Little India, Penang

Az ország vallási toleranciája, Penang etnikai sokszínűsége, a szigeten keveredő nyelvek, kultúrák kavalkádja mellett már egyáltalán nem is olyan meglepő, hogy bár a muszlim Malajziában vagyunk, az egykori brit gyarmaton, Penangon harmonikusan olvad össze az UNESCO Világörökségi védelem alá vett koloniális óváros, a bevándorló kínaiak által alapított Chinatown, vagy az indiaiak lakta Little India színes-szagos hangulata. Ezúttal ez utóbbi helyszín történelmét, látnivalóit, érdekességeit fogjuk górcső alá venni, miközben körbesétáljuk a színpompás negyedet.

Ahogy az ember belép Little India területére, azonnal megcsapja orrát az indiai konyhára jellemző klasszikus fűszerek aromás illata, miközben a ruhaüzletekből, elektromos cikkeket árusító boltokból, élelmiszerkereskedésekből, az ablakokból, hangszórókból, egyszóval mindenfelől Bollywood legújabb slágereinek fülbemászó dallamai keverednek a levegőben. Kis India nyüzsgő utcái hangosak, lüktetőek, már-már kakofonikusak, de az ember szeme elé táruló kép is legalább ennyire színes – szó szerint. A virágfüzéreket árusító bolt portékái a paletta minden színében tündökölnek: vörös, mályva, fehér, narancs, citromsárga, rózsaszín, lila, vagy zöld szirmok és levelek sűrűn, egymásra fűzve (és akkor az illatokról még szó sem esett), a szomszédos, szárikat árusító bolt kínálata pedig mintha versenyre akarna kelni a virágok bőségével. Egyszínű, vagy színes, apró és nagyobb mintás kelmék kínálják magukat a próbababákon, melynél talán csak a közeli Sri Mahamariamman templom bejáratát díszítő gopuram (torony) figurái díszesebbek.     

A penangi Kis India – mintegy indiai etnikumú enklávé – George Town szívében, a Queen Street, a Chulia Street és a Market Street által lefedett területen, a Beach Street, a China Street, a Pitt Street és a Chulia Street által határolt téglalap alakú városrészen alakult ki. Néha a Jalan Masjid Kapitan Keling-et (ismertebb nevén a Harmony Street–et) és a Church Street-et is ide számítják az ott működő nagyszámú indiai üzleti vállalkozás miatt. Aki járt már Indiában, könnyen úgy érezheti, mintha Delhi, vagy Mumbai nyüzsgő piacain, utcáin nézelődne. A negyed híres indiai éttermeiről, kifőzdéiről is, ahol Malajzia talán legjobb indiai konyhájával ismerkedhetnek az ínyencek, de épp úgy belekóstolhatnak a két ország ízeinek fúziós gasztronómiájába is. Little India ünnepek, fesztiválok idején a megszokottnál is nyüzsgőbbé, színesebbé, élénkebbé válik: ilyenkor bhakták (hívők) ezrei lepik el az utcákat, miközben templomtól templomig viszik az adott istenségek szobrait – akár késő este is. Aki érdeklődik a hindu vallási fesztiválok, szokások iránt, feltétlenül ilyen időszakot válasszon az utazásra.

George Town alapításának idején a Penangon új lehetőségeket kereső indiaiak a Chulia utcát kapták meg a gyarmatosító angoloktól, ahol egy tömbben telepedhettek le. Ami az indiai diaszpórát illeti, a penangi Little Indiánál csak a bangkoki indiai enklávé idősebb az egész Távol-Keleten. A Chulia Street a város legrégebbi utcáinak egyike. Nem sokkal a város 1786-os alapítása után jött létre annak déli határaként, akkor még Malabar Street néven, mivel az itt letelepedő indiai közösség egy része az indiai szubkontinens délnyugati partvidékéről, a Malabar-partról származott. Ma ismert elnevezése – mely 1798 óta van használatban – a ’Chulier’ kifejezés egy elferdített változata. Ezzel az elnevezéssel utaltak ugyanis a Tamil Nadu partvidékéről származó indiaiakra (mivel ez a régió adott otthont a Kr. e. III. századtól Kr. u. XIII. századig a Chola-királyságnak), a penangi indiaiak pedig többségében innen származtak, és kevésbé a Malabar-partvidékről, ahogy azt először az angolok feltételezték. Érdekes azonban, az utca látképére nem csupán az indiai sajátosságok jellemzők, ennél sokkal inkább multikulturális hatást kelt, mivel nem csak hindu, de muszlim indiaiak is letelepedtek itt, sőt, nagyszámú kínai is otthonra lelt benne. Az idő közben a szintén bevándorló kínai közösség ugyanis annyira megnőtt, hogy az általuk lakott Chinatown lényegében át-, és körbefonta Little Indiát. Épp ezért nem meglepő, hogy az egyik legszebb és leghíresebb kínai közösségi ház, a Khoo Kongsi is Kis Indiában található. 

