Sam Poh lábnyomának temploma

A furcsa elnevezésű, aprócska, de bájos kis szentély talán a sziget legromantikusabb fekvésű szent helye, melyet a XV. században erre hajózó kínai Cseng Ho admirális (a helyieknek Sam Poh) lábnyomának szenteltek. A tengerparton álló, lenyűgöző panorámával büszkélkedő templom Penang-sziget délkeleti csúcsán, Bayan Lepasban található.

A penangi hokkien népesség a „Három ékszer palotája” néven is ismeri a helyet, mely elnevezéssel magára az admirálisra utalnak. De ki is volt ez a Cseng Ho, vagy Sam Poh, akinek még a hatalmas (0,85 méter) lábnyomát is imádják errefelé? Az 1371-ben, kínai muszlim családban született Cseng Ho császári főeunuch a XV. századi kínai földrajzi felfedezőutak nagyhatalmú parancsnoka volt. Cseng Ho már korán elhivatottá vált a távoli földrészek és az utazások iránt, miután apja és nagyapja elzarándokoltak Mekkába, a hadzsra. Az ő utazásaik inspirálták a kisfiút, aki aztán megtanult arabul is. Ugyanakkor személyes előmenetele is szépen haladt az udvarnál, ahová tízévesen került eunuchként, ahol egészen a Császári Háztartás legfelsőbb vezetői szerepéig jutott. 1403-ban került először az úgy nevezett Kincses Flotta élére, melyet Csu Ti (Jung-lö császár) azért állított fel, hogy megtalálja az elmenekült korábbi uralkodót, Csien-vent, aki a feltételezések szerint a déli tengereken bujkált.

A Kincses Flotta – élén a nagyhatalmú admirálissal – összesen hét diplomáciai utat teljesített 1405 és 1433 között, melyek során Cseng Ho eljutott többek között Jávára, Szumátrára, Melakkába, Sri Lankára, az indiai Kálikutba, a Vietnám területén egykor fennállt Champa Királyságba, Sziámba (a mai Thaiföld), az India délnyugati részén található Malabár-partra, a Maldív-szigetekre, a Perzsa-öbölbe és a Hormuzi-szoros vidékére, Ádenbe, Kelet-Afrika partvidékére (Mogadishu, Mombasa) és természetesen útjai során a maláj partokat, így Penangot is érinthette (noha ez utóbbira nincsen megbízható történelmi bizonyíték, Dr. Geoff Wade történész, a téma szakavatott ismerője állítja, semmi nem utal arra, hogy Cseng Ho valaha is megállt volna a szigeten). De mivel valamennyi hajóút állandó bázisa Melaka volt, ahol hatalmas raktárakat állítottak fel a kapott adóajándékoknak, mégis elképzelhető, hogy a Kedahhoz tartozó, közeli Penangon is partra szállhattak valamikor. A hatvanas évei derekán járó admirálist utolsó útján hazafelé, India nyugati partjainál érte a halál. 

Délkelet-Ázsia kínai diaszpórájában azonban Cseng Ho (vagy, ahogy errefelé hívják, Sam Poh) akkora tiszteletnek örvend, hogy kultusz templomokat kezdtek építeni tiszteletére. Ezek a templomok azonban csak itt jellemzőek, az anyaországban egyetlen ilyen kegyhely épült Hongjianban, de azt a szentélyt a kulturális forradalom idején elpusztították. Melakkában és Indonéziában viszont Cseng Ho admirálisnak köszönhető a kínai muszlim közösségek kialakulása, megerősödése, miután virágzó kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat létesített a két terület között. De térjünk vissza Penanghoz: akár partra szállt itt Cseng Ho, akár nem, a Batu Maung-ban, a tengerparton álló szentély az ő nagyságára emlékezik, az ő tiszteletére épült, s a hatalmas lenyomatot az ő lábnyomának vélik, legalább is a kínai közösség hívei. S jóllehet, történelmi feljegyzések szerint is Cseng Ho megtermett férfi volt, azért a 0,85 méteres lábnyom így is nehezen elképzelhető méret egy normális ember számára. A hindu bhakták nem is Cseng Ho lábnyomának vélik a sziklában megőrződött lenyomatot, hanem Hanuman majomistennek, míg a maláj hívek Gedembai óriás asszonynak.

