A melakai Szent Pál-templom

A melakai Szent Pál-hegyen magasodó romos templom, a Gereja St. Paul nem csak Malajzia, de az egész délkelet-ázsiai régió legrégebbi keresztény imaháza, melynek története szorosan összefonódik a jezsuita rend társalapítójának, Xavéri Szent Ferencnek az életével. A templomot később, a holland uralom idején református kegyhellyé alakították, ma pedig az óváros egyik legfontosabb történelmi látnivalója.

Alig tíz évvel Melaka portugál gyarmatosítása után, 1521-ben egy portugál nemes, egy fidalgo, bizonyos Duarte Coelho hálás szívvel kezdte építeni az egykori Melaka-dombon – mely a portugál uralom alatt a Monti Ali Maria, vagyis Mária-domb nevet kapta – a kicsiny Nossa Senhora do Oiteiró, vagyis a hegyi Szűzanya kápolnát, miután hajója szerencsésen megmenekült egy ellenséges támadás elől a Dél-kínai-tengeren. Coelho bárkáját csak a hirtelen feltámadó hatalmas vihar mentette meg a pusztulástól, így hálából megfogadta, hogy templomot emel a dombtetőn. Pedig a portugál nemesnek nem voltak ismeretlenek a környékbeli vizek és partszakaszok. 1509-től Indiában szolgált, 1516-17 között bejárta Kína, a mai Vietnam, Indonézia vidékeit, követ volt Sziámban, és fontos szerepet játszott Melaka meghódításában is. A kis templomot egyébként több néven is ismerték: Madre de Deus, azaz Istenszülő kápolnája, illetve Nossa Senhora da Annunciada, Miasszonyunk Angyali üdvözlet temploma.

1548-ban aztán az indiai Goa érseke, Don Juan de Albuquerque átadta a templomot az 1540-ben alapított Jézus Társasága (közismertebb nevén jezsuita) rendnek, a tulajdoni lapokat pedig Xavéri Szent Ferenc vette át, akit a pápa még 1541-ben a Távol-Kelet pápai legátusává nevezett ki. Xavéri Szent Ferenc Loyolai Ignác mellett egyike volt a rend megalapítóinak és legelső misszionáriusainak. Bár Ferenc csak néhány hónapot töltött Melakán (Goa, a Fűszer-szigetek, Japán és Kína között utazott), mégis a helyi portugálok nagy tiszteletben részesítették őt, és a templomot is, ahol prédikált. Hosszú éjszakákat töltött itt imádkozva, és legalább öt levelet írt meg a ma már romos templom falai között. Tisztelői több csodaszámba menő tettet is feljegyeztek róla; egy alkalommal a prédikáció közben extázisba került, majd arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak egy távoli tengeri csata sikeres kimeneteléért, végül pedig kihirdette a győzelmet. Ez a csata Malaya északi részén, a Perlis-folyó torkolatánál folyt.

Malajzia legelső iskolája is Xavéri Szent Ferenc nevéhez fűződik; amikor 1545-ben először járt Melakában, feltűnt neki, hogy a helyi portugál közösség gyermekeinek alapfokú oktatási intézményre lenne szüksége. Három évre rá Goából küldött egy papnövendéket, Roque de Oliveira testvért, aki a Bibliából tanította olvasni a gyerekeket, akik addig tankönyvek híján törvényi jelentésekből, bírósági anyagokból ismerkedtek a betűk világával. Az iskola – mely Szent Pál nevét viselte – 120 tanulóval indult, de az év végére már elérték a 180 főt, sőt, a következő esztendőre tovább nőtt a létszám, mert két új tanító csatlakozott Roque de Oliveirához. Az intézmény délelőtt és délután működött, délben hittant tanultak a hegyi kápolnában, de az írás és olvasás mellett nyelvtan és latin is szerepelt az órarendben. Az iskola eleinte két épületben működöt, melyek az egykori kormányzói ház helyén álltak. 1578-ra, alig nyolc hónap alatt egy újabb, tágas épület is elkészült. Ferenc számára a kápolna jelentette a bázist Kínába és Japánba irányuló missziós útjainak előkészítésére.

