Cameron Highlands

Malajzia Pahang államának egyik kerülete Cameron Highlands, melynek területe 713 km2. Északról Kelantan, nyugatról Perak államok határolják, Pahang északnyugati részén fekvő Ipoh-tól mintegy 90 km-re található, és kb. 200 km-re fekszik Kuala Lumpurtól, a maláj fővárostól. A vidék lakossága meghaladja a 38 000 főt, amiben vegyesen vannak kínaiak és malájok, a külföldiek és más nemzetiségek aránya nagyon elenyészőnek számít.

Az 1930-as évek óta fejlesztett hegyvidék az egyik legrégebbi turisztikai helynek számít az országban, amely számos látnivalóval rendelkezik, mint például teaültetvények, istentiszteleti helyek, bungalók, múzeumok, golfpályák, de mindezek mellett fontos tényező még a kellemes hőmérséklet, a gyümölcsösök, a különböző mezőgazdasági területek, vízesések, folyók, tavak, érdekes növény- és vadvilága.

A Cameron Highlands földrajza és geológiája

A Cameron Highlands Nyugat-Malajzia fontos üdülőterülete a félsziget észak-déli irányban végighúzódó Központi-hegyvidékében található, mintegy 130 km-re Thaiföldtől, mely a Maláj-félsziget legjelentősebb hegycsoportja. Nyugatról egy kiterjedt parti síkság övezi. A hegység legidősebb kőzetei az óidő végén, a variszkuszi hegységrendszer részeként keletkeztek. Fő tömege a középidőszakban, az ún. indoszínai hegységképződés során jött létre, melybe a későbbiekben nagy mennyiségű gránit nyomult be. A Központi-hegyvidék legészakibb elemének összefoglaló neve az Észak-thaiföldi-hegyvidék, amelynek felépítésében kristályos kőzetek, óidei mészkövek, kvarcitok, valamint a középidő jura időszakában benyomuló gránit vesz részt. Ezt követi a Tenasserim-hegység, ami mintegy 600 km hosszan húzódik el a Kra-földszorosig. Gránitból és dioritból álló láncait a sok csapadék miatt az erózió erősen lepusztította, melyek helyén a jóval keményebb kvarcitból felépülő rögök emelkednek ki. A permben lerakódott mészkő egy látványos, ún. trópusi szigethegyes karsztvidéket hozott létre. A Kra-földszorostól délre a hegység neve Malajziában Titiwangsa vagy Banjaran Besar (jelentése: Fő-lánc). A nyugati partvidéken egy óidőben kialakult mészkőtábla feldarabolódott maradványai találhatóak. Az Andamán-tenger partján mészkőtornyok emelkednek a magasba, a meredek mészkőfalakba pedig a tengeri erózió ún. abráziós fülkéket, barlangokat mélyített. A Thai-öböl felé eső lapos keleti partokon lagúnák, rekesztőturzások alakultak ki a tengervíz építő munkája révén. Ezek a beléjük ömlő folyók feltöltő munkája miatt fokozatosan elmocsarasodnak.

A Tahan-csúcs Malajzia Indokínai-félszigeten fekvő részének legmagasabb pontja (2187 m). A Maláj-félsziget északi részén a vonulatok kiszélesednek és egy dombság képét veszik fel. Itt is találhatóak óidei mészkövek, melléjük a középidőben gránit és szienit nyomult be, az indoszínai hegységképződés során pedig andezit- és riolitvulkánok működtek a térségben. A kőzetrétegek a törések mentén aszimmetrikusan kibillentek, ugyanakkor a hegység mai felszínét elsősorban a mállás formálta. A mészkőterületek karsztos szigethegyekre tagolódtak. A kőzetekből a folyók, patakok kimosták az ónércet, ami azután hatalmas felöltött síkságokon rakódott le, így bányászata külszíni fejtéssel is végezhető. A hegység nyugati oldala sokkal egységesebb képet mutat, szélesebb, laposabb és mangrovéval kísért síkság jellemzi. Keleti felén jóval magasabb csúcsok emelkednek. Ilyen a 2189 m magas Tahan, mely Malajzia első nemzeti parkjának (Tahan Negara) is névadója. A tengerpartokon homokdűnék húzódnak. A félsziget legdélebbi részén a kisebb alföldek összekapcsolódnak, területükből pedig kisebb szigethegyek emelkednek ki.

