A Cheng Hoon Teng-templom, Melaka

Bár a penangi ’Harmónia utca’ ismertebb, mint melakai kistestvére, azért ez utóbbinak sem kell szégyenkezni, ha a benne sorakozó templomokról esik szó. Már csak azért sem, mert – az ország legrégebbi városa lévén – ezek a kegyhelyek Malajzia legrégebb óta működő templomai közé tartoznak, miközben békében megférnek egymás mellett is.

Melaka UNESCO Világörökségi védettségű óvárosában, a kínai negyed szívében, a Jonker Streettel párhuzamosan futó Jalan Tokong, vagyis Templom utca, illetve annak folytatása, a Jalan Tukang Emas nem véletlenül kapta közkedvelt becenevét, a Harmónia utcát. Évszázadok óta a legnagyobb békében működik itt három világvallás, az iszlám, a hinduizmus és a kínai vallások (buddhizmus, taoizmus és konfucianizmus) temploma: az 1748-ban épült Kampung Kling mecset, az 1781-ben alapított Sri Poyyatha Vinayaga Moorthi hindu templom, és mind közül a legrégebbi – sőt, egész Malajzia legöregebb, máig működő kegyhelye – a kínai Cheng Hoon Teng templom. A három helyszín 150 méteren belül, alig két perces sétára található egymástól, és tökéletesen szimbolizálják Malajzia vallási toleranciáját és sokszínűségét, azokat az értékeket, melyek hiányát korábban a város maga is megtapasztalta. 1511-ben, amikor a katolikus portugálok elfoglalták Melakát, tűzzel-vassal üldözték a muszlim malájokat, mecsetjeiket pedig földig rombolták (ez az ellenérzés az európai rekonkviszta miatt élt bennük az iszlámmal szemben, más vallásúakkal humánusabban bántak). Később, 1641-ben, amikor a hollandok kezére került a város, ők hasonló módon jártak el a portugál templomokkal: lerombolták, vagy protestáns imaházakká alakították őket.

1673-ban, Li Wei King Koon Chang, az akkori Kapitan Cina vezetésével kibővítették a templomot és további kiszolgáló épületeket (például a szerzetesek és apácák lakhelyeit), toldottak hozzá, melyek építőanyagát Kínából hozatták. 1704-ben egy új főcsarnokkal bővült a kegyhely, majd 1801-ben az épület szerkezete is megújult, és újabb építményeket, például egy tradicionális operaszínházat is csatoltak a komplexumhoz (ez az út szemközti oldalán van). Ekkor nyerte el ma ismert formáját. 1824-ben aztán a britek – akik idő közben a hollandokat váltották a város élén – eltörölték a kapitan-rendszert, így a templom vezetői, az úgy nevezett ’Teng Choo’-k lettek (a templom igazgatóságának elnökei), akik a kínai közösség ügyeit illetően is átvették a kapitan felelősségének bizonyos részét, de kizárólag a lelki szükségletekre vonatkozó kérdésekben. Ezt követően már egy kuratórium állt a templom élén, amely keresztülvitte, hogy 1949-től parlamenti törvény garantálja a templom jövőjét és a közösség szellemi és kulturális örökségének őrzőjeként betöltött szerepét. Noha az elkövetkezendő években is történtek kisebb-nagyobb felújítások és javítások, ezek már korszerűtlen megoldásnak bizonyultak. 1997-ben végül – alapos kutatási és dokumentációs folyamat után – megkezdődhetett a templom szakszerű és hiteles helyreállítása. 2003-ban pedig az UNESCO a rangos ’Award of Merit’ díjjal tüntette ki az épületet, annak kiemelkedő szerkezeti helyreállításáért.

