A Sri Mahamariamman-templom, Penang

A gyarmati hangulatú Harmony Street George Town történelmi belvárosának egyik ikonikus utcája, mely lényegében ugyanakkor született, amikor maga a város is.

A korábban Pitt Streetnek, ma Jalan Masjid Kapitan Kelingnek nevezett utca ad otthont a protestáns St. George templomnak, a taoista Irgalmasság istennőjének szentélyének, a hindu Sri Mahamariamman templomnak, valamint a muszlim Kapitan Keling mecsetnek. Ez a vallási sokszínűség nem csak Penangra, de egész Malajziára jellemző; bár az ország hivatalos vallása az iszlám, itt mégis harmóniában élnek együtt a különböző kultúrájú és felekezetű emberek, talán épp emiatt az utca legismertebb és legkedveltebb elnevezése a Harmónia utca. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Penang egyik legnagyobb vonzereje éppen az a hangulat, amely a kultúrák összeolvadásából adódik, az, amely a város gazdag kulturális örökségét is tükrözi.

De miként is alakult ki ez a sokszínűség? A korai brit gyarmat, Penang a kezdetektől fogva toleráns és befogadó hely volt: az itt élők nem foglalkoztak a letelepedni kívánó bevándorlók nemzetiségével, vallásával, hiszen ők maguk is a világ legkülönbözőbb szegleteiből jöttek. Az elmúlt 180 évben érkező kínai bevándorlók, thai katolikusok, indiai hinduk és muszlimok, valamint a Kaukázusből, vagy Iránból érkező örmény keresztények mind magukkal hozták identitásukat, kultúrájukat, szokásaikat és vallásukat. Háborúk, vallási üldöztetések, egyik napról a másikra való tengődés és gazdasági bizonytalanság elől menekültek a béke szigetére, hiszen Penang lényegében ezt jelentette, még annak ellenére is, hogy a legkülönfélébb trópusi betegségek sem könnyítették meg az életet. Mégis, Penang védelmet biztosított, és lehetőséget kínált a boldogulásra. A Harmony Street egyik legjelentősebb vallási épülete a hinduk számára épült Sri Mahamariamman templom, mely 2 perces sétával érhető el az utca másik népszerű vallási kegyhelyétől, a taoista Irgalmasság istennője szentélyétől.

A Sri Mahamariamman templom (vagy Arulmigu Sri Mahamariamman kegyhely) a tipikus dravida templomépítészeti stílust képviseli, amely Dél-Indiára jellemző. Persze ez Penangon – és általában véve Malajziában – nem meglepő, hiszen errefelé Dél-Indiából és különösen Tamil Naduból származó bevándorlók telepedtek le.

A legelső kegyhely még 1801-ben létesült ezen a helyen, melyet Mahamariamman istennőnek, az Irgalmasság és a Hatalom istennőjének szenteltek (tamil nyelven a ’mari’ hatalmat, az ’amman’ anyát jelent), a ma látható templomépület 1833-ban épült, így ez a sziget legrégebbi hindu szentélye. Jóllehet, ezt a templomot is a Harmony Street vallási helyszínei közé sorolják, főbejárata a Queen Streetről nyílik (ez a rész Little India területe), s csak hátsó bejárata található a Harmónia utcában. A földet, melyen a templom felépült, a britek azzal a céllal adták el a tamil közösség vezetőjének (Betty Lingam Chetty), hogy az ide érkező indiai kereskedők, munkások és szipojok (az indiai angol hadsereg bennszülött katonái a brit fennhatóság idején) egy adott körzetben telepedjenek le. Ez a körzet lett később Little India.

Ennél többet nem lehet tudni az első templomról, az viszont biztos, hogy a ma is látható épület 1833-ban készült el – már, mint megfelelő istentiszteleti helyszín – így a Sri Mahamariamman templom alapítását is ettől az időponttól számolják (ekkor Sri Muthu Mariamman templom néven ismerték a szentélyt, jelenlegi neve 1980 óta van használatban). Az egyre növekvő indiai közösség ekkoriban nagyjából 2000 főt számlált. Mintegy száz éven keresztül a templomot nem újították fel, ekkor (1933) azonban széles körű rekonstrukciós munkálaton esett át az intézmény. Ez volt az első Kumbabishegam, amely a hindu templomok egyfajta rituáléja, mely során homogenizálják, szinergizálják és egyesítik az istenség misztikus erejét. Ez a szertartás többnyire a felszentelés részét képezi. Ezt még négy további Kumbabishegam szertartás követte 1958-ban, 1980-ban, 1998-ban és 2016-ban; ezek során a szentély területét is kicsit megnövelték, illetve a templom díszei közé tartozó szobrokhoz újabbak is kerültek, így például a külső falakon a Sakthi (az áramló erő, a kozmikus energia) kilenc alakjának szobrai. A templom alapításának idejétől fogva fontos istentiszteleti helyet biztosított a legelső indiai bevándorlóknak, ma viszont már fontos kulturális és nemzeti örökség is egyben.

