A Stadthuys, a régi holland városháza

Melaka talán leghíresebb épületeinek egyike a festői Holland – vagy más néven Vörös – téren található régi városháza, a Stadthuys, mely a holland gyarmati időszak egyik legjelentősebb történelmi emléke. Az 1650 körül épült intézmény a holland kormányzó és helyettesének hivatala volt, ma pedig múzeumként működik, otthont adva több kiemelkedő gyűjteménynek. 

Bandar Hilir negyedben, Melaka óvárosában, az azonos nevű folyó partján, egy alig 10 perces sétára az A Famosa erődítményből megmaradt Porta De Santiagotól található a híres Holland tér, melynek vörösre festett épületei – innen a tér másik alternatív elnevezése – Melaka talán legtöbbet fényképezett turisztikai látnivalói. A Krisztus-templom jellegzetes formája, a gazdag, kínai filantróp, Tan Beng Swee óratornya, a brit gyarmatosításra emlékeztető Viktória királynő-szökőkút, a holland tulipánföldek jellegzetes szélmalma, a régi Általános Postahivatal (ahol ma az Ifjúsági Múzeum gyűjteménye található), illetve maga a régi városháza, a Stadthuys Melaka egyik legkedveltebb és mindig nyüzsgő úti célja. Az egyaránt terrakotta vörösre festett épületek monotonitását a tér színpompás virágágyásai és a giccs szintjéig díszített riksák forgataga töri meg. A Holland tér a város holland gyarmati időszakának máig fennmaradt lenyomata, az UNESCO Világörökség része, hiszen innen, a Stadthuys épületéből irányították a gyarmati közigazgatást. A térrel szemben, a folyó túloldalán kezdődik a számos érdekes turisztikai nevezetességgel tűzdelt, híres Jonker Street, melynek XVII. századi épületei építészetileg is izgalmas élményt nyújtanak.

Amikor a hollandok 1641-ben megszerezték a várost a portugáloktól, azonnal hozzáláttak a gyarmati adminisztráció megszervezéséhez, melynek elengedhetetlen helyszíne volt a városháza, mely ugyanakkor a holland kormányzó és kormányzóhelyettes irodájaként, illetve rezidenciájaként is működött. A Krisztus-templom mellett, az A Famosa erőd romjain 1641 és 1660 között emelt létesítmény ma egész Ázsia legrégebbi fennmaradt holland történelmi épülete. S jóllehet, Melaka az újonnan alapított Batáviával szemben már csak másodrangú település maradt a holland gyarmatosítók számára, a Stadthuys 161 éven keresztül (1641-1795, majd 1818-1825 között) ellátta a gyarmati közigazgatás feladatait. Sőt, még azon túl is, mert miután a britek átvették a várost a hollandoktól, a Stadthuys, ugyan kisebb szerkezeti változtatásokkal, de továbbra is eredeti rendeltetése szerint működött tovább, egészen 1824-ig. 1826-ban az épület közelében nyílt meg a brit misszionáriusok által működtetett Melakai Szabadiskola, mely a város valamennyi polgárának ingyenes oktatást biztosított. Az intézményt 1871-ben Melakai Gimnázium névre keresztelték át, majd 1931-ben jelenlegi helyére, a Chan Koon Cheng Roadra költöztették.

A négy szintes, jellegzetesen holland gyarmati stílusban épült városháza erőteljes, nagy vörös falairól, nagy, kovácsoltvas zsanérokkal ellátott, tömör ajtóiról, lamelláiról, és fehér fa redőnyeiről, zsalugátereiről már messziről könnyen felismerhető. Az épület – melynek teljes alapterülete 4570 négyzetméter – eredetileg téglafalazású volt, de miután az építőanyag szivárogni kezdett, levakolták és fehérre festették. Jelenlegi terrakotta színét a XX. században kapta, miután az 1920-as években a britek lazac színűre festették, majd a jelenlegi önkormányzat újabb, sötétebb réteget vitt fel az épületekre, ezzel mintegy kiemelve környezetükből a holland korszak emlékeit. A Stadthuys egyébként a holland stadthuis (városháza) szó régies írásmódja, az épület pedig a frízföldi Hoorn város egykori Stadthuis-ának, vagyis városházának másolata. E holland város a Holland Aranykor (XVI-XVII. század) idején virágzó kereskedelmi központ és a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) jelentős hazai bázisa volt. Kereskedelmi flottája a világ tengereit járta (a városról kapta nevét a Horn-fok is). Hoorn szülötte volt Jan Pieterszoon Coen (1587–1629) kereskedő, a VOC egyik legbefolyásosabb kormányzója, Batávia, a mai Jakarta megalapítója, aki Batáviát eredetileg Új-Hoornnak akarta elnevezni. Nos, ennek az egykor sokkal dicsőbb napokat látott hollandiai településnek az egykori városházáról mintázták a melakai Stadthuyst. Malajzia függetlenné válása után a melakai kormány 1979-ig használta az épületet, majd 1982-ben múzeummá alakították át. 

