A penangi Batik Múzeum és Batikgyár

Délkelet-Ázsia egyik leghíresebb UNESCO Szellemi kulturális öröksége a batik, melynek a malajziai Penangon is komoly hagyományai vannak. Nem csoda, hogy turisták ezrei keresik fel minden évben a sziget Batik Múzeumát és a gyárat, ahol megismerkedhetnek a batikkészítés rejtelmeivel és technikájával.

Jóllehet, a batik, mint textilfestési technika az indonéziai Jáva szigetéről terjedt el, de a környező országokban, így például Szingapúrban és Malajziában is nagyon népszerű. Az eljárás a következő: a mintázandó textilt – selymet, vagy vásznat – előbb mossák, áztatják, végül a gyűrődések kisimítására mángorolják, majd egy tollhoz hasonló eszközzel, vagy olcsóbb megoldás esetén egy rézből készült nyomóformával pontokat és vonalakat visznek fel rá forró viaszból (a batik szó is a jávai ambatik kifejezésből ered, ami pöttyös, foltos kelmét jelent). Ezt követi a festés, majd az anyagról eltávolítják a viaszt. Ha a kelme több színű lesz, akkor az eljárást annyiszor ismétlik meg, ahány színt szeretnének. A védettséget élvező, hagyományos eljárással, kézimunkával készült batikolt termékek festéséhez természetes növényi festékeket használnak: így például gyökereket, leveleket, pálmaolajat, pálmacukrot. A batik minták ugyanakkor fontos szimbolikus jelentést is hordoznak, meghatározzák viselőjük származási helyét, szociális státuszát, és kulturális hagyományait.

Persze maga a viasszal történő kelmefestési technika nem Jáván született meg: már az ókori Egyiptom sírjaiban is találtak ezzel az eljárással készült anyagokat, sőt az ősi Japánban, és Kínában is alkalmazták ezt a technikát. Jávára a Kr. u. VI-VII. században került az eljárás Indiából, vagy Sri Lankáról, de csak a XIX. század elején terjedt el tömegesen. Európában a XVI. században jelentek meg ezek az anyagok, és a francia királyi udvar közvetítésével igen hamar népszerűségre tettek szert. Az indonéz batikolás technikáját először a „Jáva története” című kiadványban írták le, amelyet 1817-ben a korábbi szumátrai brit kormányzó, Stamford Raffles adott ki Londonban (az úriemberről nevezték el a világ legnagyobb virágaként ismert Rafflesiát, amely Malajziában is őshonos). Az 1900-as Párizsi Világkiállításon bemutatott indonéz batikolás pedig széles körben hatalmas tetszést aratott. A Maláj-félszigetre csak viszonylag későn, az 1920-as években érkezett meg a jávai batikolás művészete: a keleti partvidéken letelepedett batikkészítők hozták magukkal a tudást. 2009 novemberében az UNESCO a Szellemi kulturális örökség részeként ismerte el az indonéz batikot.

S noha a batik technika legismertebb formája ma az indonéz, a batik minták eredete számtalan helyről inspirálódott. Természetesen az ősi indonéz motívumok alap minták, de például a garuda (Visnu isten félig madár, félig ember járműve) a hindu és buddhista kultúrából származik, az arab kalligráfiák az iszlámból, a kínai egyszarvú (csi lin), sárkány, főnix a kínai kultúrából, a páva, vagy elefánt motívumok Indiából, míg a krizantém, vagy a sakura (japáncseresznye) Japánból ered. De még az európai gyarmatosítás motívumai is megtalálhatók a batik történetében: ilyenek a virágcsokrok, a gyarmati életképek, mint a tájkép, a ház, a kocsi, vagy a lovak. A kortárs batikolás bár a múltban gyökerezik, mégis markánsan eltér a hagyományos és formális stílusoktól, szabadabban kezeli a technikát, az anyagokat és az eszközöket is. Sőt, ma már Délkelet-Ázsia különböző területein, így Malajziában is más és más eljárással készülnek a batikolt anyagok: itt az indonézhez hasonló, de azzal nem teljesen megegyező technikával dolgoznak. A malajziai batikolás abban is különbözik az indonéztől, hogy színesebb és változatosabb mintákat használ, melyeket a természetből merítve főként a helyi növény- és állatvilág ihlet.

