Az Ayer Itam Mahamariamman-templom

A George Town történelmi óvárosától nagyjából 6 kilométerre, délnyugatra elterülő Ayer Itam városrész egyik legfontosabb hindu kegyhelye az Ayer Itam Mahamariamman-templom, teljes nevén Arulmigu Sri Ruthra Veeramuthu Maha Mariamman Devasthanam. A templomot 1886-ban egy kis attap-szentélyként létesítették Ayer Itam hindu mezőgazdasági munkásai számára, akik a kiterjedt ültetvényeken, fűszer- és zöldségfarmokon dolgoztak (bors, szerecsendió). A nyugatról dombok szegélyezte Ayer Itam – melyet gyakran írnak Air Itamnak, és néha Air Hitamnak is – Penang kolonizációja óta mezőgazdasági területként ismert, melyet falvak laza csoportjai szőttek át. Nem sokkal azután ugyanis, hogy Francis Light 1786-ban partra szállt George Town-ban és megalapította a Brit Korona első délkelet-ázsiai gyarmatát, a brit Kelet-indiai Társaság illetékesei mezőgazdasági területté alakították Ayer Itamot, beleértve a Penang-hegyet is. Ayer Itam dombjain a mai napig gyümölcsöket és zöldségeket termesztenek, melyeket azután George Town piacain értékesítenek. A terület a XX. században – elsősorban annak végén – gyors urbanizációs fejlődésnek indult, de dimbes-dombos területe miatt nagy toronyházak építésére alkalmatlan.

1890-ben megkezdődött Ayer Itam legnagyobb beruházásának, a Kek Lok Si templomkomplexumnak az építése, mely nagymértékben fellendítette a városrész forgalmát. Emellett persze számos más templom is létesült a negyedben, így például a Tua Pek Kong denevérbarlang (15 perces sétára az Ayer Itam Mahamariamman-templomtól), vagy a Jáde császár pavilonja (szintén 15 percnyi sétára), a Kek Lok Si 3 perces, míg a Cheng Kon Sze templom 10 perces autóútra van tőle. A Penang Hill felvonó alsó végállomása pedig nagyjából 10 perc sétára található a hindu templomtól, mely jól illeszkedik Ayer Itam többi vallási nevezetessége közé, melyeket érdemes egymás után felkeresni. A Batu Lanchang-hegy, a Bukit Penara és a Penang-hegy közötti völgyben elterülő külvárost – amely magában foglalja Farlim, Thean Teik Estate, Rifle Range, Kampung Bahru, Kampung Melayu, Hill Railway Road és Hye Keat Estate területeket – három főút, az Air Itam Road, a Jalan Paya Terubong és a Batu Lanchang Lane köti össze a várossal. Az Ayer Itam Mahamariamman-templom az Air Itam Road mentén található. 

Az egykori kis fából és attapból épült szentély – melyet azok a munkások építettek, akik Indiából érkeztek a szárazföldi vasúti sínek építéséhez – a Dél-India vidéki területein uralkodó Mahamariamman hindu esőistennőt választotta fő istenségének, amely nem is olyan meglepő, hiszen ő a fő tamil anyaistennő, Malajzia hindu lakossága pedig elsősorban ebből az etnikai-nyelvi csoportból származik. A ’Mari’ szó tamil eredetű, jelentése „eső”, míg a szintén tamil ’Amman’ szó „anyát” jelent. Az ókori tamilok az eső és ez által a jólét hozójaként imádták, mivel terméseik bősége nagymértékben függ a megfelelő csapadéktól. A vörös arccal, vörös ruhában megjelenített gyönyörű fiatal nőt, Marit általában ülő, vagy álló helyzetben ábrázolják, kettő, vagy néha több karral (utóbbi nagy erejét tükrözi), egyik kezében trisulát (háromágú szigonyt), másikban egy rituális tálat (kapala) tart, de az is előfordul, hogy egyik kezét szimbolikus pózban, az úgy nevezett ’abhaya mudrában’ tartja, amely a félelem elűzésére szolgál. Mari egyben az orvostudomány istennője is (főleg kiütések, himlő, kanyaró esetében kérik oltalmát), emellett pedig termékenység istennő

is, akihez a bhakták, a hívek a családi jólétért, termékenység, az egészséges utódok vagy a jó házastárs óhajával imádkoznak. 

