A Wat Chayamangkalaram thai templom

A George Town várostól északra elterülő Pulau Tikus előváros – mely egykor a burmai, thai és eurázsiai kisebbségeknek adott otthont – Penang legizgalmasabb buddhista templomainak fókuszpontja. Ezek egyik leglátványosabb példája a díszes sziámi Wat Chayamangkalaram templom, ahol a világ egyik leghosszabb fekvő Buddhája látható.

Pulau Tikus történelmi települése mára szinte eggyé olvadt a sziget székhelyével, a vele szinte egyidős George Town-al, mely valósággal bekebelezte. A George Town-tól északnyugatra elterülő előváros, Pulau Tikus megalapításától kezdve a burmai, sziámi (thai) és az európaiak és ázsiaiak keveredéséből kialakult eurázsiai lakosság otthona volt, így szerkezetén, látnivalóin, de még közterületei elnevezésén is érződik ez a multikulturális sokszínűség. A thai Wat Chayamangkalaram templom mellett itt található a sziget egyetlen burmai buddhista szentélye, a Dhammikarama templom, az 1811-ben alapított római katolikus Szeplőtelen Fogantatás temploma, valamint két hindu szentély, az Arulmigu Balathandayuthapani Kovil, vagy közismertebb nevén a Waterfall Hill templom, illetve a Nattukkottai Chettiar templom. Míg az eurázsiai lakosság a Szeplőtelen Fogantatás temploma körül kialakult Kampong Serani (eurázsiai falu) területén telepedett le, addig a burmaiak a Dhammikarama burmai templom mellett létrejött Kampung Ava (burmai falu) lakói voltak, a thaiok pedig a Kampung Siam (sziámi falu) területét foglalták el, ahol két templomot is építettek, a Wat Chayamangkalaram és a Wat Buppharam szentélyeket. Az itt található hindu templomokat pedig az az indiai közösség építette, akik a James Scott – Francis Light kapitány partnere – által alapított Ayer Rajah birtokon dolgoztak.

Az első, 1828-ban végzett népszámlálás szerint a XIX. század első felében 1117 fő thai élt Kampung Siam területén; ez a sziámi etnikai enklávé ma is többnyire thai származású lakosságnak (bevándorlók, vagy helyi születésű, de sziámi gyökerű kisebbség) ad otthont. 1845-ben végül a sziámiak megkapták az általuk lakott földet a brit koronától. A Brit Birodalom és a Sziámi Rattanakosin Királyság közötti kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása okán, diplomáciai gesztusként megkapott két hektáros földterületen 1845-ben felépült a Wat Chaiyamangkalaram templom is (ma ismert elnevezését azonban csak 1948-ban kapta), első főpapja Phra Phorthan Kuad theravada buddhista szerzetes volt, aki Sziámból érkezett. A főpaphoz kedves anekdota is fűződik, ugyanis állítólag kedvenc étele az asam laksa volt, egy fűszeres, savanyú tésztaleves, mely a délkelet-ázsiai peranakan gasztronómia egy igen kedvelt fogása. (A peranakanok Délkelet-Ázsia korai kínai bevándorlói, akik összeolvadtak a helyi maláj közösségekkel.) S noha az ételáldozatok nem ritkák a buddhista vallásban, a Wat Chaiyamangkalaram templom látogatásakor a bhakták gyakran asam laksát hoznak felajánlásként. 

