Papírsárkány Múzeum, Melaka

Malajziában, de alapvetően egész Délkelet-Ázsiában komoly hagyományai vannak a papírsárkány, malájul ’wau’ készítésének. Bár az országban főként a keleti államokban, Kelantanban és Terengganuban a legkedveltebbek, Melakának is van saját típusa, a Wau Kikik, mely az egyik legősibb fajta. A melakai Muzium Layang-Layang, vagyis Papírsárkány Múzeum a wauk múltjával, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekkel és felhasználási területükkel ismerteti meg az érdeklődőket.

Azt mondják, hogy a legkorábbi maláj papírsárkányokat a helyi fafaragók alkották meg. A kerethez bambuszt használnak, melyet felhasítás után két hétre sárba áztatnak a kártevők ellen, illetve, hogy a bambusz rugalmasabbá váljon. Így jön létre az a könnyű váz, amelyre az első papír kerül. Ezt követően még módosíthatják a sárkány szerkezetének szilárdsága alapján. Díszítésüket többféle eljárás szerint készíthetik, régióktól függően: színes, vagy fényes fóliából, rizspapírból készült sablonok kivágásával, melyeket egyenként ragasztanak fel, így végül bonyolult mintákat alkotnak, vagy Indonéziában például egyszerű festéssel is díszíthetik őket. A legtöbb sárkány közepén egy nagy virágos motívum látható, amelyet Ibunak vagyis minden élet anyjának neveznek. Ha nincs rajta ilyen, akkor a sárkány nem tekinthető tradicionálisnak. A hagyományos mintákon, a sárkány alján lévő vázából, vagy virágcserépből kiemelkedő szőlő is látható. A levelek és a virágok megjelenítése szintén hagyományos díszítőelem. A maláj sárkányoknál nem csak a díszítés fontos, hanem a hangjuk is: a wau által generált hang, a dengung mindig a szél erejétől függ. A különböző magasságban és váltakozó szélerősség mellett reptetett sárkányok más és más hangot hallatnak. Ez a gonosz szellemek elrettentésére szolgált, de a másnapi időjárást is meg tudták jósolni a hangokból.

A wauknak számtalan variációja ismert, a leghíresebbek közülük a Wau Kikik, amely egy egyszerű, farok nélküli, gyémánt vagy rombusz alakú papírsárkány, és főként Melaka környékén készítik őket, de maláj sárkánynak is nevezik. Keleten ez volt ez egyik legelső és legősibb sárkányforma. A másik széles körben ismert sárkánytípus a Wau Jalabudi, amely Kedah államban igen népszerű. Nevét a budi levélre emlékeztető formájáról kapta, míg a jala szó a sárkány farokkeretéhez kapcsolódik. Ezt a fajta waut csengettyűvel, vagy masnival is felszerelik, hogy reptetés során különleges búgó hangot képezzen, ahogy a szél áthalad a kifeszített húron. A Wau Kuching a borneói Sarawak állam nemzeti sárkánya, amely Kuching városából terjedt el, jelentése pedig macskasárkány, amely egy ülő macskára hasonlít hátulról nézve, reptetés közben pedig nyávogáshoz hasonló hangot ad ki. Ez a motívum a nemzeti légitársaság emblémájaként is ismert. A Wau Merak, vagyis pávasárkány formája értelemszerűen ezt a gyönyörű madarat idézi fel, ugyanis ennek inkább farka, semmint alsó vitorlája van. Ez a sárkány Johor állam nemzeti motívuma, viszont más államokban nem szívesen fogadják el a részvételüket a sárkányversenyeken. Ennek oka az lehet, hogy eredetileg az indonéziai Sulawesiből származik, ahol a bugi nép reptette őket, akik köztudottan gyakran hódító céllal jelentek meg a Maláj-félszigeten.

A Wau Bulan, vagyis a Holdsárkány onnan kapta nevét, mivel alsó vitorlája egy félholdat formáz. Ez Kelantan államból származik, és ma Malajzia nemzeti szimbólumai közé tartozik: az 1989-es malajziai ötven sen-es érme hátoldalán is megjelent. A Wau Bulan nagyobb (2,5 méter x 3,5 méter), mint a többi hagyományos malajziai papírsárkány. Eredetéhez szép legenda kapcsolódik, eszerint a Kr. u. VIII. században Dewa Muda herceg kapta azt a nemes feladatot, hogy újra egyesítse a Srivijaya Birodalom területét. Mielőtt azonban végrehajtotta volna a feladatot, egy barlangban hosszan meditált, majd ezt követően egy holdsárkánnyal jött elő a rejtekéből, amelynek virágmotívumaiban a Srivijaya Birodalom, illetve egész Délkelet-Ázsia újbóli meghódításának térképe volt elrejtve. A győzelem után a Wau Bulan lett a Srivijaya Birodalom, mint Jáva egyetemes földjének szimbóluma. A holdsárkány sas alakú feje a madarak királyát és egyben a Srivijaya Birodalom szellemét is jelképezi. A Wau Bulan holdköre a Nusarantang megnevezésű szárazföldi államokat szimbolizálja, míg alsó vitorlája által megformázott félhold a tengerek által határolt Nusantara régiót jelképezi, vagyis a szigetvilágot. Ezek az indonéz kifejezések Délkelet-Ázsia szárazföldi részére, illetve szigetvilágára vonatkoznak. (2024. augusztus 17-től pedig a Jakarta helyét átvevő új indonéz főváros neve is Nusantara lesz.)