Éghajlata

A Központi-hegyvidékre jellemző monszun éghajlatot itt is az igen forró nyár és a rendkívül sok csapadék jellemzi, amivel szemben a tél „csupán” melegnek és száraznak minősíthető. Nyáron a Bengáli-öböl irányából érkező magas nedvességtartalmú légtömegek okozzák a csapadékos időszakot, míg télen a szárazföldről jövő levegő a meghatározó. A hegység középső és déli részére télen az északkeleti passzát szél szállít csapadékot. A terület éves csapadékmennyisége így igen magasnak mondható, eléri a 4000 mm-t is. A Cameron Highlands esetében, dacára annak, hogy majdnem az Egyenlítőn fekszik, az uralkodó napi hőmérséklet nagyon ritkán emelkedik 25 ºC fölé, és nagyon ritkán kúszik 10 ºC alá. Éves átlaghőmérséklete 18 ºC körül van, az éves csapadékmennyiség pedig meghaladja a 2700 mm-t.

Növény- és állatvilága

A terület ökoszisztémája jelentősen eltér Malajzia többi területétől, ugyanis földrajzi adottságai miatt nem csak a trópusokra jellemző növény- és állatvilággal rendelkezik. A régió kb. 75%-a 1000 m tengerszint feletti magasságú, magas páratartalommal, szinte száraz időszak nélkül. A legnedvesebb hónapok közé október és november, a legszárazabb közé pedig január és február tartozik. Több mint 700 növényfaj található itt, amely a magassággal együtt változik. Az uralkodó természetes ökoszisztémának az erdőségek (kb. 71%) tekinthetők, amelyek még napjainkban is  magas arányt képviselnek, dacára az ember pusztító tevékenységének. Az itt élő állatvilágon belül a jelentősebb fajok közé tartozik a szumátrai széró, a hegyi pávafácán, a maláj fütyülőrigó, amelyek a  Vörös listán mind veszélyeztetett, így védendő fajként szerepelnek a listán.

A terület kisebb falvaiban élő népesség jelentős része mind a mai napig szervesen kötődik a természethez, halászattal, vadászattal, gyűjtögetéssel tartja fent magát. A gyarmati korszakban a régió fejlesztésében a kulcsszerepet az üdülőfunkció játszotta, míg a függetlenség utáni időszakban egyre több földterületet tisztítottak meg a mezőgazdaság és az infrastruktúra fejlesztése céljából. 1974 után aztán lakásépítési projektek indultak, erőművek épültek, megerősödött a fakitermelés, az állattenyésztés, a szállodaépítés és a kisipar. Növekedésnek indult a népesség, és az útépítéseknek köszönhetően javult a közlekedési hálózat is. Bár a fentiek mind gazdasági haszonnal jártak, mindezekért az árat a természet, a környezet fizette meg.

A régió fejlődése

Cameron Highlands nevét William Cameron brit felfedező és geológus után kapta, aki 1885-ben az angol gyarmati kormány megbízásából térképezte fel a területet a nyilvánosság, de leginkább a Brit Birodalom számára. Sir Hugh Low Perak kormányzója már az ezt követő években kifejezte azon kívánságát, hogy a kedvező adottságokkal rendelkező régiót üdülő- és mezőgazdasági területté  fejlesszék. Ennek viszont akadálya volt az akkor még gyér közlekedési hálózat, ezért a tervekből ezekben az időkben nem is lett semmi. Négy évtizeddel később Sir George Maxwell brit gyarmati tisztviselő látogatott a területre, és az ott töltött 9 nap után annak hasznosításán kezdett el gondolkozni. A tervezést ezúttal felváltotta a tett, aminek az eredményeképpen 1925-ben egy Mezőgazdasági Kísérleti Állomás létesült annak az igazolására, hogy többféle növény is gazdaságosan termeszthető a térségben.

