Sir Henry Gurney 

Sir Henry Gurney élete alapvetően a kommunizmus és a terror elleni harcról szólt, meggyőződéses anticionistaként élte az életét. A terrorizmus és felkelések elleni intervenció, és az azokkal kapcsolatos tettei tették ki brit hivatali pályafutása jelentős részét. Az életéről található forrásmennyiség igen csekély, kevés helyen tesznek róla említést. Érdemben a naplójában talált feljegyzések szolgálnak több információként. Bár több elsődleges forrásanyagot is találtam a témával kapcsolatosan, azonban ezek, a forrásukra való tekintettel, ellenőrizhetetlenek számomra. 

 

Sir Henry Lovell Goldsworthy Gurney 1898. június 27-én született, tanulmányait a Winchester főiskolán végezte. 1917-ben, az I. világháború alatt csatlakozott a brit hadsereghez, majd a brit Királyi Lövészhadtestnél teljesített szolgálatot. 1921-ben csatlakozott a brit gyarmati szolgálathoz, ahonnan Kenyába küldték, ahol 14 évig dolgozott, mint körzeti segédmegbízott. Utána Jamaica helyettes államtitkára volt, majd 1938-tól 1944-ig főtitkárként dolgozott a Kelet-afrikai Kormányzók Konferenciájában, 1944-től 1946-ig az Aranypart gyarmattitkárává választották. 1946-ban kinevezték Palesztina vezető államtitkárává, előtte is már több évet dolgozott ott, ahol a brit uralom végéig, 1948-ig szolgált. (Golani & Gurney 2009) 1947-ben megkapta a Szent György és Szent Mihály rend lovagparancsnoka címet az ott végzett szolgálataiért. 1948. október 1-jén érkezett Malajziába, majd október 6-án kinevezték az ország főbiztosává, helytartójává. 

 

Sir Henry Gurney szerepe Malajziában

Bár a fent leírtakból kiderül, hogy Gurney Malajzia előtt is igen tartalmas életet élt, terjedelmi korlátok miatt most csak Malajziára összpontosítunk, egészen konkrétan azokra az eseményekre, amelyek meghatározták a maláj történelemben elfoglalt helyét, és annak okát, hogy miért is őrizte meg őt máig is az ottani emlékezet. Ha őszinte akarok lenni, én nem nem találkoztam a nevével Penangba költözésem előtt. Próbálom bemutatni tehát életének utolsó éveit, az erőfeszítéseit, amelyet annak érdekében tett, hogy leverje a gerilla lázadókat, és természetesen a merényletről, mely végül a halálát okozta. 

A kommunista fenyegetés Malajziában

Az orosz belső villongások alig értek véget az 1920-as évek elején, amikor a szovjet kommunista Komintern megalakította a Távol-keleti Hivatalt, annak érdekében, hogy a kommunizmust határaikon kívül is terjeszteni tudják. Ez a hivatal Sanghajban alakult meg. A kínai kommunista ügynökök igen gyorsan beszivárogtak Malajzia területére, és vették át az éppen alakulófélben lévő munkásmozgalom vezetését. 1929-ben, Gurney 31 éves korában, megalakult a Maláj Kommunista Párt (továbbiakban: MKP), azzal a határozott céllal, hogy félreállítsák az akkor regnáló politikai erőket, és létrehozzák a kommunista vonalat követő új demokratikus köztársaságot. (Jackson 2011)

Az MKP stratégiája alapvetően a relatíve békés élet felforgatására épült. Első lépésként a kínai közösség egyik szekciójában eszközöltek erőszakos behatolásokat, ahol kézműves céheket és iskolákat foglaltak el. Ám a maláj társadalom nem igazán reagált ezekre a műveletekre. A munkáspárt felismerte ezt, és fokozni kezdte a nyomást a munkásosztályon, és 1937-re a párt már olyan erős volt, hogy sztrájkhullámot előidézve képes volt megbénítani az ország gazdasági folyamatainak működését. Gurney éppen ekkor fejezte be Kenyában töltött szolgálati idejét. (Van Tonder 2017)

