A Nattukotai Chettiar hindu templom

Penang egyik legnagyobb hindu temploma a chettiar közösség által emelt Nattukotai Chettiar templom, melyet Murugan egyik formájának, Thandayuthapaninak szenteltek, így gyakran nevezik Nattukottai Chettiar Sri Thandayuthapani szentélynek is, vagy egyszerűen csak Thanneermalai-templomnak.

A Pulau Tikus külvárosban, a Jalan Kebun Bungán található Nattukottai Chettiar-templomot 1854-ben építette George Town chettiar (más néven nagarathar) közössége, miután megvásárolták a templom építéséhez szükséges földet. A kegyhelyet hivatalosan 1857. december 12-én szentelték fel és hamar a város egyik legismertebb és legkedveltebb hindu temploma lett. A kívülről egy lakóépülethez hasonló szentély chokkatan stílusban épült, vagyis a pluszjelhez hasonló alaprajza van, és az oszlopoktól a mennyezeti gerendákig szinte minden burmai teakfából készült. Belső falait az indiai Ravi Sharma festő vallási ihletésű művei díszítik. A templomot Murugan hadistennek szentelték (itt Thandayuthapani néven említik), legjelentősebb ünnepe pedig a minden év január-február hónapra eső Thaipusam fesztivál, melyen a Nattukotai Chettiar hindu templom egy, két bika vontatta ezüst szekeret indít a Hilltop-templomhoz. Az idén 164 éves hagyományt sem a világháború, sem a japán megszállás, sem a kommunista felkelés, sem a covid 19 járvány nem tudta megtörni, még ha 2021-ben az ezüst szekeret csupán egy tucatnyi ember követhette is (normális esetben a felvonuláson mintegy százezres tömeg szokott részt venni).

Penang indiai származású hindu lakossága a gyarmati időszakban érkezett a szigetre. Az indiai szubkontinens hatalmas mérete miatt az ott élő lakosság is több törzsre, sőt – sajátságos társadalmi-kulturális felépítése okán – kasztra, osztályra oszlik. A chettiarok, akik George Town egy jelentős indiai csoportját alkotják, a madrasi Sivaganga körzetből, azon belül is a Kaveri-delta térségéből (Tamil Nadu állam) érkeztek Francis Light kapitány ösztönzésére. A Nattukottai Chettiarok tamil kasztja ugyanis kereskedelemmel, pénzkölcsönzéssel foglalkozik, illetve a bankszektorban működik, s a XIX. század óta elismert mecénások, akik több hindu templomot, iskolát, főiskolát és egyetemet finanszíroztak és építettek. Penangon a jelenlétük élénkítően hatott az ültetvények, a kereskedelem és a bányászat virágzására. Maga a ’chettiar’ kifejezés a dél-indiai Andra Pradesh, Tamil Nadu és Kerala államok kereskedő, földtulajdonos, mezőgazdasági, illetve szövéssel foglalkozó kasztjainak címe. Az Indiában használatos hindu társadalmi kasztrendszer (varna) negyedik kasztjába, a súdrák, ritkán a harmadik kasztba, a vajsják közé sorolják őket. A merev, átjárhatatlan kasztrendszer azt is megmondja, hogy az egyes varnába tartozó egyén milyen foglalkozást űzhet. 

Az indiai kasztrendszer négy fő varnája: a brahminok, a ksatriják, a vaisják, és a súdrák, illetve léteznek a kaszton kívüliek, a páriák (vagy dalitok). A legfelsőbb kaszt a brahminoké, akik tradicionális foglalkozásuk szerint papok, de lehetnek köztük tanítók, törvényhozók, tudósok is. A kasztok egyenlőtlenségét jól tükrözi, hogy az 1931-es utolsó indiai népszámláláskor, amikor a kasztokat is bejegyezték, a lakosságnak mindössze 4,31%-a tartozott a brahminok közé. A második varna a ksatrijáké, akik az uralkodó-harcos kasztot adták (a királyok és fejedelmek is ide tartoztak), míg a harmadik kasztba a vajsják tartoznak. Ők a kézművesek vagy kereskedők csoportját jelölik. A negyedik varna a súdráké, ami a munkások, vagy szolgák csoportja, de ahogy korábban írtam is, ide tartoznak a pénzkölcsönzők, földtulajdonosok, mezőgazdasági vagy ipari munkát végzők is. A kaszton kívüli páriák vagy dalitok az érinthetetlenek, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak, hozzá sem érhetnek a négy fő kaszt tagjaihoz. A nem hindu külföldiek is ebbe a csoportba tartoznak, így érintésük tisztátalanná teszi a hindukat.

Persze Dél-Indiában a hagyományos hindu kasztrendszer nem alkalmazható, ezért itt csak három varna létezik: a brahmin, a nem brahmin és a dalit, ezért az összes nem brahmint a sudrák közé sorolják. A ’chettiar’ szó a szanszkrit shreshthi szóból ered, mely egyfajta megtisztelő cím volt, amit a tamil uralkodók adtak az elismert kereskedelmi vezetőknek. A chettiarok történelmük hajnalán sókereskedőként működtek. Az európaiak XVII. századtól megkezdődő délkelet-ázsiaiai expanziója segítette elő, hogy a chettiarok bővíthessék kereskedelmi vállalkozásaikat, s immár a só kereskedelem mellett a gyapot és rizs szárazföldi és parti kereskedelmét is ők intézték, illetve emellett a pénzügyletekkel is elkezdtek foglalkozni. A XIX. századra üzleti tevékenységük kifinomult bankrendszerré fejlődött, üzleti tevékenységüket kiterjesztették Délkelet-Ázsia számos országára, így Srí Lankára, Mianmarra, Malajziára, Szingapúrra, Indonéziára és Kínára. Ők pedig bárhová is mentek, építették templomaikat és terjesztették a hinduizmust. 

A templom minden nap, hétfőtől vasárnapig nyitva van 06 és déli 12, illetve 16 és 21 óra között. A belépés ingyenes, fényképezni lehet az épületben. Az illendő öltözékre figyeljünk oda, hogy ne sértsük vele a híveket. A bhaktákat imádkozás közben nem illik fotózni.