A Leong San Tong Khoo Kongsi

Két perces sétára a Yap Kongsitól és templomtól, végig a Cannon Streeten, majd ráfordulva az Acheh Streetre, található a gyönyörű Leong San Tong Khoo Kongsi (röviden Khoo Kongsi, jelentése Sárkányhegyi Csarnok), melyet sokan Délkelet-Ázsia legragyogóbb klánházának tartanak. Maga az épületegyüttes – mely egyben az ország legnagyobb klánháza is – jellegzetes XIX. századi penangi lakóházak sűrűjében rejtőzik, így könnyű szem elől veszíteni, ha az ember nem célirányosan keresi, akkor egészen biztosan elmegy mellette. Még a penangiak közül sem tudják sokan, merre is található. Persze ez a „rejtőzködés” nem véletlen.

Penang korai történelme idején a hokkien közösség gerincét az Öt nagy klán (Goh Tai Seh), a Khoo, a Cheah, a Yeoh, a Lim és a Tan Kongsik alkották,

melyek a XIX. század közepén határozták meg saját területüket, ami a Chulia Street és a Beach Street alsó részéig terjedt. Az egyes közösségek magját a klánházak alkották, így a kongsi épületét három-négy oldalról is saját lakóházaikkal vették körül. Ez a minta, vagyis a szorosan, egymás mellett sorakozó, és mintegy a klánházat védelmező házak építési gyakorlata (klánfalu, vagy enklávé) igen ritka volt a bevándorló közösségek esetében is. A klán enklávénak saját önkormányzata, valamint oktatási, pénzügyi, jóléti és társadalmi szervezetei, illetve operaszínpada is van, ahol hagyományos kínai operákat rendeznek a hetedik holdhónap során.

Ami a Khoo klán eredetét illeti, a Leong San Tong Khoo Kongsi (a kongsi nem csak a klánházat jelenti, de magát a klánszervezetet is) két al-klánra oszlott, a Boon San Tong Khoo Kongsira és a Khoo Si Toon Keng Tong Khoo Kongsira.

A kongsik egyik legfontosabb alapszabálya a közös származás, aminek fényében rögtön érthető, hogy nem minden Khoo vezetéknevű kínai lehetett a klán tagja, csak azok, akik igazolni tudták ősi származásukat, miszerint a kínai Hokkien tartományból, Chiang Chew prefektúrából, Hai Teng megyéből, Sam Toh körzetből, és Sin Aun faluból, azon belül pedig Sin Kang Seah-ból származnak.

Ez utóbbi, a Sin Kang Seah egy tipikus klánfalu volt, mely 7000 lakosának 78%-a a Khoo vezetéknevet viselte. Sin Aun falu, illetve a penangi Leong San Tong Khoo Kongsi ’Khoo’ nevű egyéneinek ugyanaz az őse, mégpedig egy Khoo Chian Eng nevezetű ember, aki a Tang-dinasztia (618–907) idején élt Kínában. Leszármazottainak harmadik generációja idején vált a család klánná, s az elmúlt 650 évben a Sin Kang-ból származó Khoo-klán leszármazottai Kínában, Tajvanon, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Mianmarban, Thaiföldön, Malajziában, Szingapúrban, Amerikában és néhány európai országban szóródtak szét.

A Kew Leong-folyó mellett fekvő Sin Kang klánfalu közel feküdt Dél-Kína kereskedelmi kikötőihez, ahonnan Dél-Fujian népessége kivándorolt a Ming- (1368–1644) és a Csing-dinasztiák (1644–1912) idején. E víz közeli vidék lakossága többnyire a tengeren kereste kenyerét, közülük sok tengerész, hajós került ki, akik kezdettől fogva kapcsolatban álltak a külföldi kereskedőkkel. Így a migráció hamar általánossá vált a körükben. A legelső feljegyzett Sin Kang emigráns egy Khoo Se Phai nevű ember volt, aki Borneóba vándorolt, majd ott is halt meg 1527-ben. Mire a XVI. században a nyugati gyarmatosítók Délkelet-Ázsiába érkeztek a fűszerkereskedelem okán, a Sin Kang klánfalu kivándorlása már jó ideje tartott. A legelső emigránsok a Fülöp-szigetek Luzon szigetén telepedtek le, éppen akkor, amikor azt a spanyolok gyarmatosították (1522-1620). A XVII-XVIII. században a kivándorlás iránya elsősorban Tajvan, Holland Batavia (ma Jakarta) és Melakka felé irányult, majd a britek távol-keleti térnyerését követően Sziám, Burma (a mai Myanmar), Szingapúr, Kedah és Penang lettek a leginkább favorizált úti célok. Közülük is az utóbbi, Penang volt az első számú bevándorlási cél a XIX. században.

Érdekes feljegyzéseket őriznek a Khoo kongsi annalesei: Amikor Francis Light 1786-ban megszerezte Penangot, már élt a szigeten néhány Khoo klántag, akik Melakkából és Kedahról vándoroltak Penangra. Sőt, a feljegyzések szerint a legelső Khoo klántag, aki Penangon született, Khoo Mo Liang volt (1775), akinek pedig születését és halálát is feljegyezték, Khoo Mo Liu (1752-1795) volt, akit Penangon temettek el. 1786-1800 között a klánnak már legalább 30 letelepedett tagja volt George Town-ban, ami 1816-ra megközelítette a százat. Többségük kereskedő, vállalkozó, üzletember volt. Amikor a kínai szülőfalu Cheng Soon Keong templomának felújítására pénzre volt szükség, a penangi Khoo-k 120 dollárt gyűjtöttek össze a „Penang Tua Sai Yah Közalap” nevében. Ezzel kezdett formát ölteni a Leong San Tong Khoo Kongsi, mint klánszervezet. 1835-ben döntöttek arról, hogy klánházra is szükségük lesz az egyesülés, a szervezet boldogulása, valamint őseik tisztelete miatt. Ehhez 1850-ben megvásárolták a jelenlegi kongsi földterületét, melyen addig egy brit tulajdonú épület állt. Ezt az épületet alakították át klánházzá Leong San Tong néven, ahol Tua Sai Yah-ot választották istenségnek. A kongsit társadalmi összejövetelek, az ősök tisztelete és esküvők céljára használták.