A későbbiekben a holland megszállás időszaka már viszonylagos békét hozott: mivel az új európai gyarmatosítók Melaka helyett már inkább Batáviát (a mai Jakartát) részesítették előnyben, a XVII. század Melaka hanyatlásának és a vallási konszolidációnak a kezdete volt. A hollandok számára elsődleges fontossággal bírt, hogy a városban béke és nyugalom legyen, így nem is akadályozták meg, hogy a különböző vallások hívei templomokat, mecseteket építsenek maguknak, sőt, a holland gyarmati adminisztráció gyakran földadománnyal is hozzájárult ezek építéséhez (így történt ez a Sri Poyyatha Vinayaga Moorthi templom esetében is). Bár a Cheng Hoon Teng (Tiszta Felhő, vagy Zöld Felhő) templom alapításának időpontja máig nem egyértelmű, mivel egyes feltételezések szerint már 1600 körül, vagy annál is korábban, a XV. század végén létezett, míg más források szerint 1645-ben Tay Kie Ki, más néven Tay Hong Yong, Kapitan Cina (a kínai közösség kapitánya) alapította, feltehetően még a portugál megszállás idején. Ugyanis előbb a portugál, majd a holland gyarmati időszakban kapitanokat neveztek ki a különböző etnikumú közösségek élére, így a templomok a vallási szükségletek kiszolgálása mellett a kapitányok hivatalos közigazgatási központjaként és bíróságként is működtek.

Amikor az első kínaiak letelepedtek a Maláj-félszigeten, magukkal hozták gazdag kultúrájukat, hiedelmeiket, vallásukat, filozófiájukat, így szilárd kulturális alapokat raktak le az új hazában is. Mivel a Dél-Kínából szerterajzó kivándorlók egyik legfontosabb istennője Mazu (Ma Cho Po), a tenger, a tengeri utazók, halászok, hajósok istennője volt, így azokban a városokban, ahol letelepedtek, szentélyeket építettek számára, melyek többnyire a tengerre néztek. A Cheng Hoon Teng komplexumot is úgy alakították ki, hogy biztosítsa a kilátást a folyóra, a másik irányban pedig a városon túli hegyekre. Később a templom fő szentélyét Guan Yinnek, vagyis az Irgalom Istennőjének szentelték, de mellette még mindig ott található Mazu oltára is, illetve rajta kívül imádják még a gazdagság, a jólét, a bőség, a születés istennőjét, az igazságosság, a háború, a kereskedők istenét, illetve Kuan Jüt, aki egy, a Kr. u. III. században élő katona volt, de tettei és erkölcsi tulajdonságai miatt a későbbiekben istenné vált. Kuan Jü a kínai népi vallásban, a népi konfucianizmusban, és a taoizmusban is imádott istenség. A nagyterem bal oldalán Konfuciusz oltára áll, míg hátul a helyi kínaiak ősi táblái és a melakai Kapitan Cinák képei láthatók.

Első pillanatban meglehetősen összevisszának tűnhet ez a vallási sokféleség, a Cheng Hoon Teng templom azonban a három kínai doktrinális rendszer, a San Jiao (a kínai filozófiában a három tanítás, melyet harmonikus összességnek tekintenek), a taoizmus, a konfuicianizmus és a mahajána buddhizmus követői számára is egyaránt működő istentiszteleti hely. Sok kínai buddhista ugyanis egyszerre vallja a konfuciánus és a taoista elveket is, és a három különböző tanítást teljes mértékben összeegyeztethetőnek, egymással kiegészülőnek tekintik. Ezért nem szokatlanok a kínai templomokban a Buddha ábrázolások mellett látható taoista istenségek, vagy Konfuciusz-szentélyek. Mint már említettem is, a Cheng Hoon Teng-templom egy több imateremből álló komplexum, melynek egyik imatermében az ősi táblákat helyezték el. Az ősi táblák, vagy más néven szellemtáblák az ősök tiszteletéhez kapcsolódnak, ami a hagyományos kínai kultúra alappillére, és elsősorban a kínai népi valláshoz kapcsolódik, de megtalálható a taoizmusban és a buddhizmusban is. Ezek a táblák, melyekre az adott ős, vagy istenség nevét írják, lényegében az illető képmásaként működnek. Persze nem csak templomokban, de otthonokban is találunk ilyen szellemtáblákat: a bejárati ajtók közelében a Jáde Császárnak, illetve az ajtóistenségeknek, a konyhában Zao Junnak, a konyhaistennek, megint máshol Tudigongnak, a földistennek szentelve.

