A Penang Maláj Galéria (Galeri Melayu Pulau Pinang)

A Kapitan Keling-mecsettől alig 15 perces, a Cornwallis-erődtől pedig egy 25-30 perces sétára nyugati irányban, a Hutton Lane-en található a gyönyörű, Straits-eklektikus stílusú, kétszintes Rumah Teh Bunga villa (vagy más néven Virágos Tea kúria), amely 2015-ös megnyitása óta a sziget maláj népességének történelmével és kultúrájával ismerteti meg az érdeklődőket. Ha vetünk az épületre egy pillantást, a Teh Bunga kúria jól szemlélteti Penang és a Malaka-szoros jellegzetes eklektikus stílusát. Ez az ún. Straits-eklektikus stílus az 1840-es években alakult ki Malakában, majd onnan terjedt tovább Penangra, Szingapúrba, illetve a maláj szigetcsoport különböző részeire, s egészen az 1960-as évekig gyakorlatban is maradt. A Teh Bunga villa 1893 körül épült, így még a korai formavilág jegyei figyelhetők meg rajta. E stílus alapja a kínai építészetben gyökerezett, ugyanakkor megtalálhatók benne a trópusi éghajlathoz igazodó maláj és az európai építészet jegyei is. A villa egykori építtetője a XIX. század végi tehetős malájok egyike, M.Z. Merican kereskedő volt, akinek apósa Mohamed Ariff Mohamed Tajoodin, kora egyik legkiemelkedőbb jawi peranakan személyisége volt. (Más forrás szerint Tuan Abdul What volt a kúria építtetője.) 

De kik is azok a jawi peranakánok? Az egykori szoros települések (Straits Settlements), Penang, illetve Szingapúr helyben született, maláj nyelvű muszlimjai, akiknek felmenői vegyes dél-ázsiaiak, illetve malájok, de később még az arab felmenőkkel rendelkezőkre is kiterjedt az elnevezés. A XIX. században elit közösséget alkottak Malaya népességén belül. A „jawi” arab eredetű szó, amely Délkelet-Ázsiát jelöli, míg a „peranakan” maláj szó, amelynek jelentése: „született”, de ezt a szót használták a helyben született kínaiakra is (peranakan kínaiak), sőt, arab-maláj házasságból született utódokra is. Mivel a jawi peranakánok nem faji alapon, hanem gazdagság és státusz alapján kötöttek frigyet, így jöhettek létre olyan vegyes házasságok, amelyekben jawi peranakanok, illetve más virágzó helyi muszlim közösségek, például arabok, indiaiak és a maláj arisztokraták kötötték össze az életüket, illetve így lett ebből az etnikai csoportból a kor maláj elitje. Bár beolvadtak a maláj kultúrába, mégis sikerrel őrizték meg sajátos identitásukat, mely építészetükben, öltözködésükben, ékszereikben és konyhájukban is megnyilvánult. Mivel a gyarmati 

adminisztrációban sok jawi peranakan dolgozott, így körükben az angol nyelvű oktatás természetes volt. Identitásuk azonban mára elveszett, leszármazottaik egyszerűen malájnak vallják magukat.

A Teh Bunga kúria – mely azon a Hutton Lane-en áll, ahol egykor a leggazdagabb jawi peranakánok építették fel szebbnél szebb villáikat – építészeti elemei között is számtalan jawi peranakan jellegzetességet fedezhetünk fel: ilyen például a bejárat feletti timpanonon látható iszlám csillag és félhold minta. Az épület tea színe miatt kapta elnevezését. A XIX-XX. század fordulóján a villa kínai tulajdonos, bizonyos Tan Chong Keat kezébe került, majd több generáción keresztül az ő leszármazottai tulajdonában maradt. Végül a Nemzeti Örökségvédelmi Minisztérium vásárolta meg és 2007-ben megkezdődtek a nagyszabású felújítási munkálatok, melyek során a még menthető részeket (például a járólapok) igyekeztek megőrizni. Az 1608 négyzetméteres telken épült, csaknem 130 éves villa felújítása 2009-ig tartott. Az épület „piramistetős” fedése a maláj építészet sajátossága, míg a cserépfedés indiai. Az épület szellőzőnyílásai – melyek a levegő keringését szolgálják – a légkondicionáló előtti időszak műszaki megoldását tükrözik trópusi éghajlaton épült házak esetében. A villa három különálló blokkra, a lakóhelyiségre, a konyhára és a garázsra oszlik. A lakóhelyiséghez tornác, nappali, tároló, toalett, illetve egy nyitott szárító tartozott, míg a garázs egykor istállóként működött, amely kocsik, és két ló számára épült. 