A szentély leglátványosabb része a színpompás szobrokat felvonultató 23 méter magas gopuram (torony), melyen 38 hindu istenség, valamint 4 hattyú alakja figyelhető meg. Utóbbi állat Mahamariamman négy inkarnációja, megtestesülése. A templom felújítását mindig a legelismertebb tamil szobrászokkal végeztetik, így mára az egykori egyszerű istentiszteleti helyből színpompás, gazdagon díszített kegyhely lett. A templomban Subramaniam (a Malajziában nagy tiszteletnek örvendő Murugan hadisten, Mahamariamman fia), Durga (Parvati istennő egyik alakja, a háború istennője) és Ganapathy isteneket (más néven Ganésa, Murugan testvére, Mahamariamman másik fia, az elefántfejű isten) is tisztelik. Szobraik nem csak részletesen kidolgozottak, színesek és finoman megmunkáltak, de arannyal, ezüsttel, gyémánttal és smaragddal is ékítették őket. A templom tetejét borító kupola (vimanam) hasonlóan díszesen faragott, mint a gopuram; ez 8,30 méter magas, három szintes és 20 isten és istennő, valamint 12 oroszlán szobrát tartalmazza. Még a hátsó bejáratnak is van gopuramja, igaz, ez kisebb, mint a főbejáratot díszítő torony: 10,5 méter magas, 13 isten- és istennőszobrot, valamint 4 oroszlánt és félig embert, félig hattyút ábrázoló alakot jelenít meg.

Az Indiából kivándorolt népesség (különösen a tamilok) körében Mariamman igen népszerű istenség, mert védelmezőnek, patronáló istennek tartják. Fizikai síkon hatalmas erőkhöz kapcsolódik, erősen romboló hatású, de ő a gyógyítás, az eső, a védelem és a termékenység istennője is, aki megvédi híveit a démoni erőktől. Mariamman istennő Parvati, a Föld Anya pusztító erejének inkarnációja, akinek imádata a dravidák törzsi vallásaként kezdődött. Gyermekei Murugan és Ganesa istenek, testvére Visnu. Mariammant általában vöröses bőrrel, vörös ruhában ábrázolják, előfordul, hogy több karral (ez az erejét szimbolizálja), egyik kezében gyakran háromágú szigonyt (trisula) tart, a másikban pedig egy koponyából készült rituális edényt (kapala). Olyan is előfordulhat, hogy egyik kezét abhaya mudrában tartja, ami a félelmet távol tartó szimbolikus kéztartás a hinduizmusban, a dzsainizmusban és a buddhizmusban. Tisztelete legfőbbképpen az esőzések előidézésére és olyan betegségek gyógyítására fókuszál, mint a kolera, a himlő és a bárányhimlő. Ugyanakkor az Indiából kivándorolt dél-indiai hinduk benne látják az idegen földön való boldogulás patronálóját és védelmezőjét is.

A penangi Sri Mahamariamman templom hívei (bhakák) tucatnyi fesztivált tartanak az istennő tiszteletére, de ezek közül négynek kimagasló szerepe van. Talán a legfontosabb mind közül a kilenc napos Navarathiri fesztivál, amikor az istennő díszes szobrát egy hasonlóan pompás szekéren viszik körbe Little India utcáin (ma már csak a Cornwallis-erőd környékén). Az indiai vallási irodalom úgy tartja, hogy a fesztivál megemlékezés Adi Parashakti (szintén Parvati megtestesülése), a győzelem istennőjének diadaláról Mahishasuran, a démon király felett. A király rosszul bánt az emberekkel, akik ezért az istennőhöz fordultak segítségért. Adi Parashakti kilenc napon át vívott a démonnal, végül a tízediken győzelmet aratott felette.

A fesztivál utolsó, tízedik napja (Adi Parashakti győzelmét ünnepelve) a Vijayadashami Ubayam. Az éves Chitraparuvam Fesztivált minden év Chithirai tamil hónapjában (április/május) tartják. Ez Subramaniyaswami isten (Murugan) három napos szekérmenetes fesztiválja, amikor az istenséget a Penang-dombon (Penang Hill) fekvő Arulmigu Sri Balathadayuthapani templomba viszik fel, majd harmadnap onnan vissza. Durgához kapcsolódó ünnep az öt napos Deepavali fesztivál (ahogy Mariamman és Adi Parashakti, úgy Durga is Parvati megtestesülése) október-november között. Ez a hinduizmus egyik legnépszerűbb fesztiválja, Deepavali szimbolizálja a világosság győzelmét a sötétség felett, a jót a gonosz felett és a tudást a tudatlanság felett. Szintén megtartják január-februárban a Thaipusam fesztivált is, noha ennek első számú szervezője a Penang Hill-i Arulmigu Balathandayuthapani templom, közismertebb nevén a Vízesés-dombi templom.

Érdemes tudni, hogy a Sri Mahamariamman templom délelőtt 6-12, illetve délután 17-21 óra között tart nyitva a látogatók előtt. Vallástól függetlenül mindenkit szívesen látnak (azonban előbb engedélyt kell kérni valamelyik idősebb paptól), és elvárt az illendő öltözet, de feledjük azt se, hogy a cipőt le kell venni, mielőtt belépnénk a szentélybe. A belépés ingyenes.