Penang általános bemutatása

Penang Malajzia egyik szövetségi állama, mely a Maláj-félsziget északnyugati részén a Malaka-szorosnál található. Területileg Penang-szigetéből és a Maláj-félsziget nyugati részén elterülő Seberang Perai-ból tevődik össze. A két vidéket két közúti híd köti össze.

Penang területileg az egyik legkisebb maláj államnak számít, amelyet északon és keleten Kedah, délen pedig Perak állam határol. A 25 km hosszú és 15 km széles sziget neve a maláj Pulau Pinang névből származik, ami magyarul Bételpálma-szigetet jelent, de hívják a Kelet Gyöngyszemének, Gyöngy-szigetnek is. Az elsőként erre járó tengerészek a Pulau Ka-Satu névvel illették, ami Első-szigetet jelent, ugyanis a Lingga és Kedah közötti fontos kereskedelmi útvonal mentén feküdt. A 15. században a kínai Cseng Ho admirális is járt a szigeten, így kínai elnevezést is kapott a terület, majd 1786-ban Sir Francis Light vezetésével megérkeztek a britek, és ezzel a sziget a 20. század elejéig a Brit Birodalom része lett. 1946-ban a Maláj Unió részévé vált, majd a Maláj Föderáció állam részeként 1957-ben függetlenséget nyert. 1963-ban a sziget Malajzia részévé vált Penang államként. 

Penang zászlaja 1949 óta van érvényben, melynek alapját három azonos szélességű függőleges sáv (világoskék, fehér, sárga) alkotja. A világoskék a Penang-szigetet körülvevő tengert jelöli, a fehér a békét, a sárga pedig az állam jólétét jelenti. Középső fehér sávban egy bételpálma látható, amit a sziget jelképének tekintenek. A zászló egy kisebb módosítás után az 1960-as években nyerte el a mai alakját.

Penang földrajza

A mindössze 1048 km2 földterülettel rendelkező Penang a 2. legkisebb állam Malajziában, mely az északi szélesség 5° 59′  és 5° 12′, valamint a keleti hosszúság 100° 17′ és 100° 56′ között terül el. Penang-sziget területe 293 km2, míg Sebarang Perai-é 751 km2. A két területet a Penang-szoros választja el, ami egy északi és déli csatornából áll, mely legszűkebb szakaszán mindössze 3 km széles.

Penang szigete szabálytalan alakú, dombokkal, igen sok erdőséggel, keskeny parti síkságokkal rendelkezik, legmagasabb pontja a 833 m magas Penang-hegy. A Muda-folyó jelenti a határt Sebarang Perai és Kedah állam között, míg a Kerian-folyó délen Sebarang Perai, Kedai, Perak közötti határvonalon található.

A 20. században végbemenő igen erőteljes urbanizációs hatások ellenére Penang államnak napjainkig is sikerült megóvnia eredeti természeti környezetének nagyobbik részét. Ez köszönhető annak is, hogy közel 80 km2-nyi erdős területet erdőrezervátumként működtetnek.

A Penang-sziget központi területei, beleértve a Penang-hegyet (Zászlórúd-hegy), zöld tüdőként szolgálnak a sziget számára. Penang partjai mentén kilenc másik sziget is sorakozik, amelyek közül a legnagyobbnak számító Jerejak-sziget a Penang-szoros déli részén található. Az 1868-ban itt létesített lepratelepet később maximális biztonságú fegyházzá alakítottak át, aminek köszönhetően a Jerejak-sziget erdőségei napjainkig is megmaradtak.

Penang állam a trópusi földrajzi övben fekszik, éghajlatára a trópusi monszun jellemző. Az átlaghőmérséklet minden hónapban 30 °C fok felett van, az éves csapadékmennyiség 2600 mm körül alakul, melynek eloszlása nem egyenletes. A legtöbb csapadék szeptember-októberben a jellemző, a legkevesebb pedig december-február között. Az éghajlatra nagy mértékben hatással van a környező tenger vízének a hőmérséklete és a mindenkori uralkodó szélrendszer. Penang éghajlatára újabban – földrajzi fekvésének köszönhetően – hatással vannak a Délkelet-Ázsiában egyre nagyobb számban előforduló erdőtüzek is, mivel időközönként az uralkodó szélrendszerek nagy mennyiségű porszemet hoznak a területre.