Legyen szó az ősi táblák imaterméről, vagy Guan Yin szentélyéről, a helyiségekből bőven árad a tömjén édes illata, a hívek füstölőpálcákat, joss botokat gyújtanak, melyek előtt imát mondanak elhunyt szeretteikért. Mások gyümölcsöket, süteményeket helyeznek felajánlásként a táblák közelébe, vagy az oltárokra, hogy ételt kínáljanak az adott istenségnek. A gazdagon díszített szentélytermek különleges hatású, feketére lakkozott falakkal büszkélkednek, melyeken aranyfestékkel írt kínai szövegek olvashatók. Más kínai templomokkal ellentétben azonban a Cheng Hoon Teng kapuin nem láthatunk ajtóistenségek képmásait, helyettük a külső ajtókat a híres taoista szerzetesek, a Nyolc Halhatatlan őrzi. A nagyterem bejáratán azonban már nem emberként, hanem sárkányként láthatók, karmaikban azokkal az attribútumokkal, amelyekről felismerhetők: legyező, furulya, lótusz, mágikus kard. Ezeket a sárkányábrázolásokat Ar Enn Pak Siennek, magyarul Rejtett Nyolc Halhatatlannak nevezik. A templom mögötti kőkertben a Tizennyolc Arhat (vagy Luohan) faragott szobrai láthatók, akik már a buddhizmushoz kapcsolódnak, ők voltak ugyanis Gautama Buddha eredeti követői, akik elérték a megvilágosodás négy fokozatát, a Nirvana állapotát. Legfontosabb feladatuk, hogy védjék a buddhista hitet, és várják a földön Maitreya, a jövőbeli Buddha eljövetelét. 

Az évszázados templom különösen filigrán műalkotásairól, tradicionális díszítőművészetéről nevezetes: elsősorban a különleges Chien Nien ábrázolások adják ennek az épületnek a savát-borsát. Ez egy jellegzetes kézműves technika, amelynek során színes porcelánszilánok beillesztésével dekoratív, gyakran háromdimenziós mintákat, figurákat alkotnak a mesterek. Különösen a tetőkön, a homlokzatokon és az oromzatokon látható ábrázolások készülnek ezzel a technikával, mely a XVII. századi Guangdongból ered, ahol a Csing-dinasztia építőművészei alkották meg. Ezek az alkotások többnyire természeti elemeket, embereket, állatokat, isteneket, istennőket, illetve mitologikus történeteket jelenítenek meg. A Chien Nien (annyi, mint kivágás és beillesztés) eljárás az 1800-as évek közepén, a kínai diaszpóra elterjedésével került a Maláj-félszigetre. A Cheng Hoon Teng legutolsó felújítása során ezeket a filigrán kis szobrokat is újjávarázsolták, speciálisan ehhez az eljáráshoz készült finom, vékony, törött, belülről mázatlan Chien Nien porcelántálak felhasználásával. Jóllehet, a Chien Nien többnyire dekorációs technika, előfordul, hogy praktikus szerepet is kap. A templomon például ereszcsatornát álcáztak egy színes porcelán sárkányfigurával, mely eső idején kiköpi a vizet, így a chit a feng-shuival összhangban irányítja.  

Egy másik hagyományos díszítőtechnika is megjelenik a templom épületén, melynek eredeti alkotásait sajnos tönkretette az elmúlt évszázadok kíméletlen időjárása, illetve a XX. század amatőr helyreállítási próbálkozása. Ez, a Chai Hui, egyfajta falfestési eljárás, mely során kínai tintát és temperát kombináltak egymással. A Cheng Hoon Teng oromzatát, tetőgerincét, falainak egy részét borító freskók klasszikus kínai jeleneteket mutatnak be, melyek témája a Három Királyság kora, amikor az utolsó Han császár bukása után, Kr. u. 220-ban Kína három királyságra szakadt, az északi Vejre, a délkeleti Vura és a mai Szecsuan tartomány területét uraló Sura. A templom Chai Hui táblái ennek jeleneteit ábrázolják, immár szépen felújítva. Ami a falakat illeti, azokat – korábban cement helyett – mésszel festették le, természetesen mindent természetes alapanyagokból készítettek, így a meszet az osztriga héjából, a kormot pedig a szénből nyerték ki. A templom egyik uralkodó színe a vörös, melyet a nap és a férfi Yang-elv, az öröm, és a jólét szimbolizálására használnak. A nagyterem külső oldalán egy különösen szép, arany Cao-shu kalligráfia látható, melyet Robert van Gulik (1910-1967), holland diplomata, a kínai történelem és kultúra elismert szaktekintélye készített. A Cao-shu egyfajta, gyorsabban írható, de laikusok számára nehezebben olvasható kurzív írásmód, kalligrafikus stílus. 

