Sri Poyyatha Vinayaga Moorthi templom, Melaka

A melakai ’Harmónia utca’ hindu képviselője, a Sri Poyyatha Vinayaga Moorthi templom Malajzia legrégebbi hindu kegyhelye, de egész Délkelet-Ázsiában is a legrégebbiek közé tartozik. Ráadásul azon kevés maláj templom között tartják számon, amelyet a chetti közösség építtetett.

Bár a penangi Harmónia utca kétség kívül ismertebb, melakai ”kistestvérének” sem kell szégyenkezni; ahogy Georgetown-ban békében megfér egymás mellett a muszlim Kapitan Keling-mecset, a hindu Sri Mahamariamman-templom, a taoista Kuan Yin-templom, és az anglikán Szent György-templom, úgy a melakai ’Harmónia utcán’ (hivatalosan Jalan Tukang Emas) is gond nélkül üzemel egymás mellett az iszlám képviseletében a Kampung Kling-mecset, a kínai Cheng Hoon Teng-templom, valamint az indiai chetti közösség által látogatott Sri Poyyatha Vinayaga Moorthi templom. E kegyhelyek békés egymás mellett élése hűen tükrözi Melaka sokszínű, multikulturális múltját, éppen úgy, ahogy ez Penangon is jellemző. Melaka a kultúrák találkozása: az évszázadok során itt letelepedett emberek hozták magukkal identitásukat, vallásukat, nyelvüket, művészetüket, melyek az új hazában egyfajta egységgé kovácsolódtak a béke, és a harmónia érdekében.

Melaka a legkorábbi időktől kezdve jelentős kikötőváros volt, amelynek mólói mentén a világ minden pontjáról odasereglett emberek kerültek egymással kapcsolatba, cseréltek információt, így a város történelme során természetes módon fogadta magába a sokszínűséget. Megfordultak itt kínaiak, arabok, indiaiak, portugálok, hollandok, angolok és még ki tudja milyen nációk gyermekei. Persze a város megtapasztalta a békétlenséget, a vallási üldöztetést is, hiszen a hódító portugálok tűzzel-vassal pusztították a muszlim mecseteket, mivel még élénken élt bennük az óhaza rekonkvisztája, majd az új gyarmatosítók, a holland protestánsok dúlták végig a portugál katolikus kegyhelyeket. De amióta Malajzia kivívta függetlenségét, az alkotmány az iszlámot ismeri el az ország hivatalos vallásaként, viszont vallásszabadságot biztosít a nem muszlimok számára, így gyakorolhatják vallásukat a hinduk, a buddhisták, a taoisták, a konfuciánusok, a keresztény felekezetek, sőt, még az ősi vallás, az animizmus hívei is.

A Jalan Tukang Emas – magyarul Aranyműves utca – Melaka világörökségi negyedében található. A XVII-XVIII. században itt, a Jalan Tukang Emason és a Jalan Tokongon (Templom utca) épültek fel a város legjelentősebb istentiszteleti helyszínei: a Cheng Hoon Teng templom az 1600-as években, a Kampung Kling mecset 1748-ban, illetve a Sri Poyyatha Vinayar Moorthi templom 1781-ben. A szóban forgó két utca egyébként könnyen elérhető a híres Jonker Street-ről is, így a hét minden napján különösen nagy a forgalom erre: nem csak turisták, de a helyiek is rendszeresen látogatják a különböző kegyhelyeket, attól függően, hogy melyik valláshoz tartoznak. A pénteki ima a muszlimok számára fontos, míg a kínai és hindu fesztiválok a másik két templomba vonzzák hívek (és turisták) ezreit. Ennek ellenére a melakai Harmónia utca küllemében még mindig a kínai negyed sajátosságait őrzi, minthogy annak szívében található: a templomok körül szép régi kínai épületek sorakoznak, melyeket egyre-másra felújítanak, kávézók, éttermek, ajándéküzletek nyílnak bennük.

A Sri Poyyatha Vinayaga Moorthi templom 1781-ben épült, miután a melakai holland gyarmati kormány földet adományozott a város chetti közössége számára, hogy azon hindu templomot építhessenek. Az építés irányításával a közösség vezetője, Thvinayagar Chitty volt megbízva, aki később a templom felügyeletét is ellátta. A templomot Vinayagarnak, más néven Ganeshának, az elefántistenségnek, Murugan hadisten testvérének szentelték. A hátsó imateremben az istenséget ábrázoló fekete kőszobor látható elefántfejjel és egy négykezű ember testével. Emellett egy másik oltár is helyet kapott a templomban, melyet Murugan tiszteletére állítottak. A Sri Poyyatha Moorthi templom építészetileg a vallási szokások és a kultúra leegyszerűsített példája. Amíg ugyanis a dél-indiai templomok egyfajta összetett dravida építészeti stílust képviselnek, melyben a különböző hindu istenek szobrai több sorban láthatók, addig a chetti-templomokban csak egyetlen sor van, vagy a három sorban egy-egy isten képe. Ennek tökéletes példája a Sri Poyyatha letisztult gopuramja, vagyis kaputornya is, melynek minden szintjén csak egy-egy isten képe látható. A templom legfontosabb fesztiváljai a Datuk Chachar Fesztivál és a Dewa Muruga Fesztivál.