Demográfiai helyzet

Penang lakossága 1,7 millió fő, népsűrűsége 1684 fő/km2, ami az országban a legmagasabbnak számít. Penang Malajzia egyik legjobban urbanizált állama, a lakosság döntő többsége, több mint 90%-a városokban él. Az utóbbi két évtized kedvező gazdasági fejlődésének köszönhetően az utóbbi években a Malajzián belüli migráció legnagyobb számban Penang államra volt legjellemzőbb. Az emberek zöme Perakból, Selangorból, Kedahból, Johorból és Kuala Lumpurból érkezett. Az állam népessége többé-kevésbé egyenlően oszlik meg a sziget és a szárazföld között. A sziget lakossága alig 100 000 fővel kevesebb a szárazföldhöz képest, ám a sziget kisebb területe miatt ott nagyobb a népsűrűség. A penangi agglomeráció, amely a szomszédos Kedah és Perak egyes részeit is magában foglalja, az ország 2. legnagyobb nagyvárosi területének számít a több mint 2,5 millió lakosával. Penang lakossága döntő többségben két fő etnikumból áll, a 42% malájokból és a 40% kínai bevándorlókból, illetve a 10% indiai és a 8% egyéb kisebbségekből.

Penangon belül leginkább a főváros, George Town az, ahol az etnikai többséget a kínaiak alkotják,  mely magába foglalja az ún. peranakan etnikumot, amelynek gazdag öröksége mind a mai napig felismerhető jellegzetes építészetükről. Sevbarang Perai területén viszont a malájok alkotják a többséget.

Penang jelentős külföldi emigráns lakosságnak is otthonául szolgál, akik elsősorban Szingapúrból, Japánból, más ázsiai országokból és a Brit Nemzetközösség területéről származnak. Mindezek következtében Penang lakosságának kb. 9%-a külföldiekből áll, és legtöbbjük George Town környékén telepedett le – a város északi külvárosa számít különösen népszerűnek.

Penangban a legfontosabb nyelvek közé tartozik a maláj, az angol, több kínai dialektus, a mandarin és a tamil nyelv, mely a legszélesebb körben beszélt nyelv az indiai közösségében. Vannak más indiai nyelvek is, pl. a telugu, a malayalam és pandzsábi. A brit gyarmati időszak alatt az angol számított a hivatalos nyelvnek az államban, amihez hozzájárult az angol misszionárius iskolák megjelenése. A penangi malájok a kedah maláj nyelvjárás egyik változatát is használják, az eredeti nyelvjárást enyhén módosítva, hogy megfeleljen a városi, kozmopolita társadalom körülményeinek. A kínai fiatalok által gyakrabban használt mandarin a kínai iskolák többségében is hivatalos nyelvnek számít.

Penang állam hivatalos vallása az iszlám, de a törvényi háttér lehetővé teszi más vallások gyakorlását az államon belül, így járulva hozzá annak igen színes társadalmi képéhez. 2010-ben az iszlám vallást gyakorlók képviselték Penang lakosságának több mint 44%-át, őket a buddhisták követték kb. 36%-kal, a hinduk pedig csaknem 9%-kal számítanak a harmadik nagyobb vallásnak. Jelentősnek számít a keresztény közösség is (kb. 5%). Az állam kínai lakosságának több mint tizede ragaszkodik a régi kínai hagyományokhoz és kultúrához, azon belül is a taoizmushoz és más kínai népi vallásokhoz.

Közlekedés

Penang mindig is Malajzia egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja volt. Más malajziai államokkal ellentétben Penang nem csak a légi közlekedésre támaszkodhat a turizmus terén, mivel a nemzetközi repülőtér mellett a George Town szívében található Swettenham móló is fontos belépési pontnak számít az utazók számára. 2017-ben Pineng területére csaknem 8,6 millió turista érkezett, amiből a repülőtér 7,2 millió, a móló pedig 1,35 millió utast szolgált ki. Ugyanebben az évben Penang számított az ország 3. legnagyobb idegenforgalmi adó befizetőjének Kuala Lumpur és Sabah állam után.