A maláj nyelvben a ’wau’ megnevezés mellett a ’layang-layang’ szót (ez a layang szó többes száma) is használják a sárkányokra, ami a proto-ausztronéz ’repülni’ szónak a gyökeréből ered. Ez a kifejezés a Maláj-félsziget nyugati és déli partvidékén, például Selangorban, Melakában és Johorban használatos. Történelmi feljegyzésekből ismert, hogy Melaka utolsó szultánja, Ahmad Shah szabadidejében szívesen töltötte az idejét sárkányeregetéssel, amelyet az udvar és a királyi család más fiatal férfijainak társaságában végzett. A ’wau’ kifejezést jobbára az északi államokban, Kelantanban, Terengganuban, Perlisben és Kedah-ban használják, ez az egykori Pattani maláj szultánságból (ma Thaiföld) ered, ugyanakkor a sárkányra kötött íj által keltett hanghoz is kapcsolódik, amely ritmikus „wau” hangot ad. A világ legrégebbi sárkányábrázolását egyébként az indonéziai Muna sziget lakói készítették Délkelet-Sulawesiben, és egy mezolitikus időkből (Kr.e. 9500-9000) fennmaradt barlangban található. A festmény egy kaghati nevű sárkányt ábrázol, amelyet a munaiak még napjainkban is használnak. Arra, hogy Malajziába mikor és milyen úton került a sárkánykészítés gyakorlata és szokása, nincsen megbízható bizonyíték. Egy biztos, régen a rizs betakarítási időszakának végén, márciusban, áprilisban reptették a sárkányokat, hogy elriasszák a madarakat a földekről, a hangjuk pedig elaltatta a gyerekeket, így a szülők a terménnyel tudtak foglalkozni.

Így aztán az sem meglepő, hogy egész Malajzia szerte bőven találunk sárkányokkal foglalkozó gyűjteményeket, múzeumokat. Ezek egyik legismertebb példája a melakai Muzium Layang-Layang, mely 1995 óta várja a látogatókat. A gyűjtemény a Városi Tanács 1960-as években, a Jalan Kotán épült egykori székházának első emeletén kapott helyet, további más kiállításokkal együtt. A földszinten Malajzia különböző etnikai csoportjait, illetve a békés együttélés lehetőségeit mutatják be, az első emeleten a wauk mellett tradicionális játékokkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők, míg a második emeleten a világ különböző részeinek jellegzetes szépségideáljait mutatják be, melyek között olyan testmódosításokat is megismerhet a látogató, mint az ajkakba helyezett korongok, lábfej elkötések és hasonlók. Kétség kívül a múzemkomplexum teljes anyaga nagyon érdekes, de térjünk vissza a wau kiállításhoz, amely teljes körű információval szolgál arról, hogy a sárkány feltalálása óta hogyan szolgálja az embert a távolsági kommunikáció eszközeként, háborús fegyverként, szabadidős és sport tevékenységként, de megismerhetjük a történelmüket, az egyes országokra jellemző készítési módokat, a sárkányok alkatrészeit, anyagait és szerepüket a kulturális életben. A múzeum nem csak tradicionális maláj és indonéz waukat mutat be, de számtalan modern sárkánnyal is találkozhatunk a világ számos pontjáról, Kínából, Indiából, Új-Zélandról, vagy éppen Ausztráliából.

A belépőjegy magában foglalja A Nép Múzeuma, A Szépségmúzeum és a Melaka Kormányzójának Galériájának belépőjét, melyek mind ugyanabban az épületben láthatók. Nyitva minden nap 09.00-17.00 óra között, kivéve A böjt megtörésének ünnepén (Aidilfitri), illetve az Áldozati ünnepen (Aidiladha), melyek első napjain a múzeum zárva van. Jegyárak: felnőtteknek 3 MR, 6-12 év közötti gyerekeknek 2 MR, 5 éves korig ingyenes.