A Clan Jetties, azaz Penang úszó falvai

A sziget egyik legkülönlegesebb, legegyedibb látnivalója a George Town szélén, mintegy rojtszerűen kialakult klánfalvak sora, azaz a Clan Jetties. A lenyűgöző fotótémákat kínáló nevezetesség a XIX. század derekán Penangra érkező kínai bevándorlóknak köszönheti létrejöttét, ma pedig egyrészt a Penang Heritage Trail (Penangi Örökség Útvonal) részét képezi, másrészt George Town történelmi városmagjának részeként UNESCO kulturális világörökségi helyszín. 

Fotózás szempontjából talán a reggeli napfelkelte, vagy az esti naplemente órái a legideálisabbak a George Town szélén, a tengerbe benyúló klánfalvak meglátogatására. Nem csak a színek és fények orgiája miatt – rövid idő alatt a narancssárga és a kékeslila szinte valamennyi árnyalata felvonul az ember előtt –, de azért is, mert (főleg a reggeli órákban) kevesebb a turista, és élet közelibb bepillantást kaphatunk az itt élők mindennapi rituáléiba. Az egymás hegyén-hátán sorjázó, a mólók köré épült faházikók, a keskeny sikátorok, az egyenetlen fapallókból rakott keskeny stégek, a vörös kínai papírlámpások sora, a jellegzetes helyi csónakok (sampanok) és robogók, de még a vödrökből, slagokból, seprűkből, hokedlikből álló látszólagos rendetlenség is egyfajta bájos romantikát ad a Clan Jetties negyednek. A klánfalvak lakói végtelen kedvességgel tessékelik be az érdeklődő kíváncsiskodókat a mólókra, illetve a gólyalábakon álló házak közé, hogy bemutassák ezt a különös, sehol másutt nem fellelhető világot. A sziget történelmi, kulturális örökségét bemutató Penang Heritage Trail szintén érinti a Clan Jetties-t, melyet akár gyalog, akár riksával is meg lehet közelíteni. 

A városvezetés a XIX. század derekán úgy döntött, hogy a Beach Street-től délkeleti irányban feltöltik a tengerpartot, ezzel hatalmas területet nyerve a város számára. A Beach Street neve is arra utal, hogy George Town megalapítása idején ez az utca még a tengerpart mentén húzódott, ahonnan kőlépcsők, úgy nevezett ghautok vezettek le a vízhez. 1882-ben kiépült a rakpart, rajta ki- és berakodó stégekkel és mólókkal, melyek később a klánfalvak alapjául szolgáltak. A XIX. század vége felé a mesterségesen feltöltött városrészen létrehozták a Kínai kereskedelmi körzetet (Chinese Trades Neighbourhood) is, az itt újonnan kialakított utcák elnevezéseibe pedig bekerült a ghaut kifejezés is, majd a terület adottságait kihasználva megszületett a Clan Jetties városrész is, ahol azok a hokkien származású bevándorlók telepedtek le, akiknek fő megélhetése a halászat és a kikötői munka volt, és akik a szomszédos Kínai kereskedelmi körzetben dolgoztak fizikai munkásként. Természetesen a kormányzat célja eredetileg nem egy állandó lakónegyed létrehozása volt, csupán a vízi szállítmányozás megkönnyítését akarták a mólókkal, és rajtuk az első néhány személyzeti épülettel megoldani, melyek az itt dolgozóknak mintegy menedékül szolgáltak, de amikor a klánok átvették a mólókat, ezeket az épületeket közösségi házakká alakították. A Weld Quay (Pengkalan Weld) úttól délkeletre elnyúló úszó falvak városrésze napjainkra már száz esztendős is elmúlt. 

A mólókat – melyekből eredetileg hét volt, mára azonban csak hat maradt – egy-egy klánról nevezték el, melyeknek a tagjai itt telepedtek le (minden móló körül egy-egy klán él): a Lim, a Chew, a Tan és a Yeoh mólók a régebbiek, a Lee, a Vegyes klán és a Koay mólókat pedig később építették. Ezek közül az utóbbit (Koay) 2005 körül lebontották, hogy városfejlesztési terveknek (építkezéseknek) biztosítsanak elegendő teret, míg a Vegyes klán mólónál több klán tagjai élnek együtt. A közösségek egyik része hagyományosan rakodó munkásként és rakomány fuvarozóként dolgozott, másik része szén és tűzifa kereskedelemmel foglalkozott. A klánok által való felügyelet azonban pozitív és negatív hatásokkal is járt: egyrészt a klánokba való tömörülés (mely közös történelmi és földrajzi származás alapján történik) nagyobb esélyt biztosított a boldogulásra, védelmet jelentett, és együtt könnyebben tudtak létezni az új környezetben. Ugyanakkor a vízi szállítmányozás monopóliuma, a jobb kikötési lehetőségek birtoklása állandó konfliktushelyzeteket generált az egyes társaságok között, melyek alkalmanként komolyabb összecsapásokhoz is vezettek. A XX. század elejére – a mólók kibővülésével – a Clan Jetties már egész városrésszé duzzadt, azonban egészen 1957-ig nem volt megoldott a víz- és az áramszolgáltatás. 

