leszármazottja, Noel Francis Light Purdon – Francis Light életrajzírója – állítja, hogy Negus fizetség fejében gondoskodott a kisfiúról, és tanulmányai során végig ő volt a gyámja. Az alapismeretek elsajátítása után 1754-ben Light a hadiflottánál próbált szerencsét: sebészinasként kezdett a HMS Mars fedélzetén, majd 19 esztendősen előbb a HMS Captain-re, pár hónappal később pedig a HMS Dragonra került. 1761-ben tengerészkadétként szolgált a HMS Arrogant fedélzetén, végül tengerész karrierjét 1763-ban fejezte be. Light ezen időszak során ismerkedett meg későbbi barátjával, James Scott-tal, aki részt vett Light üzleti ügyeiben.

Nincs feljegyzés arról, hogy Light 1763-65 között mit csinált, de nagy valószínűséggel kereskedelmi ügyletekkel foglalkozott az ázsiai gyarmatokon, ahol tehetősebb vagyonra tett szert. 1765-ben a Kelet-indiai Társaság egyik hajóján, az Olive fedélzetén Indiába, Madrasba és Bombayba hajózott. Innen a sziámi (ma Thaiföld) Thalangba tette át székhelyét (ma a Phuket tartományban található Salang), ahol továbbra is kereskedelmi ügyletekkel foglalkozott a szomszédos területeken: Aceh (Indonézia), illetve a Maláj-félsziget irányában. Light itt elsajátította a helyi nyelveket, a thait és a malájt is, megismerte a szokásokat és számos fontos ismeretségre tett szert, a kedahi szultánnál pedig befolyásos pozíciót szerzett. Thalangon ismerte meg későbbi feleségét, Martina Rozellst is, akivel közös kereskedelmi lerakatot alapítottak a malajziai Kuala Kedahban. Korábban egy francia kereskedelmi állomás működött Light salangi központja helyén, melyet még 1677-ben alapítottak, az angol kereskedő ezt a sikertelen empóriumot élesztette újjá. Elsősorban a celebeszi (sulawesi) bugik jártak ide, akik a saját maguk által termelt és előállított javakat (jávai ruhákat, gongokat, porcelánt, dohányt) cserélték el a helyi ónra.

Light 1772-ben feleségül vette társát, Martina Rozellst, aki egyik részről portugál vagy francia, másik oldalról maláj vagy sziámi volt. Születési neve talán Thong Di volt, s egyes források szerint a kedahi szultán lányaként hercegnő volt, akit vagy jutalomként ajánlottak fel, vagy a szultán küldte őt Light-hoz segítségkérés gyanánt. Megint más források úgy tudják, hogy a hölgy II. Muhammad Jiwa Zainal Adilin szultán egy alacsonyabb rangú, thai-portugál vérű másodfeleségétől született lánya volt, aki talán anyja nevét vette fel, hogy hangsúlyozza a származását. Mivel Martina katolikus volt, az esküvőt – ha törvényes volt – titokban tarthatták meg, mivel a Kelet-indiai Társaság nem járult hozzá anglikán hitű alkalmazottai katolikusokkal való házasságához. Ha kiderült volna, Light-ot elbocsáthatták volna. A párnak két fia és három lánya született: William, Francis Lanoon, Sarah, Mary és Ann. Közülük William a hadsereg ezredeseként a dél-ausztrál kolónia kormányzati földmérője lett.

Egy évvel korábban, 1771-ben merült fel elsőként annak az ötlete – miután Light Warren Hastings-szel, Kelet-India főkormányzójával megvitatta a lehetőséget – hogy a Maláj-félsziget környékén egy új brit telepet kellene alapítani. Light azonnal az Andamán-tenger és a Melaka-szoros bejáratánál fekvő Penangra gondolt, mint ideális helyszínre. A dús növényzettel benőtt, lényegében lakatlan szigeten néhány bennszülött malájon kívül senki nem élt, jóllehet, Penang ekkor a kedahi szultán tulajdonában volt. A sziget stratégiai elhelyezkedése miatt tökéletes helyszín volt egy brit település megalapítására, hiszen innen szemmel lehetett tartani a portugál és holland kereskedelmi útvonalakat, ugyanakkor a környék kalózoktól hemzsegő kikötői mellett ideális helyszín volt egy biztonságos szabad kikötő létrehozására is. 1785-ben meghalt Thalang kormányzója, s az özvegy felajánlotta Lightnak, hogy vállalja el ő a kormányzói posztot, de a sziámi király, I. Rama (Phra Phutthayotfa Chulalok) meghiúsította a tervet. Light 1785-ig élt Salangon, főként malájok között (akik nyelvismerete, szokásaik tisztelete miatt nagy elismeréssel voltak irányában).