A templom legfontosabb látnivalója, a világ egyik leghosszabb, 33 méter hosszú fekvő Buddhája, a Phra Chaiya Mongkol, mely 1958-ban került mai helyére a templomban, kivitelezésének teljes összege 100 ezer maláj dollárba került. A fekvő Buddhát a thaiföldi király, Bhumibol Adulyadej és Sirikit királynő 5000 fős tömeg előtt leplezte le 1962-ben, Malayába tett hivatalos útjuk során. A teljesen körüljárható szobor ugyanakkor kolumbáriumként is szolgál, ahová az elhamvasztott hívek urnáit helyezik végső nyugalomra. A legvégső békét és a világi dolgoktól való elszakadást szimbolizáló fekvő Buddha a buddhista művészet egyik legfontosabb ikonográfiai témája: Buddha a jobb oldalán fekszik, feje egy párnán nyugszik, vagy a jobb könyökére támaszkodik, míg fejét a kezével támasztja alá. Szeme nyitva van, tehát nem szabad összekeverni az alvó Buddha ábrázolással. A jelenet Buddha végső betegségét jeleníti meg, amikor éppen a parinirvánába kerül. A parinirvána a halál utáni nirvána, amely annak halálakor következik be, aki már életében elérte a nirvána állapotát. A buddhisták szerint Buddha tudta, hogy közeleg a halál, és arra kérte tanítványait, hogy készítsenek neki egy kanapét egy ligetben. A fekvő Buddha ábrázolások ezt az állapotot jelenítik meg. 

Természetesen a templom további Buddha-szobrokkal, illetve más, mitikus élőlényeket ábrázoló, színpompás alkotásokkal is büszkélkedik. Amint belépünk a templom területére, rögtön két sárkányfejű kígyó (naga) áll őrt, melyek a thai buddhista templomok fontos építészeti elemei: a legenda szerint a kígyók királya egy hatalmas vihar során csuklyáját védelmező módon terítette Buddha feje fölé. A nagák mellett színesre festett arcú, gazdagon díszített öltözetű dévák (égiek) őrzik a szentély bejáratát. A buddhizmusban a dévák az égi lények egy típusa, akik istenszerű tulajdonságokkal rendelkeznek, erősebbek, hosszabb életűek és általában sokkal boldogabbak, mint az emberek, ugyanakkor nem jár nekik akkora tisztelet, mint Buddhának. A templomban emellett láthatunk yaksha szobrokat is, amelyek a buddhizmus természeti szellemeit jelenítik meg. Ők általában jóindulatúak, de néha szeszélyesek, és gonoszak is, és a vízhez, termékenységhez, fákhoz, erdőkhöz kapcsolódnak. Dél-, Délkelet-Ázsia ősi templomaiban főként őristenekként jelenítik meg őket. A yakshák igen fontos elemei a thai templomépítészetnek és művészetnek, mint a kapuk őrzői. Jellegzetes arcukról könnyű felismerni őket: zöld színük van, nagy kerek, kidülledt szemük és kivillanó agyaruk. 

A templom két legfontosabb ünnepe az évenként megrendezett sziámi Songkran és Loi Krathong fesztiválok, illetve a Buddha-napi körmenet. A Songkran a Thai (vagy délkelet-ázsiai) újév, melyet minden évben április 13. és 15. között ünnepelnek. Thaiföldön 1888-ig ez volt az év kezdésének ideje, majd 1940-ig április 1-ére tették, végül ők is január elsejétől számítják az évkezdést, így a Songkran ma már csak nemzeti ünnepként maradt fenn. Az újévi hagyomány legjellemzőbb tradíciója a locsolás, mellyel a monszun időszak kezdetét köszöntik. A hagyomány szerint ekkor vitték ki a templomokból a Buddha szobrokat is, hogy lemossák. A Loi Krathong ünnepe szintén a délnyugati thai kultúrák között terjedt el, eredete pedig egy népi hagyományhoz kapcsolódik: a krathongok apró, díszes kosárkák, melyeket később vízre bocsátanak, és közben kívánnak valamit. Az ünnep a nyugati naptár szerint általában novemberre esik. Az ősi rituálé valószínűleg a vízi szellemek előtti tiszteletnyilvánítás lehetett. A Buddha-nap, más néven Vészák a buddhisták hagyományos ünnepe, melyet minden országban más napon tartanak. Az ünnep Gautama Buddha születésének, megvilágosodásának és parinirvánájának napjáról emlékezik meg.

A Wat Chaiyamangkalaram templom minden nap 06: 00 és 16:00 óra között tart nyitva, a belépés ingyenes, de a szentély fenntartásához mindig hálásan fogadják az adományokat. Fotózni lehet, a cipőt azonban le kell venni, amikor a szentélybe belépünk.