Ezeket az eljárásokat, technikákat és gyártási folyamatokat ismerhetik meg az érdeklődők a penangi Batikgyárban, mely Teluk Bahangban található, autóval mintegy 40 percre Georgetown-tól, 3 perces autóútra a Penang Erdő Múzeumtól, 2 percre a Penang Pillangó Farmtól, illetve az ESCAPE Penang vízi vidámparktól, illetve 4 percre a tengerparton található Trópusi Fűszerkerttől. Így, aki Teluk Bahangban jár, semmiképpen ne hagyja ki a Batikgyárat, mely tökéletes kiegészítője a Georgetownban található Batik Múzeumnak, még ha az ember nem is egyszerre keresi fel a két helyet. Amellett, hogy nagyon szép batikolt ruhákat, sálakat, terítőket vásárolhatunk itt, megismerhetjük a batikolás folyamatát is, sőt, akár mi magunk is kipróbálhatjuk tehetségünket. A batikolás folyamatainak elsajátítása mellett megismerhetjük a canting-et is, amely a batikolási minták forró viasszal történő rajzolásának folyamata, egy erre rendszeresített tollszerű eszközzel, a jhunting-al. Emellett vezetett túra keretében magával a gyárral is megismerkedhetnek az érdeklődők, ahol a gyártás tényleges folyamatát mutatják be a tervezéstől az eladásra kész termékekig.

A gyárban olyan részleteket lehet megtudni, hogy például a különböző alapszíneket milyen növényi alapanyagokból állítják elő: a kéket indigóból, a sötétbarnát a Peltophorum pterocarpum fa kérgéből, vagy a vöröset a mengkudu fa gyökeréből. De bemutatják a szabadkézi rajzolással készült batikolás, és a kézi blokknyomtatással készült batikolás közti különbséget is: előbbivel többszínű árnyalatokat is alkothatnak, míg a 9 hüvelykes négyzet alakú nyomtató blokk csupán négy szín használatára korlátozódik. Ezt követi a színezés, melyhez ecsetet használnak, legyen szó a háttérszínekről, vagy a minták alapszínéről. Ha elkészült a batikolás, a kész anyagot 4-5 órán át nátrium-szilikátban áztatják, hogy a színek tartósak maradjanak, végül az anyagot kifőzik, amely során eltávolítják róla a viaszt, illetve a felesleges festéket. Mielőtt a napon megszárítanák, utoljára még tiszta vízbe áztatják. A batikolási folyamatokat a gyár nagy gyakorlattal rendelkező dolgozói mutatják be. A gyárlátogatás ingyenes, de ha magunk is kipróbálnánk az alkotás élményét, az már pénzbe kerül, egy nagyjából zsebkendőnyi minta megtervezése, elkészítése körülbelül 35 RM-be kerül.

A Muzium Lukisan Batik Pulau Pinang, vagyis a penangi Batik Múzeum Georgetown UNESCO Világörökségi védettségű óvárosában, az Örmény utcában (Lebuh Armenian) található, 2 perces sétára az Ázsiai Kameramúzeumtól, illetve a Hock Teik Cheng Sin templomtól, 3 perces gyaloglásra a Szun Jat Szen Múzeumtól (melyek mind az Örmény utcában találhatók). De alig 5 perc sétára fekszik tőle a különleges hangulatú Clan Jetties is (legközelebb a Chew Jetty), sőt, a környéken sétálva számos Street Art festményt is megcsodálhatunk. De térjünk vissza a Batik Múzeumra, melynek már az otthont adó épülete is élményszámba megy. A gyönyörű, háromszintes, Straits-eklektikus stílusú üzletházat 2010-ben vásárolta meg tulajdonosa, Dr. Tan Chong Guan műgyűjtő, majd egy teljes körű felújítás után 2013. október 1-én nyitotta meg kapuit a közönség előtt. Így ez Malajzia első batik múzeuma, ahol csaknem 80 batikolt technikával készült festményt állítottak ki. Köztük a legrégebbiek az 1950-es években készültek, és olyan, a szakmában elismert művészek alkotásai, mint a kínai származású Chuah Thean Teng, akiről úgy tartották, hogy ő volt a „batikművészet atyja” Penangon.

Egyik legkorábbi festménye, a Nő gyümölcskosárral című alkotás is látható a gyűjteményben, melyet az 1950-es években festett Chuah. A művész egy másik figyelemreméltó festménye, az 1994-ben készült Gyermek etetése Dr. Tan szerint a mester egyik legerősebb kompozíciója, melynek középpontjában az erőteljes anya alakja látható. Csodálatos életképet mutat be a múzeum egyik legújabb szerzeménye, az Ismail Mat Hussin által készített Fogás után (2009) című alkotás, mely halászat utáni pillanatokat ábrázol, helyi viseletbe öltözött emberekkel. Dr. Tan 35 éve kezdete el a batikolt festmények gyűjtését, melyekből mostanra több mint száz darabot tudhat magáénak. Ezek nagy része, 25 batikművész munkája látható ma a penangi Batik Múzeum tárlatán. Magángyűjteményét azon nemes cél érdekében bocsátotta az érdeklődő közönség elé, hogy ezzel is ösztönözze a fiatal alkotókat e művészeti ág elsajátítására, illetve hogy a művészetet és a kultúrát népszerűsítse. Jelenleg olyan mesterek munkái láthatók még a kiállításon, mint Cheong Soo Pieng, Khalil Ibrahim, Fatimah Chik, Toya, Koay Soo Kau és Seah Kim Joo.