A Stadthuys belül is szép példája a korabeli építészetnek; vastag falai, nehéz fagerendái máig láthatók az épületben, az egyik legkiemelkedőbb helyisége a kormányzói hivatal, melynek mennyezetén fadíszítés látható, míg a kormányzóterem falát kínai mitológiai jelenet ékíti. Szintén az épület érdekessége a konyhához tartozó saját pékség, ahol a gyarmati adminisztrátorok az Európában megszokott pékáruhoz juthattak. A kenyér ugyanis akkoriban nem volt a Maláj-félszigeten élők étrendjének része. Az épület különböző szárnyai által bezárt udvaron egy, a portugál korból fennmaradt (azóta lefedett) kút is látható, melyről egészen az épület felújításáig nem is tudtak. Az 1986-os felújítási munkálatok során a városháza régi vízvezeték-rendszere is napvilágra került, melyhez kút is tartozott egykor, és nagy valószínűséggel az épület még az A Famosa erődtől örökölte a rendszert. A korabeli technika e két szép példája ma megtekinthető a Stadthuyst épületében. A városháza – mely építőanyagainak nagy részét egyenesen Hollandiából szállították – ugyanolyan laterit kőből épült, mint korábban az A Famosa erőd, de mellette felhasználtak fát és más minőségi anyagokat is, malter helyett agyagot használtak, vakolóanyagként pedig meszet. Az A Famosa további maradványai feltehetően a Stadthuys parkolója alatt találhatók.

A Stadthuys épülete ad otthont ma a Történeti és Néprajzi Múzeum anyagának (1 és 2. emelet). A gyűjtemény történelmi része Melaka históriáját mutatja be 1400-as alapításától kezdve, egészen 1957-ig, vagyis Malajzia függetlenségéig, festményeken, diorámákon, maketteken, és más értékes műtárgyakon keresztül részletesen ismertetve a város korai történelmét, a Melakai Szultánság korát, a gyarmati korszakot, a japán megszállást, a függetlenség kivívását, és az azt követő időszakot. Érdekes maketteket láthatunk itt a korabeli városról, ahogy a portugál és holland gyarmatosítás idején festhetett. A néprajzi rész a város multikulturális közösségeinek életmódját és kultúráját mutatja be: a malájokét, a kínaiakét, az indiaiakét, a portugálokét, illetve ezeken belül a baba-nyonya (peranakán), a chetti vagy az eurázsiai közösségekét. Különböző hétköznapi, vagy ünnepi használati tárgyak, porcelán étkészletek, hangszerek, esküvői szertartások tárgyai, mezőgazdasági eszközök, fegyverek, különböző pénzek, bélyegek láthatók a tárlók mögött. Hiányosságként lehet megjegyezni, hogy a kiállított tárgyak mellett nem mindig található magyarázat (ez főként a bennszülött lakossággal foglalkozó tárlókra igaz), a gyarmati korszak sokkal jobban dokumentált. Az épületben a fényképezés megengedett, a belépő felnőtteknek 10 RM, gyermekeknek 4 RM, a múzeum a hét minden napján 9-17:30 között tart nyitva.

