A penangi szabadkőműves templom

A penangi szabadkőműves templom több okból kifolyólag is különleges; egyrészt már maga a mozgalom is egyfajta misztikumot teremt maga körül, melyet titkossága okán egy kívülálló sosem ismerhet meg elég mélyrehatóan, másrészt Délkelet-Ázsiában sétálva az ember ritkán számít arra, hogy egy szabadkőműves intézménnyel találja magát szemben. S ha még ez sem lenne elég, maga az épület az art deco stílus egy lenyűgöző példája. 

A Jalan Utama és a Jalan Brown sarkán – szemben a Western Road temetővel, és egy 10-15 perces sétára a Nattukkottai Chettiar templomtól, illetve a Waterfall Hill templomtól – egy különleges, visszafogott, de mégis elegáns épület hívja fel magára a figyelmet: hófehér, szögletes formáit szabályos, kék színű motívumok törik meg. Központi tömbjét két oldalszárny veszi körül, melyeken a keskeny, hosszú ablakok elég magasan vannak ahhoz, hogy az avatatlan szemnek ne lehessen belátni. A visszafogott vonalvezetésű, mégis tetszetős épület az art deco stílus elegáns példája, melyre a sok távol-keleti, buddhista, hindu és iszlám építészeti remekmű mellett errefelé nem igazán számít az ember. Persze, ha jobban belegondolunk, Penang angol gyarmatként másfél évszázadon át a kultúrák, népek s építészeti stílusok igazi keveredése volt, így ez a ritka példa máris nem olyan meghökkentő. A Howard Leicester építész által tervezett, s Lee Ghee Sok vállalkozó által épített templom 1928-ban készült el, mint a The Royal Prince of Wales Lodge No. 1555 (az Angol Egyesült Nagypáholy, az United Grand Lodge of England égisze alatt), illetve a Lodge Scotia No. 1003 (a Skót Nagypáholy, a Grand Lodge of Scotland irányítása alatt) közös temploma.

Penangon a szabadkőművesség egyidős az angol gyarmatosítással, hiszen az első szabadkőműves, aki partra szállt a szigeten, maga Francis Light kapitány volt, akit még Indiában avattak be a mozgalom misztériumaiba. Az első páholyt, a ’Neptune Lodge No.3440’-et egy 1809. szeptember 9-i keltezésű okirattal engedélyezte az Ősi Angol Nagypáholy (Antient Grand Lodge of England) nagymestere, Atholl negyedik hercege. A páholyt 1810-ben szentelték fel, de 1813-ra már nem létezett. 1862-ig Penang, az akkori Prince of Wales-sziget négy angol páholy létrejöttének és néhány év alatti eltűnésének volt tanúja: a Courage Lodge No.826A (1821-28), a második Neptune Lodge No.293 (1828-44), illetve a harmadik Neptun páholy (1850-62). A The Royal Prince of Wales Lodge 1555 E.C.-t (amely tehát az ötödik penangi szabadkőműves páholy volt a sorban) 1875. július 5-én jegyezte be H.R.H. Albert Edward nagymester, walesi herceg, a későbbi VII. Edward király. A felszentelést ugyanabban az épületben tartották, mint amelyet a Neptune páholy használt, a Beach Street és az Union Street sarkánál (ahol most a Malayan Banking épülete található).

1903-ra a penangi angol szabadkőműves mozgalomnak mintegy 130 tagja volt. 1906-ban felszentelték az első skót páholyt, a Lodge Scotia 408 SC-t is, de mivel sok volt a közös tag, ezért az üléseket ugyanabban a szabadkőműves csarnokban tartották a Northam Road-on. Ez a közös helyszínbérlés egészen 1917-ig működött, ekkor azonban a két páholy külön épületbe költözött. 1924-re azonban megoldódtak a két páholy közti nézetkülönbségek, és összefogtak, hogy felépülhessen a jelenleg is használt szabadkőműves templom a Western Road (Jalan Utama) 136. szám alatt. 1927. március 23-án a két páholy megalapította a „The Penang Masonic Temple Company Limited”-et, lényegében részvénytársasággá alakultak, melyben a két páholy egyenlő jogkörrel rendelkezett. A jelenlegi templom által elfoglalt földterületet 1926. november 9-én vásárolták meg 4530 maláj dollár áron, míg az építkezés összköltsége több mint 31 ezer maláj dollárra rúgott. Ma öt angol és négy skót páholy használja a történelmi, örökségi épületet, köztük az alapító páholyok is.

Magának a szabadkőműves mozgalomnak – amely egyfajta vallásos-etikai színezetű, az egyetemes emberi összetartozást, az emberek testvériségét hirdető mozgalom – az eredete valahová az ókorba, a jeruzsálemi templom építőihez nyúlik vissza, akiknek tudását, bölcsességét a templomos lovagrend, a katedrális-építő céhmesterek, majd a rózsakeresztesek tagjai közvetítették tovább a szabadkőműveseknek. Elnevezésük is ide kapcsolható, míg ugyanis a középkori kőműves céhek tagjai helyhez kötöttek voltak, az angol templomépítő kőművesek céhe „szabad”, és nem helyhez kötött kézműves céh volt, vagyis szabadon vándorolhattak újabb megbízatás után kutatva (mivel egy helyszínen nyilván csak egy templom épült). Ez a szabadkőműves (angolul ’freemasonry’) elnevezés legvalószínűbb magyarázata. A szabadkőművesek páholya (angolul ’lodge’, mely a páholy mellett házikót, szállást is jelent), a templomépítő kőművesek ideiglenes szállására utal, akik az otthonuktól távol dolgoztak. A legelső feljegyzett nagypáholy, az Angliai Nagypáholy 1717. június 24-én jött létre négy szabadkőműves páholy egyesülésével, jóllehet ilyen jellegű intézmények már korábban, a XVII. század elejétől is létezhettek, de titkosságuk miatt kevés a biztos adat.