Ezzel egy időben külső események is kezdtek komoly hatást gyakorolni a maláj kínai közösségre. Japán megújította a Kína felé irányuló támadásait, mely a Kuomintang és Kínai Kommunista Párt közötti békét eredményezte annak érdekében, hogy felvegyék a harcot a közös ellenséggel. (Jackson 2011) Ennek hatására a Malajziában élő kínai közösségben egyfajta nemzeti identitástudat ébredt fel. Ezt kihasználva az MKP Japán-ellenes csoportokat alakítottak Malajziában. Kezdetben inkább csak kínaiak, de később olyan malajziaiak is csatlakoztak, akiket meg lehetett győzni az                ügy fontosságáról. (Peng 2000)

Ekkor lépett a színre a brit kormány (és majd a későbbiekben Sir Gurney), amely komoly támogatást élvezett a kínai maláj közösségtől, kivéve persze annak kommunista részét, amely szovjet parancsra továbbra is lázongást szított, hogy a brit háborús törekvéseket akadályozza. Ez 1940-re megváltozott, amikor is az MKP – szintén szovjet utasításra – irányt váltott, új szövetségeseket keresve a német agresszióval szemben. A Kuomintang-frakció időközben szakított az MKP-vel, felismerve annak invazív szándékait. (Jackson 2011)

Eddigre már komoly földalatti mozgalmi tapasztalatokkal rendelkezett az MKP, amely remek lehetőséget kínált, hogy titokban rendkívül erős brit-ellenes tüntetéseket szervezzen, Moszkva azonban óvatosságra intette. 1941 decemberében a Maláj-félszigetet az a veszély fenyegette, hogy  a japánok lerohanják, ezért az angoloknak szükségük volt egy olyan szervezetre, amely adott esetben képes gerillaharcot vívni ellenük, és az egyetlen ilyen az MKP volt. Bár Gurneynek és a brit vezetésnek voltak ellenérzései a dologgal szemben, nem volt választásuk. Miután Szingapúr elestével az MKP tagjait komoly kiképzésben részesítettek gerillaharcból a britek tisztek, a párt 165 kulcsfigurája bevette magát a dzsungelbe, és megalakult az MPAJA (Malayan People’s Anti-Japanese Army – A Maláj Nép Japán-ellenes Hadserege). (Van Tonder 2017) 

1948-ra a háború és a politikai helyzet ismét szembefordította a gerilla harcosokat az angolokkal. Az aktív katonai egységek ellátása a helyi lakosságból történt, akik többségükben az MPAJA tagja volt, mielőtt csatlakozott a mozgalomhoz, melynek új neve egyszerűen MPABA (Malyan People’s Anti-British Army – A Maláj Nép Brit-ellenes Hadserege) lett. A lényeg, hogy a lázadó csoportnak komoly erők álltak a rendelkezésükre, melyet maguk a britek edzettek, és a japánok elleni harcok alatt is komoly tapasztalatokat szereztek. (Mezei 2019) Az első nyílt kommunista akcióra 1948. június 16-a reggelén került sor, Perak tartományban, és kihirdették a rendkívüli állapotot. A továbbiakban pedig egyre több fegyveres támadás és emberrablás történt. 

Kezdetét vette az az esemény, amely Gurney életét is döntően meghatározta, és ami maláj vészhelyzetként került be a történelem soraiba. A maláj válság kezelése parancsnoki és szervezési szempontból is komoly visszaeséseket szenvedett el annak korai szakaszában. Az első, 1948. július 2-án következett be, amikor is Sir Edward Gent, a Maláj Köztársaság főbiztosa meghal egy repülőgép katasztrófában, miközben hazalátogatott az Egyesült Királyságba, az ő utódja lett Sir Gurney.