A Chulia utca legkorábbi lakosai muszlim indiaiak voltak, akik számos vallási épületet emeltek az utcában. Ezek egyik legismertebb példája a Chulia és a King Street találkozásánál álló Nagore Durgha-szentély, mely nagyjából egyidős a Kapitan Keling-mecsettel, így Penang egyik legrégebbi indiai muszlim kegyhelye. A XIX. század elejének dél-indiai muszlim építészeti stílusát tükröző Nagore Durgha-szentély Syed Shahul Hamid, egy XIII. században élt szent ember emlékére épült, akit Délkelet-Ázsia szerte sok helyen tisztelnek. Árkádja alatt üzletek találhatók, ahol muszlim kegytárgyakat árulnak. Az utca egy másik említésre méltó épülete a Noordin mauzóleum, melyet a XIX. század közepén egy kiemelkedő indiai muszlim kereskedő, Mahomed Noordin Merican építtetett, aki édesanyjával és idősebb testvérével, Cauder Mohuddeen Merican-nal érkezett George Town-ba. A báty lett Penang első ’Kapitan Keling’-je, vagyis az indiai közösség vezetője. Az épület eredetileg iskolaként (Dunam Pillay iskola) működött, ahol egyfelől a Koránt, másfelől nyelveket tanítottak, így például arabot, malabárit, hindit, tamilt és angolt. Vallási funkciója csak azután lett, miután Mahomed Noordin Merican édesanyját itt temették el. Nevük, a Merican a ’Mericalayar’ szóból ered, amely „tengerből származó embereket” jelent, utalva eredetileg tengerész foglalkozásukra, vállalkozásukra. A sír sokáig lepusztultan vegetált, s csak a közelmúltban hozták helyre. Most a Galeri Seni Lukis Persatuan Pelukis Melayu Pulau Pinang (a Penangi Maláj Művész Egyesület Műcsarnoka) található benne. 

A Penangra bevándorló indiai telepesek zömével mezőgazdasági és kikötői munkásként, pénzkölcsönzőként, teherfuvarozóként, valamint kereskedőként próbáltak boldogulni. A XIX. század végén azonban a betelepülő indiaiak száma megcsappant, így helyüket az egyre nagyobb számban érkező kínaiak vették át, mely erősen hozzájárult a Chulia utca képének multikulturálissá válásához. Persze a negyed továbbra is megmaradt Kis Indiának, melynek másik ikonikus utcája a Market Street (Lebuh Pasar), melyet a helyiek tamil nyelven ’Kadai Teru’-nak vagyis Üzletek utcájának, míg a britek ’Chola Place’-nek vagy ’Little Madras’-nak hívtak, az utca indiai hangulatára reflektálva. Ahogy neve is utal rá, itt alakult ki Penang legelső nedves piaca, melyet – kezdetben – mindkét oldalról baromfiárusok vettek körül. Szintén Kis Indiához tartozik a Lebuh King, vagyis King Street eleje (a Chulia Street és a Market Street között), mely a Deepavali fesztivál idején a legforgalmasabb és leglátványosabb. Az egyirányú utca teljes hossza a Chulia utcától a Light Streetig tart, s a Market Street után már főleg kínai bevándorlók lakják. A hokkieni közösség az indiai utcaszakaszt Kelinga Kay-nek, vagyis ’Dél-indiai utcának’ nevezi. A King Street tamil neve pedig Padahukara Teru, azaz ’csónakosok utcája’, amely az itt letelepedő kikötői munkásokra utalt. A King Street is azon utcák közé tartozik, mely már Francis Light eredeti várostervében is szerepelt.

A tamilokon kívül gudzsarátik, pandzsábiak, keralaiak és teluguk is otthonra leltek George Town Little India negyedében, akik szintén kereskedelemmel foglalkoztak. A városrész 1786 és 1860 között érte el legnagyobb kiterjedését, ebben az időben jött létre a Penang Road, a Chowrasta Road, a Kuala Kangsar Road és a Tamil Street csomópontjában található Chowrasta-piac, melynek neve valószínűleg a hindi ’chauk raasta’ szóból ered, és négyzetet jelent. A piac híres a különféle csonthéjas gyümölcsökről, melyeket itt lehet kapni, de találunk itt használt könyveket, zöldségeket, virágokat, ruházati cikkeket, gyógyászati termékeket árusító üzleteket, sőt még nedves piacot is. A XIX. század második felére azonban a városrész zsugorodni kezdett; az indiai lakók számának csökkenése új betelepülőket vonzott. Az elhagyott ingatlanokat az újonnan érkező kínai bevándorlók (sinkheh) foglalták el, akik leginkább kantoniak és hakkák voltak, de még néhány japán is akadt közöttük. Ez az újonnan kialakult indiai-kínai városrész távol esett az Armenian Street tehetősebb Hokkien enklávéjától. 

