A Dhammikarama burmai templom

Penang egyetlen (és meglehetősen régi) burmai buddhista temploma a George Town-tól északra elterülő Pulau Tikus külvárosban található. A nyugodt, zöld környezetben megbúvó, gazdagon díszített, látványos és lenyűgöző épületkomplexum aranyozott díszítéséről és a Burmában (ma Myanmar) elterjedt kecses sztúpáiról ismerhető fel.

Már a helyválasztás sem véletlen: a George Town-al egyidős Pulau Tikus a kezdetektől fogva a burmai, a thaiföldi és az európai-ázsiai keverék (eurázsiai) lakosság települése volt, ezért nem meglepő módon Penang egyetlen burmai és thai, illetve egyik keresztény temploma is itt található: a Dhammikarama burmai templom mellett a thai Wat Chayamangkalaram szentély, a katolikus Szeplőtelen Fogantatás temploma, valamint két hindu szentély, az Arulmigu Balathandayuthapani Kovil, ismertebb nevén Waterfall Hill templom, és a Nattukkottai Chettiar templom. A thai közösség nem sokkal a burmai után telepedett le Pulau Tikusban, s ahogy a burmaiak, úgy a thaiok is a theravada buddhizmus követői voltak, és régtől fogva házasodtak az itt élő kínaiakkal.

A Lorong Burmán található Dhammikarama templom helyén emelt első kis burmai templom ’Nandi Moloh szentély’ néven 1803 nyarán épült meg egy olyan földterületen, melyet Nyonya Betong vásárolt meg George Laytontól 390 spanyol dollárért. A templom korai történetében nagy szerepet játszottak a közösség női tagjai, így például az előbb említett Nyonya Betong, illetve Nyonya Meerut, Nyonya Koloh és Nyonya Bulan, akik az anyagi donáció mellett elkötelezett önkéntes bhaktái (hívek) voltak a templomnak. A szentély legelső főapátja U. Nandamala volt, a templom jelenleg a hetedik főapát irányítása alatt áll. Ahogy a burmai közösség növekedett, egyre nagyobb lett az igény a templom, illetve a temetkezési hely területének megnövelésére, aminek okán Viktória királynőhöz fordultak a pozitív elbírálás reményében. Ezt a kérést a királynő nevében a Straits Settlements kormánya támogatta, így a közösség 1845-ben, WJ Butterworth kormányzó idején megkapta a további földterületeket.

A díszesen kialakított kaputól egy fedett, szabadtéri sétány vezet a hátsó szentélyhez. Itt látható az a monumentális falfestmény, amely Buddha lemondását ábrázolja, pontosabban azt a történetet, ahogy Buddha lemondott földi vágyairól, miközben különböző démonok kísértették meg. A templom legrégebbi része a külső nagy sztúpába rögzített belső sztúpa, melyet 1805-ben szenteltek fel. A külső, aranyozott sztúpát csak később, 1835-ben építették a régi sztúpára, együtt a hozzá csatlakozó ünnepi Sime Csarnokkal. A templomot a kyaung, vagyis a kolostor egészíti ki, mely a bhakták elvonulását szolgálja. A kyaung elsősorban a burmai theravada buddhizmusra jellemző, ahol fiatal szerzetesek, laikus kísérők, apácák élnek. A kyaung hagyományosan a falusi élet központja volt Burmában, amely oktatási intézményként, közösségi központként működött. A Dhammikarama templom együttes nagy részét azonban csak az elmúlt két évtizedben építették, így napjainkban több színpompás, látványos oltár, szentély és szobor csodálható meg az intézményben. 

E szobrok talán legérdekesebb példái a két Panca Rupa, vagyis a Világ Oltalmazó Védői: a földgolyót közrefogó két bestiának elefánt ormánya, ló fülei, patái, oroszlán pofája, szarvasagancsa, hal teste és garuda (az indiai mitológiában Visnu isten járműve, egy félig madár, félig ember lény) szárnya van, melyek a víz, a föld és a levegő hármas birodalmát, szentségét szimbolizálják. A Dhammikarama templom különleges mitologikus lényei között találjuk a két chintét, melyek stilizált oroszlánszerű lények, és elsősorban a burmai ikonográfiában és a mianmari építészetben ábrázolják őket főleg buddhista sztúpák és kyaungok bejáratait kísérő gyámpárként. Az ünnepi Sime Csarnokot pedig két kőelefánt őrzi. Persze a templom leglenyűgözőbb szobrai a Buddhát ábrázoló alkotások, amilyen a Sime Csarnok hatalmas márvány Buddhája, vagy a szentélyterem látványos, aranyozott, faragott álló Buddhája. Persze a környezete is lenyűgöző, a hátteret aranyozott arabeszkek, míg a szentélyterem mennyezetét aprólékosan kialakított filigrán fafaragások díszítik, melyet barna lakkal színeztek. A templom legrégebbi részét képezi az a 200 éves kút is, melyet anno a burmai közösség vízellátására alakítottak ki, de amióta bevezették a vezetékes vizet, a kút kihasználatlanul áll. 

Szintén a komplexum érdekes része az eredetileg 1840-ben, fából épült, majd 1976-ban felújított Arahant Upagupta oltár. Upagupta, egy III. századi buddhista szerzetes volt, aki rendelkezett azzal a hatalommal, hogy védekezzen a gonosz szellemek, akadályok és veszélyek ellen. Az Arahant Upagupta oltárnál látható Arahant Khema szobra is, aki egy, a nirvánát elért apáca volt. A templom egyik legújabb része a 2011-ben 3 millió RM összegben elkészült ’Arany Pagoda harangtorony’. A komplexumban találhatók a szerzetesek lakrészei, az ebédlő, a látogató terem, a vasárnapi iskola tantermei, a könyvtár és az előadóterem is, melyek mind nemrég újultak meg. A szentély olyan buddhista ünnepi eseményeknek szokott otthont adni, mint például a Thankyan (a burmai újév), Vízfesztivál, a Wesak-napi körmenet, a Fényünnep (Soon Dawgi), a Katnina, Songkran Fesztivál, A szerzetesek, apácák és újoncok felszentelése, az Arahant Upagupta fesztiválok, Dhamma előadások, meditációs órák, vasárnapi iskolák, ételosztás a szegényeknek, vagy gyertyagyújtás ünnepe.