Mivel Georgetownban ez az egyetlen egykori maláj tulajdonú műemlék épület, amely eredeti állapotában maradt meg, kézenfekvő volt, hogy itt kap helyet a Penang Maláj Örökség Galériájának anyaga. A kollekció, mely az épület alsó és felső szintjét is elfoglalja, 2015. decemberében nyílt meg a nagyközönség előtt. A kiállítás nem csupán Penang maláj történelmébe (egészen a szigetre való betelepülésüktől kezdve), de a penangi malájok kereskedelmi tevékenységébe, művészetébe, szokásaiba, vallásába, öltözködésébe is bepillantást enged, sőt, külön képes összeállításban az épület két éves felújítási munkálatait is bemutatják. Megismerhetjük a szigeten elsőként letelepült malájt, a Szumátráról származó Haji Mohammad Sallehet, másként Raja Nan Intan ibni al-Marhum Tengku Pateh Sebatangot, aki a kedahi szultán hozzájárulásával létrehozta az első maláj települést (a mai Batu Uban negyed helyén) a sziget keleti partján 1734-ben, több, mint 50 évvel Francis Light kapitány érkezése és George Town alapítása előtt. De megismerhetjük a legismertebb maláj írókat, kiadókat (újság, folyóirat és vallási kiadványok), ami azért is jelentős, mert az első maláj nyelvű újság, a Jawi-Peranakan nem csak Malayában, de Szingapúrban, Indonéziában és Kínában is megjelent. 

A kiállításon bepillanthatunk a maláj esküvői szokásokba, annak folyamatába, illetve a szertartásokba, kezdve a hennafestési ceremóniától a menyasszony és a vőlegény hozományának kicseréléséig. Megtudjuk, hogy egy maláj hozomány (hantaran) olyan értékeket tartalmaz, mint a sirih junjung (a bétellevelekből álló díszcsokor), a Korán egy másolata, egy készlet ruha, kozmetikumok, ékszerek, és édességek. Nem véletlen az esküvői emelvény, sőt a nászlakosztály díszítettsége sem: mindezek a gazdagságot és a jólétet jelképezik. A kiállítás bemutatja a tradicionális esküvői viseletet is, melynek mind a menyasszony, mind a vőlegény oldaláról része az aranyszállal átszőtt songket, a legjellegzetesebb maláj textil.

Másutt a maláj oktatási rendszer részleteibe pillanthatunk be, ahol megtudjuk, hogy az ország legrégebbi oktatási rendszere a hagyományos iszlám iskola, a medresze volt, ahol a vallási ismeretek elsajátítása volt a legfontosabb. Ez a rendszer a britek Malayába érkezéséig volt használatban, amikor az Európában ismert rendszer is teret hódított és olyan modern tantárgyakat is tanítottak, mint az angol nyelv. Az első maláj nyelvű iskolát éppen Penangon hozták létre 1824-ben, ez a Gelugor iskola volt.  

A kiállításon megismerhetünk olyan tradicionális maláj művészeti irányzatot is, mint az indiai eredetű boria, melyet a Kelet-Indiai Társaságot szolgáló szipoj hadsereg honosított meg Malayában. A boria – mely Penangon a legnépszerűbb – egy hangszeres kísérettel eljátszott ének és tánc előadás, mely konkrét történetet mesél el. Egy másik hasonló a bangsawan, a feltehetően Perzsiából származó maláj színház, amely hagyományos és modern elemeket ötvöz és az 1870-es években terjedt el Penangon indiai kereskedőknek köszönhetően. A bangsawan a színjátszás, a tánc és az ének fúziója, mely eleinte közel-keleti és indiai történeteket mesélt el, később azonban e történeteket felváltották a helyi folklóron alapuló előadások. Egy viszonylag újabb művészeti forma a közel-keleti eredetű ghazal parti, melyet brácsa, nagybőgő, harmonika, fuvola, marwas dob, és qanibus kísér, és az 1940-es évek óta táncolnak is rá, külön érdekessége, hogy az 50-es évek óta leginkább transzvesztita táncosokat alkalmaznak. Dallamvilágát tekintve a ghazal parti arab/egyiptomi sivatagi hangulatú zene. Külön sarkot szenteltek a Malajziában, Szingapúrban és Indonéziában egyaránt ismert és kedvelt maláj színész, filmrendező, zenész és zeneszerző P. Ramlee-nek is. 

Feltétlenül érdemes megemlíteni a mekkai zarándoklat, a hadzs és Penang kapcsolatát is, mely szintén jelentős a helyi malájság életében. Szingapúr mellett ugyanis Penang volt a másik legfontosabb délkelet-ázsiai kikötő, ahonnan a Mekkába tartó muszlim zarándokokat szállították. Kikötői szerepe mellett Penang így a vallási könyvek és a mekkai hadzs során szükséges tárgyak kereskedelmi központja is lett.

Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a galéria színvonalas gyűjteményét a maláj házak berendezéséről, illetve a helyi kereskedelmi áruk sokféleségéről (fűszerek, rattan, textilek, stb.), melyek magáról a penangi maláj kereskedelemről mesélnek. Utóbbi sikerét Penang szabadkikötői státuszának köszönhette: a britek ezt a hollandok által ellenőrzött Melaka szabadkikötőjével való verseny céljából hozták létre. A kereskedelem hamarosan elképzelhetetlen módon felvirágzott: megfordultak a szigeten Arábia, India, Bengália, Rangoon, Makaó, Kína és Amerika, míg az anyaországból Kedah, Perak, Selangor, Ache és más maláj területekről érkezett kereskedők is.

A Penang Maláj Galéria minden nap 10 órától 16:30-ig tart nyitva. Pénteken 12 és 14:30 között a pénteki ima idején zárva tart. A belépés ingyenes.