A Nagore Durgha Sheriff

George Town UNESCO Világörökségi történelmi óvárosában, a híres Lebuh Chulián található Penang legrégebbi indiai muszlim szentélye, a Nagore Durgha Sheriff. Az 1800-as évek elején épült mecsetet egy, a XV-XVI. század között élt indiai muszlim szentnek, Syed Shahul Hamidnak ajánlották.

George Town színes, nyüzsgő óvárosában, egy rövid sétára a legismertebb nevezetességektől – nem messze a Harmónia utca ismert kegyhelyeitől: 3-4 percre a Kapitan Keling mecsettől, 2 percre a Sri Mahamariamman templomtól, 4 percre az Irgalom istennőjének szentélyétől, 7-8 percre az anglikán Szent György templomtól, illetve 5-6 percre a Clan Jettiestől – áll az ódon Nagore Durgha Sheriff. A Lebuh Chulia, mely 1786-os megalapításától kezdve a város egyik legrégebbi utcája, George Town Little India enklávéjának része, mégis, az indiai muszlim, illetve a kínai hatások miatt elég erőteljes multikulturális hatást tükröz, ami nem is meglepő. Amikor a britek megalapították a várost, a Penangon új lehetőségeket kereső indiaiak a Chulia utcát – az akkori Malabar utcát – kapták meg a gyarmatosító angoloktól, ahol egy tömbben letelepedhettek. Az utca korabeli elnevezése az India délnyugati partvidékén található Malabar-partra utal, ma ismert elnevezése azonban 1798 óta van használatban, s a ’Chulier’ kifejezés elferdített változata, ezzel a névvel illették ugyanis a Tamil Nadu államból érkező indiaiakat (az ott egykor virágzott tamil Chola királyság után). A szigetre ugyanis elsősorban innen, és nem a Malabar-partról érkeztek a betelepülők, ahogy azt eleinte az angolok feltételezték. 

Csakhogy a Chulia utca legkorábbi lakosai nem hindu, hanem muszlim indiaiak voltak, akik számos kegyhelyet építettek itt. Ezek közé tartozik a Noordin mauzóleum, melyet egy ismert indiai muszlim kereskedő, Mahomed Noordin Merican építtetett, aki anyjával és bátyjával, Cauder Mohuddeen Mericannal érkezett Penangra. Később a báty lett a város első ’Kapitan Keling’-je, vagyis az indiai közösség vezetője. Szintén az indiai muszlim kegyhelyek sorába tartozik a közeli Kapitan Keling mecset, valamint a bájos, fehér alapon türkiz díszítésű Nagore Durgha Sheriff; a két kegyhely nagyjából egyazon időben épült. Bár utóbbi szentély kevésbé ismert a Penangra látogatók között, mégis érdemes útba ejteni, ha a Lebuh Chulián, vagy Kis Indiában jár az ember. Egyrészt azért, mert a sziget egyik, ha nem a legrégebbi indiai muszlim szentélye, másrészt egész Délkelet-Ázsiában összesen kettő olyan kegyhely létezik, amely Syed Shahul Hamid tiszteletére épült (a másik Szingapúrban található, igaz, ez újabb, 1827-30 között épült). A George Town-i Nagore Durgha Sheriff egyik ritka példája a kevés megmaradt kora XIX. századi dél-indiai muszlim architektúrának.