Az állomás működésével egy időben folytatódott a régió minél alaposabb feltérképezése. Az hamar kiderült, hogy a teanövény termesztése minden gond nélkül lehetséges, ami arra sarkalta a briteket, hogy a mocsarak lecsapolásával a terület fejlesztésébe fogjanak bele, a kézzel fogható gazdasági haszon elérése érdekében. Ennek egyik állomása volt a régióba vezető jó minőségű út megépítése, ami 1928-ban indult meg és 1930-ban fejeződött be. Az útépítés igen nagy kihívást jelentett, mivel az éghajlat, a malária jelentősen megnehezítette az építkezés minden fázisát. A munkálatokon 500–3000 között ingadozott a részt vevők száma, akik közül kb. 400-an kerültek kórházba valamilyen trópusi betegség miatt, és igen sokan az életüket is adták a „fejlődésért”.  Amikor az út 1931-ben át lett adva a forgalom számára, megkezdődött a britek és a helyiek letelepedése a területen. Az első vállalkozókat hamarosan követték más zöldség- és gyümölcstermelők, akik úgy találták, hogy az éghajlat megfelelő másféle növények termesztéséhez. 1931-ben a terület jogi rendezése is megtörtént, aminek értelmében széles körű autonómia került kialakításra saját kerületi tiszt irányítása alatt. Az 1930-as évek közepére a britek jóvoltából már golfpálya is épült egy sor gazdasági, közigazgatási épülettel együtt. A II. világháború éveiben japán megszállás alá került a terület, és bár a fejlődés folytatódott, a táj és az itt élő emberek is jelentős változásokon mentek át.

Népesség, demográfiai jellemzők

A körzet lakossága a 2010. évi népszámláláskor 33 278 fő volt. Ez magában foglalja a 13 099 kínai (kb. 40%), a 12 989 bumiputera (őslakos) kategóriába tartozókat (kb. 40%) és a 7321 malájokat (kb. 22%), akik mellett elenyésző számban található más nemzetiségű. A lakosok nagyobbik része vállalkozó, vagy valamilyen szolgáltató alkalmazottai, esetleg mezőgazdasági munkások, nyugdíjasok vagy kormányzati alkalmazottak.

Cameron Highlands települései

A régiónak három nagyobb városa: Ringlet, Tanah Rata és Brinchang, és öt kisebb települése van, melyeket Ringlet és Kampung Raja között húzódó, az 1930-as évek elején elkészült 34 km hosszú út köt össze. Az 1100 m magasságban fekvő Ringlet mezőgazdasági településnek számít, ami egyben fontos közlekedési és gazdasági csomópont is. Az itt élők jelentős része foglalkozik növénytermesztéssel, így különféle zöldségféléket, gyümölcsöket, pl. epret, grapefruitot termesztenek.

Az 1400 m magasságban fekvő Tanah Rata a terület közigazgatási központjának számít, ahol rendőrség, kormányhivatalok, iskolák, könyvtár, posta, üzletek, bankok, éttermek, szálláshelyek és egy buszpályaudvar is található. A város környéke fontos mezőgazdasági és idegenforgalmi területnek számít. Az egész környéket szinte behálózzák a turistautak.

A régió második legnagyobb településének számító Brinchang egyben a legmagasabban is fekszik, 1450 m tengerszint feletti magasságban terül el. Éves szinten sok látogató érkezik a városba, főleg Szingapúrból, de az ország más részeiből is. Nevezetes az itt működő piac és faiskola, ami mellett múzeum és golfpálya is található a településen. Különösen ismert az ún. éjszakai piacról, amit hétvégente szoktak tartani a szabad ég alatt.

Nevezetességek Cameron Highlands területén

Az 1925-ben alapított Mezőgazdasági Kísérleti Állomás azzal a céllal jött létre, hogy megállapítsák, mely növényfajták termesztése lehetséges gazdaságosan a területen. Így többek között a tea, a kávé, a citrusfélék, az eper és a paradicsom termesztésével kezdtek el kísérletezni az állomáson dolgozók. A szakemberek komoly sikereket értek el, ami hatással volt a régió gazdasági fejlődésére is. 1971-ben az állomás a malajziai Mezőgazdasági Kutatási és Fejlesztési Intézet (MARDI) része lett, és a körzetben azóta is a termesztett növények széles skálájával végeznek további kutatásokat, így segítve a fenntartható mezőgazdasági termelés széles körben való elterjedését.