A Penang-szigetet két híd köti össze a szárazfölddel. A 13,5 km hosszú Penang-híd, ami 1985-ban készült el és a Penang-szorosban lévő Gelugor szigeten is áthalad, és a délebbre található 24 km hosszú, 2014 májusában átadott Abdul Halim Muadzam Shah híd, ami jelenleg Délkelet-Ázsia leghosszabb hídjának számít. Az észak-déli irányú gyorsforgalmi út mintegy 966 km hosszú, ami a Maláj-félsziget nyugati részén fut, és áthalad Seberang Perai területén. Ezen kívül mintegy 35 km-nyi vasútvonal is található a szárazföldön, melynek a Bangkok és Szingapúr közötti közlekedésben és szállításban van szerepe. Penang szigetén egy fontos gyorsforgalmi út is található, ami a sziget keleti partja mentén halad végig, és összekötő szerepet játszik George Town, a Penang-híd, az ipari övezet, a Penang nemzetközi repülőtér és az Abdul Halim Muadzam Shah híd között. Az államban ma a tömegközlekedés legfontosabb gerincét a buszjáratok képezik, melyek többségét a Rapid Penang Társaság üzemelteti, amely 56 útvonalon nyújt szolgáltatást, és a helyi járatok mellett járatokat működtet Kedah és Perak államokba is. A penangi kormány a közelmúltban tervet dolgozott ki a Penang Közlekedési Főterv részeként, melynek értelmében nagyobb vasúti alapú közlekedési rendszer létrehozása merült fel az állam egész területén. Jelenleg a George Town és a Penang Nemzetközi Repülőtér közötti vonal megépítése élvez prioritást, így napjainkban annak kivitelezési munkálatai kezdődtek meg. Egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a gyalogosforgalom és a kerékpáros közlekedés környezetbarát megerősítésre is. A Penang Nemzetközi Repülőtér 16 km-re délre található a fővárostól, mely Malajzia északi részének fő reptereként működik, és járatai révén olyan nagy regionális városokhoz kapcsolódik, mint Kuala Lumpur, Szingapúr, Bangkok stb. A repülőtér Malajzia 2. legforgalmasabb repülőterének számít a teherforgalom szempontjából, míg 2013-ban az ország 3. legnagyobb utasforgalmát mérték itt. A repülőtér két malajziai fapados társaság – az AirAsia és a Firefly – központja.

A penangi kikötőkomplexum hét létesítményt jelent, közülük hat a szárazföldi Butterworth-ban és Peraiban található, beleértve az északi Butterworth konténerterminált, a mélyvízi rakpartot és az ömlesztettáru-terminált is. Malajzia 3. legforgalmasabb tengeri kikötőjének számít Penang kikötője. A már említett Swettenham móló pedig az egyik legfontosabb belépési pontnak számít Penangba. A kikötő a világ legnagyobb óceánjáróinak egy részét is vonzotta, például az RMS Queen Mary 2-t. A penangi kikötő esetenként hadihajókat is fogad, beleértve Szingapúrból, az Egyesült Államokból és az utóbbi években Kínából érkezőket is. A szorosban közlekedő gyors kompjárat (átlagosan 6 komp közlekedik) köti össze George Town és Butterworth városát, amely korábban az egyetlen közlekedési kapcsolat volt a Penang-sziget és a szárazföld között a Penang-híd 1985-ös befejezéséig. A taxik könnyen és széles körben elérhetők a sziget körül; ez a látogatók leggyakoribb közlekedési eszköze. A taxi ára attól függ, hogy hol tartózkodik a Penang-szigeten, mert 7 különböző zóna van. Az utasoknak azt is tudomásul kell venniük, hogy éjfél és hajnali 6 óra között 50%-os felárat kell fizetniük, bárhová is mennek. Korábban csak a lassú és megbízhatatlan buszok vagy a piros taxik voltak jelen, melyeknek azonban rossz hírük volt, mivel soha nem használták a taxi órát, és 23 óra után, amikor leállt a buszközlekedés, dupla árat kértek. Az elmúlt években drasztikusan javult a helyzet, mióta olyan mobilalkalmazások érkeztek Malajziába és Penangba, mint a Grab Car, amely az Uberhez hasonló szolgáltatást kínál hasonlóan alacsony áron. Az autókölcsönzés igen rugalmas és kényelmes. Napi díjszabás alapján számolják fel őket – mindössze annyit kell tenni, hogy be kell fizetni a kauciót. A háromkerekű trishaw korábban gyakori látvány volt a szigeten, de a modern idők szinte megszüntették őket. Manapság újdonságként léteznek a turisták számára.

