Eperföldek, levendulások, rózsakertek, méh- és lepkefarmok a Cameron Higlandsen

Van egy vidéke Malajziának, amely mintha nem is a trópusokon lenne: illatos eperföldek, Provence-t megszégyenítő levendulások, az isztambuli Topkapi palota udvarába is beillő rózsakertek, méhfarmok, ahol annyiféle mézkészítményt állítanak elő, hogy megszámolni sem lehet, ha pedig beérünk a kicsiny településekre, mintha az Alpesekben, vagy a vidéki Angliában járnánk. Ez a Cameron Highlands-et átszelő út kínálata, ahol mindent lehet kapni, ami eszünkbe sem jutna Malajziában.  

Nem sokkal azután, hogy William Cameron 1885-ben feltérképezte a később róla elnevezett hegyes-völgyes vidéket, a brit gyarmati kormányzat vágatott egy ösvényt a dzsungelen át, amelyen keresztül megközelíthető volt a Cameron Higlands. Igaz, jó negyven évig senki nem akarta újra felkeresni ezt az amúgy elbűvölő vidéket, de az 1920-as években aztán észbe kaptak, hogy talán mégis jó lenne kezdeni valamit a Cameron Highlands-el, ha már amúgy is olyan kellemes klímája van: az éves átlag 18 C (amely 9-25 C között változik éjjel, illetve nappal). Nyilvánvaló volt, hogy a hely tökéletes lenne üdülőváros kialakítására, illetve földrajzi és időjárási adottságai ideálisak a mezőgazdasági termelésre. Így aztán az első ösvényt – ami jóformán csak egy bozótvágóval lenyesegetett erdei út volt először – kicsit kiszélesítették, és lebetonozták. Viszont sokkal több út azóta sem épült a Cameron Highlands területén, ezért sem eltévedni, sem kihagyni nem lehet semmit. Elég csak egy mindenütt beszerezhető Cameron Highlands térkép, és kezdődhet a 3-4 órás, lökhárítótól lökhárítóig való kanyargós és türelmet igénylő „csorgás”. Mert, hogy ez is hozzátartozik a felföldi látogatáshoz, pláne hétvégén, amikor az autóknál csak a látogatók vannak többen. Viszont a hely különlegessége és a klíma miatt feltétlenül megéri a türelemjáték.

A Pahang tartomány északi részén, 1500 méter tengerszint feletti magasságban található Cameron Highlands – mely összehasonlításul nagyjából akkora, mint a Maláj-félsziget déli csücskénél elhelyezkedő Szingapúr – mind jellegét, mind gyakorlati kihasználtságát tekintve szinte teljes mértékben brit. Mivel a terület feltérképezésétől, beépítésén és megművelésén át, a belőle húzott haszonig minden a gyarmatosító britek nevéhez fűződött, itt – kis túlzással, de jóformán – semmi nincs, ami maláj lenne. Persze nyilván van azért, mert az esőerdő (benne a Rafflesiákkal), meg az itt élő és a teaföldeken dolgozó bennszülött Orang Aslik kellőképpen malájok, de ha az ember szétnéz Cameron Highlands vidékén, a gyarmati időkre emlékeztető teázók, hotelek, bájos fabetétes cottage-k, angol alapokon nyugvó mezőgazdasági farmok, ültetvények sorakoznak. S jóllehet maga a tea nem kimondottan európai eredetű növény, a hatalmas teaföldeket – melyek kedvéért kiirtották az őserdő egy jó részét – szinte egytől-egyig a gyarmatosítók hozták létre. Mára ugyan „nemzetköziesedett” a látkép: a teaültetvények nagy részét felváltották a Provence vidékére jellemző levendulások, a török és bolgár kultúrában megszokottabb rózsakertek, a nyugati világ imádott gyümölcsét termő eperföldek, sőt már a sivatagi ökoszisztémák növénye, a kaktusz is megjelent itt. Egyik sem endemikus növény errefelé. De talán pont ezért van akkora sikerük az ázsiaiak között, akik számára ezek egzotikus növények. 