A hindu felfogás szerint Hanuman innen rugaszkodott el, amikor átugrotta az Indiai-óceánt. Hanuman a Rámájána ősi eposz szereplőjeként Rámának, Ajodhja legendás királyának, Visnu hetedik Avatárjának hű szolgája volt, ezért őt az odaadás, a fegyelmezettség, a bátorság és az önzetlen cselekedetek szimbólumának, a mesteréhez tisztelettel viszonyuló szolga eszményi megtestesítőjének tartják. A Rámájána szerint, amikor Rávana, a démonok ura elrabolta Ráma feleségét, Szítát, Hanuman találta meg Lanká szigetén (ma Sri Lanka), miután átugrotta az óceánt. Jóllehet, az indiai eposz szerint csak az Indiát és Sri Lankát elválasztó Palk-szorost ugrotta át, a penangi hinduk szerint az ő szigetükről történt az ugrás, és a Batu Maungban található lábnyom a hindu majomistené. Egyébként ez a mutatvány nem maradt következmények nélkül, ugyanis, amikor a majomisten átugrotta az óceánt, egy csepp verejtéke a vízbe, egy krokodil szájába hullott, s majomkölyökké változott, aki később Makardhwaja néven Patala kapuinak őrzője lett. Később Hanuman – először nem ismerve Makardhwaja kilétét – harcban legyőzte fiát, de miután megtudta az igazságot, Patala királyává tette meg őt.

Ami Gedembait illeti, a harmincas éveiben járó gyönyörű óriás asszony Langkawi szigetén élt, s volt egy félelmetes képessége: mindenkit egyetlen szóval át tudott változtatni bármivé. Az emberek rettegtek tőle, mert ha például kővé változtatott valakit, az egyet jelentett a biztos halállal. Ezért aztán kerülték őt, a magány, a szeretet és együttérzés nélküli élet pedig keserűvé és embergyűlölővé tette őt. Az emberek pedig félelemben éltek miatta, aki csak tehette, elköltözött a szigetről. Gedembai története az Ószövetség-beli Salamon királlyal ért véget: az óriás asszony a bölcs királyt is megpróbálta kővé változtatni, de sikertelen maradt, s mivel félt a büntetéstől, ismeretlen helyre menekült. Egy másik történet szerint Panca Perseda királyának fia, Putera Indera Sakti vetett véget Gedembai ámokfutásának, aki békává változtatta az óriást, amit végül a falusiak eltapostak, míg a kővé változtatott embereket a herceg kiszabadította az átok alól. Nos, Penangon a maláj közösség úgy véli, hogy Sam Poh lábnyoma valójában Gedembai egyik lábnyoma a négyből, amit a szigeten hagyott, a többi Pulau Amannál, Pulau Jerejaknál, illetve egy a Bayan Lepas-i mecset mögött található.

A Sam Poh lábnyomot hosszú éveken át elhanyagolták, a régi szentélyben csupán egy oltár és néhány joss bot (füstölő) emlékeztetett arra, hogy ezen a területen valamiféle szent hely van. 1993-94 között azonban 300 000 MR értékben új szentély került a régi helyére, a lábnyomot – amely egyes feltételezések szerint magának Cseng Ho-nak egy faragott emlékműve lehetett, mellyel azt kívánta jelezni, hogy partra szállt Penangon, majd hívei látogatásának emlékére lábnyom formában faragták ki a követ – rendbe hozták és körülkerítették. A szentély melletti sziklára pedig az admirális portréját festették fel. A Batu Maung tengerpartján álló szentély csak egyike a sok malajziai Sam Poh templomnak, amelyeket a kínai muszlim eunuchnak szenteltek. Ezek közé tartozik a melakkai Poh San Teng, illetve az ipohi Sam Poh Tong barlangtemplom is. De nagy valószínűséggel egyiknek sem olyan romantikus a panorámája, mint a penangi kegyhelynek, ahonnan az alant ringatózó halászhajókra, és a második Penang-hídra nyílik kilátás.