A Kuan Yin See-templom

A Jalan Burmah egyik legjelentősebb taoista temploma a látványos homlokzatáról messziről felismerhető Kuan Yin See szentély. Bár a templomot az Irgalmasság Istennőjének, Kuan Yinnek szentelték, mégis a Kilenc Császáristen fesztivál idején a leglátványosabb és a legforgalmasabb.

Nem messze George Town történelmi belvárosától, a Jalan Burmah forgalmas városi szakaszának elején, ahol a Jalan Penang és a Jalan Dr. Lim Chwee Leong találkozik – mintegy 3 percre a Masjid Titi Papan–mecsettől, 7-8 percnyi sétára a Komtartól, és ellenkező irányban, a Jalan Burmah-n kifelé szintén 7-8 percre a Wesley metodista templomtól – található az 1923-ban alapított, gazdagon díszített Kuan Yin See taoista szentély, melyet Kuan Yinnek, az Irgalmasság istennőjének szenteltek. A díszes homlokzattal büszkélkedő épületet gyakran két másik templommal is összetévesztik, a szintén Kuan Yinnek ajánlott, Pitt Street-en álló Kuan Yin Teng-templommal (mely három másik kegyhellyel együtt a „Harmónia” utca egyik híres temploma, és amelyek innen nagyjából 20 perces sétával elérhetőek), illetve a Macallum Streeten épült Kilenc Császáristen-templomával, mivel a Kuan Yin See legismertebb és legnagyobb szabású ünnepe a Kilenc Császáristen fesztiválja. De ne szaladjunk ennyire előre.

Amikor a Kuan Yin See-templom a XX. század első harmadában felépült, még meglehetősen külvárosi környezetben állt. A 3,7 kilométer hosszú Burmah Road (malájul Jalan Burmah) ma George Town egyik legfontosabb és leghosszabb útja, mely északkeleti irányban halad kifelé a városközpontból Pulau Tikus felé, amely egykor burmai bevándorlók városrésze volt (Kampung Ava), innen ered az út ismertebb elnevezése. A helyiek azonban Jalan Kreta Ayer, vagyis ’Vizeskocsi út’ néven is ismerik, amely a vezetékes víz bevezetése előtti időkre emlékeztet, amikor a vidéki országút szerepét betöltő Burmah Road-on még vizes kocsikon szállították a városba a friss vizet, illetve arra az első vízvezetékre, mely a Botanikus kerttől a Leith Street Ghaut-ig szállította a vizet. A Jalan Burmah városiasodása csak a XX. század második felében következett be, így a modern urbanizáció a Kuan Yin See templom környékét is elérte, s a kegyhely korábbi vidéki környezetétől eltérően ma már nyüzsgő városi közegben áll.   

A Kuan Yin See templomot egy tradicionális bungalóból alakították ki, melyet 1923-ban a Kek Lok Si-templom második apátja, Ben Zhong adományozott az új Irgalmasság istennője szentélyének létesítéséhez. Szintén az ő nevéhez fűződik a Kek Lok Si komplexum hírneves épületének, a Tízezer Buddha pagodájának a felépítése is. A Kuan Yin See templom homlokzatát díszítő csempék az 1980-as években kerültek a kegyhely falára. A templom egyik első szerzetese Fa Kong volt, aki nevének jelentése „Üres Dharma” (a dharma többféle jelentéssel is bír: természetes rend, a természet törvénye, a törvény és igazságosság, az erkölcsös viselkedés forrása). Penangon Fa Kong volt a legelső szószólója a chen buddhizmusnak (amely a japán zen-ből ered). Persze a jó szerzetes számos különcségéről is ismert volt, így például imádta az akrobatikát, az állatokat (kutyáit Angliában versenyeken is indította), és a szerencsejátékot, amelynek nyereményéből egy állatkertet is alapított Ayer Itamban. Híres, általa költött zen verse olvasható a Kek Lok Si-templom kertjében található kősziklán. 

A szentély bejáratánál látható táblán Chen Baochen (1848-1935) kalligráfiái láthatók. Chen Baochen a Csing-dinasztia regnálása (1644–1912) végén alkancellárként szolgált a Legfelsőbb Titkárságon, illetve tanítója és tanácsadója volt Kína utolsó császárának, Pu Ji-nek (1906-67). 1917-been támogatta a Mandzsu restaurációt, de később eltávolodtak egymástól Pu Ji-vel, mivel Chen nem támogatta a Mandzsukuo felállítását (az 1930-as, 40-es években fennálló, japán vezetés alatt álló bábállam). Chen a politikusi pálya mellett egyébként elismert kalligráfia mester is volt, akinek kalligráfiái ma is magas áron kelnek el az aukciókon. De térjünk vissza pár mondat erejéig a Chen Baochen által írt kalligráfiára, amely a kínai költészet egyik formája, vagyis egy duilian (kuplé). A ’dui’ és a ’lian’ karakterek szó szerinti jelentése megfelelő, illetve egyesítő. A duilian két mondatból tevődik össze, amelyek azonos számú karakterből állnak. Az első (kezdő mondat) első karaktere és a második mondat (vagyis utolsó mondat) együtt egy értelmes kínai szót alkotnak. A duilian általában ajtókon, az ajtók oldalán, falakon és oszlopokon látható, és kínai kalligráfiával írják. 

A Kuan Yin See komplexum fő templomát Guan Yin-nek (Kuanjin) szentelték, aki a buddhista kelet-ázsiai vallás egyik legnépszerűbb bódhiszattvája, vagyis megvilágosodott személye. Indiai megfelelőjével, Avalókitésvarával ellentétben, Kínában, Koreában, Thaiföldön, Japánban és Vietnamban többnyire nőneműként ábrázolják. Az „irgalom istennője”, vagy „kegyelem istennője” elnevezés a jezsuita misszionáriusoktól ered. A templom jobboldali szentélyét a taoista istennek, Jiu Huangdinak, a Sárga Császárnak ajánlották. Huangdi az ókori kínai mitológia egyik legjelentősebb uralkodója és kultúrhérosza, aki a Kr. e. III. évezredben uralkodhatott. A Sárga Császárt ma általánosan a kínai civilizáció létrehozójának és a kínai nép ősének tekintik. Mégis, a Kuan Yin See templom legnagyobb ünnepe nem az Irgalom istennőjéhez, és még csak nem is a Sárga Császárhoz kapcsolódik, hanem a Kilenc Császáristen Fesztiváljához, amikor a templom előtt hosszan húzódó standokon vegetáriánus étkeket és édességeket kínálnak a bhakták (hívek) számára. A fesztivált Délkelet-Ázsia kínai közösségei a kilencedik holdhónap első és kilencedik napja között szokták megtartani (többnyire szeptember és október hónapokra esik) az Északi Csillag istennőjének (a Nagy Göncöl) kilenc fiának szentelve.