Ferenc összesen négy iskolát alapított, a melakai mellett egyet Goában, egyet Cochinban (mindkettő Indiában), és egyet Ternate-ben (a Molukkák egyik szigete), ahol a portugálok mellett befolyásos bennszülött gyermekek is tanulhattak, mert rajtuk keresztül igyekeztek befolyást gyakorolni a helyiekre. A legjobb eredményeket elérő diákok Goába mentek tovább képezni magukat, ahol jezsuita papokká szentelték őket, de olyan is előfordult, hogy tolmácsok (linguák) lettek, akik később eredményesen segítették a térítő misszionáriusok munkáját. A maláj „sekolah”, vagyis iskola szó egyébként a portugál „escola” szóból ered, sőt a portugál időszakból mintegy 450 szó maradt fenn a maláj nyelv szókincsében. Ferenc végül Melakából indult utolsó útjára, Kínába, ahol a császári követség tagjaként akart eljutni az uralkodóhoz. Ez a misszió végül meghiúsult, ő pedig 1552. december 3-án egyedül halt meg San Csaog szigetén. Testét 1553 februárjában szállították vissza Melakába, de mindenki döbbenetére az hónapokkal később is teljesen friss volt. Végül Goán helyezték végső nyugalomra.

A hegyi kápolnát a XVI. század második felében többször is felújították, kibővítették. 1556-ban egy második emeletet is húztak rá, majd 1590-ben egy harangtornyot építettek hozzá. Sokáig kérdéses volt, hogy lebontsák-e a régi, elavult épületet, és inkább egy újat építsenek, de a portugál lakosság nagyon ragaszkodott a templomhoz, ahol a Kína partjainál elhunyt Xavéri Szent Ferenc maradványait is több mint fél évre eltemették, mielőtt Goába vitték volna. Végül köztes megállapodás született, a templom homlokzatát, nagyobb falait megtartva, az épület területét kelet felé megnövelték, emeletet és egy harangtornyot építettek rá. 1592-ben egy kis sírboltot nyitottak a szentély közepén, feltehetőleg itt temették el Ferencet. Persze rajta kívül is több neves személyt, katonákat, szerzeteseket helyeztek itt végső nyugalomra, akik mind Melakában szolgáltak. Végül a templomot és a haranglábat fehér mésszel festették le, hogy a Melakai-szoroson közlekedő hajóknak jól látható irányzék legyen. 

Az A Famosa-erődön belül – mely lényegében a Melaka-hegy köré épült – állt tehát a városháza, két kórház, öt templom, a domb aljában alakult ki a portugál lakosság városnegyede, míg a hegyoldalban a portugál tisztek rezidenciája épült fel. A hegy tetején pedig az ekkoriban az Istenszülő (Madre de Deus) nevet viselő templom, valamint az iskola állt. Egyébként ez utóbbi két épület helyén terült el a portugál hódítás előtt a melakai szultán palotája, illetve mecsete, melyeket a hódítók földig romboltak, majd ezek köveinek felhasználásával épült meg az erőd. Amikor 1641-ben a hollandok megszerezték Melakát, szinte valamennyi portugál épületet lerombolták, csupán az A Famosa erőd, és a hegy tetején álló templom élte túl a pusztítást. Az erődöt, mely a továbbiakban a holland helyőrség bázisa volt, 1670-ben felújították és kibővítették, de ugyanerre a sorsra jutott a Madre de Deus-templom is, melyet a katolikus portugálok elűzése után holland református templommá szenteltek fel, átnevezték Szent Pál-templomra, más néven Bovenkerkre, majd 112 éven át itt tartották istentiszteleteiket, addig, amíg a Holland téren álló Krisztus-templom meg nem épült.

A melakai Szent Pál-templom – az egykori kis Nossa Senhora do Oiteiró hegyi kápolna, a későbbi Madre de Deus-templom – ezzel végleg elveszítette eredeti funkcióját, a Krisztus-templom 1753-as megépülte után többé nem használták Isten házaként. A holland gyarmati uralom alatt az erődrendszer megerősített része lett, templomhajóját pedig temetővé alakították. Amikor a britek 1824-ben átvették a várost, az egykori templomból lőporraktár lett. Tornyát lerombolták, viszont 1849-ben egy neoklasszikus stílusú, 13 méter magas, három szintes világítótornyot építettek elé. A torony ma is áll, viszont már nem működőképes. A XX. század elején Robert Norman Bland (Penang állandó tanácsosa és a Straits települések gyarmati közigazgatásának köztisztviselője) irányítása alatt kezdődtek meg a templom és környékének szakszerű feltárásai. 1924-ben tárták fel a régi sírkamrát (ahol feltehetően Xavéri Szent Ferencet is eltemették), majd 1930-ban folytatódtak az ásatások az újonnan alakult Malacca Historical Society irányításával, ekkor kerültek a templomrom falaira a régi portugál sírkövek is.