Ha végigmegyünk a Cameron Highlandset kettészelő kanyargós úton, egymást érik a kisebb nagyobb üzletek, shopping centerek, vállalkozások, farmok, kertek, melyek egytől-egyig a korábban felsorolt növényekre alapozzák választékukat (ami valóban igen széles). Az „egzotikus” növénykínálatot persze itt-ott felváltja néhány állattartó farm is: méhészetek, lepke-, vagy éppen juhtenyészet. A hegyre felfelé kaptató út – mely egyéb iránt elképesztően szép panorámát nyújt a környező hegyekre, völgyekre, a dzsungelre, a teaültetvényekre, a dombokat pettyező házakra és farmokra – több helyen is kínál fényképezésre ideális kilátópontokat. Sajnos azonban egyre több a zöld, sötétkék és átlátszó ponyvákkal beborított, letakart terület, melyek alatt zöldségeket termesztenek a gazdák, azonban e fóliasátrak nem igazán tesznek jót a Cameron Highlands legendás panorámájának. De lássuk, hogy milyen megállókat érdemes érinteni út közben, ahol élelmiszereket, ajándéktárgyakat, kézműves termékeket vásárolhatunk, vagy csak megállhatunk körülnézni, fotózni. A Last Stop Strawberry Centre a hosszú autózás után az első érdemleges helyszín, ahol bekukkanthatunk a műanyagsátrak alá, megnézni, hogy fejlődnek a különböző növények, válogathatunk az eprecskés pólók, tolltartók, papucsok, nyalókák, az eperfagyi és epershake, a csokiba mártott epres desszert vagy epercsokor közül, de kávézni, teázni és szelfizni is lehet tetszőleges helyszínekkel és hátterekkel. 

A Tringkap és Kuala Terla között található, igen kedvelt Lavender Garden bár elsősorban a levendulára helyezi a hangsúlyt, nem csak a látványos, kék virágot kínálja a látogatóknak; találunk itt különböző színű gerberákat (mintha az utóbbi időben ez a virág kiment volna itthon a divatból), hortenziát, japán rózsát, kék és lila tölcséres hajnalkákat, vagy a vörös, bolyhos, lecsüngő virágzatáról ismert Acalypha pendulát. Ajándékboltjában széleskörű kínálat van hűtő mágnesekből, plüss játékokból, eper lekvárból, vagy méz készítményekből, és ha már itt járunk, feltétlenül kóstoljuk meg a saját készítésű levendula fagyit is. A szintén Tringkapban található Rose Valley megálló felér egy komplett füvészkerti sétával. Az üvegházakban 450 féle rózsát csodálhatunk meg mindenféle színben és méretben, kezdve a fekete rózsától a tüske nélküli fajokig, melyek húszféle illatot képviselnek, vagy akár a miniatűr rózsákig. Mellettük liliom, gerbera, japán kamélia, fátyolvirág, lonc és más fajok is megtalálhatók itt. Továbbra is Tringkapban időzve érdemes meglátogatni a Cameron Tringkap Bee Farmot, ahol elsődlegesen méhészettel és mézkészítéssel foglalkoznak, de mini méh múzeumot (arról, hogyan is készül a méz, és milyen jótékony hatásai ismertek), ajándéküzletet (mézből készült termékekkel) és a Cameron Highlands ismert zöldségeit és gyümölcseit felsorakoztató pultot is találunk. 

A Brinchang mellett található Royal Berry Strawberry Park and Cafe a Cameron Highlands egyik legújabb eperfarmja, mely 2013-ban nyílt meg. A napi friss és változatos eperkínálat mellett kávézójáról is ismert. Természetesen az elmaradhatatlan ajándékboltban az epertémájú szuvenírek itt is megtalálhatók. Fóliasátrai alatt pedig magunk szedhetjük az itthon kevésbé ismert és elterjedt hidroponikus eljárással termesztett gyümölcsöt: hogy még véletlenül se legyenek földesek, tápoldatos edényekben, a magasból csüngenek az eperpalánták. De következzen még mindig Brinchang előtt egy újabb méhészet, az Ee Feng Gu Honey Bee Farm, ahol a méhek és méz mellett a méhpempőt és a virágport – mint alapanyagot – is megismerhetik az érdeklődők. A méhfarmon emellett teát is termesztenek, de itt is ugyanúgy megtaláljuk az ajándékboltot, ahol a környék valamennyi portékáját kínálják. Gyerekeknek mini játszótérrel kedveskednek a farm tulajdonosai, természetesen méhecskés tematikájú játékokkal. A KEA Farm egyik legérdekesebb – és kétség kívül egyik legszínpompásabb – megállója a Butterfly Farm, amely azonban nem csak egy szimpla pillangófarm (ami önmagában nem is túl nagy), hanem izgalmas bogárgyűjtemény is, sőt, még skorpiót is láthatunk itt. A lepkék közül elsősorban a zöldszárnyú Trogonoptera brookianát érdemes megfigyelni, mely Malajzia nemzeti lepkefaja és a vadonban elég nehéz elcsípni. 