 

Sir Henry Gurney szerepe a maláj vészhelyzet kezelésében

Sir Henry Gurney egyik legfontosabb feladata lett a fenti gerillaszervezet elleni harc megvívása, adott esetben a lázadók végleges legyőzése. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy a maláj kormány és a katonai erők esélytelenek a gerillák elleni harcban, ezért teljes átalakításra volt szükség mind katonai, mind egyéb infrastrukturális szempontból. A harc brit szempontból is komoly vesztésre állt, 1950 februárjában 80%-kal nőtt a rajtaütések és merényletek száma, amely komolyan jelezte Gurneynek és társainak, hogy a kommunisták újra szervezték soraikat, és készek a harcot a végsőkig folytatni. (Mezei 2019) A gerilláknak kifinomult módszerekkel sikerült megakadályozniuk, hogy a Gurney által is javasolt brit taktika eredményes legyen. (McGrath 2006)

A brit csapatok és a maláj kormány eredményességének, valamint nagy létszámának köszönhetően a lázadók nem tudtak súlyosabb műveleteket végrehajtani, így hasonlóan oszlott meg a veszteség mindkét oldalon. A brit katonai irányítás ezt nem fogadhatta el, így Sir Gurney 1950 áprilisában létrehozott egy új vezetői pozíciót, melynek a Director of Operations, vagyis műveleti igazgató nevet adta. A pozíciót Sir Harold Briggs foglalta el, akinek a távol-keleti térséggel kapcsolatos tudása megkérdőjelezhetetlen volt. A róla elnevezett Briggs-terv volt az a perdöntő műveletsorozat, amelynek segítségével a lázadó erőket sikeresen leverték később az országban. (Jackson 2011)

Amint azt már említettem, Sir Gurney 1948. október 6-án foglalta el elődje pozícióját Malajziában, előtte Palesztinában szolgált, és az évek során kiváló ismerője lett a terrorizmus elleni harcnak. Előrelátó emberként felismerte, hogy ez a válság elsősorban két ideológia harca, ebből adódóan az első és legfontosabb feladata, hogy megnyerje a maláj embereket az antikommunista ügynek.

Kijelentette, hogy a kommunizmus elleni harc két fronton fog zajlani. Az első front fegyverekkel, társadalmi, gazdasági, politikai eszközökkel, míg a második a titkosszolgálatok segítségével jön létre. Ebből adódóan Gurney kiegészítéseket tett a Vészhelyzeti Törvényjavaslatok módosítására, beleértve a nemzeti regisztrációs séma bevezetését, amely minden férfi, nő és 12 év feletti gyermek számára kötelezővé tette a személyazonosságot igazoló kártyák viselését. A javaslat lényege Gurney elgondolása szerint az volt, hogy akinél ez a kártya nem található meg, az nagy valószínűséggel a terroristákhoz tartozik. (Jackson 2011)

A maláj vészhelyzet kezelésére tett intézkedései révén érte el, hogy Malajziában úgy emlékezzenek rá, mint arra az emberre, aki az ottani társadalom javát szolgálta, és a nép érdekeit nézve idegenben harcolt azok javaiért.

Intézkedései között szerepelt továbbá, hogy kidolgozott egy tervet, amelynek követésével letelepített volna több mint 600 000 kínai állampolgárt, akik a dzsungel közelében éltek, és olyan falvakba telepíti őket, ahol van vezetékes áram és egyéb szolgáltatások, megfelelő biztonsági őrizet mellett. Ezzel kívánta elérni, hogy Chin Pengnek (a kommunista gerillavezérnek) minél kevesebb támogatója legyen. (Leam Seng 2018)

A fentiek előzményéhez tartozik, hogy a japán megszállás alatt rengeteg városi ember költözött a dzsungelek szélére, azok közelébe, így igen magas volt az ott lakók száma, és Chin Peng tudta, hogy fordítsa ezt a javára. Amikor még a britek hűséges katonája volt, és tőlük rengeteg fegyvert, élelmet és egyéb ellátmányt kapott, sokat tanult a gerilla harcmodorról.

Aztán szép lassan Gurney elkezdte szorítani a hurkot a gerillák nyaka körül. A rendőrségnek komoly hatalmat adott a kezébe, 2 évre bárkit letartóztathattak tárgyalás nélkül, vesztegzárat vezethettek be, házkutatásokat tarthattak engedély nélkül, és az élelmiszer, valamint a szállítási metódusokat is ellenőrzésük alatt tarthatták. A halálbüntetések végrehajtása kötelező volt azokkal szemben, akiknél illegális fegyvert találtak.