1898-ban tartották itt, az Arulmigu Sri Ruthra Veeramuthu Maha Mariamman Devasthanam-templomban az első, éves tűzjárási szertartást, a Thimithit, mely egész Penangon az első ilyen alkalom volt. Mahamariamman rituáléi között ugyanis megtalálható a parázsséta évezredes gyakorlata, amely során a hívek forró tűzifán, vagy parázson sétálnak végig anélkül, hogy égési sérülést szenvednének. Mindezzel feltétlen hitüket bizonyítják az istennő felé. A Thimithi Tamil Naduból, Dél-Indiából ered, és a Deepavali ünnep előtt egy héttel szokták megtartani (október-november hónapra esik). Magát a szertartást Draupati Amman istennő tiszteletére tartják, aki Mariamman istennő megtestesülése. A tűzséta előtt egy héttel Periyachihoz imádkoznak, aki Mariamman kíséretének egyik legfontosabb istensége. Az imádkozást azért tartják, hogy áldását kérjék a bhaktákra, és ne történjen kellemetlen esemény a fesztivál alatt. Ezt egy szimulált házassági szertartás követi, amelyet Arjuna (az indiai Mahabharata eposz egyik főszereplője) és Draupadi Amman istennő között tartanak. Ezt újabb imák követik, majd két nappal a Thimithi fesztivál előtt ezüst szekeres felvonulásra kerül sor. A tűzgödröt az utolsó nap előtti éjszakán készítik el, és a szertartás során mindvégig izzó állapotban tartják. A bhakták – akik gyakran akár háromszázan is részt vehetnek az eseményen – már hajnalban elkezdik a rituálét. Úgy gondolják, ha valóban igaz a hitük, akkor sértetlenül kelnek át a tűzön.

A szentélyt 1920-ban bővítették templommá, majd 1926-ban megtartották az első Maha Kumbhabishegam szertartást is. Ez a rítus az új hindu kegyhelyek felszentelési szertartásának része, a legfontosabb rituálé az újonnan épült templom életében, amelyről feltételezik, hogy homogenizálja, szinergizálja és egyesíti az istenség misztikus erejét. A ’Kumbha’ azt jelenti, hogy „fej” és a Templom Koronájára (ez rendszerint a gopuram, a monumentális, díszes bejárati torony) utal. A szó második összetétele az ’abhisekham’, ami egyfajta rituális vízöntés. A szertartás csúcspontja, amikor a papok szentelt vizet öntenek a gopuramra, amely egy felfordított edényre (kumbha) hasonlít. (Emellett régebben épült templomok 12 évenkénti újraszentelésekor is elvégzik ezt a rituálét.) A felszentelési szertartások több napig tartanak. A sorozat első szertartása Ganesha, a kezdetek urának és az akadályok eltávolítójának tisztelete. A templom felszentelésének szertartásai magukban foglalják az istenek elsődleges képeinek (murti) felszentelési szertartásait is. A rituálé befejeztével a papok körüljárják a templomot, fejükön a legnagyobb kumbha-edényekkel. Miután a templomtetőre emelték a megszentelés vizét, ráhintik a gopuramra és az összegyűlt bhaktákra.

1939 óta az Ayer Itam Mahamariamman-templom az éves szekérmenetet is megtartja, amely áthalad Ayer Itam, Kampung Baru, Rifle Range, Kampong Pisang és Thean Teik Estate területén (utóbbi ma Farlim néven ismert) s több mint tízezer hívő szokott részt venni rajta. Ez a szekérmenet – mely Murugan, vagy Mariamman szobrát szállítja, ünneptől függően – általában a Thaipusam fesztivál egyik legfontosabb eleme (de más hindu ünnep, vagy felszentelés során is lehet szekérmenet, így például a tűzjárási szertartás előtt is). A Thaipusamot Thai tamil hónapban (január/február) tartják és egybeesik Pushya csillag, az úgynevezett Poosam legmagasabb állásával. Malajziában ez a fesztivál nemzeti ünnep és munkaszüneti nap. A fesztivál azt az alkalmat ünnepli, amikor Parvati (Mariamman) odaadta fiának, Murugannak a Vel nevezetű szent lándzsát, hogy az legyőzhesse a gonosz démont, Soorapadmant és testvéreit. E szekérmenetek legfontosabb célja, hogy örömet szerezzenek az istenségnek, és a nézők isteni áldásokban részesüljenek. A Thaipusam hagyománya a XVIII. század végén a dél-indiai tamil diaszpórán keresztül került Penangra, mely a sziget sokféleségének és multikulturalizmusának köszönhetően azóta önálló identitást nyert.

Az Ayer Itam Mahamariamman-templom 2008-2009 között teljes körű felújításon esett át, mely mintegy 1,7 millió MR-be került. A templom új bejáratot és gopuramot kapott, de az Indiából érkező kézműves mesterek új szobrokat is készítettek a templom számára. A kegyhely jelenleg egy nagyobb szekérhez gyűjt pénzt, a jelenlegi ugyanis 1930 óta van használatban, és az elmúlt 50 évben már többször is felújították. Egy új szekér pedig 200 ezer MR-be kerül.