Ez a 4,600 m2 területen elhelyezkedő, téglából és fából épült, terrakotta tetőcserepekkel fedett pazar épület a Hokkien-templomépítészet legkorábbi példája Malajziában, amely ékes bizonyítéka a Kína déli tartományaiból, Fujianból és Guangdonból származó ácsok, építészek, asztalosok, kézművesek, díszítőművészek tehetségének és szakértelmének. Ennek a tudásnak egyik legjobb példája a szentély főcsarnoka, amely egyetlen szög felhasználása nélkül készült. Az épület szigorúan követi a feng shui elveit, amely szerint az élet minden területe szorosan kapcsolódik a természettel való tökéletes harmónia eléréséhez.  A Cheng Hoon Teng szerkezetileg három részre osztható: alsó, középső és felső. Az alsó részt egy kőből készült lábazat alkotja, középen a tető súlyát a pillérek vezetik el, míg a felső rész, melyet fa konzolok alkotnak, alátámasztja a tetőt. Az így kialakított szerkezeti megoldásoknak köszönhetően a levegő szabadon keringhet a joss pálcák füstjétől súlyos helyiségekben. A technikai bravúrok után a látvány, a megjelenés is, életre szóló építészeti és művészi élményt nyújt: már maga a kegyhely főkapuja is lélegzetelállító jelenség, de a templom ívelt tetőgerince, rajta a bonyolultan kifaragott, színpompás sárkányokkal, főnixekkel, madarakkal, szárnyas lényekkel, virágokkal, vagy a fő imacsarnok arany, fekete és vörös színben tündöklő, gazdagon díszített belső kialakítása egészen egyedülálló tapasztalat.  

Délkelet-Ázsia egyik legjelentősebb templomaként a Cheng Hoon Teng társadalmi jelentőséggel is bír, melyet az a tény is kihangsúlyoz, hogy az épület négy évszázadon át eredményesen dacolt az idő pusztításával. Ma is fontos szerepe van Melaka kínai közösségének spirituális életében, lelki szükségleteinek szolgálatában, melyeket a szerzetesek és apácák különféle szertartások keretében látnak el: istentiszteletek, imák napi rendszerességgel vannak, de jóslást, illetve az elhunytak lelki üdvéért folytatott imákat is vállalnak, valamint a születéssel, házasságkötéssel, egészséggel, halállal és a túlvilággal kapcsolatos témákban is tanácsot adnak. Emellett az éves fesztiválokat is a Cheng Hoon Teng templom szervezi, melyek közül a legfontosabbak a Kínai újév, a Jáde Császár ünnepe, Guan Yin születésnapja (második holdhónap, 19. napja), Mazu születésnapja (harmadik holdhónap, 23. napja), vagy éppen a buddhista Vészák napja (Buddha születésnapja). Természetesen a Cheng Hoon Teng templomot igazgató egyesület nyolc további templom irányításáért is felelős, a többi között a Bukit Cina lábánál található, 1795-ben alapított Poh San Teng-templomért is, illetve két temetőt és egy krematóriumot is fenntart, közülük a történelmi Bukit Cina a leghíresebb.

Az 1997-ben kezdődött helyreállítás egyik legfontosabb célja az volt, hogy követendő mintát nyújtson a régió más projektjeihez. Legfontosabb vezérelve a hitelesség, illetve az eredeti anyagok, hagyományos eljárások és módszerek hatékony felhasználása volt. A templom konzerválási munkálatai a fa tetőgerendák javítását, a tetőcserepezést, a mészvakolat díszlécek, a dekoratív chien nien porcelánmunkák, az aranyozás és a freskók helyreállítását foglalták magukban, de emellett a modern kor igényeit is kielégítve elvégezték az elektromos vezetékek beépítését is, természetesen a hiteles és korhű hatás érdekében esztétikusan elrejtve az álmélkodó szemek elől. A díszítőelemek helyreállítása során a szakemberek kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a módszerek és a felhasznált anyagok hagyományosak és hitelesek legyenek, hogy az eredeti megjelenést minél jobban megőrizzék és visszaállítsák. A tető javítása során a faanyag legalább 75 százalékát kellett kicserélni a szerkezeti stabilitás érdekében. 

A Cheng Hoon Teng templom – melyet a helyiek Kebun Datok (Istenek Kertje) és Kwan Yin Teng néven is ismernek – minden nap 07:00 és 19:00 óra között tart nyitva, a belépés ingyenes.