Hang Jebat Mauzóleum, Melaka

Melaka legdicsőségesebb időszaka a Melakai Szultánság kora, a XV. század volt, mégis e korszakból származó emlék alig maradt fenn: előbb a portugálok, majd a hollandok és az angolok, végül pedig az idő vasfoga gondoskodtak arról, hogy e dicsőséges kor szinte valamennyi relikviája nyomtalanul eltűnjön Melakából. Néhány kivétel azért akad. 

Ezek közé tartoznak azok a mauzóleumok – szám szerint három – ahol Melaka legendás harcosai nyugszanak. Ők, a híres silat, a maláj harcművészet avatott harcosai valójában öten voltak (Hang Tuah, Hang Jebat, Hang Kasturi, Hang Lekir és Hang Lekiu), akik előbb Muzaffar Shah (uralkodott: 1446-1459), majd fia, Mansur Shah (uralkodott: 1459–1477) szolgálatában álltak, mint az uralkodó testőrei. Ők öten a legmegbízhatóbb harcostársai és barátai voltak egymásnak, míg egy szörnyű gyanú miatt az uralkodó halálra nem ítélte Hang Tuah-t, akinek halálát Hang Jebat meg akarta bosszulni. A társak végül mégis egymás ellen fordultak és Hang Jebat élete szomorú véget ért. Az eseményekről a Hang Tuah és Hang Jebat históriája című cikkben lehet részletesebben olvasni. Történetüket mind a Sejarah Melayu (Maláj Annales), mind a Hikayat Hang Tuah című hősi eposz elmeséli, igaz, sokszor egymásnak ellentmondó részletekkel. Éppen emiatt, az öt harcostárs valós létezését máig megkérdőjelezik a történészek.

A régi kínai boltházakkal körülvett Hang Jebat Mauzóleum (malájul Makam Hang Jebat) a Jalan Kampung Kulin található, alig öt perces sétára a Jonker Street-en megbújó Hang Kasturi Mauzóleumtól, viszont mintegy 20-25 perces autóútra a Pantai Klebangon túl fekvő, tengerparti Tanjung Klingben található Hang Tuah Mauzóleumtól. A középkori maláj legenda szerint az uralkodó széttépte az ellene szegülő Hang Jebat testét és darabjait a Melaka-szorosba dobta. Mivel az öt harcos létezése történelmileg megkérdőjelezhető, így nem ismert, hogy valójában kik nyugszanak a sírjaikban, mindazonáltal a malájok a nyughelyeket szent helynek tekintik. Amikor a portugálok 1511-ben megszállták Melakát, a helyiek makam tuának, vagyis régi sírnak nevezték a mauzóleumot, hogy ezzel is eltitkolhassák az itt nyugvó ember személyazonosságát, mivel a megszállók tűzzel-vassal irtottak mindent, ami a szultánság idejéből, a helyi kultúrából maradt fenn, és különösen kegyetlenül bántak a helyi muszlimokkal. Később, már a holland uralom idején engedélyezték a sír helyreállítását, sőt, feltételezhetően a felhasznált anyagok, a tégla, a festék, mind a holland kormányzattól származott.

A fehérre meszelt falak mögött megbújó, szépen ápolt zöld pázsittal körülölelt sír acehi stílusban készült, ami a Melakai Szultánság idején gyakori volt magas rangú emberek, netán az uralkodók temetkezése esetén. Ez, illetve kidolgozottsága is tükrözi, hogy az itt nyugvó személy elismert ember volt. Körülötte több, régi, névtelen nyughely is található. A sír pontos kora nem ismert, de egészen biztos, hogy 1511, vagyis a portugál megszállás előtti, viszont egyetlen hiteles, korabeli felirat sem szerepel rajta, amely azt bizonyítaná, hogy valóban Hang Jebat nyugszik benne. Sőt, a Terendak táborban, a Melakától északnyugatra fekvő katonai támaszponton egy másik sírhelyet is Hang Jebat végső nyughelyének tartanak. Mindazonáltal az öt hős harcostárs közül – akikből csak három volt ismertebb – Hang Jebat megítélése a legellentmondásosabb: árulóként kellett meghalnia, hogy aztán az igazságosság bajnokaként emlékezzenek rá, mert volt bátorsága kiállni az uralkodó ellen barátja védelmében. Sőt, az igazság nevében tanúsított bátorsága és megingathatatlansága a legfőbb oka annak, hogy máig a legnagyobb hősök között emlegetik a nevét.