Szintén a KEA Farm területén található a Raju’s Hill Strawberry Farm, amely a Cameron Highlands egyik legismertebb eperfarmja. Ide a belépés ingyenes, sőt, még egy informális, vezetett túrát is kínálnak az epermezőn és a feldolgozó üzemben. Itt a cég saját gyümölcséből készült ételek, fagylalt is kapható, de természetesen ajándékboltjuk is van – ha eddig még nem vettünk volna meg mindent (is). Cameron Highlands piacának is nevezhetjük a Tringkap és Brinchang között félúton található Strawberry Farm KEA-t, melynek standjain a felföld valamennyi zöldsége és gyümölcse megtalálható. Az epret, kukoricát, narancsot, salátákat, burgonyát, virágokat árusító kereskedők, termelők reggeltől estig várják a vevőket, de ruházati és ajándéküzletek is vannak itt. Még mindig a KEA Farmon maradva egy újabb eperfarm, az EQ Strawberry Farm következik. A szintén ingyenes farmon megismerkedhetnek a látogatók a szamóca termesztésének módjával, de frissen szedett epret is kaphatunk, itt a ház specialitása a tejszínnel való szervírozás. A következő helyszín picit megtéveszthető lehet: nem Új-Zélandon vagyunk, hanem továbbra is a Cameron-felföldön. A Sheep Sanctuary 2019-ben nyitotta meg kapuit a maláj és a külföldi látogatók előtt, s húsz puha és jámbor juhval várják a vendégeket. Itt nem csak simogatni, de etetni is lehet az állatokat, melyek Ausztráliából érkeztek. 

Következzék három kaktuszos helyszín, valamennyi Brinchanban. A Cactus Point elsősorban egy kaktusz nevelde, ahol apróbb-nagyobb kaktuszokat lehet vásárolni, de egy kisebb, viszont szép pozsgás növény gyűjteménye is van a már megszokott étterem és ajándéküzlet mellett. A Cactus View Restaurant egy kínai étterem, ahol a kedvenc kínai fogások mellett thai barbecue ételeket is kóstolhatunk. A Cactus Valley Brinchang városközpontjára néző botanikus kert, mely a kaktuszok mellett különféle virágfajtákat, és dísznövényeket is bemutat. A Cameron Highlands egyik legnagyobb és legismertebb eperfarmja a KOK Lim Strawberry Farm, ahol zöldségpiacot, ajándéküzletet, cukrászdát, valamint egy vintage kávézót is találunk – természetesen a farm saját gyümölcseiből készült kínálattal. A KOK Lim Strawberry Farm épületének az alagsorában található a Time Tunnel Museum, vagyis Időalagút múzeum, mely a Cameron Highlands elmúlt 130 évének történetét dolgozza fel. Szintén Brinchang városára néz a Big Red Strawberry Farm, ahol szintén hidroponikus eljárással termesztett epret, valamint organikus, bio zöldségeket kaphatunk. A farmon nyúlsimogató, koi halakkal díszített medence és faiskola is van, majd a séta az epermezőn folytatódik (itt lehet magunknak szedni a gyümölcsöt, melyet meg szeretnénk vásárolni), végül a kávézóban és ajándéküzletben árjuk a túrát. 

Ha még nem unnánk az eperfarmokat, a Kasimani’s Strawberry Farm következik Tanah Rata előtt. Persze ez az eperfarm sem csak a kis piros bogyóra fókuszál, vannak itt más zöldségek és virágok is, mégis a cég legszélesebb kínálata – mily meglepő – az eper köré épül: a „szedd magad” eper mellett kaphatunk itt eper lassit (indiai joghurtos ital), savanyított epret, joghurtot, turmixot, fagylaltot, lekvárt, dzsemet, szirupot. Utunkat egy virágos kerttel zárjuk, mely Tanah Rata előtt található. A Tan’s Camellia Garden egy buján zöldellő kaméliás-kert, mely az itt lakó vendég- és virágszerető Tan asszony egzotikus és helyi növényeinek gyűjteménye. A szinte már-már dzsungelnek is beillő parkban mintha vadon nőnének a növények, s ez a kissé elhagyatott, itt-ott elhanyagoltnak tűnő kert egyeseknek vonzó lehet, másoknak elgondolkodtató, vagy kedvét szegő, minden esetre egyedi látványt és hangulatot nyújt. Bár a Cameron Highlands-en végig kanyargó út hosszú és fárasztó lehet – különösképpen a hétvégi tömeg idején – a vidék szépsége, a lenyűgöző panoráma, s a számunkra valóban egzotikus teaültetvények megérik a fáradtságot, még ha a malájok és más délkelet-ázsiaiak hihetetlen eperőrületét mi magunk furcsának és fárasztónak is találjuk. Ne feledjük: nekik ez a különleges!