George Town történelme

George Town Penang állam fővárosa, és egyúttal Malajzia 3. legnépesebb városának is számít a több mint 700 000 lakosával. Az utóbbi évtizedben az ország 2. legnagyobb agglomerációja lett Kuala Lumpur után. A város jelentőségét mutatja az a tény is, hogy óvárosa az UNESCO kulturális örökségének helyszínei közé tartozik. George Town történelme a Brit Kelet-indiai Társaság megjelenésével vette kezdetét. Az 1770-es években a társaság megbízta Francis Light-ot, a brit királyi haditengerészet kapitányát, hogy építsen ki kereskedelmi kapcsolatokat a Maláj-félszigeten. A kapitány baráti kapcsolatot alakított ki a kedahi szultánnal, akinek brit katonai védelmet ígért, melynek fejében a szultán felajánlotta Penang-szigetét. A britek a királyi haditengerészet bázisának, valamint Kína és India közötti kereskedelmi állomásnak szánták ekkor a szigetet. Francis Light 1786. július 17-én érkezett meg segítőivel együtt Penangra. Azt a területet, ahol az angolok partra szálltak dzsungel borította és egy mocsár is elterült. Ennek gyors megtisztítása után 1786. augusztus 11-én egy egyszerű szertartás keretében elnevezték a szigetet, és megalapították George Town települését is, ami III. György angol király után kapta a nevét. Francis Light hamarosan szabadkikötőt alapított a kis városkánál, ami megalapozta annak jövőjét. A kereskedők anélkül kereskedhettek, hogy bármilyen adót vagy vámot kellett volna fizetniük, amivel a cél a régió holland kikötőiből származó kereskedők idecsábítása volt. Az érkező hajók száma az 1786-os 85-ről 1802-re 3569-re nőtt, amivel párhuzamosan George Town lakossága is 10 000 főre nőtt. 1800-ban felállítottak egy bizottságot, amely az első angol helyi tanács lett a maláj területeken.

A 19. század elején a Penang-sziget a fűszertermelés központjává vált Délkelet-Ázsiában. A szigeten található fűszerfarmokon előállított fűszereket, például a szerecsendiót, szegfűszeget és borsot, a George Town-i kikötőn keresztül exportálták a világ számos pontjára. Az egyre élénkülő és komoly hasznot mutató fűszer-kereskedelem lehetővé tette a Brit Kelet-indiai Társaság számára, hogy az fedezze Penang adminisztratív költségeit. A Szuezi-csatorna megnyitása, a gőzhajók megjelenése és az ónbányászat fellendülése miatt a Maláj-félszigeten a penangi kikötő jelentős ónexportáló szerepet is kialakított. A 19. század végére, amikor a nagy világcégek és bankok megjelentek a városban, Malajzia vezető pénzügyi központjává is kezdett fejlődni.

A 19. század folyamán George Town népessége gyorsan nőtt a város gazdasági fellendülésével párhuzamosan. Egy kozmopolita, multikulturális népesség alakult ki, amely kínai, maláj, indiai, eurázsiai, thai és más etnikumokat is magába foglalt. A népesség növekedése ugyanakkor társadalmi problémákat is okozott, mint például a nem megfelelő higiénés és közegészségügyi létesítmények, valamint a növekvő bűnözés. Ez utóbbi az 1867-es penangi zavargásokban tetőzött, amelyek során rivális kínai triádok csaptak össze George Town utcáin a város feletti uralomért. Ugyanebben az évben a település brit koronagyarmattá vált, melyet közvetlenül a londoni gyarmati hivatal irányított. Ez a város számára jobb rendfenntartást jelentett, mivel a rendőri erők jelentősen erősödtek, és a várost korábban uralmuk alatt tartó társaságokat fokozatosan felszámolták. A bekövetkező változás következtében további beruházások történtek, így javult a város egészségügyi ellátása és a tömegközlekedés is. Az I. világháború kezdetén, 1914-ben, a penangi csata során az Emden, a Német Császári Haditengerészet cirkálója, két szövetséges hadihajót süllyesztett el George Town partjainál, melynek során 147 francia és orosz tengerész vesztette életét.

A II. világháború 1941. december elején érte el szigetet, amikor japán harci gépek bombázták George Town-ot. Ennek hatására Arthur Percival altábornagy elrendelte a kivonulást a fővárosból és az egész szigetről. A britek titokban kimenekítették Penang európai lakosságát, a többit viszont a sorsukra hagyták. George Town 1941. december 19-én a japán császári hadsereg kezébe került, amivel kezdetét vette a japán megszállás vészterhes időszaka. A Penang-szigetet a japánok Hideki Tojo akkori japán miniszterelnök után Tojo-to-ra nevezték át. George Town kikötői létesítményeit a náci Németország is jelentős U-hajó bázisként használta. 1942 és 1944 között Penang kikötőjét a japán császári haditengerészet, a német Kriegsmarine és az olasz Regia Marina tengeralattjárói használták. 1944 és 1945 között az Indiában székhellyel rendelkező szövetséges bombázók többször bombázták George Town-t, törekedve a fontosabb tengerészeti létesítmények és adminisztratív központok elpusztítására. A japánok 1945. augusztus 15-i megadását követően a brit királyi tengerészgyalogosok elfogadták a japán helyőrség megadását Penangban, és 1945. szeptember 3-án visszavették a szigetet.