A Chulia Streeten a XIX. század első felének jellegzetes épülettípusait – a tradicionális maláj kampung faházakat, illetve az úgy nevezett angol-indiai bungalókat – az 1860-1900 közé eső években fokozatosan felváltották az időt állóbb téglaházak, melyek ugyanakkor a fellendülés, a jólét szimbólumai is voltak. Ez a gazdasági konjunktúra a Penangtól délkeletre, a maláj szárazföldön található Larut újonnan felfedezett ónlelőhelyeinek volt köszönhető. A letűnt kor utolsó hírmondója a napjainkban is létező Yen Keng Hotel, mely ma kedvelt butikszállóként működik (érdekes megfigyelni, hogy az eredetileg indiai tulajdonban lévő, indiai stílusú épületnek ma már kínai neve van). Az angol-indiai bungaló a XVIII. század végétől a XIX. század második feléig volt divatban George Town indiai közösségében. Ezek, a többnyire fából és nádtetővel készülő házak a György-korszak idején alakultak ki Indiában, de ahogy Délkelet-Ázsiában is elterjedtek, magukba olvasztották a helyi jellegzetességeket, s stílusukban eklektikussá váltak. Azonban az idő közben egyre nagyobb számban betelepülő kantoni, hakka és hainani kínaiak az elhagyott indiai házakat lebontották, s helyükre modernebb épületeket húztak. Így a Chulia utca és a Kampung Malabar már csak nevükben maradtak indiaiak. Persze George Town más részein még fennmaradt néhány további angol-indiai bungaló is mutatóba (nem csak a Yen Keng Hotel), de egy kézen meg lehet számolni, hogy valójában mennyi van belőlük. 

Kis Indiában található Penang legrégebbi hindu temploma, az 1833-ban épült Sri Mahamariamman szentély is, mely egyben a negyed legfontosabb látnivalója. Ma látható formáját 1933-ban, egy jelentősebb felújítás után nyerte el. A templomban a hindu istennő, Mariamman különböző inkarnációiban, vagyis megtestesüléseiben látható. A díszes épület felbecsülhetetlen értékei között található az istennő fiának, Subramaniam (más néven Kartikeya, vagy Murugan) szobra, amely gazdagon díszített arannyal, ezüsttel, gyémánttal és smaragddal. Bár maga a templom csak 1833-ban készült el, már 1801-ben is egy Mariammannak szentelt oltár állt ezen a helyen, azonban Little India növekvő hindu lakossága indokolttá tette egy komolyabb szentély építését. Mariamman istennő elsősorban a dél-indiai lakosság, különösen a tamilok körében népszerű, aki az eső, a gyógyítás, a termékenység istennője, s mint ilyen, anyaistennő is egyben. Templomaiban általában megtalálhatók gyermekeinek, Murugannak – Délkelet-Ázsiában általában tamil nevén ismerik Kartikeyát –, illetve Ganeshának, az elefántfejű istennek a szobrai is. A templom legfontosabb ünnepei a Navarathiri, a Chithra Pournami, az őszi Deepavali, amely a fény ünnepe, valamint a tamilok körében nagy népszerűségnek örvendő Thaipusam, amikor bhakták ezrei lepik el a környéket.

Persze ezek a vallási fesztiválok nem csupán magához a templomhoz, hanem az egész indiai negyedhez kötődnek, sőt, a Thaipusam akkora ünnep az egyébként muszlim Malajziában, hogy a legtöbb államban munkaszüneti nappá nyilvánították. A Thaipusam arról az eseményről emlékezik meg, amikor Parvati istennő Murugannak adta a szent lándzsát, a velt, hogy azzal győzze le Soorapadmant, a gonosz démont. Az ünnep januárban, vagy februárban esedékes, s két templomhoz, a Sri Mahamariamman szentélyhez, illetve a penangi Botanikus kert mellett található Arulmigu Sri Balathandayuthapani Vízesés-templomhoz kapcsolódik (utóbbi számít a Thaipusam fő kegyhelyének). A fesztivál díszes felvonulásairól nevezetes George Town utcáin. A kilenc napos őszi Navarathri Fesztivált Parasakthi istennő győzelmének emlékére tartják Mahishasuran démonkirály felett. Az istennő kilenc napon át vívta csatáját a démonkirállyal, s a tízedik napon legyőzte őt. Az ünnepet itt is felvonulással, úgy nevezett szekérmenettel ünneplik, melynek területe jelenleg az Esplanade-ra, azon belül is a Cornwallis-erődre korlátozódik. Az éves Chitraparuvam Fesztivált minden év áprilisában, májusában tartják, s szintén a Sri Mahamariamman és az Arulmigu Sri Balathadayuthapani templomhoz kapcsolódik: a Navarathri Fesztiválhoz hasonlóan szekérmenet vonul végig az utcákon a két templom között. A menet érinti Little India valamennyi fontos utcáját. A fesztivált Chitragupta istennek szentelik, aki az emberek jó és rossz tetteit jegyzi fel Yama, az alvilág hindu istene számára. Ezért ezen a napon a bhakták azt kérik Chitraguptától, hogy bocsássa meg bűneiket. Sok hívő ilyenkor megfürdik a folyókban vagy tavakban, ami bűneik lemosását szimbolizálja. 

Mivel Kis India George Town városának központi zónájában található, s mint ilyen, az UNESCO Világörökség része, ezért valószínűleg utcaképe a közeljövőben sem fog megváltozni.