A Penang Hill hindu szentélye: a Sri Aruloli Thirumurugan templom

Ahogy maga Penang, illetve fővárosa, Georgetown széles körben közismert vallási toleranciájáról, úgy a sziget északkeleti részén magasodó Penang Hill is ezt a sokszínűséget tükrözi: muszlim, hindu és kínai szentélyei közül ezúttal az indiai Murugan hadisten templomát keressük fel. 

A Penang Hill a sziget gyarmattá válásától kezdve az egyik legkedveltebb helyszín volt a letelepedésre. A több csúcsot is magában foglaló Bukit Bendera – ahogy a Penang Hillt malájul nevezik – adott otthont már Francis Lightnak, a sziget gyarmatosítójának és legelső kormányzójának (Bel Retiro), de rajta kívül is számos további tehetős angol és kínai telepes építtetett házat a kellemes éghajlatáról nevezetes Penang-dombon. Pedig az erdős dombtetőre egészen az 1920-as évekig legfeljebb gyalog, vagy lóháton lehetett csak feljutni. Mégis, a rezidenciák és bungalók mellett igen hamar különböző vallási kegyhelyek is megépültek itt, melyek közül a muszlim Masjid Bukit Bendera, más néven Penang-domb mecset, a kínai eredetű, de Délkelet-Ázsiában elterjedt Tua Pek Kong denevérbarlang templom, valamint a hindu Sri Aruloli Thirumurugan szentély a legismertebbek. Ugyanakkor e különböző kegyhelyek is jól tükrözik a sziget vallási toleranciáját és sokszínűségét.

A sikló felső végállomásától mintegy 10 perces sétára, a Penang Hill egyik kisebb csúcsán, a Gun Hillen található templom – akkoriban még csupán aprócska szentélyként – az 1870-es években a legelső hindu bevándorlók számára épült (akik az itt élő gazdag telepesek házi személyzete voltak), így jogosan tartják ma a sziget egyik legrégebbi kegyhelyének. A Sri Aruloli Thirumurugan szentély Murugan, vagy, ahogy más neveken is ismert: Karthikeya, Szubramanja, vagy Skanda, a hindu mitológiában a háború istene. Az istenséget általában dárdájával (tamilul vel) és a legyőzendő hiúságot, önteltséget szimbolizáló kék pávával ábrázolják, bár a madár (mint az őt szállító állat) gyakran elmarad Kartikheya képi megjelenítésekor. Murugan Shiva (a legfelsőbb isteni szentháromság egyik tagja) és Parvati istennő fia, testvére Ganésa, az elefántfejű isten. Murugan a dévák közé tartozik (a dévák a létezés hierarchiájában az istennél alacsonyabb, de az embernél magasabb fokon állnak), anyja azonban megáldotta őt és átadta neki az isteneket és a dévákat megvédeni képes hatalmat, így Karthikeyát azóta az istenek seregének parancsnokaként is emlegetik. 

Az alkalomról, amikor Parvati átadta fiának a szent dárdát (szimbolikusan a védelmező hatalmat), emlékezik meg a tamil közösség egyik legnagyobb vallási fesztiválja, az évente január-februárra eső Thaipusam Fesztivál (’thai’ a hónap neve, Pusam pedig az a csillag, mely a fesztivál ideje alatt a legmagasabb ponton áll), és a szentély, mint általában Délkelet-Ázsiában a Murugan-templomok, elsődlegesen ennek a fesztiválnak ad otthont. A kezdetben aprócska imahelyet az évek során a bhakták kibővítették és újjáépítették, a ma látható szentély az 1970-es években készült el a dél-indiai dravida építészet stílusában. Az épület négy különálló részre oszlik: a vimana (maga a templom, melynek egy oszlopa is van), a mandapa (tornác), a díszes gopuram (kaputorony) és a chawadis (oszlopcsarnok). A templom bejárata mellett láthatók Murugan és Nataraj istenek szobrai (utóbbi Shiva isteni táncos formája). A zömmel kék, zöld és piros, illetve ezek pasztell árnyalataiban tündöklő templomot a fő istenség ábrázolásán túl további hindu istenek, dévák és asúrák gyönyörű, díszes szobrai ékítik. Az épület tetejét Murugan dárdája díszíti. 

A szentély az éves Thaipusam Fesztivál mellett – mely a turisták számára az egyik legizgalmasabb látogatási időpont, tekintettel a bhakták különös vallási gyakorlatára, amikor testük különböző pontját átszúrják az apró velekkel – más hindu ünnepeket is megtart, így például a többi között a hét napos Kandha Sasthi Fesztivált. Ez a gonosz erők feletti hatnapos háborúról emlékezik meg, amikor a hívek böjtölnek, imádkoznak és énekelnek Muruganhoz. A bhakták ilyenkor szinte végig a templomokban tartózkodnak. A szentély 3 éves teljes körű felújítás után 2019 nyarán nyitotta meg ismét kapuit; a szerkezeti javításokat és a festést is felölelő munkálatok 200 000 maláj ringitbe (majdnem 15 millió Ft) kerültek. A festés során húsz különböző árnyalatot és 500 liter festéket használtak fel, mely a domb különleges, hűvös éghajlata miatt nehezebben kivitelezhető volt, mint az alacsonyabban fekvő épületek esetében. Magát a helyreállítást 31 indiai kézműves végezte. A csodásan felújított szentély a bhakták és az ide látogató turisták legnagyobb örömére ma valóban megnyugvást kínáló környezet, mely az újjáépítés mellett a templom elhelyezkedésének is köszönhető. A kegyhely, mely a tengerszint felett 750 méterrel magasodik, festői kilátást nyújt a Penang Hill északi oldalának dzsungelére, illetve a Melaka-szorosra.