A kis ékszerdobozhoz hasonló fehér-türkiz színű kegyhely, melyet 1803-ban a britek által ’Chuliers’-nek nevezett dél-indiai muszlim kereskedők, pénzváltók építettek, a Chulia Street és a King Street sarkán áll. Az épület olyan régi, hogy még az utca eredeti szakaszán épült, mielőtt azt nyugati irányban meghosszabbították volna. A korszakra jellemző indo-szaracén építészeti stílusa, szamárhátívei, kis kupolái, minaretjei a környék egyik legbájosabb épületévé teszik. A kegyhely egy dargah, amely az iszlám szúfizmus jellegzetes épülete: dervisek, szúfi szentek sírja fölé emelt szentély. A két délkelet-ázsiai Shahul Hamid-szentély viszont azért is érdekes, mert Shahul Hamid valójában az indiai Nagore városában (Tamil Nadu) van eltemetve az iszlám tradíciói szerint, így a penangi és a szingapúri Nagore Durgha szentélyek csak a szent hódolata okán épültek, akinek földi maradványai nem a két kegyhelyen találhatók. Ez a gyakorlat pedig jóformán ismeretlen az iszlámban, ahol egy szent sírját csak azon a konkrét helyen szokták tisztelni, ahol eltemették. Akkor mégis miért épült Penangon és Szingapúrban is egy-egy Shahul Hamid-szentély, melyek ráadásul stílusukban hasonlítanak is az indiai Nagore Dargah-ra? Egyrészt a tamil muszlimok épp úgy magukkal vitték a tengeren túlra Shahul Hamid tiszteletét, ahogy a tamil hinduk a saját istenségeiket, másrészt mindhárom szentély Shahul Hamid csodatévő képességét ünnepli, harmadrészt pedig a szentet a vízzel társítják, gyógyító és megmentő képessége pedig fontos volt az Indiai-óceánon áthajózó tamiloknak, akik új hazára leltek Délkelet-Ázsiában. Dél-Indiában – ahol Shahul Hamidot a „tengerészek védőszentjének” is nevezik – gyakran hajókat is elneveznek róla. 

De ki is volt ez a Shahul Hamid, aki ennyire fontos az iszlám hitű tamiloknak? Shahul Hamid Badusha Kaadiri, a misztikus szent és iszlám prédikátor 1490-ben született Manickpoorban, az indiai Uttar Pradesh államban, egy muszlim családban, s úgy tartják, Mohamed próféta egyenes ági leszármazottja volt. Miután elvégezte tanulmányait, elzarándokolt Mekkába, majd szúfi spirituális társaival Sri Lankára, a Maldív-szigetekre, illetve Tamil Naduba költözött. Sokan tisztelték egyszerű, jámbor életvitele miatt, hírnevét mégis a hozzá fűződő csodák miatt szerezte. Mind közül talán a legismertebb Achutappa Nayak király, Thanjavur hindu uralkodójának meggyógyítása volt, akit vélhetően átok okozta fizikai kínok gyötörtek. Shahul Hamid egy kipeckelt galambot talált a palota padlásán, és miután a madarat megszabadította béklyóitól és szabadon engedte, a király is rohamosan gyógyulni kezdett. Shahul Hamid tiszteletére azóta is galambokat engednek szabadon követői. A legenda szerint a szent megjósolta a saját halálát és előírta örökbefogadott fiának, Juszufnak a temetkezési helyére és a halála után elvégzendő rituálékra vonatkozó kívánságait. Shahul Hamid végül 1579-ben hunyt el a Tamil Nadu-ban található Nagore városában, és azon a földön temették el, amelyet Achutappa Nayak királytól kapott, így a sírja fölé épült dargah is itt épült meg.  

Az indiai Nagore Dargah építészeti stílusa követhető nyomon a penangi, illetve a szingapúri Nagore Durgha szentélyeken is, ezzel is kifejezve a szenthez fűződő szoros kapcsolatot. A penangi épület oldalán beépített árkád húzódik végig, ahol ékszereket, muszlim imaeszközöket és songkokokat, a mindenütt megtalálható maláj férfi fejfedőt árusító üzletek kaptak helyet. Egykor egy kis kút is állt az épület mellett a King Streeten, ma azonban ez már nincs meg. A szentélyt ma elsősorban a tamil etnikumú muszlimok használják, ünnepnapokon ételosztást és zászlófelvonást tartanak. A kegyhely a nem iszlám hitűek, illetve a turisták előtt is nyitva áll, ahová a belépés ingyenes. Fényképezni lehet, az illendő ruházatra azonban figyeljünk oda.