A Tanah Rata-ban az angol mintára létesült Minden lélek templomának története az 1950-es évekig nyúlik vissza. Mivel a településen nem volt templom, ezért a Cameron Highlands Hotelben tartották a legtöbb istentiszteletet. 1958-ban egy helyi lakos felajánlása nyomán a telke átkerült az egyházmegye kezelésébe, azzal a kikötéssel, hogy templomot kell rá felépíteni, ami a brit hadsereg 1000 dolláros és pár gazdagabb ültetvényes adományának köszönhetően 1959-re el is készült, és az év áprilisában fel is szenteltek. 

1935-ben készült el a Cameron Highlands Golf Klub hat lyukú golfpályája, amely kezdetben csak a tehetősebbek számára volt látogatható. Azóta a létesítmény és a klub is sokat változott, a neve is más lett, és ma már bárki számára nyitva, látogatható, használható.

A Szingapúr-ház egy háromszintes épület, amelyet még a II. világháború előtt kezdtek építeni Tanah Rata egyik magaslatán. Az épületet a szingapúri kormány vásárolta meg az 1960-as évek elején, és azóta a közszolgálati alkalmazottai használják szállóként.

 A II. világháború előtt épült Lutheránus bungaló egy missziós épület volt. Az eredeti neve „Jee Lim Villa” volt. 1967 áprilisában itt látták utoljára Jim Thompsont, a thaiföldi selyemipar felvirágoztatóját. Nem messze innen található a Tudor-stílusban épült Holdfény bungaló, amely Jim Thompson, a „thai selyemkirály” nyaralója volt. Az 1933-ban épült épület elsőként egy francia bányászati cég székhelye volt, napjainkig viszont egy sor tulajdonosa volt már, manapság magántulajdonban van. A Dohányház Hotel 1939-ben épült Tudor-stílusban. A belső tér egy tipikus angol vidéki házra emlékeztet, nyitott kandallókkal és faborításokkal. Kívül a táj autentikus angol kerthez hasonlít.

A Cameron Highlands bár nevezetes növényvilágáról, termesztett teájáról és epréről, de mindezek mellett rózsáiról is híres, amelyeket Mrs. Robertson Rózsakertjében lehet teljes pompájukban megtekinteni. A rózsakert egy festői domboldalban található, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a környékre is. A rózsakertben igen sokféle rózsafaj egyede található, közülük az egyik leghíresebb a Viktória királynő nevét viselő rózsaszín fajta. A Raaju-hegy az itt lévő eperfarmról híres, ahol a térség leglédúsabb epre terem. A farm egy ködös völgyben helyezkedik el, ahol a helyi klíma nagyon kedvez e gyümölcs termesztésének. Az idelátogatók, amennyiben gyermekkel érkeznek, akkor fél kilót is leszedhetnek, amit azután ingyen el is vihetnek magukkal. Az eper mellett egy sor eperből készült termék kóstolható és vásárolható meg a farmon. A régióban található Sam Poh Tong kínai buddhista templomot Zheng He kínai admirális tiszteltére emeltek, aki a 15. században többször járt erre flottájával felfedező útjai során. Az ország 4. legnagyobb templomában egy hatalmas Buddha szobor is látható.

A Tanah Ratába látogatók rengeteg érdekes műalkotást láthatnak a Mah Meri Művészeti Galériában, például bonyolult fafaragványokat, amelyeket a Mah Meri emberek készítettek, akik a malajziai Carey-sziget őslakos törzsének számítanak. A fafaragások mellett maszkokat, valamint díszes és hátborzongató szobrokat is lehet találni, amelyek a mangrove kemény fájából készültek. A hegyvidék természeti látványosságai közül a Levendula kert is nagy népszerűségnek örvend, ahol az aromás levegő, a szép lila virágok látványa vonzza az ide látogató turistákat. Nem csak megtekinteni lehet a levendulamezőt, hanem sétálni is lehet közöttük, ami csak még jobban fokozza az élményeket. A Cameron Highlands egyik leghíresebb gazdasága a Butterfly Farm, amely a környék egyik legrégebbi látványosságának számít. A farmon számos pillangófaj található, amelyek szabadon repülhetnek, ami csak még jobban fokozza a látványt. A pillangók mellett teknősöket és más rovarfajokat is meg lehet tekinteni a rovarházban. Arra is lehetőség van, hogy a látogatók túravezetést vegyenek igénybe. A Mossy Forest („Mohás erdő”), mely egyben a Cameron-hegység egyik legmagasabb pontja is, egy olyan terület, amely moháiról, zuzmóiról és gyönyörű páfrányairól ismert. Sokan járnak ide a kilátás miatt, és a főutat elhagyva kisebb túrákat is tehetők. Aki a Kék-völgyben túrázik, annak lehetősége van a Rafflesia egy-egy szép példányát is lencsevégre kapnia, amennyiben éppen a virágzásuk idején keresi fel ezt a területet.