Egyes leírások szerint 1949 végére már felszámolható lett volna a terrorveszély, ha Gurney és a vezetés észrevették volna, hogy milyen közel is voltak azok teljes felszámolásához. Ehelyett a maláj kormány „rápihent” az intézkedésekre, ami újabb évekkel meghosszabbította a vészhelyzet hosszát, és ami végső soron Gurney halálához vezetett.

Fentiekhez tartozik, hogy 1945 augusztusának közepétől hatalmi vákuum keletkezett, mivel a brit katonák nagy részét ekkor még nem vezényelték vissza Malajziába, hogy átvegyék az irányítást, míg a lázadók csoportja ebben az időben erősödött meg igazán, hiszen területről területre haladva terjesztették ki hatalmukat. (Jackson 2011; Van Tonder 2017)

 

Sir Henry Gurney halála

Sir Henry Gurneyt napra pontosan 3 évvel azután, hogy hivatalba helyezték Kuala Lumpurban, merénylet áldozata lett. Mintegy 40 mérföldre Kuala Lumpurtól, a Fraser Hill Road-on ütöttek rajta konvoján a lázadó gerillák. Források szerint 38 lázadó vett részt a merényletben, akiket a titkosszolgálat már egy ideje, nagyjából 3 hónapja keresett. A merényletben 5 ember vesztette életét, köztük Sir Gurney is. Az alábbi sorok annak a telegramnak a szövegéből származnak, amelyeket Sir M. V. del Tufo, a Maláj Köztársaság kormányának főtitkára küldött Mr. Griffiths-nek, a gyarmati titkárnak: A helytartó és felesége az autó hátsó ülésén utaztak, az első ülésen a maláj sofőr és D. J Staples magántitkár foglalt helyet. A kíséretük egy Land Rover terepjáróból, és egy páncélozott felderítő autóból állt. Egy rendőrségi jármű is kísérte őket, de az autó defektet kapott 8 mérfölddel a rajtaütés helyszínétől. Délután negyed kettőkor támadták meg a konvojt 2 mérföldre a Réstől. A sofőrt fejbe lőtték az első sortűz alkalmával. A magántitkárnak sikerült megállítani a járművet még azelőtt, hogy az legurult volna egy meredek lejtőn az út bal oldalán, és megállította azt.

Jobb oldalról és hátulról azonnal zárótüzet nyitottak rájuk, a Land Roverre és Sir Gurney kocsijára is. A páncélozott felderítő járműnek sikerült tovább haladnia, hogy segítséget kérjen a legközelebbi rendőrállomáson. Tíz percig tartott a folyamatos zárótűz, majd egy kürt hangja hallatszott, és a terroristák visszavonultak. Gurney felesége és a magántitkár az autóban maradtak, amíg az utolsó lövés hangja is elszállt, majd kimászva az autóból megtalálták Sir Gurney testét egy árokban az út jobb oldalán, aki azért szállt ki az autóból, hogy feleségét mentve magára vonja a zárótüzet. (Leam Seng 2018)

A felderítőkocsi vezetője gyalog sietett vissza a helyszínre, erősítéssel a háta mögött, mert a lázadók egy fát döntöttek az útra az autók mögött nem messze. Délután 2 óra 15 perckor páncélozott járművek érkeztek a helyszínre a nyomkövetési műveletek elvégzése érdekében Kuala Kububól. Ez azért volt lehetséges, mert M. J. P. Hogan (főügyész) és felesége a közelben voltak egy partin, fél mérföldre a rajtaütés helyszínétől, így oda tudtak szólni, hogy segítségre van szükség. (Tufo 1999)

Egyes források szerint a Land Roverben 6 rendőr utazott. 

A lázadók vezére, Siu Mah, aki Chin Peng bizalmasa volt, 1959. március 9-én halt meg, egy Ipoh körüli barlangban, ahol addig rejtőzködött. A titkosszolgálat emberei találták meg, miután két embere elárulta. Chin Peng szerint nem tervezett merénylet volt. (Leam Seng 2018; Peng 2000)

Gurney temetésére október 8-án került sor a Kuala Lumpur-i Cheras keresztény temetőben.

