A penangi Indiai Örökség Múzeum

A Jalan Macalister a Georgetown belvárosából kivezető legfontosabb főútvonalak egyike, melynek vége éppen a Jalan Utama útba torkollik. Itt található az 1906-ban alapított Penang Hindu Endowments Board, vagyis a Hindu Alapítványok Testületének épülete, mely olyan közösségi létesítményeket támogat, melyek a penangi hindu közösség boldogulását segítik elő, emellett adományokat és hindu temetkezési helyeket kezel. Az Alapítvány felügyelete alá tartozik többek között az Arulmigu Balathandayuthapani-templom (közismertebb nevén a Waterfall Hill-templom), a Sri Mahammariamman-templom, vagy a Sri Kunj Bihari Mandir-templom a Jalan Penangon. Végül, de nem utolsó sorban az Alapítvány felügyelete alá tartozik a Prakash Jakathesan úr és felesége által gyűjtött és 2018-ban létrehozott penangi hindu etnográfiai múzeum is, melyet a Hindu Alapítványok Testületének épületében lehet megnézni. A gyűjtemény – mely teljesen egyedülálló és első ilyen jellegű kezdeményezés az országban – fontos szerepet játszik a malajziai indiai közösség gazdag történelmének és hagyományainak megőrzésében. 

A gyűjtemény a malajziai, azon belül a penangi indiai közösség történetét, kultúráját, mindennapjait mutatja be az 1920-as évektől kezdve. A kiállított tárgyak között hagyományos indiai háztartási cikkeket, konyhai eszközöket, bútorokat, enteriőröket, gyerekjátékokat, irodai felszereléseket, öltözeteket, fotókat, sőt busz- és óceánjáró jegyeket is találunk. A gyűjtemény által az érdeklődők bepillantást nyerhetnek abba, hogy miként épül fel, milyen jellemzőkkel bír a tradicionális indiai társadalom, megismerhetjük kasztrendszerüket, vallásukat, művészetüket, az egyes kasztok által betöltött szerepeket. A kiállított családi fotók jól érzékeltetik a közösségen belüli státuszukat, gazdagságukat. Így például láthatunk itt a kereskedéssel, pénzkölcsönzéssel foglalkozó chettiarok által használt pénzkazettákat, és más jellegzetes bútorokat, sárgaréz és zománcozott edényeket, vödröket (van köztük olyan is, amely az 1930-as évek Csehszlovákiájában készült), varrógépet, víztartályokat, kazánokat, de teljes gyűjteményt láthatunk itt különböző ételhordókból is. A tervek között szerepel a múzeum bővítése, hogy a gyűjteményben például jellegzetes indiai hangszereket is bemutathassanak.

Ma az indiai eredetű malájok a harmadik legnagyobb etnikai csoport az országban (a malajziai lakosság 6,8%-át teszik ki) a malájok és a kínaiak után. Többségük azok leszármazottja, akik Malaya brit gyarmatosítása során vándoroltak Indiából a Maláj-félszigetre. Legnagyobb itt élő csoportjuk a tamil, akik elsősorban India legnagyobb déli államából, Tamil Naduból származnak. Az indiaiak első hulláma még a gyarmati időszak előtt érkezett Malajzia területére, hiszen már az ókori India is komoly hatást gyakorolt Délkelet-Ázsia területeire, legyen szó vallásról, kereskedelemről, kultúráról, vagy akár háborúkról. Malajzia területei olyan hindu, vagy buddhista vallású és kultúrájú királyságok fennhatósága alatt álltak, mint Srivijaya, Kadaram vagy Majapahit, amelyek a Nagy-Indiaként ismert kulturális régió részét képezték. A gyarmati időszak első indiai hulláma Melaka 1511-es portugál megszállásával érkezett a Maláj-félszigetre. Az indiai Goából hajózó portugálok magukkal hozták már keresztény hitre tért asszonyaikat, akiknek leszármazottai a maláj lakossággal házasodva idővel elvesztették etnikai identitásukat. A gyarmati időszak második indiai hulláma a Szoros-települések – Penang, Melaka és Szingapúr – britek általi, 1786 és 1824 közti megszerzésével jött el, ami az olcsó indiai munkaerő folyamatos beáramlásával járt. 

Ezek az emberek főként a brit ültetvényeken dolgoztak munkásként, illetve kereskedők, rendőrök voltak, de a gyarmati kormányzati adminisztratív munkakörökben is előfordultak. Érdekes módon oszlottak meg a különböző munkakörök is a különböző kasztú és származású indiaiak között: ahogy korábban már írtam, a dél-indiai chettiarok főként pénzügyekkel, kölcsönzéssel foglalkoztak, a szikhek rendőrségi dolgozók voltak, a keresztény tamilok adminisztratív munkaköröket töltöttek be, a muszlim tamilok pedig kereskedelemben voltak érdekeltek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a függetlenség előtti brit gyarmati Malaya indiai lakossága főként felnőtt férfiakból állt, akiknek otthon, Indiában gyakran volt családja. Ez pedig magával hozta azt az ingadozást, ami a Malayába való bevándorlás, illetve az Indiába való visszavándorlással járt. Az 1990-es évek óta szintén érezhető egyfajta bevándorlás, bár jóval kisebb mértékű: ők főként az építőiparban és a mérnöki iparban, éttermekben, az IT-szektorban, az oktatásban és pénzügyekben dolgoznak, és elsősorban Szingapúrban telepednek le.

