A melakai Szent Péter-templom
A melakai Szent Péter-templom
Az 1710-ben épült melakai Szent Péter-templom Malajzia legrégebbi, ma is működő római katolikus imaháza. A telket, amelyen épült, a holland Maryber Franz Amboer adományozta a város katolikus híveinek, mely már csak azért is pikáns, mert ebben az időben a Holland Kelet-Indiai Társaság meglehetősen erőszakosan támogatta a protestantizmus terjedését az általuk elfoglalt területeken.
Az óvárostól kissé távolabb, de alig 3 perc sétára a Melaka-folyó kanyarjától, illetve azon túl, a romantikus épületeiről ismert tradicionális maláj falutól, a Kampung Mortentől, valamint egy 7-8 perces gyaloglásra a Bukit Cina lábától található az ország legrégebbi, de ma is működő római katolikus kegyhelye, a Szent Péter-templom. Amikor az imaház 1710-ben felépült, a terület Melaka városközpontján kívül feküdt, s noha a település azóta körbenőtte, ma sem tartozik a turisták által leggyakrabban felkeresett úti célok közé. Pedig a Melaka északi részén található épület szép gyarmati stílusa, letisztult belső kialakítása igazán megér egy látogatást.
A templom sorsa jól példázza Melaka történetét, illetve a hollandoknak a más vallásokhoz fűződő kapcsolatát. 1511-1641 között Melakát keresztény városként jellemezték: 1618-ban 7400 katolikus élt a városban, akiket 14 templom és két kápolna szolgált ki. Amikor azonban a portugál fennhatóságú Melaka 1641-ben holland kézre került, a protestáns hódítók tűzzel-vassal üldözni kezdték a római katolikus vallás híveit, templomaikat lerombolták, vagy átalakították (legjobb példa rá a Szent Pál-templom), nem temetkezhettek katolikus temetőkbe, a papoknak megtiltották a gyülekezeteik irányítását, sőt, még otthon is tilos volt imádkozni. Persze nem csak a katolikus vallást üldözték, hanem az iszlámot is, a protestáns hollandok a muszlim hit térítését is tiltólistára tették. A stratégiai jelentőségű, gazdaságilag fontos területeken pedig egyenesen ők igyekeztek evangelizálni a „hitetleneket”. Ekkor azonban ismét közbeszólt a világpolitika, méghozzá egy olyan esemény, amely Melakától több ezer kilométerre zajlott, ez pedig a spanyol örökösödési háború (1701–1714) volt.
Ebben Anglia, Savoya, Piemont és több német fejedelemség mellett Hollandia és Portugália is egy oldalra került a Habsburgok támogatásának révén, míg a franciákat Spanyolország, Bajorország, és a Rákóczi-szabadságharc által Magyarország támogatta. Az 1702. október 23-án vívott Vigo-öböl beli csatában ugyanis az egyesült angol és holland csapatok legyőzték a franciák által védett spanyol flottát, amely siker végül II. Péter portugál királyt is meggyőzte, hogy oldalt váltson, és a franciák támogatása helyett a Nagy Szövetséghez csatlakozzon (más néven Augsburgi Ligához, melyhez 1689. május 12-én, illetve december 20-án a perszonálunióban álló Holland Köztársaság és Anglia is csatlakozott). 1703. májusában végül II. Péter király is a Szövetség tagja lett, s az így létrejött holland-portugál koalícióban a hollandok kénytelenek voltak feladni kemény valláspolitikájukat a portugál katolikusokkal szemben.
A hosszú évtizedeken át tartó vallási üldözések után eljött tehát a tolerancia időszaka; így történhetett meg, hogy egy római katolikus hitre áttért holland hittérítő, bizonyos Maryber Franz Amboer templomépítésre szánt földet adományozott a melakai portugál katolikusoknak, melyen végül 1710-ben felépíthették a Szent Péter-templomot, ami ma is a város egyik legnagyobb keresztény imaháza. A templomépítés befejezéséről a harangtornyon szereplő 1710-es évszám tanúskodik, az épületnek azonban van egy ennél is sokkal régebbi darabja, egy 1608-ban, Goán öntött harang, melyet egy régebbi, a hollandok által felgyújtott templomból mentettek ki a hívek. Ez a templom a feltételezések szerint az 1600-as években épült, egykori São Lourenço (Szent Lőrinc) templom lehetett, mely a mai Jalan Bunga Raya mentén állhatott. A Szent Lőrinc-templom helyén egy Ermida de Rosario nevű kápolna épült, mely az 1800-as években szintén megsemmisült, romjai azonban még ma is láthatók.
