A Hang Tuah Mauzóleum, Melaka

Hang Tuah Malajzia egyik legnagyobb nemzeti hőse, aki a legenda szerint Melaka legdicsőségesebb időszakában, a Melakai Szultanátus idején négy másik társával együtt a szultán, Mansur Shah testőre volt. Történetét a Maláj Annales, és a Hikayat Hang Tuah című hősi eposz is elmeséli. Sírja azon kevés korabeli építészettörténeti emlék közé tartozik, amely túlélte az évszázadok viharait.   

Mert, hogy ezekből bőven akadt errefelé. Amikor ugyanis a portugálok 1511-ben elfoglalták a messze földön híres, virágzó kereskedelmi kikötővárost, Melakát, igyekeztek mindent elpusztítani, ami az azt megelőző dicsőséges korszakhoz kötődött. A szultáni palotát lerombolták, a mecsetek építőköveiből emelték erődjüket, az A Famosát, az iszlám vallás gyakorlását pedig betiltották, követőit üldözték. Később, már a holland, majd a brit gyarmati uralom idején ilyen szélsőséges üldöztetések nem voltak jellemzők (a protestáns hollandok inkább a katolikus portugálokkal nem szimpatizáltak), a gyarmati létbe taszított Melaka azonban már csak egy elfelejtett, távoli település volt a nagy gyarmatbirodalmak térképén. Ekkorra viszont a legtöbb emlék, mely még a Melakai Szultanátus idején épült, az enyészeté lett, s csak nagyon kevés relikvia maradt fenn e dicsőséges korszakból. Ezek közé tartozik a Melaka óvárosában található Hang Jebat Mauzóleum, a Jonker Street házai között megbújó Hang Kasturi Mauzóleum, illetve a Melakától 13 kilométerre, északra, a tengerparton fekvő Tanjung Klingben található Hang Tuah Mauzóleum. 

Hang Tuah négy társával – Hang Jebattal, Hang Kasturival, Hang Lekirrel és Hang Lekiuval – együtt elismert silat harcosok voltak, amely egy ősi maláj harcművészeti forma. Ők öten a szultán, előbb Muzaffar Shah (uralkodott: 1446-1459), majd fia, Mansur Shah (uralkodott: 1459–1477) személyi védelméről gondoskodtak, míg nem Hang Tuah-ra – aki egyben a laksamana, egyfajta tengernagy posztját is betöltötte – több tisztviselő is féltékeny lett az udvarban és azzal rágalmazták, hogy elcsábította az uralkodó egyik szolgálólányát. Mindez persze nem volt igaz, a szultán azonban anélkül, hogy kivizsgálta volna a vádakat, halálra ítélte Hang Tuah-t, akinek a halálát később Hang Jebat meg akarta bosszulni. Hang Tuah azonban nem halt meg, végül neki kellett Hang Jebatot megölnie. Történetükről Hang Tuah és Hang Jebat históriája című cikkben írtam részletesebben. Ugyanakkor a maláj irodalom és népi folklór is megemlékezik róluk, bár ahány leírás, annyiféle eseménysor számol be kalandos életükről, emiatt aztán a történészek megkérdőjelezik létezésük történelmi hitelességét.

Annak ellenére, hogy Hang Tuah-t maláj származásúnak vélik, sírja dél-indiai stílusjegyeket visel magán. Nyughelyéhez hasonló sír George Town-ban található: az indiai muszlim közösség vezetőjének, a Kapitan Kelingnek, Cauder Mohiddeen Merican-nak építettek hasonlót. A történészek pedig feltételezik, hogy Tanjung Kling helyén egykor indiai település lehetett, amely szintén megkérdőjelezi a mauzóleum hitelességét. Hang Tuah halálát minden róla szóló ősi feljegyzés máshogy említi; a Sejarah Melayu (Maláj Annales) azt mondja, hogy meghalt és Tanjung Klingben temették el, míg az életét feldolgozó hősi eposz, a Hikayat Hang Tuah úgy tartja, hogy a férfi egyszerűen eltűnt. A sírhoz vezető lépcső tetején két kris, vagy keris, azaz tradicionális maláj tőr által keretezett kapu magasodik. A fegyverek Hang Tuah-ra utalnak, mivel egyrészt ezt a fajta tőrt használják a silat harcművészek is, másrészt Hang Tuah egy legendás tőrrel ölte meg Hang Jebatot, a Taming Sari krissel. A központi sír mögött egy hosszú fal egy másik, kisebb mauzóleumhoz vezet, amelyben egy egyszerű fehér kő, a legendás harcos sírköve található. A szépen karban tartott, fehérre meszelt sírt fal veszi körbe, amely mentén, információs táblákon lehet olvasni Hang Tuah életéről és tetteiről.