Teaültetvények

A Cameron Highlands a legnagyobb teatermesztési régió Malajziában. A tea a térség gazdasági fejlődésének egyik előfutára volt, még mielőtt azt jelentős turisztikai célponttá nem alakították. Napjainkban számos teaültetvény járul hozzá, hogy minél több látogató jöjjön a térségbe. A birtokok nagyobb része, 3238 hektár, a Boh cég tulajdonában van, amelyet 1929-be alapítottak angol gyarmati tulajdonosok. E mellett a Bharat számít még jelentősnek, ami egy kisebb helyi vállalat, amely csak az 1950-es években kezdte meg működését. Ennek területe összesen 810 hektár, de mivel ezek többsége a főút mentén helyezkedik el, igen népszerűek a látogatók körében. A teanövény (Camellia sinensis) valójában egy fa, nem bokor, ahogyan azt a legtöbb ember gondolja. Ha hagyják a vadonban növekedni, akár 16 m magasra is megnőhet. Mivel a talajszinten történik a betakarítás, ezért bokorméretűre hagyják nőni, ami a kompaktabb elrendezés révén magasabb termést eredményez. Ugyanazt a növényt használják a különböző típusú tea előállítására, a különbség, hogy eltérő oxidációs folyamaton és keverésen mennek keresztül, amelynek eredményeként egyedi ízük, aromájuk és színük lesz. A Cameron-felvidéken a fekete tea a legnépszerűbb teafajta, ezt követi az oolong (sárga tea) és a zöld tea. A tea sötét árnyalatát annak kémiai összetétele eredményezi. Az innen származó tea nem különösebben kivételes, de így is rendkívül népszerűnek számít, amiből különböző termékeket és ajándéktárgyakat is készítenek. 

Környezetvédelem és fenntartható fejlődés

Cameron Highlands napjainkban Malajzia zöldség-szükségletének 40%-át elégíti ki, míg jelentős részét a szomszédos országokba exportálja, a legtöbbet Szingapúrba. A vidéki lakosság életszínvonalának javítása érdekében a zöld területeket többszintes kereskedelmi épületek és új utak váltották fel. Mindezek közepette a kulturális értékek nagy része elveszett, a vállalkozások magas hozamú vetőmagokat és műtrágyákat alkalmaznak, hogy egész évben elősegítsék a gazdálkodást.

A falusiak hagyományos bambuszból épített házaikból „komfortosabb” beton házakba költöznek, és a közlekedésben is mind gyakrabban járműveket használnak. A vidéki élet megváltozása miatt a helyi falvak kezdik elveszíteni kulturális értékeiket. Bár a modern élet haszonnal is jár, de az elektronikus termékek (mobiltelefonok, televízió), a csomagolt ételek, a palackozott vizek és italok megjelenése növelték az egy főre eső hulladéktermelést.

A fenntartható hulladékgazdálkodási gyakorlatokkal kapcsolatos információk hiánya környezeti pusztulást eredményez a hulladékok felhalmozódása és a szennyezés révén. A változásokat pedig a tradicionális életmód és gazdálkodás, a kézműves termelés és a vadászat eltűnése kíséri. Mindezek együttesen a talaj szerkezetének, termékenységének elvesztéséhez vezetnek, a hegyvidéki talaj meglazul, az erdőirtás földcsuszamlásokat, kevesebb víztárolást és esőt is eredményezhet.

Cameron Highlands fejlődése kihívást jelent a különféle érdekelt felek közötti hatékony kapcsolat hiánya miatt, amelybe beletartoznak a helyi és nemzeti kormányok, a közösség vezetői, a falusiak, a magánszektor, valamint az ipari partnerek és a nem kormányzati szervezetek egyaránt. Mindezek az érdekelt felek gyakran elszigetelten viselkednek, és egymással ellentmondó célokat követnek. Például a kormány és a magáncsoportok fejlesztési programokat terveznek a gazdaság érdekében, de mivel ezek a tervek nem tükrözik a közösség valódi szükségleteit, azt a helyiek gyakran elutasítják.

