A melakai Jonker Street

Bár Melaka elsősorban változatos történelméről, és az ehhez kapcsolódó építészettörténeti nevezetességekről híres, azok számára is bőven akad itt látnivaló, akik inkább a színes, nyüzsgő és illatos délkelet-ázsiai város hangulatáért, forgatagáért és gasztronómiájáért érkeznek ide. Ennek pedig legtökéletesebb olvasztótégelye a híres Jonker Street, amely minden péntektől vasárnapig éjszakai piacként működik.

Más kérdés, hogy az UNESCO Világörökségi város, Melaka kultúrákat és évszázadokat felölelő történelmi emlékei itt sem maradhatnak el, hiszen az útvonalon számos ismert látnivaló található, az utca bizonyos szakaszain pedig, jobbról és balról is XVII. századi színpompás, Straits Settlements stílusú épületek sorakoznak, igaz, ma már apró kifőzdék, kávézók, művészeti galériák, ajándéküzletek, antikváriumok, és régiségboltok működnek bennük. A mintegy 1000 méter hosszú Jalan Hang Jebat – vagy, ahogy talán legtöbben ismerik, a Jonker Street – Melaka belvárosában, a Holland térrel szemben, a Melaka-folyó túlsó, nyugati partján kezdődik és a Jalan Tokong elágazásig nyúlik. Mivel a híres vásárlóutca Melaka régi kínai negyedében található, megjelenése, hangulati jegyei a kínai kultúrához kapcsolódnak. A folyóhoz közel eső végén (vagy elején, nézőponttól függően) hatalmas piros kínai kapu jelzi a hétvégi piac főbejáratát, míg a magasban kifeszített vörös és fehér lampionok himbálóznak, és persze az üzletek többsége kínai tulajdonban van.

Története a holland gyarmati időszakba nyúlik vissza, amikor a közeli Heeren utcában a holland nemesek szolgái éltek. A „jonker” szó a közép-holland „jonk heer” vagyis „fiatalúr” szóból ered, és olyan fiatal nemes férfiakra használták, akiknek nem volt lovagi címe (ma is ez a nemességen belüli legalacsonyabb rang Hollandiában és Belgiumban). Ahogy azonban a hollandok elhagyták Melakát, a Jonker utca környékére gazdag kínaiak, 

főként peranakán eredetű közösség költözött. Így a ma látható épületek már nem a holland gyarmati időszak tanúi, hanem főként Baba-Nyonya hatást tükröznek. Ugyanakkor az itt található antikvitás üzletekben a gyarmati uralom különböző periódusaiból származó tárgyakra lelhetünk: vannak itt portugál, holland és brit műtárgyak is. Az utcában a korabeli gyarmati miliőt tükröző éttermek, kávézók sorakoznak, ezek egyik leghíresebb példája a Jonker Street és a Jalan Hang Lekir sarkán található Geographér Café, mely történelmileg hiteles helyreállításáért 2000-ben elnyerte a Persatuan Arkitek Malaysia díjat, de legalább ilyen híres a Daily Fix Café is. 

Minden pénteken, szombaton és vasárnap 18 órától éjfélig lezárják az utcát a járműforgalom elől és megnyílik a messze földön híres, 2010 óta működő éjszakai piac. Az üzletek elé települt standokon a délkelet-ázsiai és a Baba-Nyonya gasztronómia leghíresebb fogásait, gyógynövényeket, fűszereket, teákat, bútorokat, antik, kézműves és ajándéktárgyakat, kínai porcelánokat, sárgaréz és öntöttvas tárgyakat, antik érméket és bankjegyeket, petróleumlámpákat, csillárokat, Buddha szobrokat, ékszereket, csecsebecséket, textíliákat, ruhákat, kulcstartókat, hűtő mágneseket, képeslapokat, a híres melakai fapapucsokat és más helyi szuveníreket lehet kapni. Henna standokon még ideiglenes tetoválást is csináltathatunk. 

Piacos napokon különböző műsorokkal is készülnek a Jonker Streeten, néha még önjelölt mutatványosok is bemutatkoznak. Utóbbiak közül az a kínai orvos, Ho Eng Hui a legérdekesebb, aki a mutatóujjával töri a kókuszdiókat, s e mutatványtól még az sem rettenti el, hogy mostanra végérvényesen eldeformálódott az ujja. Ho Eng Hui a malajziai Rekordok Könyvébe is bekerült, mint az adott idő alatt mutatóujjal legtöbb kókuszdiót eltörő személy. Melaka talán leghíresebb ajándéktárgyai azok a színes kínai fapapucsok, melyeket ma már minden szuvenír árusnál, de a Jonker Street bódéiban is megtalálhatunk. A papucsok eredete több száz évre nyúlik vissza, manapság leginkább az idősebb korosztály viseli, vagy azok, akik nedves munkaterületen dolgoznak: piacon, éttermek konyháiban. Ezek a lábbelik ugyanis azért készültek, hogy megakadályozzák, hogy viselőik elcsússzanak a vizes talajon, vagy, hogy cipőik tönkremenjenek az állandóan nedves munkaközegben. Ma már bárki viselheti, hiszen nem csak ezerféle színben, de mindenféle méretben is megtalálhatók a város üzleteiben. A Jonker Streeten néhány ilyen hagyományos klumpakészítő üzlet is működik, ahol a boltost rávehetjük, hogy beengedjen a bolt hátsó részébe, hogy megnézhessük a lábbelik készítését. Mivel nehéz fiatal tanoncokat szerezni, mára kihalóban lévő iparág lett. A papucsok 35-50 RM között mozognak, de a kézzel festett egyedi darabokért akár 150 RM-et is elkérhetnek. Aki nem akar rá sokat áldozni, annak érdemes fapapucs formájú hűtő mágnest választani.