Ezek a falvak eleinte csak ideiglenes építési és működési engedéllyel rendelkeztek, amit minden évben meg kellett újítani. Díjaik a házak méretétől függtek. Jóllehet a Clan Jetties-t még a hatóságok is gyakran nyomornegyednek tekintették, mivel a mólók és a rajtuk felépített házak mára örökségi státuszba kerültek, sőt, az UNESCO Világörökség részét képezik, így a lebontás veszélye nem fenyegeti őket. Bár egyes vélemények szerint ma már nem az eredeti faluképet tükrözik és létjogosultságukat is elvesztették, ugyanis az egykor itt élő és dolgozó szegény kikötői munkások utódai a gépesítés miatt nem találnak munkát a penangi kikötőben, így az ellenzők véleménye szerint a mólok is inkább egyfajta vízi gettóvá váltak. Mások ugyanakkor a falvakat a városi környezetben kialakult hagyományos életmód kiváló példájának tekintik, és harcolnak megőrzésükért. Adót mind a mai napig egyetlen család sem fizet, mivel hivatalosan nem a szárazföldön élnek. A házak speciális fafajtából épültek, ami egyaránt ellenáll a tengervíz hatásainak, de egy esetleges tűzvésznek is. A háztetőket eredetileg náddal fedték, de az idők során ezt felváltotta a cink, s jó részüket ma már parabola antennák csúfítják (e természetes modernizáció is egy újabb indok a Clan Jetties ellenzőinek, mely szerint a klánfalvak elveszítették hitelességüket, és már nem a hagyományos életformát tükrözik). 

Minden klánnak saját temploma is van, a legfontosabb istenség itt, a tenger mellett Mazu, a tengerészek, a tengerpartok mentén élők patrónus istennője. A penangi komp terminálhoz legközelebb eső móló a Lim Jetty, mely 1941-ben súlyos károkat szenvedett a japán bombázás során, szinte az egészet újjá kellett építeni. Templomát, a Nap Hold szentélyt a Lim klán védőszentjének, Lim Tai Cornak szentelték, a legforgalmasabb fesztivál azonban Mazu ünnepnapjához kötődik. A Lim mólótól délre a Chew Jetty – a turisták számára legkeresettebb és egyben a legnagyobb klánfalu – következik. Ez a közösség évente egyszer a Jade Császárnak szentelt ünnepet tartja meg saját templomában, amikor a Chew Jetty felbolydult méhkasra emlékeztet. Ez a móló egyébként Penang egy másik egyedülálló vonzerejével is büszkélkedik, mégpedig egy híres street-art festménnyel, a litván Ernest Zacharevic ’Gyerekek csónakban’ (2012) című munkájával. Észak felől a harmadik móló a Tan Jetty; a Tan klán ősei a kínai Fujian tartomány egy Bing Zhou She nevű falujából érkeztek a századfordulón, hogy a penangi kikötőben találjanak munkát. A negyedik móló a Lee Jetty, melynek a lakói szintén a XIX. század legvégén vándoroltak Penangba a kínai Fujian tartomány egy Dui Shan Chan nevű falujából. 

Az ötödik klánfalu, a Vegyes klán móló az egyetlen, ahol több klán tagjai is együtt telepedtek le. A többihez képest ez a móló egészen új, az 1960-as években jött létre. A hat móló közül a legdélebbi a Yeoh Jetty, mely a többivel ellentétben nagyrészt a szárazföldön helyezkedik el. Az 1941-es japán bombázás után az újjáépített falut már biztonságosabbnak érezték a szárazföldre építeni. A Yeoh klán tagjai is Fujian tartományból (Xiayangcun faluból) vándoroltak be a XIX-XX. század fordulóján. A Jeoh móló földterületén található (de attól független) az 1972-ben épült látványos, két szintes Hean Boo Thean, más néven a ’lebegő’ templom, melyet az Irgalmasság Istennőjének, Kuan Yinnek szenteltek. A kezdetben egészen egyszerű szentélyt eredetileg ugyanolyan gólyalábakra építették, mint a klánfalvak házait, de végül a 12 ezer négyzetméter alapterületre bővített templom szerkezetét 2012-ben megerősítették, hogy ellenállhasson az ismétlődő dagályoknak. Fő szentélyében Kuan Yint imádják, de a templomban helyet kapnak még más, kisebb istenségek is, például a Szerencse, a Jólét, vagy a Hosszú élettartam istenei is. A templom stílusában a dél-kínai építészet jegyeit viseli magán: központi épületének teteje lejtős tetőgerincű, mely hegyes végekbe fut ki. A színes cseréptetőt két, egymás felé forduló vadászó sárkány díszíti. A templomot az esti órákban is érdemes felkeresni, a fényárban úszó szentély visszatükröződése igazán szép látványt nyújt. 

A Clan Jetties lassan hömpölygő nyugalma és csendje, az ódon hangulat, és a tenger közelsége éles kontrasztot alkot a hangos, lüktető városi élet, a rohanás, a tömbházak, a széles sugárutak, a tülkölő autók forgalma mellett. Olyan apró, hétköznapi részletek is feltűnnek az embernek, mint a házak elé helyezett gyertyák, vagy az ajtókra festett szép kalligrafikus kínai írásjelek. Itt még a régi hagyományok és szokások szerint élnek az emberek. A mólók tökéletes választás lehetnek egy zsúfolt városnézés utáni kikapcsolódás helyszínéül, különösképpen a kora esti, vagy még későbbi órákban, hiszen a klánfalvak a felfüggesztett kínai lámpások fényében még romantikusabbnak hatnak. A mólók mentén üzemelő, főként tengeri ételeket, thai konyhát, vagy csirkés rizst kínáló éttermek pedig kiváló helyszínek egy hangulatos, jó vacsorára.