Az 1771-ben megszületett terv 1786-ban szökkent szárba, miután a Brit Birodalom aláírta az 1783-as párizsi békét, mely a 13 amerikai gyarmat és Nagy-Britannia között dúló amerikai függetlenségi háborút zárta le. Az amerikai gyarmatokat a franciák és a hollandok támogatták, ezért a brit koronának eddig nem volt szabad kapacitása egy délkelet-ázsiai katonai akcióhoz, de a békekötés után már szabad volt az út Penang megszerzését illetően. Light 6000 spanyol dollár éves bérleti díjat és angol katonai támogatást ígért a kedahi szultánnak, Abdullah Mukarram Shahnak a szigetért, akit északi szomszédja, a sziámi király fenyegetett. Kedah Sziám vazallusa volt (ezt a délkelet-ázsiai politikai formát mandalának nevezik), a szultán hűséggel tartozott a sziámi uralkodónak, s amikor 1785-ben a sziámi király, Phra Phutthayotfa Chulalok (I. Rama) egy Burma elleni háborúhoz katonai támogatást kért a malájoktól, a kedahi szultán vonakodott azt megadni. Ebből pedig diplomáciai konfliktus kerekedett, melyet Light a saját céljai érdekében ki is használt. A brit katonai támogatás ugyanis nem érkezett meg a szultánnak.

1786. július 1-én megkezdődött Penang birtokba vétele (malájul Dewa Raja). Light-ot felhatalmazott felügyelővé (superintendent) nevezte ki Sir John Macpherson, aki 1785-86 között a bengáli megbízott főkormányzó volt. Ezzel kezdetét vette Malajzia, illetve Délkelet-Ázsia brit kolonizációja. Addig a 107 négyzetkilométeres, dzsungellel borított szigeten mindössze 58 ember lakott. Az angolok első feladata a kalózok távol tartása volt Penangtól, illetve a sziget erdőtől való megtisztítása, elsősorban a leendő főváros területén. Ezt Light a legenda szerint úgy oldotta meg, hogy ezüstpénzekkel teli ágyúkkal lövetett a dzsungelbe, hogy ösztönözze a nehéz feladatra panaszkodó munkásokat. Light tisztelete jeléül az éppen regnáló angol királyról, III. Györgyről George Town-nak nevezte el Penang székhelyét, a szigetet pedig ’Walesi herceg szigetének’, mivel éppen azon a napon deklarálták az új gyarmatot, amely a trónörökös (a walesi herceg, a későbbi IV. György) születésnapja volt: 1786. augusztus 11-én. Abdullah szultán korábban arra kérte Lightot, egészen addig ne vegyék birtokba Penangot, míg a katonai segítségnyújtásra London rá nem bólint, ezért, amikor az angol katonák 1790-ben sem érkeztek meg Kedahba, a szultán vissza akarta venni a szigetet, de nem járt sikerrel.

A gyorsan növekvő kolónia – melynek lakossága egyébként az alapítástól számított három éven belül az 58 főről 10 ezerre nőtt, 1795-re pedig már 20 ezer lakosa volt – élén Light felügyelőként munkálkodott egészen 1794 októberében bekövetkező haláláig.

Az időközben kapitánnyá kinevezett Light maláriában hunyt el, melytől egész délkelet-ázsiai tartózkodása során szinte végig szenvedett. Testét a George Town-i régi protestáns temetőben helyezték végső nyugalomra. Tiszteletére a Cornwallis-erődnél felállították az alapítóatya bronzszobrát, melyet FJ Wilcoxson készített 1936-ban, Penang megalapításának 150. évfordulójára. Mivel Francis Lightról nem maradt fenn hiteles ábrázolás, a szobrot fia, William vonásai alapján készítette a szobrászművész. Érdekessége, hogy az alapító tekintete a messzi Ausztrália, pontosabban Adelaide felé néz, ahol fiának, William-nek a szobra áll (s amely Penang felé tekint), hiszen a fiú Adelaide megalapítója volt.

Light halála után korábbi üzleti partnerei, James Scott és William Fairlie voltak végakaratának végrehajtói, s bizonyos források szerint a két férfi elcsalta Light özvegyének, Martina Rozells örökségének egy részét. S jóllehet a helyi thai közösség elismerte őt Light nejének, az angolok nem tekintették őt hivatalos feleségnek, ezért nem is szolgáltattak neki igazságot a brit bíróságon. Francis Lightról egyébként utcát neveztek el George Town-ban, ahol a sziget legrégebbi leányiskolája, az 1852-ben alapított Convent Light Street is található.