Az első kongsi épület mintegy fél évszázadon keresztül állt, ekkor azonban elavulttá vált, s 1894-ben úgy döntöttek, hogy lebontják. Az új klánház felépítése – melyhez Dél-Fujianról hívtak mesterembereket – hét évig tartott, de alig hogy elkészült a pazar épület, az 1901-es kínai újévi tűzvész felemésztette a teljes szerkezetet. 1902-ben a semmiből kezdték újra az építkezést, mely ezúttal 4 évig tartott, igaz, az épület is kisebb volt, mint a leégett kongsi. A két építkezés teljes összege több, mint 200 ezer dollárba került. A Leong San Tong mai formájában 1906 óta létezik, s ugyan a japán bombázások következtében megsérült a második világháborúban, de 1958-ra visszanyerte régi pompáját.

Azzal, hogy a penangi Khoo nemzetség megalapította és felépítette a Leong San Tong Khoo Kongsit, lényegében Délkelet-Kína társadalmi struktúráját és kultúráját honosította meg Penang brit gyarmatán: minden klán számára fontos az ősök imádata. A közös vérségi kötelék, az együtt élés, és a nemzedékek óta létező klánrendszer hihetetlenül erős kapocs, amellyel a klánok tagjai egymáshoz kötődnek. Éppen ezért valamennyi klán számára életbevágóan fontos a klánház, ahol őseik előtt imádkozhatnak.

Ami a klánszervezet működését illeti, a XIX. század végén a Leong San Tong Khoo Kongsi kapcsolatot létesített a többi penangi kongsival, s aktívan kivették részüket a helyi szervezetek, illetve vallási események szervezéséből, irányításából. A George Town-i közösség fontos tényezőivé váltak. Az 1880-as évekre a Khoo kongsi gazdasági és politikai befolyását Penangon túlra, Szumátrára, Sziám déli részére, és más, a szigethez közel eső területekre is kiterjesztette. Ugyanakkor a XX. század elejétől egészen a második világháború végéig – más kongsikhoz hasonlóan – gyümölcsöző kapcsolatokat ápoltak a brit gyarmati kormányzattal is. Sok klántag angol iskolába küldte gyermekét tanulni, mely idővel azt eredményezte, hogy később a nyugati iskolázottságú vezetők már beépítették a hagyományos kínai társadalmi rendbe a nyugati ismereteket és tapasztalatokat is. A Leong San Tong klánház pedig jól tükrözi ezt a fajta eklektikát. A japán megszállás idején sok klántag elköltözött a kongsi által lefedett enklávéból, hogy a külvárosokban találjon menedéket. Ezért sok elhagyott, a kongsi területén álló magánházat később nem Khoo származású bérlőknek adtak ki.

Az 1867-ben a közeli Armenian Streeten kirobbant Penangi zavargások szintén érintették a Khoo Kongsit. Mint köztudott, az utcai harcokban két ellenlábas társaság, a Tua Pek Kong Hoey és a Vörös Zászló Banda, illetve a Ghee Hin Kongsi és a Fehér Zászló Banda szövetsége csapott össze egymással, s tették tíz napra élhetetlenné a várost.

A Tua Pek Kong Hoey-t a Khoo Kongsi alapítója, Penang egyik leghatalmasabb és leghírhedtebb Hokkien-vezetője, Khoo Thean Teik irányította, ahogy maga a Tua Pek Kong Hoey banda is nagyrészt hokkieniekből állt. Ezzel szemben a Ghee Hin Kongsi kantoni eredetű volt, míg a vörös és a fehér zászló bandái indaiakból és malájokból tevődtek össze. Ehhez az eseményhez kapcsolódik egyébként a szomszédos Cannon Street elnevezése is, melynek két változata is ismert. Az egyik szerint a zavargások visszaszorítása érdekében a gyarmati kormány ágyúkkal lőtte a Tua Pek Kong Hoey területét, amelynek következtében tátongó lyuk keletkezett az utcán. Emiatt a környékbeliek nagy utcai lyuknak (kínaiul Tua Cheng Khang) kezdték nevezni az utcát, s később, amikor a lyukat feltöltötték, akkor nevezték el az utcát Cannon Streetnek (magyarul Ágyú utca, vagyis kínaiul Tua Cheng Hang). A másik változat jóval egyszerűbb: valójában a Tua Pek Kong Hoey helyezett el ágyúkat az utcán, hogy visszaverhessék az ellenséges támadásokat, s a közterület innen kapta elnevezését.

A Khoo Kongsi épülete az ‘Anna és a király’ című mozifilmben is feltűnt, nevezetesen abban a részben, amikor a király ágyasát, Tuptimot a templomban elfogják a palotaőrök. Itt feltűnik a kongsi gazdagon díszített oltára. Mint ismeretes, az 1999-es alkotást a thai kormány nem engedte Thaiföldön forgatni, mivel az Anna Leonowens emlékiratai alapján készült korábbi filmadaptációk sértették a thai népet és kormányt. Anna ugyanis erősen felnagyította szerepét, jelentőségét és befolyását a sziámi udvarban. Ezért az ’Anna és a király’ készítői, a Twentieth Century Fox Malajziába helyezte a forgatási helyszíneket, elsősorban Penangon és Ipohon vették fel az egyes jeleneteket.