A Stadthuys egy hátsó szárnyában kapott helyet a 2003 februárjában megnyílt Cseng Ho Admirális Galéria, amely a híres kínai admirális, Cseng Ho életének, illetve Kína és a Maláj-félsziget közötti kapcsolatoknak állít emléket. A gyűjtemény lényegében a XIV-XV. századi délkelet-ázsiai diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat , valamint Cseng Ho, a híres Kincses Flotta kapitányának délkelet-ázsiai útjait is bemutatja. Az egykori fogoly eunuch, aki rövid idő alatt jutott a birodalmi hierarchia csúcsára, 1405-ben járt először Melakában, mely az évek során kiemelkedő bázis lett a flotta számára. Amikor Cseng Ho megérkezett a városba, már jelentős kínai közösséget talált ott, majd a szultán és családja több mint 540 alattvalójukkal együtt Kínába látogattak, végül a melakai uralkodó, Mansur Shah maga is egy kínai hercegnőt, Hang Li Pot kérte feleségül. A hercegnővel nagyszámú kínai kíséret érkezett, akik Melaka Bukit Cina negyedében telepedtek le, és idővel a helyiekkel házasodtak össze, létrehozva így a melakai peranakán közösséget. A kiállítási tárgyak között láthatjuk hajóinak kicsinyített replikáit, róla szóló könyveket, cikkeket, és hozzá kapcsolódó tárgyakat. A galériát nem nehéz megtalálni, előtte, az udvaron az admirális tiszteletet parancsoló szobra áll. A Cseng Ho Admirális Galéria belépődíja szerepel a Történeti és Néprajzi Múzeum öt múzeumra vonatkozó belépődíjában. Az épületben szabad fényképezni, nyitva tartása megegyezik a Stadthuys nyitva tartásával.  

A Cseng Ho Admirális Galéria melletti épület, egy elegáns, a brit gyarmati időszakban épült rezidencia ad otthont a Melaka Irodalmi Múzeumnak, mely egykor lakóhelyként, de még börtönként is működött. Később a Melaka Állami Fejlesztési Társaság költözött az épületbe. Az Irodalmi Múzeumot 1984-ben Mohd Zin Abdul Ghani, Melaka akkori főminisztere nyitotta meg. Az itt kiállított gyűjtemény Melaka írott történelmi feljegyzéseivel kapcsolatos (leghíresebb példája a Maláj Annalesek), illetve a helyi maláj folklórhoz kapcsolódó anyagokat mutat be a Melakai Szultánság időszakától a kortárs irodalomig, de megismerkedhetünk az írás fejlődésével is a kőtábláktól kezdve a jawi íráson át a billentyűzet modern eszközeiig. A múzeum külön részt szentelt a legendás Hang Tuah történetének. A történet szerint a bátor harcos Mansur Shah uralkodó udvarában, a XV. századi Melakában élt, bár tényleges létezése máig nem bizonyított. Mindazonáltal élettörténete a maláj irodalom egyik legkedveltebb témája. Emellett a múzeum bőséges kiállítási anyagot vonultat fel az állam legkorábbi leveleiből (XVI. századtól kezdve), illetve megismerhetjük az iszlám a nemzet törvényeire gyakorolt hatását is (ilyen például a Hukum Kanun Melaka vagyis a Kánonjog szerinti büntetés). 

Szintén a Stadhuys intézményén belül összefogott múzeumok közé tartozik a Demokratikus Kormányzat Múzeuma, mely az 1961-ben épült Melaka Állami Törvényhozó Nemzetgyűlés egykori épületében kapott helyet, nem messze a Stadthuys tömbjétől. Az épületben ülésezett az Államgyűlés, és itt vezették be, vitattak meg és szavaztak meg a törvényalkotási és pénzügyi törvényjavaslatokat mintegy 40 éven keresztül. Miután a demokratikus kormányzás e fontos intézménye kinőtte az épület kereteit, úgy döntöttek, hogy benne egy, a parlamentáris demokrácia fejlődését és gyakorlatát bemutató múzeum létesüljön, mely az egész független Malajzia demokratikus kormányzatát bemutatja. Végezetül ide tartozik a Szent Pál-hegy tetején, a Szent Pál-templom romjai mellett található Seri Melaka épülete is (6-7 perces sétára a Stadthuys tömbjétől), amely a holland kormányzók hivatalos rezidenciája és hivatala volt, ma pedig a Kormányzók Múzeuma működik benne. Az épület a brit gyarmati uralom, majd a függetlenség kivívása után a független Malajzia alatt is ugyanazt a funkciót látta el, csak immár az angol, majd a melakai kormányzó rezidenciája lett. 1996-ban végül a kormányzói irodát áthelyezték, a történelmi épületet pedig múzeummá alakították, ahol a korábbi és jelenlegi kormányzók személyes gyűjteményei láthatók.