Sir Henry Gurney hősies önfeláldozása, ahogyan feleségét védte, megtette hatását, bár mindezek ellenére a morál rendkívül alacsonyra esett vissza halálának hírével. Időközben Briggs is lemondott rossz egészségi állapotára való hivatkozással, 1952-ben halt meg.

Sir Gurney halála komoly visszhangot váltott ki, és komoly következményei voltak. A rendőrség teljesen megosztottá vált, vezetőség nélkül folyamatosak lettek a belső intrikák, az államapparátus vezető brit tagjai ilyen-olyan okokra hivatkozva folyamatosan váltak meg tisztségüktől. Az még továbbra is kérdéses, hogy mennyire hihetők Chin Peng szavai, amikor azt állította, hogy eredetileg nem is Gurney volt a célpont. Feltehetőleg nem volt igaz, azonban ezt teljességgel bebizonyítani még nem sikerült. Maga Peng 2013-ban, 88 éves korában halt meg, miután könyvében megírta a vele történteket, vagyis abból a szemszögből, ahogyan ő látta az eseményeket.

Az általános elégedetlenségben és félelemben élő egyes emberek véleménye szerint, mely a demotiváltságból eredt, a rendőrség új vezetői egyenesen azon voltak, hogy a történtek után ne használhassanak páncélozott járműveket, és igen szélsőséges javaslatok is napvilágot láttak a terrorista helyzet kezelésével kapcsolatban. (Jackson 2011)

Az antiterrorista kampánynak azonban Gurney halálával komoly hátszele lett. 1951. október végére az ország minden pontján érezhető volt egyfajta félelem, amely átjárta az embereket. Úgy gondolták, 3 évnyi terroristaellenes harc után az MKP még mindig képes arra, hogy komolyabb csapást mérjen a neki ellenállókra, különösen a brit korona képviselőire, ráadásul fényes nappal, és ez nem vet rájuk jó fényt. A vezetőség Nagy-Britanniában és Malajziában is arra a következtetésre jutott, hogy korántsem elég a felkészültségük, borzasztóan alábecsülték ellenfelüket. A konzervatív kormányzat képviselője, Winston Churchill szintén ezen a véleményen volt, pedig igen komoly válsággal kellett szembenéznie. A britek élelmiszerkészlete mélyponton volt, ahogy a gazdaságuk is, krízis volt bármerre nézett – a Közel-Keleten és Kínában is. Azt azonban igen hamar felismerte, hogy a malajziai eseményeknek igen nagy súlya van, keresztútnak nevezte, amely nem pusztán brit szempontból számított annak, hanem ázsiai szempontból is. (Van Tonder 2017)

Nézőpontja szerint egyértelmű volt, hogyha Malajzia kommunista uralom alá kerül, hamar elterjed az ideológia egész Ázsiában. A II. világháború pedig komolyan megtanította arra, hogy nem szabad félvállról venni az ilyen eseményeket. Ennek megfelelően cselekedett is. Azonnali intézkedésként Oliver Lyttelton gyarmati titkárt küldte a helyszínre, hogy első lépésben próbálja meg rendbe tenni amit még lehet, az egyre romló helyzetben. A következő feladata biztosítani, hogy a nagyköveti és a műveleti igazgatói pozíció feladatköreit ugyanaz a személy töltse be. Arra is utasításokat adott, hogy minden katonai létszám növelésére vonatkozó intézkedést töröljenek, minden korlátozást, amely arra irányult, hogy csökkentsék a végrehajtó hatalom erejét, eltörölt, így az a helyzet állt elő, hogy Malajziának több katonája volt, mint ahány rendőr szolgálatot teljesített. (Jackson 2011)

Fentiekre szükség is volt, mert mint említettem, Gurney halálával igen hatékony haderő maradt az MKP. Taktikájuk az események hatására gyorsan változott, hisz ők is észrevették, hogy a félelemkeltés milyen remek stratégiai eszköz, és nem kívántak lemondani róla. A titkosszolgálati erők hatására politikai párttá, majd később gerillákká változott MKP tagok pontosan tudták, hogyan kell kezelni a helyzetet. Csekély létszámuknak köszönhetően agilisen mozogtak, és már nem tartották vissza őket a különböző restrikciók, amelyeknek a társadalmi szabályoknak való megfelelés miatt kellett engedelmeskedniük.