Ami Penangot illeti, a sziget multikulturális társadalma, szívélyes, befogadó kultúrája szintén nagyszámú indiait vonzott.

A legelső penangita indiaiak az India délkeleti részén kialakult Chola-dinasztia uralma (Kr. e. III. – Kr. u. XIII. század) idején érkeztek a szigetre, melynek Délkelet-Ázsia nagy része hűbérese volt. Már Francis Light is említi a Chuliákat (ahogy a Chola-dinasztia után gyakran nevezték az indiaiakat) az 1790-es években, mint üzlettulajdonosokat, vagy mezőgazdasági munkásokat, azonban a kínaiakkal ellentétben az indiaiak nem hoztak létre állandó települést Penangon, legtöbbször egy bizonyos idő után visszatértek családjaikhoz Indiába. A főként muszlim malabarok elítélt munkásként kerültek Penangra, akik útépítéseken, építkezéseken dolgoztak. A chettiarok Penangon is pénzkölcsönzéssel foglalkoztak, és jelenlétük támogatta a kereskedőket, bányászokat és ültetvényeseket, mivel hatékony bankrendszer hiányában ők biztosították a tőkét. A készpénzforgalom érdekében Light még ösztönözte is a chettiarok betelepedését Penangra. A tamilokkal szemben a teluguk családostul jöttek Penangra, így ők a munkaszerződés lejárta után is maradtak a szigeten, ahol főként ültetvényeken vagy kereskedőként dolgoztak tovább. 

Így nem meglepő módon a penangi indiaiak az ország hivatalos és nemzeti nyelvén, a malájon kívül saját indiai nyelvüket, illetve annak bizonyos dialektusát is beszélik: a tamilok a malajziai tamil dialektust, de sokan beszélik az urdut, a telugut, a malajálam nyelvet, vagy a pandzsábit. A Malajziában élő vegyes indiai, maláj és arab felmenőkkel rendelkező, túlnyomórészt indiai származású muszlim kreol etnikai csoport, a jawi peranakánok a maláj nyelvet beszélik, az indiai muszlimok mamak nevezetű csoportja a penangi malájt használja, s jóllehet a penangi hokkien ugyan kínai eredetű dialektus, mégis – Penang lingua francájaként – rengeteg penangita indiai használja, különösen az utcai árusok körében. Az angol nyelvet szintén mindenki használja, az indiaiak hagyományosan a legkorábbi időktől kezdve jól beszélték, így ma sok helyen az angol nyelvtanárok is közülük kerülnek ki a maláj iskolákban. Még Penang gasztronómiáját is elsősorban az indiai konyha határozza meg. A Nasi Kandar és a Roti Canai, nem csupán Penangon, de egész Malajziában is a legnépszerűbb ételek közé számítanak. Penang indiai ételeit főként a chitty konyha (az indiai és maláj főzési technikák és összetevők keveréke) határozza meg.

A tamil többségű indiai közösség elsősorban a hinduizmust követi vallásként (86,2%), őket a keresztény indiaiak (6%), majd a muszlim indiaiak (4,1%), a más vallású indiaiak (1,9%), végezetül pedig a buddhista indiaiak (1,7%) következnek. Ami azért is meglepő lehet, mert a hinduizmus és a buddhizmus egy időben, a Kr. u. II. században érkezett a Maláj-félszigetre. Malajzia legkorábbi államalakulatai – így az indiai befolyású Kadaram (a régi Kedah) és Ilangosagam (Langkasuka) királyságok a hinduizmust és a buddhizmust gyakorolták a maláj Srivijaya- és a tamil Chola-királyságok uralma idején. Csakhogy a Chola-királyság, illetve a délkelet-ázsiai hindu-buddhista királyságok a XIII. századra lehanyatlottak, majd el is tűntek, s Malajzia, illetve Indonézia az ekkoriban errefelé teret hódító iszlám hatása alá kerültek, iszlamizálódtak. Penang Francis Light kormányzásától kezdve a vallási és etnikai tolerancia hagyományával büszkélkedhet. Minden etnikum a saját vallását gyakorolhatja, így biztosítva a társadalmi stabilitást egy többnemzetiségű társadalomban. 

A Jalan Macalister és a Jalan Utama sarkán található penangi Indiai Örökség Múzeuma 10 perces (750 m) sétára fekszik a penangi Szabadkőműves templomtól, 15 perces sétára (1,1 km) a Western Road temetőtől, 20 perces sétára (1,5 km) a Nattukotai Chettiar hindu templomtól, és egy 20-25 perces sétára (1,8 km) a Waterfall Hill hindu templomtól, valamennyi helyszín a Jalan Utama, vagyis a Western Road mentén található. A múzeum minden csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap 10:00 és 16:00 óra között várja a látogatókat (13.00-14.00 között zárva), a belépés díjtalan, fotózni szabad.