A Tua Peh Kong denevérbarlang-templom

Ahogy Malajzia, illetve Penang a vallási tolerancia nem hivatalos szimbóluma, úgy a Georgetown mellett magasodó Penang Hill is tökéletesen beleillik ebbe a képbe: a hegy környékén szinte valamennyi itt létező vallás hívei építettek maguknak saját kegyhelyet. Ezek egyike a kínai népi vallás sorába tartozó Tua Peh Kongnak szentelt denevérbarlang-templom. 

Míg a Penang Hill csúcsán a muszlimok és a hinduk számára épült egy-egy imaház (a Sri Aruloli Thirumurugan templom, illetve a Masjid Bukit Bendera, más néven Penang-domb mecset), addig a hegy lábánál a kínai közösség alakította ki saját kegyhelyét. A sikló alsó végállomásától egy tíz perces sétára, a dúsan burjánzó zöld dzsungel előterében, a Jalan Pokok Ceri hegyi út mellett bújik meg a csaknem kétszáz esztendeje létező Tua Peh Kong denevérbarlang-templom. Egyébként szintén a közelben található a díszes Jade császár pavilonja, vagy más néven Thni Kong Tnua nevezetű taoista templom is, mint a kínai jelenlét egy másik bizonyítéka. S bár mindkét kegyhely kínai eredetű, a denevérbarlang-templom egyik kínai valláshoz sem kapcsolódik. De akkor ki is volt ez a Tua Peh Kong, aki a délkelet-ázsiai (maláj, indonéz, szingapúri) népvallások panteonjának egyik prominens tagja?

Tua Pek Kong Zhang Li, vagyis a ’Jólét istene’ (akinek őt errefelé tartják), egy hakka származású tengerész (más források szerint tudós) volt Fujianból, aki a XVIII. században, negyven évvel Francis Light 1786-os penangi kolonizációját megelőzően az indonéziai Szumátra szigetére tartott társaival, csakhogy egy hatalmas vihar félbeszakította útjukat, s ők Penang szigetén kötöttek ki, melynek ekkoriban alig 50 lakója volt csupán. Zhang Li-t tudása és bölcsessége, illetve legidősebb lévén, kora miatt „nagybácsinak” (Tua Peh Kong) nevezték a kis halász közösségben. Két legközelebbi társa – Chiu Hsiao Ching szénbányász és Ma Fu Choon kovács – esküvel megpecsételt testvériségre lépett Zhang Li-vel, mely így a helyi kínai diaszpórára jellemző hagyomány, az esküvel kötött testvériségének egyik legelső példája lett. 

A falu tagjai Zhang Li-től kértek tanácsot minden ügyes-bajos dologban, s ez így folyt egészen a „nagybácsi” haláláig, akit végül két felesküdött testvére annál a sziklatömbnél temetett el, ahol Tua Peh Kong elhunyt. Később Chiu Hsiao Ching-ot és Ma Fu Choon-t is ugyanitt temették el, sírhelyük pedig valamennyi délkelet-ázsiai Tua Peh Kong kegyhely anyatemploma lett a penangi Tanjung Tokongban (Tengeri Gyöngy Sziget Tua Peh Kong-templom). Tua Peh Kongot a ’Fu Lu Shou’ (Jólét, Szerencse és Hosszú Élet) isteni szentháromság egyik tagjának is tekintik; a három, idős, szakállas, bölcs emberként ábrázolt istenség a kínai asztrológiában és mitológiában elengedhetetlennek tartott csillag: a Jupiter, a Nagymedve és a Canopus (a Hajógerinc csillagkép főcsillaga) emberi alakja volt. Tua Peh Kong-ot halála után ötven évvel kezdték istenként tisztelni.

A Zhang Li-nek szentelt sírköveket és templomot 1799-ben építették a Csing-dinasztia császárának, Csia-csing (1796-1820) uralkodásának 4. évében. Így a Tanjong Tokong Tua Peh Kong kegyhely az egyik legrégebbi kínai templom Penangban. Mivel Tua Peh Kong imádata közvetlenül kapcsolódik az anyagi javak felhalmozásához, a gazdagsághoz, jóléthez, ezért a Tua Peh Kong templomok ügyvezetéséért gyakran éles küzdelem alakul ki a különböző kínai klánok között, különösen a hokkien és hakka közösségeken belül. A Tua Peh Kong templomokban gyakran imádkoznak a jó szerencséért, legyen szó versenyekről, vagy az élet bármely más területén vívott vetélkedésről. Visszatérve a denevérbarlang-templomhoz, azt mondják, hogy annak kibővítése is olyan pénzekből származik, melyeket egy-egy anyagi gyarapodás után hálaadásként ajánlottak fel e célra.

A Penang Hill oldalában megbúvó természetes üreg – amely ma rengeteg denevér otthona – a hiedelem szerint jó kétszáz éve szerzetes remeték meditáló helye volt, később ezt a kegyhelyet bővítették ki a ma is látható külső épületrésszel, mely már 1917 körül létezett. Egyes útikönyvek úgy vélik, hogy az itt élő denevéreket buddhista szerzetesek gondozzák, bár ennek azért megalapozatlan az állítása, mert a Tua Peh Kong tisztelet nem buddhista, hanem helyi hiedelmeken alapuló népi vallás. Egy másik legenda szerint egy feng shui mester fehér darvakat nevelt a közelben, majd úgy döntött, hogy két madárral együtt beköltözik a barlangba. A történet úgy meséli, hogy ő kezdte meg itt Tua Peh Kong tiszteletét. Idővel a mester meghalt, majd kicsivel később a madarai is elpusztultak, s csak ezt követően foglalták el a barlangot a denevérek.     

A Tua Peh Kong denevérbarlang-templom elsődleges vonzereje az itt élő denevérkolónia, melyet azonban elég nehéz észrevenni a sötét sziklafal előtt, de ahogy az ember szeme megszokja a sötétséget, könnyebb felfedezni az állatokat. Világítás nincsen a belső helyiségekben, csak alkalmanként kapcsolnak fel annyi fényt, amennyi még nem zavarja a denevéreket. Fotózni sem nagyon érdemes bent, mert vakuzni nem lehet, anélkül pedig nem láthatók az egyébként száraz falevelekhez hasonló, fejjel lefelé csüngő kis állatok. A templomban – melybe belépve Tua Peh Kong két méter magas, méltóságteljes gránitszobra fogad – egy mesterséges tavat is találunk, melyben teknősbékák élnek. A templom két legjelentősebb ünnepe Tua Peh Kong születésnapja, melyet két alkalommal is megünnepelnek: az esemény a kínai naptár második hónapjának második napjára, illetve a nyolcadik hónap 16. napjára esik. A másik fontos ünnep a kínai újév, mely a kínai naptár első hónapjának 1. napjára (pontosabban előestéjére) esik.