Mivel a fenntartható fejlődéshez társadalmi szempontból elfogadott, és hosszú távon is megvalósítható gazdasági, kulturális, társadalmi és környezeti fejlődés szükséges, ezt nem lehet elérni az érintettek nélkül. A sikerhez elengedhetetlenül szükséges figyelembe venni az összes érdekelt fél véleményét, ideértve a helyi embereket is. Korábban a vállalkozások gomba módra szaporodtak a térségben, így az ide költözők is nagyon hamar találtak munkalehetőséget. Az intenzív mezőgazdasági termelés azt eredményezte, hogy egyes közösségeknek el kellett hagyniuk  földjeiket, és a korábbi kisparaszti gazdaságok helyét ültetvényekké alakították. Ez viszont azzal járt, hogy az intenzív földművelés miatt gyakoribbak lettek a földcsuszamlások a térségben. A modern épületek megjelenésével, és az idegenforgalmi foglalkoztatottság növekedésével párhuzamosan a helyi hagyományok és kultúrák szerepe is csökkenni kezdett.

Napjainkban a helyi gazdák nyomás alatt állnak, hogy növeljék a termés mennyiségét, miközben többek között a sokszor instabil felvásárlási árakkal is meg kell birkózniuk. A műtrágyák, növényvédő szerek és más vegyi anyagok használata a talaj termékenységének elvesztését és a földterületek romlását eredményezi. Számos törvényt fogadtak el a hegyvidéki ökoszisztéma védelmére, például a hegyvidéki területek megóvásáról, valamint a talaj védelméről és a talaj eróziójának megállításáról szóló földvédelmi törvényt (1960). Az elmúlt években kötelező lett a környezeti hatásvizsgálat elvégzése minden építési és bontási tevékenység előtt, a hatékony környezetvédelem biztosítása érdekében. Mindezek hozzájárulnak a projektek környezetvédelméhez és társadalmi elfogadásához, a javasolt tevékenységek életképességét és megvalósíthatóságát értékelő technológiák/módszerek megfelelő kiválasztásával és optimális felhasználásával. Az olyan innovatív gazdasági eszközök, mint a támogatások, a kedvező adók és a privatizáció hasznosnak bizonyulnak a helyi emberek ösztönzésében, hogy aktívan vegyenek részt a gazdasági, kulturális és környezeti fejlesztésekben. A fenntartható fejlődés révén megvalósulhat a helyi emberek felemelése, tovább erősítheti az idegenforgalmat, a környezetvédelmet és a természeti csapások megelőzését, ezáltal megőrizve a természetes élőhelyeket. Ezért a kormánynak, a politikai döntéshozóknak, a nem kormányzati szervezeteknek, a magáncsoportoknak, az őslakosoknak és a helyi vezetőknek közös erőfeszítéseket kell tenniük a különböző közös vállalkozásokon keresztül. Ide tartozhat az egyetemek és a kutatóintézetek támogatása is, hogy az érdekelt felek széles hálózata hozzájárulhasson és megoszthassa a felelősséget a fenntartható vidékfejlesztésért.

Bár a Cameron Highlands területén számos probléma merült fel az elmúlt évtizedekben, azért voltak sikeres események is, amelyek segíthettek a fenntartható jövő megtervezésében. Ilyen volt például egy teakert létrehozása 1933-ban Kuala Terla-ban. Az 1970-es években is voltak sikeresek projektek, amelyek között volt mezőgazdasági, infrastrukturális, lakhatási és erőműépítési egyaránt. 1971-ben egy kutatóközpontot is létrehoztak annak érdekében, hogy biztosítsák a termesztett zöldségek, tea és gyümölcs minőségét, amelyeket javarészt exportra termelnek. Mindezek mellett viszont előfordultak a területen véletlenszerű és szisztematikus fejlesztési tevékenységek is, amelyek azonban élőhelyvesztéshez, erdőirtáshoz, talajerózióhoz, földcsuszamlásokhoz, felszíni és felszín alatti vizek szennyezéséhez és a szilárd hulladék növekedéséhez vezettek.