Végeredményben elmondható, hogy a maláj vészhelyzet abból a próbálkozásból fakadt, hogy az  MKP megfossza irányítási jogától a maláj brit gyarmati adminisztrációt. A több mint 12 év folyamatos harcai és meg-megújuló konfliktusai mellett, új-zélandi katonák és a nemzetközösség segítségével végül sikerült végzetes csapást mérni a kommunista lázadókra. A régióban 1960 végére 15 új-zélandi állampolgár vesztette életét, ebből 3 ellenséges katonai műveletek miatt.

Összefoglalás

Sir Henry Gurney munkájának és életének eredményei vitathatatlanok, Malajziában pedig igen sokféleképpen emlékeznek rá. Ahogy már írtam, plázák, utcák, partszakaszok viselik a nevét, azonban ami újdonságként szolgálhat, hogy egy maláj falu, Sitiawan is róla kapta az új nevét –  Pekan Gurney New Village. Kezdetben alig pár házból állt, ma már virágzó város, annak megfelelő közigazgatási státusszal. Ennek így kellett történnie, hisz ezt ígérte nekik Gurney annak idején, amikor meglátogatta a falut, amikor megnézte a kommunisták által porig égetett házakat.

Az ígéret beváltására már nem volt módja, hiszen időközben merénylet áldozata lett. Jelenleg a település egyike annak a háromnak, amely angol nevet visel Malajzia 607 faluja közül.

A vészhelyzeti idők alatt a falu népességének tilos volt mozognia, az ott élő családok a mai napig emlékeznek rá, milyen volt az élet akkoriban. Ahogyan nyilatkoznak, sok család még azt sem engedhette meg magának, hogy minden nap rizst fogyasszon, az is luxusnak számított, de ma jó az élet a faluban, megvan minden, amire szükségük van. (thestar.com.my 2014)

Penang Hill, vagy mai nevén Georgetown esetében szintén érdemes kitérőt tennünk, hiszen ott is igen sok épület és földrajzi képződmény viseli Gurney nevét. A Gurney Drive, vagy más néven Persiaran Gurney az egyik leghíresebb hely a városban. Gyakran utalnak rá úgy, mint „Az új Esplanade”, hogy megkülönböztessék a régitől, amely a régi Georgetownban volt. Maga a Gurney Drive egy lenyűgöző hely, tele remek szolgáltatásokat kínáló éttermekkel, amelyek különösen éjszaka igen aktívak.

Szintén itt található a híres Gurney Pláza, amely tovább bővíti az elérhető szolgáltatások körét. A Gurney Resort & Hotel szintén remekbe szabott épület, amely wellness- és fitnesz-szolgáltatással, valamint légkondicionált szobákkal várja vendégeit. 

Bár Palesztinában tanult meg igazán harcolni a terroristagyanús elemek ellen Gurney, ezt a tudást végül mégis Malajziában kamatoztathatta, részben ennek is köszönhető, hogy a Távol-Keleten ilyen ismert és híres a neve.  

Végeredményben elmondható, hogy a maláj vészhelyzet abból a próbálkozásból fakadt, hogy a MKP megfossza irányítási jogától a maláj brit gyarmati adminisztrációt. Gurney megpróbálta a megfelelő intézkedésekkel megakadályozni azt, hogy a terrorizmus lángja szétterjedjen Malajzián, magával hozva a kommunizmust, mint új ideológiát.

Természetesen maga sem tudhatta, de mint a fentiekből kiderül, a halálával talán többet tett az ügy érdekében, mint életében. Bár ezt így leírni talán kissé morbid. Rendelkezéseinek is komoly hatásai voltak, de a halála rázta fel mély álmából az elkényelmesedett, cselekvésképtelen kormányzati vezetőket.

Ezért is van az, hogy Malajzia népe megemlékezik e jeles személyről, és arról, hogy soha ne felejtsék el, volt idő, amikor a kommunizmus szele komolyan fújt az országban, és hogy voltak olyanok, akik ellenálltak ennek.