Utolsó melakai tartózkodása, és halála 400. évfordulójának emlékére, 1952-ben szobrot állítottak Xavéri Szent Ferencnek a templom romjai mellett. A magas kőtalapzaton álló hófehér szobornak azonban hiányzik a jobb csuklója, miután alig egy nappal a szobor felszentelése után egy hatalmas kazuárfa rádőlt a szoborra, és letörte a végtagot. Ez azért is érdekes, mert amikor a pápa 1614-ben szentté avatta Ferencet, nagyjából ugyanott választották le a jobb kezét, amellyel életében az áldást osztotta. Az ereklyét Claudio Aquaviva jezsuita pap, a rend ötödik generálisa vitte Goából Rómába egy ezüst ereklyetartóban, melyet azóta a római Il Gesu-templomban lehet megtekinteni. Azt mondják, amikor a kezet leválasztották a testről, az még éppen olyan friss volt, mint halálakor, és vér folyt a csonkból, márpedig a szerzetes ekkor már 62 éve halott volt. A legendához az is hozzátartozik, hogy amikor Ferenc San Csaog szigetén elhunyt, a hajó megérkeztéig ideiglenesen elhantolták, és hogy maradványait könnyebben szállíthassák, a hús bomlását felgyorsítsák, holttestét égetett mésszel borították be. Amikor azonban két hónappal később a testet exhumálták, megdöbbenve vették észre, hogy az nem indult bomlásnak. Ezt csodának tekintették, ami a szentté avatás egyik kritériuma. 

A holttest ezt követően 1553-ban érkezett Melakába, ahol a hegyi templomban helyezték el ideiglenesen, koporsó nélkül, egy meglehetősen kisméretű sírban. Ekkor törhetett el a nyaka, amelyért Dom Alvarot, Melaka kormányzóját és egyben Vasco da Gama felfedező unokaöccsét okolták, aki nem ápolt túl jó viszonyt a szerzetessel. Amikor a holttestet 9 hónap után ismét exhumálták, hogy végső nyughelyére, az indiai Goába szállítsák, a test még mindig friss volt. Sőt, azóta is teljesen jó állapotban, bár összezsugorodva látható, amikor a Bom Jesus bazilikában tíz évente egyszer közszemlére teszik. Egyesek szerint Ferenc testét szakszerűen mumifikálhatták, mások viszont a romolhatatlan test csodájának vélik a jelenséget. Igazság szerint Ferenc testéről az egyik lábujja is hiányzik (ezt egy másik ereklyetartóban őrzik, és minden pénteken és vasárnap láthatják a hívek), amelynek egészen bizarr a története: eszerint a szent testrészt 1554-ben egy portugál hölgy harapta le, miközben megcsókolta a holttest lábát, hogy így tegyen szert a különleges ereklyére. A Rómába került jobb karhoz is különös legenda kapcsolódik: eszerint a kart egy asztalra helyezték, papírt, valamint tollat tettek mellé, és kérték, hogy írja alá a nevét, így bizonyítva szentségét. Ekkor a levágott kéz életre kelt és aláírta Ferenc nevét.

Bár a melakai Szent Pál-templom ma már nem működő istentiszteleti helyszín, szentségét máig megőrizte, köszönhetően a hosszabb-rövidebb ideig itt működő, és csaknem kilenc hónapon át itt eltemetett Xavéri Szent Ferecnek, aki a katolikus egyház szerint a második legeredményesebb hittérítő Szent Pál óta. A helyszín éppen ezért Melaka egyik leginkább kedvelt turisztikai attrakciója, melyet nem utolsó sorban annak is köszönhet, hogy a tetőzet nélküli romtemplom teraszáról pompás kilátás nyílik a városra és Melaka partvidékére (a legjobb kilátóhely Xavéri Szent Ferenc emlékműve mellől kínálkozik). A romhoz egy hosszan kacskaringózó, fehér lépcsősor vezet fel, bár ez a hegyre felfelé kaptató út meglehetősen komoly kihívás lehet egyeseknek a fülledt meleg és a szabálytalanul lerakott lépcsőfokok miatt. A templomrom mintegy 5-6 perces sétára található a Holland tér látnivalóitól, 10 percre a Porta de Santiago kaputól (A Famosa), szintén 10 percre a Flor de La Mar hajótól, és 10 méterre a szintén a domb tetején található Kormányzói Múzeumtól (Muzium Yang di-Pertua Negeri Melaka).