David Brown, a penangi földbirtokos

Penang gyarmatosítása idején két skót, David Brown és James Scott igen nagy szerepet játszott a sziget kolonizációjában, illetve fűszerkereskedelmi jelentőségének felvirágoztatásában. Nem csak nagybirtokosok, kereskedők, de filantrópok is voltak, akik beírták nevüket Penang történetébe. Nem véletlen, hogy emlékükkel ma is találkozhatunk, David Brown nevét éppen egy igen kedvelt étterem viseli. 

David Brown a skóciai Berwickshire kis falujában, Longformacusban született 1778-ban, így tulajdonképpen földik voltak a másik hírneves penangi gyarmatosítóval, James Scott-tal (aki a híres író, Sir Walter Scott első unokatestvére volt). Brown és Scott élettörténete a későbbiekben ismét összefonódott, jóllehet, Brown előbb még Edinburgh-ban jogot tanult, miközben Scott már a legelső délkeleti gyarmaton, Penangon támogatta Francis Light kolonizációs munkáját, mint kereskedelmi partner (Light, Scott & Co.). Amikor Light 1794-ben elhunyt, Scott átvette a kormányzó üzleteit (Scott & Co.), illetve birtokait, s így a sziget legnagyobb birtokosa lett. 

1800-ban – mindössze 22 esztendős korában – rokonai ösztönzésére David Brown is megérkezett Penangra, hogy csatlakozzon nagybátyjához, Laurence Stuarthoz, aki ekkoriban James Scott társa volt.

A Kelet-indiai Társaság ebben az időben csak azoknak engedélyezte a szigeten való letelepedés lehetőségét, akiket saját tagjai és részvényesei által ajánlottak.

Az ifjú Brown James Scott asszisztenseként kezdte penangi karrierjének építését, majd idővel partnerek lettek, s megalapították a Brown, Scott & Company-t. 1808-ban Scott jelentős összeget fektetett be egy Sg Kluang-i projektbe, arra számítva, hogy a brit kormány majd haditengerészeti támaszpontot alakít ki a területen, de a projekt nem valósult meg, mivel a támaszpont helyét végül máshol jelölték ki. Scott befektetéseinek jó részét elvesztette, s csődöt kellett jelenteni. Talán ez a kudarc is hozzájárult ahhoz, hogy James Scott még ebben az évben elhunyt. 

Halála után David Brown egyedül irányította tovább a Scott, Brown & Co. vállalatot, akkor már Brown &  Co. néven, melynek köszönhetően immár ő vált a sziget legnagyobb és legbefolyásosabb földbirtokosává. Még 1806-ban – barátaitól, illetve Scott-tól felvett kölcsönnel – megtisztította a hegyoldal egy részét a George Town-tól ma 8 km-re fekvő Gelugorban (képek között a festményen látható), majd megalapította a Gelugor Estate ’Spice Garden’-t (fűszerkert), ahol szerecsendió és paprika, illetve más kultúrnövények (többek között szegfűszeg, bors) termesztésébe fogott.  A vállalkozást legidősebb fiával, a kínai Nonia Ennui-tól született George Wilson Brown-nal irányította közösen, akivel mintegy 6000 szerecsendió fát ültettek Gelugorban, de sajnálatos módon, mire a fák termőre fordultak volna, David Brown 47 évesen, 1825-ben elhunyt a HCS Windsor Castle fedélzetén, Melakka felé hajózva. 

Jóllehet, David Brown ültetvényesként vált ismertté, Penang történetébe emberbarát cselekedeteivel is beírta magát: először is 12 hektár földet adományozott az önkormányzatnak, mely ma Padang Brown-ként (vagy Padang Datuk Kramat) ismert. A területen korábban futballmérkőzéseket rendeztek, ma inkább piacként működik. David Brown hatalmas birtokai magában foglalták a Gelugor Estate-t, a Brown Gardens-t, az előbb említett Padang Brown-t, a Brown Road-ot, a Kígyó templomot, illetve Penang Hill egyik részét képező Strawberry Hill-t. David Brown magánélete jól tükrözi azt a szokást, amely a Brit Birodalom kelet-, délkelet-ázsiai gyarmatain dívott még azelőtt, hogy a Szuezi-csatorna 1869-ben megnyílt volna. Korábban ugyanis az angol hölgyek nem vállalkoztak a hosszú és viszontagságos hajóútra, így a távolba szakadt angol férfiak a helyi nők közül választottak maguknak asszonyt. Így tett David Brown is, akinek öt felesége is volt, többek között egy kínai, egy indiai, egy jávai maláj, egy burmai és egy közelebbről be nem azonosított eurázsiai hölgy, akik összesen 6 gyermekkel (5 fiú és 1 lány) ajándékozták meg Brown-t.

Miután Brown elhunyt, az ültetvényt legidősebb fia irányította tovább. Ő még megérte, amikor 1836-ra először fordultak termőre a szerecsendió fák, de végül 1846-ban, alig 41 évesen elvitte a láz. Azt mondják, hogy az ültetvényeken végzett kemény fizikai munka, a maláj klíma és az akkoriban még kezelhetetlen betegségek (malária, dengue-láz és hasonlók) teljesen legyengítették a szervezetét. A birtok ekkor a másodszülött fiúra, David Wardlow Brown-ra szállt, aki évente már 10 000 fontos bevételre számíthatott a fűszer-kereskedelemből. Harmadik fiát, Forbes Scott Brown-t 1868-ban Viktória királynő kinevezte a Straits Settlements törvényhozó tanácsának tagjává. A két legkisebb fiú szintén kereskedelemmel foglalkozott Penangon. A Brown család tagjai a penangi protestáns temetőben nyugszanak. David Brown nevét ma egy közkedvelt étterem viseli Penang Hill Strawberry-csúcsán: a David Brown’s Restaurant & Tea Terrace, mely a gasztronómiai élvezeteken túl lenyűgöző kilátást nyújt Penang-sziget nyugati részére. Az étteremnek helyet adó angol stílusú kúria mellett hangulatos kert terül el buja növényekkel, kerti tóval.