A Wat Nai és a Wat Pinbang Onn thai buddhista templomok

A George Town történelmi belvárosától délnyugatra elterülő Jelutongban, az árnyas Green Lane-en található a város két igen festői kis thai buddhista temploma, a Wat Nai és a Wat Pinbang Onn. A két kegyhely egy olyan közös telken épült, amelyet feltehetően még Viktória királynő adományozott a thai közösség számára. Persze a Green Lane egyébként is George Town egyik legszebb része: annak idején egy csendes vidéki útként kezdődött a sikertörténete, melyet az 1950-es évektől kezdtek fejleszteni. Ahogy a Green Lane (magyarul Zöld Sáv, az 1970-es évek óta, az állami mecset után hivatalosan Jalan Masjid Negeri) fokozatosan kiépült, egyre több iskolát, illetve vallási intézményt telepítettek mellé, utóbbiak közül a Penang Állami Mecset (amely egy 20 perces sétára fekszik a Wat Nai és a Wat Pinbang Onn templomoktól) és a Szentlélek római katolikus székesegyház a legfontosabbak. Bár a Green Lane – még a tősgyökeres penangiták is ragaszkodnak az út régi elnevezéséhez – máig megőrizte üde, zöldellő, fás jellegét, már nem egy csendes vidéki út, hanem George Town egyik legfontosabb körgyűrűje.

Bár a többi buddhista templomhoz képest a Wat Nai kevésbé ismert a turisták körében, azonban a helyiek között sok híve van, amit a templom területén található Maláj Buddhista Meditációs Központnak köszönhet. Ezt a Yangoni Mahasi Meditációs Központhoz tartozó intézményt 1982-ben alapították, és elvonulást, valamint meditációs órákat biztosít az érdeklődőknek. A Wat Nai templom területén két bódhifa is található, melyek alatt pavilonokat emeltek, az egyiket Jayamangala Mahabodhinak, a másikat pedig Vijayuttra Mahabodhinak nevezik. Előbbiben egy fehér márvány Buddha szobor kapott helyet, utóbbi a Wat Nai bejáratánál áll, és egy kis szentély található benne. Ami a bódhifát illeti, más néven Ashwattha, ez az az öreg szent fügefa, amely alatt Buddha megvilágosodott a Mahábódhi templomnál, Bodh-Gajánál. A Mahábódhi templomnál ma látható fa már nem az eredeti példány, de feltehetően annak közvetlen leszármazottja. Korát 2000 év körülire teszik. Jelentős zarándokhely, egyike a buddhisták négy szent helyének. Egy másik szentként tisztelt fa, a Sri Maha Bodhi Srí Lankán, ugyancsak az eredeti szent fügefából származott, ezt Kr. e. 288-ban ültették. A világon ma található bódhifák ezek csemetéiből lettek. 

A Wat Nai egyik fő épülete a Tiratana Sima, vagy Sam Poh Tian (Hármas Drágakövek Csarnoka), amely a kínai templomok stílusában épült, sárkányokkal és íves tetőzettel ellátva. Ezt a csarnokot 1985-ben újították fel a bhakták adományaiból. A templomkert egy másik szentélyében a hét minden napjára különböző testhelyzetekben lévő Buddha szobrokat láthatunk (összesen tehát hét szobor van itt, mind más testhelyzetben). Egy újabb oltárnál Phra Phrom istenséget, a kínai népi vallásban használt nevén a négyarcú Buddhát imádják. Ő Mahabrahma (vagyis Brahma) thai ábrázolása, aki a buddhista kozmológia szerint a Brahmaloka (Brahma világa, a legmagasabb égi birodalom) ura, a szerencse és a védelem istensége. A templom imatermében pedig az Állandó Buddha szobra látható. A kertben található egy fehér színű chedi is, amely a buddhista sztúpák thai elnevezése. Ez a buddhista építészet egyik jellegzetes formája, egyike a legrégebbi buddhista vallási építményeknek, kezdetben csak egy egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha ereklyéit temették. A buddhizmus terjedésével más ázsiai országok is átvették a sztúpát, de funkciója és kinézete az idők során megváltozott; ennek eredménye a pagoda.

A szomszédos Wat Pinbang-Onn kisebb templom, mint a Wat Nai, bár ez is két épületre oszlik: a Belső és a Külső Szentély Templomra. Ezt a kegyhelyet is a thaiföldi származású malajziai buddhista közösség tagjai látogatják, ők elsősorban Thaiföld déli részéről származnak. Bár a templom Watt Batu Lancang néven már 1889-ben is létezett, ma ismert elnevezését 1934-ben kapta Swasdi hercegtől (Svasti Sobhon herceg), Chulalongkorn thaiföldi király fiától. Swasdi herceg 1935-ben halt meg Penangon, maradványait pedig egy különleges pavilonban hamvasztották el. A templom a kegyhelycsarnokból (Uposatha), a Dhamma-csarnokból (Dhammasala) és a Cetiyából áll, amelyeket a thai, a burmai és a kínai stílus jellemez. A Wat Pinbang Onn templom a thai emberek között fontos volt a szigeten, ugyanis több thai kormányzati tisztviselő is ide menekült a politikai instabilitás idején. Így például Phraya Manopakorn Nititada, Sziám első miniszterelnöke is, akinek jelképes sírja, kenotáfiuma a templom egyik legfontosabb nevezetessége. Phraya Manopakorn és családja, miután Penangra menekültek, a Burmah Lane-en (ma Lorong Burma Pulau Tikuson) telepedtek le, mielőtt földet vásároltak volna Bagan Jermal környékén. A Pulau Tikus környékén található Jalan Mano és Solok Mano az ő nevét viselik.

