A melakai Seck Kia Eenh buddhista templom

2020-ban volt éppen száz esztendeje, hogy a melakai buddhista templom, és az égisze alatt létrejött egyesület, a Seck Kia Eenh megalakult, így, bár a helyi szorosban született kínaiak számára kivételes jelentőséggel bír, nem mondható különösebben régi kegyhelynek. Mégis, a Seck Kia Eenh-templomot az ország egyik legismertebb theravada buddhista szervezeteként ismerik el. 

1920-ban néhány buzgó kínai buddhista rendszeresen összegyűlt, mégpedig azzal a szándékkal, hogy együtt tanulják és gyakorolják Buddha tanításait. Gyülekezetük középpontjában 1922-től egy kis bronz Buddha szobor állt, amelyet a tiszteletreméltó P. Ratanatissa vonattal hozott a burmai Rangoonból, vagyis a jelenlegi myanmari Yangonból. Amikor a szobor megérkezett Melakába, a hívek körmenetben vitték végig a város utcáin. A szobor az egyik legjellegzetesebb Buddha-testtartásban, az úgy nevezett Bhumisparsha mudrában (a ’Föld érintése’, vagy ’Kérjük a Földet tanúskodni’ gesztus) látható. Az ülő Bhumisparsha mudrában ábrázolt Buddha a történelmi Shakyamuni Buddhát jeleníti meg, amint jobb kezével és befelé fordított tenyérrel a föld felé nyúl, miközben megérinti a lótusztrónt. Bal keze felfelé tartott tenyérrel az ölében pihen. Ez a gesztus Buddha felébredésének pillanatát jelképezi a Bodhi-fa alatt, miközben Mara, a démonkirály megkísértette, de Buddha a Földet hívta megvilágosodásának tanújaként. A Bhumisparsha mudra tehát azt a rendíthetetlenséget, szilárd hitet jelképezi, amelyet Buddha mutatott, miközben a megvilágosodásra törekedett a Bodhi-fa alatt meditálva. És ugyanez a rendíthetetlenség és szilárd hit jellemezte a melakai buddhista közösséget is, akik száz esztendeje rendszeresen összegyűltek, hogy Buddha tanításai szerint éljenek.

Mivel a Seck Kia Eenh-templom jelenlegi épülete ekkoriban még nem létezett, a szobrot először a tranquerahi (ez a városrész Melaka portugál eredetű külvárosa volt, ahol eredetileg vegyes fajú portugál-eurázsiaiak, a krisztangok éltek) Geok Siow Kong-templomban helyezték el, mivel a gyülekezet itt tartotta vallási összejöveteleit is. Később a szobor a Jonker Street-en található Kwan Imm Tong-templomba került. 18 esztendőnek kellett tehát eltelnie, hogy 1940 márciusában a Seck Kia Eenh egyesület vezetősége megvásárolja azt a földterületet a Gajah Berang út 57. szám alatt, melyen a ma is látható templom 16 évvel később felépülhetett, egészen addig egy kis fából épült bungaló szolgált gyülekezeti és imahelyként.

1950 nyarára olyannyira megszaporodott a bhakták száma, hogy pénzgyűjtésbe kezdtek egy új templom építéséhez. A Seck Kia Eenh-templom nevének jelentése ’Buddha kolostora’, de a kegyhelyet más neveken is ismerték: a Ju Lye Hood elnevezés az említett Buddha-szoborhoz kapcsolódik (mely ma a fő szentélyben látható), míg a Datuk Peranakan vagy Datuk Orang Kaya elnevezések azokra a prominens családokból származó peranakán kínaiakra vezethető vissza, akik a templomot alapították. Az új templomépület végül 1956-ban készült el. 1957-ben egy Buddha Jayanti Hall nevű díszterem épült hozzá, melyet 1990-ben végül lebontottak, hogy helyén egy négyemeletes blokk épülhessen, melynek földszintjén színpad kapott helyet. A komplexumban az 1970-es évektől kezdve egy ingyenes buddhista oktatást biztosító Dhamma Iskola, valamint 1979 óta egy óvoda is működik. Az itt kidolgozott Dhamma tantervet más buddhista iskolák is átvettek azóta szerte az országban.

A templom területén található egy szent Bodhi-fa és egy sativa, vagyis pagoda is, amely 1988-ban készült el, és amelyben Buddha ereklyéit őrzik. A Bodhi-fa az a szent fügefa, amely alatt ülve jutott el Buddha a bódhi, azaz a megvilágosodás állapotába. Ennek a szent fának a leszármazottai találhatók ma több helyen is, a legjelentősebb a Bódh-Gajánál épült Mahábódhi templom mögött látható. A pagodák az ősi kínai építészetben vallási céllal épültek, bennük a Buddha ereklyék mellett szobrokat is kiállítottak, de emellett profánabb célt is szolgálhattak: magasságuk miatt ideálisak voltak katonai megfigyelőállomásként is.

Visszatérve a templomhoz, annak legnagyobb ünnepe a Vészák, más néven Buddha Purnima vagy Buddha-nap, amelyet minden buddhista vallású országban máskor tartanak, Malajziában – és így a melakai Seck Kia Eenh-templomban is – április vége és május eleje között. Ilyenkor több, mint tízezer látogató is összegyűlik a kegyhelyen. Buddha születésnapján mécsesekkel díszített felvonulást tartanak, mely során a résztevők imádkoznak, virágokat és alamizsnát osztanak, miközben a sáfrányszínű ruhás szerzetesek szútrákat kántálnak. Az eseményen a különböző kulturális egyesületek oroszlántánc előadásokat is bemutatnak az összegyűltek előtt.