A melakai Krisztus-templom

A melakai Holland téren áll Malajzia legrégebbi, ma is működő protestáns temploma, a XVIII. században épült Krisztus-templom, amely a szomszédos Stadthuys épületével együtt az ország egyik legtöbbet fotózott turisztikai nevezetessége, és Melaka egyik olyan történelmi emléke, mely hozzásegítette a várost, hogy UNESCO Világörökségi helyszínné váljon.

Amikor 1641-ben a hollandok elfoglalták Melakát a portugáloktól, az egyik első rendelkezésük az volt, hogy betiltották a városban a katolicizmust. A már meglévő, a portugálok által alapított római katolikus templomokat pedig református imaházakká alakították át. Ez történt a Szent Pál-hegy tetején épült régi Szent Pál-templommal is, mely ettől kezdve Bovenkerk, vagyis Felsőtemplom néven a holland közösség legfőbb plébániatemplomaként működött. 1741-ben, Melaka portugáloktól való elfoglalásának centenáriuma alkalmából a hollandok egy új templom megépítése mellett döntöttek, annál is inkább, mert az öreg Bovenkerket lassan kinőtte a közösség, ráadásul a régi templom egyre rosszabb állapotban volt. Az új imaházat a Stadthuys mellé tervezték felépíteni. Alapkövét betegeskedő apja nevében a melakai születésű holland Abraham de Wind helyezte el 1754. február 18-án. Az öreg Claas de Wind a város második legbefolyásosabb személye, a helyettes kormányzó volt, aki a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) alkalmazásában állt. Az egyszerű formavilágú templom építése végül 12 éven át tartott, csak 1753-ban fejezték be.

A holland gyarmati stílusban épült templom alaprajza egyszerű téglalap (25 x 13 méter), mennyezetét illesztés nélküli, egyetlen rönkből faragott gerendák alkotják, az épület tetőcserepeit az óhazából hozták, a masszív falakat helyi laterit kövekre alapozva holland téglából építették, majd végül kínai vakolattal fedték be. A templom padlózata talán a legérdekesebb: ezek egykor hajók ballaszt kövei voltak, melyeket arra a célra használtak, hogy még a legnagyobb viharokban is kiegyensúlyozzák, és a vízfelszínen tartsák a járműveket. A gránitköveket Melakában kirakodták, hogy azokból építkezzenek, a hajókat pedig fűszerekkel és más árucikkekkel pakolták meg, majd így kiegyensúlyozva elindulhattak hazafelé, vagy más holland gyarmatokra. De természetesen nem csak ezek a gránittömbök láthatók a Krisztus-templom padlózatán, hanem régi sírkövek is, melyeken örmény, holland, angol, sőt, még portugál felirat is olvasható. Utóbbiakat feltehetően az angolok helyezték el a templomban. A nevek között a gyarmati Melaka számos prominens polgáráét is megtalálhatjuk, azonban ezek a családok mégis túlélték az évszázadok viharait, mert sokan közülük ma is léteznek Malajziában, vagy Szingapúrban. 

A templom tornácát, illetve a sekrestyét viszont csak a brit uralom idején, a XIX. században illesztették az épülethez. A homlokzat tetején, egy kis boltívben elhelyezett harang látható, melynek évszáma, „1698” arra utalhat, hogy a harang korábban más templomhoz tartozhatott. Az épület padozata, illetve az ablakok még mindig eredetiek, jóllehet a brit gyarmati időszakban ez utóbbiak méretét csökkentették. Az északi falon, a nyugati ajtó melletti falfestményen William Milne tiszteletes, a kínaiak első protestáns misszionáriusa szerepel. Ő és Robert Morrison tiszteletes készítették el a Biblia első protestáns fordítását kínai nyelvre. Ez 1819-ben készült el, és saját nyomdájában nyomtatták ki Melakában. Az oltár fölött látható dekoratív „Utolsó vacsora” című kép mázas csempékből készült. A templom homlokzatának eredeti színe fehér volt, jelenlegi sötét terrakotta színét – akár csak a környező épületekét – 1911-ben kapta, amikor a britek, feltehetően a gyakori trópusi esők által eláztatott vörös lateritkövek folyamatos elszínezése miatt végleg vörösre festették az épületeket.   

A templom komoly gyűjteménnyel bír olyan egyházi igazgatási iratokból, mint amilyenek a régi anyakönyvek, különféle egyházi könyvek és jelentések, ezeket azonban ma Malajzia Nemzeti Levéltárában őrzik. Szintén felbecsülhetetlen értékkel bírnak azok az ezüst oltáredények, amelyek a holland gyarmatosítás korai éveiből maradtak fenn. Érdemes még megemlíteni az oltáron látható Biblia sárgaréz borítóját, melyen János evangéliumának kezdő fejezetének első verse olvasható holland nyelven. De térjünk még vissza a hollandokhoz, akik 183 éven át tartó uralmukkal Melaka leghosszabb gyarmati időszakát jelentették. 1824. március 17-én aláírták az angol-holland szerződést, melynek keretében Melaka a Brit Kelet-indiai Társaság tulajdonába került, akik a szumátrai Bencoolen városát adták érte cserébe. 1838-ban Daniel Wilson kalkuttai püspök az anglikán egyház eljárása szerint újra felszentelte a templomot, amely ekkor kapta a Krisztus-templom elnevezését is. 1858-ban a kegyhely fenntartását a Straits Settlements, vagyis a Szoros-települések brit kormánya vette át. 2003. december 13-án, hálaadó istentisztelettel ünnepelték a templom fennállásának 250. évfordulóját, vagyis eszerint ez az épület a legrégebbi fennmaradt holland templom, mely az anyaországon kívül található.  

A Krisztus-templom hétfőtől szombatig 8:30 és 17:00 között van nyitva. A belépés ingyenes, fotózni viszont nem szabad bent. Mivel működő templom, a megfelelő, illő öltözet elvárt. A vasárnapi istentiszteletek angol (8:30) és mandarin (10:30) nyelven történnek.