Phraya Manopakorn Nititada – civil nevén Kon Hutasingha – 1884. július 15-én született Bangkokban kínai szülők gyermekeként. Jogásznak tanult, iskoláit Bangkokban és Londonban végezte, majd az Igazságügyi Minisztériumban kezdett dolgozni. Karrierje csúcsán elnyerte a Phraya címet (thai nemesi cím), és tiszteletbeli nevét, a „Manopakorn Nititadát”, végül 1918-ban bekerült Vajiravudh király (VI. Ráma) titkos tanácsába. Az 1932-es sziámi forradalom után Prajadhipok (VII. Ráma) király beleegyezett az ideiglenes alkotmányba, ezzel Sziám abszolút monarchiából alkotmányos monarchiává vált. Megalakult az első sziámi népgyűlés, és a forradalmi Khana Ratsadon Párt (Néppárt) Phraya Manopakornot választotta a bizottság elnökének, majd felterjesztették a Népbizottság elnökének, amely a miniszterelnöki poszt korabeli megfelelője volt. A kabinet első feladata az állandó alkotmány megalkotása volt. Végül 1932. december 10-én Phraya Manopakorn kihirdette Sziám első alkotmányát, melyet ma a thai alkotmány napjaként ünnepelnek. A Manopakorn-kabinet, vagyis a Népbizottság tagjai egyrészt a Néppártból, másrészt a vezető köztisztviselők és katonatisztek közül kerültek ki, csakhogy Phraya Manopakorn lényegében a Néppárt bábja volt, az ország pedig egypárti állam lett.

1933-ban Pridi Panomyong, akkori államminiszter bemutatta Prajadhipok királynak a Sárga dosszié néven elhíresült gazdasági tervet, amely az ország pénzügyi és gazdasági problémáinak szocialista megoldásait szorgalmazta. A király „kommunistának” bélyegezte a dossziét, és nyilvánosan elítélte miatta Pridit, akit ez az eset megbuktatott. Hogy teljesen kiszorítsa Pridit, akinek a Néppárton belül még mindig nagy támogatottsága volt, Phraya Manopakorn feloszlatta saját kabinetjét és felfüggesztette az alkotmány egyes cikkeit. Pridi végül Franciaországba menekült. Ez volt az 1933-as áprilisi puccs, vagy „csendes puccs”. Phraya Manopakorn diktatórikus politikája ezután jóváhagyta a kommunistaellenes törvényt, amely felhatalmazta őt a kommunisták letartóztatására: a Sziámi Kommunista Párt egész Központi Bizottságát letartóztatták és bebörtönözték. Végül a Néppárt, melytől politikai megbízatását is kapta, a bukását is jelentette. Phraya Manopakorn 1933. június 16-án egészségügyi okokra hivatkozva lemondott (1933. június 20: a sziámi puccs). Phraya Pahol Polpayuhasena, az ország legerősebb katonai vezetője és a Néppárt tagja kinevezte magát az ország második miniszterelnökének, és átvette a kormányt. Pradhipok király elfogadta kinevezését, Phraya Manopakornot pedig száműzték Brit-Malayába, ahol haláláig élt. 

1948 október 1-jén, három évvel egyetlen fia, Tum Hutasingha halála után hunyt el. Clement Liang, a Penang Heritage Trust munkatársa szerint azonban a Wat Pinbang Onn-templomban található sírja ma már csak jelképes. A thaiföldi előkelők temetkezési hagyományainak megfelelően ugyanis egy idő után az eltemetett maradványokat elhamvasztják. Hamvait ma a bangkoki Wat Pathumwanaram templomban őrzik. Emellett a Wat Pinbang Onn arról is nevezetes, hogy ez az egyetlen olyan kegyhely, ahol még megtartják a Soong Prit nevű thai szertartást. Ez az eltávozott lelkek búcsúztatását szolgálja, amikor a bhakták, vagyis a hívek kimutathatják gyermeki jámborságukat elhunyt szüleik, őseik felé. E szertartás során a thai naptár 10. holdjának 15. napján visszahívják az eltávozott lelkeket. Az ünnepségre ételből készült szekereket csinálnak, amelyeket a lelkeknek ajánlanak fel imáikkal együtt azért, hogy békében nyugodjanak. Érdekesség, hogy a Soong Prit-ek ünneplésén a thaiok mellett gyakran előfordulnak kínaiak is, hiszen ez a szertartás közös vonásokat mutat a kínai ősimádat gyakorlatával. A templom területén néhány szép pavilon, illetve egy kínai stílusú viharn is látható. Ez utóbbi a buddhista templom egy típusa, amely vagy apácák és szerzetesek lakrészeit tartalmazza, vagy egy olyan szentély, amely Buddha képpel és meditációs térrel rendelkezik. A Wat Pinbang Onn viharnja egyszerű homlokzattal, viszont kifinomult íves tetőzettel büszkélkedik.