A II. világháború után, az 1948 és 1951 közötti időszakban, egy elszakadási mozgalommal foglalkozó bizottság működött a szigeten, ami arra törekedett, hogy megakadályozza Penang és Malajzia egyesülését. A brit kormány garantálta George Town szabadkikötői státuszát, valamint 1951-ben visszaadta az önkormányzati jogait is, aminek köszönhetően George Town-ban született meg az első önkormányzat a Maláj Föderációban. 1957. január 1-jén II. Erzsébet városi státuszt adományozott a településnek. Malajzia függetlenedése után George Town megőrizte szabadkikötői státuszát, de ezt 1969-ben a malajziai szövetségi kormány visszavonta, ami hatalmas munkanélküliséget váltott ki a városban. Ezzel megkezdődött a város gazdasági hanyatlása, amely egészen a 2000-es évek elejéig tartott. Amíg a malajziai szövetségi kormány tovább fejlesztette Kuala Lumpurt és a közeli Port Klangot, Penang jelentős hátrányokat szenvedett, gazdasága stagnált. George Town korábbi fényének újjáélesztése érdekében 1974-ben elindították a Komtar projektet. Több száz üzletházat, iskolát, templomot, valamint egész utcákat lebontottak, hogy utat engedjenek Pineng legmagasabb felhőkarcolóinak, lakótömbjeinek építésére. Ahelyett azonban, hogy megállította volna George Town hanyatlását, a 2000-es évekre a Komtar projekt is becsődült. 2001-ben hatályon kívül helyezték a bérleti díjak ellenőrzéséről szóló korábbi törvényt, amely megvédte a belvárosban az alacsony jövedelmű lakosokat és a kisebb vállalkozásokat a magas bérleti díjaktól. Ennek következtében a lakosok jelentős része elköltözött a város történelmi magjából, így a gyarmati kori épületek állagai rohamosan romlani kezdtek. Eközben az összefüggéstelen várostervezési politika és a rossz közlekedés-szervezés a forgalmi torlódások súlyosbodásához vezetett. George Town helyi szervezetei és az országos sajtó erre válaszul stratégiai partnerségeket állított fel a történelmi épületek megóvása és a város korábbi dicsőségének helyreállítása érdekében. 2008-ban George Town óvárosát felvették az UNESCO kulturális örökségének helyszínei közé, ami lökést adott a fejlesztéseknek is. A várossal kapcsolatos intézkedések és a maláj kormány munkájának az eredményeként George Town-t az ECA International 2010-ben Ázsia 8. legélhetőbb városának minősítette. A város szolgáltatási szektorát azóta fellendítette a magánszektor és a külföldi befektetők beáramlása. Az Indiai-óceánnál 2004-ben bekövetkezett cunami elérte Penang-sziget nyugati és északi partvidékét, köztük George Town-t is, ami 52 életet követelt. Az angol királynő által kapott városi joghatóságot a maláj kormány 2015-ben  a sziget egészére kibővítette.