Ganesha – Shiva és Parvati fia – az egyik legismertebb és legszélesebb körben imádott istensége a hindu panteonnak. Ábrázolása egész India-szerte, de azon túl is megtalálható, a különböző hindu sampradayák (felekezetek, szekták) hovatartozásuktól függetlenül imádják, de még a buddhizmusban is megtalálható. Ganesha – akit különösképpen a kereskedők, az Indiából kereskedelmi céllal kivándorolt chettiarok imádtak – egyike a sok hindu istenségnek, akinek kultusza India gazdasági és kulturális hatásaként Dél-, Délkelet-Ázsiában is elterjedt, mivel úgy tartják, hogy amellett, hogy szerencsét hoz, az akadályokat is elhárítja, emellett a siker, a bölcsesség, a munka szerencsés kezdetének, a mezőgazdasági termelékenységnek, az energia megújulásának a patrónusa. Erre, a hinduizmusban betöltött legfontosabb funkciójára utal a Vinayagar, vagy Vinayaka elnevezés is, melyben a vighna az akadályok urát és elhárítóját jelenti. Jóllehet, elsősorban az akadályok elhárítójának tartják, hagyományosan akadályokat is állíthat azok útjába, akiket ellenőrizni kell, vagy akik rossz időben, esetleg rossz szándékkal tesznek valamit. Ezért az emberek gyakran imádkoznak hozzá, mielőtt bármi újba kezdenének (járművásárlás, vállalkozás indítása). 

A XV. században, a melakai szultánság idején a tamilnadui Panaiból származó tamil kereskedők, chettiarok telepedtek le Melakában, majd a peranakánokhoz hasonlóan ők is keveredtek a helyi malájokkal és kínaiakkal. 1511, vagyis Melaka portugál leigázása után azonban elveszítették kapcsolatukat az óhazával, így a portugál, a holland, majd az angol gyarmati befolyás alatt, a helyi szokások átvételével fokozatosan leegyszerűsödött eredeti kultúrájuk, szokásrendszerük (erre a legjobb példa a Sri Poyatha Moorthi templom). „Indiai peranakánoknak” (szorosban született hinduk) is nevezik őket, akik a maláj és a kínai kulturális gyakorlatot átvették, de hindu vallásukat és örökségüket megtartották. A kínai peranakánokhoz hasonlóan a chettik is sok tamil kölcsönszóval keveredett maláj dialektust beszélnek, sokan közülük nem is tudnak kommunikálni folyékonyan tamilul. A chettik a saivizmus (Shiva-kultusz) követői, így Shiva mellett Ganeshát, a kereskedők legkedveltebb istenét is imádják, de vallási szertartásaikban taoista és iszlám hatások is megfigyelhetők. A legfontosabb hindu fesztiválok közül a Deepavalit, a Ponggalt, a hindu újévet, a Navratrit is megtartják, azonban a Thaipusamban nem vesznek részt olyan nagy számban, mint más hindu csoportok.

A chettik már a legkorábbi időkben is befolyásos, elismert réteg voltak Melakában. A Sejarah Melayu, más néven Maláj Annales megemlíti, hogy már Iskandar Shah uralma idején is nagy számban éltek a városban és néhányuk egészen magas pozíciót is betöltött a szultáni udvarban (például Dato Bendahara, egy adminisztratív pozíció, nagyjából a nagyvezírnek felel meg). Az, hogy 1781-ben földet kaptak a holland gyarmati kormánytól, szintén azt erősíti, hogy meghatározó társadalmi réteg voltak már a britek 1795-ös megjelenése előtt is. Az egykori chettiarok – akik idő közben asszimilálódtak és chettik lettek – olyan termékeket gyártottak és forgalmaztak, mint a gingili olaj (szezámolaj), faanyag, tégla, csempe, járólap, valamint indiai termékeket, például rizsgabonát, ghí-t, fűszereket és egyéb termékeket importáltak az indiai lakosság számára. Ők „melakai chettiként” utaltak magukra, megkülönböztetve ezzel a csoportot a Nagarathar Nattukkottai Chettiar közösségtől, akik pénzváltók, pénzkölcsönzők és bankárok voltak. A holland időszakban néhányan közülük felvették az iszlámot, és ők építették a szomszédos Kampong Kling-mecsetet

Nyitva tartás: naponta 09:00-17:00. Belépés előtt a cipőt le kell venni. A közösség semmilyen külső segítséget nem kap a templom működtetésében, ezért az adományokat jó szívvel fogadják.