A Jonker Street ódon házai, üzletei építészeti stílusukat tekintve az európai és ázsiai architektúra egyedülálló keverékét kínálják. A portugál, a holland, a kínai, a Baba-Nyonya ízlésvilág finom, eklektikus fúziója látható itt minden négyzetméteren. Nincs két egyforma épület, szélességében, magasságában, kialakításában, díszítésében, színében, mind egyedi és más, mint a szomszédos, mégis az itt sorakozó épületek sokszínű hasonlóságukkal harmonikus egységet alkotnak. Akinek viszont nem elég ez a séta közben megtapasztalható hangulati kép az utca építészettörténetéből, annak érdemes felkeresni a környéken található történelmi nevezetességeket is. Még az utca elején, 200 méterre a hídtól találjuk a díszes faragásairól felismerhető Hokkien Huay Kuan kongsit, amely Melaka legnagyobb klánháza és Fujianból bevándorolt kínaiak építették a Csin-dinasztia idején. Építészeti stílusa Fujian déli részének sajátosságait mutatja színpompás faragásaival, motívumaival és tradicionális elemeivel. 

A kongsitól 2 perces sétára található a Baba-Nyonya Örökség Múzeuma, ahol a peranakanok – a maláj szigetvilágba érkezett, s ott a helyiekkel keveredett kínai bevándorlók leszármazottai – történetével és kultúrájával ismerkedhetünk meg. A múzeum három felújított XIX. századi peranakan rezidenciából áll, ahol megcsodálhatjuk a gyönyörűen faragott tikfa ajtókat, a kézzel festett csempéket, és a minden részletre kiterjedő gazdag díszítést és arany bevonatokat. A Melaka-folyón átívelő Tan Kim Seng-hídtól alig egy percre fekszik a Cseng Ho Kulturális Múzeum, amely a nagy kínai felfedezőnek, a Ming-dinasztia admirálisának, a Kincses flotta parancsnokának állít emléket, s mutatja be fordulatos életét és korát. Személye fontos a helyi peranakan közösség számára is, hiszen részt vett Hang Li Po kínai hercegnő és a melakai szultán házasságának megszervezésében, s ezáltal a malajziai Baba-Nyonya kultúra létrejöttében. Feltételezik, hogy a múzeum azon a helyen állhat, ahol egykor az admirális raktára épült.

A Jonker Streettől alig 5-6 perces sétára található a híres melakai Harmónia utca (eredeti nevén Jalan Tukang Emas), ahol olyan vallási épületek találhatók, mint a Kampung Kling mecset, a hindu Sri Poyyatha Moorthi-templom, illetve a Cheng Hoon Teng kegyhely. A Kampung Kling mecset Melaka gazdag multikulturális örökségét egyesíti magában szumátrai, kínai, hindu, maláj, portugál és holland építészeti hatásokkal. Ez ma az ország egyik legrégebbi mecsete: 1748-ban, a holland gyarmati uralom idején indiai muszlim kereskedők építették. Az 1646-ban épült Cheng Hoon Teng szentély Malajzia legrégebbi kínai temploma, ahol az Irgalmasság istennőjét, Guanyint tisztelik. 2001-es helyreállítása után a templom UNESCO elismerést kapott az ázsiai-csendes-óceáni örökség megőrzéséért. Az ország legrégebbi hindu kegyhelye az utca harmadik vallási helyszíne, az 1781-ben épült Sri Poyatha

Moorthi-templom, amely a chettik, az indiai peranakánok temploma. A Kampung Kling mecsettől alig 300 méterre áll Melaka másik régi, építészetileg védett mecsete, a Kampung Hulu mecset. Az 1720–1728 körül épült imaház szintén a város, legrégebbi muszlim kegyhelyei közé tartozik. Stílusát tekintve a jávai, a maláj, és a szumátrai építészet jegyei keverednek benne.

Visszatérve még egy kicsit a nyüzsgő Jonker utcára, annak talán legbékésebb szeglete a Hang Jebat mauzóleum. A fehérre meszelt falak közé beékelt füves telken található annak a férfinak a sírhelye, aki a Jalan Hang Jebat-nak (a Jonker Street-nek) adta a nevét. Hang Jebat a legendás hős, Hang Tuah legközelebbi barátja és harcostársa volt. Malajziában az egyik leggyakorlottabb silat (helyi harcművészeti ág) harcosnak tartják, aki, miután barátját halálra ítélték, szembeszállt a szultánnal. Mivel most már nála volt Hang Tuah legendás krise (maláj tőr), senki nem tudta őt legyőzni és hatalmas pusztítást végzett a palotában. Azt persze nem tudta, hogy Hang Tuah nem halt meg, akit miután a szultán visszahívott az udvarba, és teljes amnesztiát adott neki, megparancsolta, hogy ölje meg Hang Jebatot. Hang Tuah, aki hűséges volt az uralkodóhoz, kénytelen volt kihívni barátját, majd hét napon át vívtak egymással. Miután csellel visszaszerezte tőle a krist, megvágta Hang Jebatot, aki miután bekötözte sebeit, három napon át ámokfutást végzett Melaka főterén, több ezer embert megölve, végül Hang Tuah házában, barátja karjai között halt meg.