George Town demográfiai helyzete

A malajziai szövetségi kormány által végrehajtott 2010. évi népszámlálás szerint George Town-nak 708 127 lakosa volt. A malajziai Statisztikai Minisztérium becslése szerint 2012-ben körülbelül 738 500 lakos élt a városban. Ezen adatok szerint George Town Malajzia 2. legnagyobb városának számít. A malajziai demográfiai adatok szerint George Town kínai többségű városnak számít, a népesség több mint 53%-a kínaiakból áll. A bumiputrák, amelyek magukban foglalják a malajziai és a kelet-malajziai őslakos etnikumokat, együttesen alkotják a város lakosságának majdnem harmadát, míg az indiai származásúak a további 9%-át. A közel 1500 európai nagy része a Pulau Tikus külvárosban koncentrálódik. Az ún. peranakánok vegyes maláj és kínai ősök leszármazottjai, amelyek egykoron George Town politikai és üzleti elitjét alkották. A város legbefolyásosabb egyesületeiben, így a penangi Kínai Kereskedelmi Kamarában és a Pineng-szoros Kínai Brit Szövetségben a legfelsőbb pozíciókat foglalták el. Annak ellenére, hogy Malajzia etnikai politikája gyakorlatilag arra kényszerítette a peranakánokat, hogy önmagukat kínainak vallják, kultúrájuk a mai napig virágzik George Townban. A város jelentős külföldi származású lakosa közül sokan úgy döntöttek, hogy Penangba mennek nyugdíjba a „Malajzia a második otthonom” program részeként. 2010-től az emigránsok George Town lakosságának közel 6%-át tették ki, ami a város népszerűségét tükrözi a külföldiek körében. George Town-ban létezett egy kis, de kereskedelmileg jelentős német kereskedői közösség, csakúgy, mint egy zsidó enklávé. Annak ellenére, hogy több közösség, köztük a zsidók többsége már nem létezik, számos utcai és helységnévben a nyomaik fennmaradtak. Malajzia többi soknemzetiségű városához hasonlóan George Town-ban is mind a négy nagy nyelvet – maláj, angol, kínai és tamil – beszélik. A brit gyarmati korszakban az angol volt a hivatalos nyelv. A városban a kedah maláj nyelvjárás egyik változatát használják. George Town kínai lakossága számos kínai nyelvjárást használ, beleértve a hakkát és a kantonit is.

George Town városnegyedei, utcái

A város utcái közül az egyik legrégebbi az 1786 és 1787 között létrehozott Beach Street, mely hajdan egy tengerparti út volt, amely George Town keleti partvonala mentén húzódott. A több mint 200 éves múltra visszatekintő utca mindig George Town kereskedelmi és pénzügyi központjaként szolgált. Penang kikötője akkoriban a Beach Streetnél volt, így az európai kereskedők az út északi végénél, a mólók és a közigazgatási intézmények közelében koncentrálódtak. Bár az 1870-es és 1890-es évek közötti építkezések nyomán az utca megváltozott, gazdasági jelentősége pedig  valamelyest csökkent, a mai napig is az elsődleges központi üzleti negyednek számít a Beach Street, ahol a penangi nemzetközi bankok többsége is található.

Az Armenien Street (Örmény utca) eredeti neve Malay Lane volt, melyet egy olyan maláj település után kapott, amely korábban a környéken létezett. 1808-ra kapta a mostani nevét az út mentén lakó örmény kereskedők beáramlásának köszönhetően. Az örmények 1822-ben megalapították a Szent Gergely-templomot, az 1880-as években pedig egy hotel is épült itt. Az örmény jelenlét azonban rövid ideig tartott, mivel nagy részük elhagyta a várost, mire a templomot 1937-ben lebontották. A kínaiak a 19. század közepe táján fokozatosan átvették az Örmény utca nagy részét, mely súlyos harcoknak volt tanúja az 1867-es penangi zavargások során.

A Campbell Street-et Sir George William Robert Campbellről nevezték el, aki penangi főfelügyelőként, majd 1872 és 1873 között Penang megbízott helyettes kormányzójaként szolgált. A 19. közepén a Campbell Street vörös lámpás negyed volt, ahol többnyire kantoni prostituáltak éltek, akik az ajtóknál piros lámpákkal jelölték az utca mentén a helyüket. A II. világháború vége óta Penang-sziget „Ötödik sugárútjaként” szolgál. A mai napig ékszereket, táskákat, textíliákat és kínai természetes gyógymódokat árusító üzletek találhatóak itt meg, illetve az utca mentén maroknyi híres étterem és árusítói stand található, ahol az indiai muszlimoktól kezdve a kantoni konyha ételeiig bármit felszolgálnak.

Az eredetileg Malabar Streetnek nevezett utca szintén az egyik legrégebbinek számít a városban, amely nem sokkal George Town 1786-os megalapítása után jött létre. Mai nevét, Chulia Street, 1798-ban kapta, az egyre több indiai beköltöző miatt, és azóta is a város kis-indiai enklávéjának része. A 19. század végére az indiai etnikum aránya lecsökkent, és a kínaiak kezdtek nagyobb számban letelepedni az utcában. Az utca mindezeknek is köszönheti, hogy büszkélkedhet multikulturális jellegével. A 20. század eleje óta egyre népszerűbbé vált a turisták szemében az utca, ahol kisebb szállodák, panziók, élelmiszerboltok, mosodák, éttermek, bárok és utazási irodák sorakoznak.