Van azonban egy másik teória is, hogy a buzgó protestáns hollandok miért is egyeztek bele egy római katolikus templom építésébe egy általuk megszállt városban. Eszerint a hollandok az új délkelet-ázsiai központjuk, Batávia (a mai Jakarta) mellett már sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítottak Melakának, melyet csupán egyszerű kikötőként, és nem katonai állomáshelyként, vagy adminisztrációs központként használtak. Igaz, hogy felépült a Stadthuys és a Krisztus-templom is, de Melaka jelentőségén már ezek sem változtattak. Ugyanakkor a városban még mindig jelentős számú portugál lakosság élt, akik számára a saját templom építésének lehetővé tétele megakadályozhatta egy esetleges felkelés kirobbanását, és megspórolta egy állandó helyőrség felállításának és állomásoztatásának költségeit is. Nem utolsó sorban a holland kormánynak semmibe sem került az akkoriban a városközponttól távol, a falakon túl, egy római katolikus hitre áttért holland által adományozott földterületen felépült templom.
Így a Makaóból és Goáról, az utolsó távol-keleti portugál gyarmatokról érkező misszionáriusok vezetésével, újonnan épülő Szent Péter-templom lett a melakai katolikus lakosság új imaháza, amely a régi Szent Pál-templomot váltotta. Építészeti stílusát illetően jellegzetes gyarmati jegyeket visel, és hasonlít a goai katedrálishoz és a mára romos makaói Szent Pál-templomhoz: valamennyi templom homlokzata kétszintes, mindegyik három boltíves ablakkal és magas oromzattal rendelkezik. A homlokzat egyik oldalán egy harangtorony magasodik, melyben az 1608-ban öntött harang kapott helyet. Egészében véve a templom homlokzata, illetve díszítése a keleti és a nyugati architektúra ötvöződése. A belső tér kialakítása meglehetősen puritán: egy egyszerű oltár, fa boltíves mennyezet, és néhány szobor díszíti csak. Ezek egyike egy feltámadt Krisztust ábrázoló alabástrom szobor, míg az apszis felett latin betűkkel a „Tu es Petrus” (Péter vagy) szavak olvashatók, amellyel az Úr az Egyház feletti teljhatalmat átruházta Péterre.
A templom padlózatán, valamint az épület körül néhány, egész pontosan 14 korabeli sírkő is látható, köztük egy örmény nyelvű, illetve még a XX. század elején, egy 1904-ben készült, és a melakai sírkövekről íródott könyvben egy 1598. május 3-án elhunyt portugál, bizonyos Domingo D’Oliveira sírkövének fotója is felbukkant, mely akkor feltehetően Melaka legrégebbi sírköve lehetett. 1985. június 29-én, Szent Péter ünnepén, a templom fennállásának 275. évfordulója alkalmából állították fel azt a fatimai Szűz Mária-szobrot, mely általában a parókia előtt látható, csupán körmenetekre viszik be a templomba. Az utóbbi időben az épület előtt egy szökőkúttal ellátott sekély medence is helyet kapott, ahol egy vízen járó ember ábrázolása látható. A jelenet a Bibliát idézi, amikor Jézus felszólította Pétert, hogy hite tanúságtételeként járjon a vízen. Ezzel a kis installációval a híveket is arra buzdítják, hogy vegyék le cipőiket és járjanak a vízen.
Ahogy említettem is, a templom ünnepe Szent Péter napja, de mellette minden év április közepén, nagyszombaton is nagyszabású vallási ünnepeket tartanak itt. A vallási üldöztetések ellenére Gasper de Cruz atya 1549-ben létrehozta az „Irmaos De Igreja”, magyarul az Egyház Testvérei (más néven a Szent Rózsafüzér Konfraternitása), egy, a melakai portugál közösségből származó, férfiakból álló egyházi testvériséget, mely kimagasló szerepet játszott a katolikus hit túlélésében a holland megszállás idején. Végül csatlakoztak a Szent Péter-templom közösségéhez, amelynek keretében a mai napig léteznek. A helyi katolikusok a jellegzetes, skarlátvörös, fekete, fehér öltözéket viselő testvériséget tartják a Szentheti ünnepek egyedüli őrzőinek. A Szent Rózsafüzér Konfraternitása ma a legősibb katolikus testvériség (egyházi hatóságtól hivatalosan jóváhagyott, többnyire laikus hívekből álló vallásos társulat) az országban.
Az elmúlt 300 évében a Szent Péter-templom a melakai portugál közösség leszármazottainak anyatemploma lett. A gyönyörű környezetben fekvő, szépen felújított és jól karban tartott templomba ingyenes a belépés, azonban az épület a szentmisék kivételével általában zárva tart.
