A melakai Szultáni Palota Múzeum

A Szent Pál-domb aljában, dúsan zöldellő kert közepén elterülő Szultáni Palota Múzeum minden bizonnyal Melaka egyik legkedveltebb és legtöbb látogatót vonzó látványossága, és nem véletlenül. Az 1984-86 között készült palota a Melakai Szultanátus uralkodói rezidenciájának modern másolata, melyet a Maláj Annalesből származó információk és adatok alapján építettek újjá.

Melaka óvárosában, az A Famosa erődtől alig egy perces rövid sétatávolságra, a dombtetőn magasodó Szent Pál-templomtól, illetve a Holland tértől pedig 10 perces sétára található a melakai Királyi Palota Múzeum, amely a város hosszú és változatos történelmébe, azon belül is elsősorban a dicsőséges XV. század eseményeibe, a Melakai Szultanátus korába enged bepillantást. A hagyományos maláj palota stílusában épült rezidencia ma abban a formájában látható, amilyen az 1456 és 1477 között regnáló Mansur Shah uralkodása idején volt. Bár a komplexum a portugálok 1511-es ostroma során teljes mértékben elpusztult, annak részletes és pontos leírása fennmaradt a Sejarah Melayu, vagyis a Maláj Annales szövegeiben, így ezt használták fel a palota újjáépítése során, mely majdnem ugyanott épült fel, mint ahol az eredeti Istana állt. Az épület azért is egyedülálló akár egész Malajziában is, mert hűen tükrözi az ország, a legkorábbi maláj királyság históriájának, építészet-, és társadalomtörténetének részleteit.

A replika terveit a Malajziai Történelmi Társaság és a Melakai Művészek Szövetsége javaslatai alapján, az 1465-ben épült eredeti palota mintájára készítették. Ez volt az az időszak ugyanis, amikor Melaka politikai és kulturális nagyhatalomnak számított a régióban, amikor a malájok vitathatatlanul dicsőségük csúcspontján voltak. S jóllehet a Maláj Annales jóval később, a XVII. században íródott, és egyes részei misztikus, mesés tartalmakkal vannak átszőve, ez az az irodalmi mű, amely nagyrészt más, történelmileg hiteles források által igazolható bizonyítékokra támaszkodva a nagy maláj birodalom keletkezésének, fejlődésének és pusztulásának történetét mutatja be, még, ha romantizált formában is. Ugyanakkor, mivel a malájok abban az időben kő helyett fából építkeztek (még a királyi paloták is fából épültek!), egyetlen korabeli épület sem maradt fenn.

A Sejarah Melayu viszont megjegyzi, hogy „az épület kivitelezése rendkívül szép volt, és még egy ilyen palota nem volt a világon.” Aztán rátér a részletekre is.

Akárcsak az eredeti palota, a hosszúkás, téglalap alakú (73 x 12 méter), háromszintes épület minden részlete fából készült, még vascsavarokat sem használtak hozzá, kizárólag facsapokat. A tető alapanyagául szolgáló belian fát (Eusideroxylon zwageri) Sarawakból importálták, míg a csiszolt padlók a kemény resak fából (Vatica és Cotylelobium fajtákból) készültek. A fából készült falakba bonyolult virágmotívumokat véstek, amelyeket a tradicionális maláj fafaragással, az ukiran stílusában készítettek. A palota helyiségei is az eredeti istana elrendezését követik, így bepillanthatunk a balairong seri-be, vagyis a trónterembe, az uralkodói hálószobába, és más ünnepi és privát termekbe, szobákba, kamrákba. A palota építészetileg tökéletes példája annak a hagyományos architektúrának, amely nem csak a trópusi hőséghez, de a régióban oly gyakori özönvízszerű monszun-esőzésekhez is alkalmazkodott. Ahogy a korabeli feljegyzésekből kiderül, az egykori palota a Melaka-folyó torkolatára nézett, ami azt jelenti, hogy az épület valójában a Szent Pál-domb túloldalán lehetett.

A három szintből és nyolc teremből álló múzeum, a Muzium Kesultananan, diorámákon, korabeli öltözékeket viselő bábukon keresztül mutatja be a XV. századi Melaka történelmét és a Maláj Szultánság örökségét. Láthatunk itt korabeli kereskedőket Arábiából, Kínából, Gudzsarátból, Jáváról, Sziámból, melyek azt a hangulatot tükrözik, amely a gazdag kereskedőváros kikötőjére olyannyira jellemző lehetett, mintegy fél évezreddel ezelőtt. Másik dioráma a híres maláj harcosok, Hang Tuah és Hang Jebat történetét mutatja be, akik ma Malajzia nemzeti hősei. Hang Tuah, mint a korabeli maláj nemesi értékrend, különösképpen a hűség képviselőjének élete szintén a Maláj Annales szövegeiből ismerős. A harmadik diorámán keresztül bemutatott történet Tun Kudué, aki eredetileg Mansur Shah apjának, Muzaffar Shahnak (uralkodott: 1446-1459 között) volt a felesége, és aki a női önfeláldozás maláj eszményét testesítette meg, miután az állam stabilitása érdekében lemondott a szultánnal való boldog házasságáról, hogy hozzámenjen a nagyvezírhez, Tun Alihoz, cserébe azért, hogy az lemondjon posztjáról.  

Más kiállítóterekben a korszakra jellemző, tradicionális maláj fegyverek, konyhai kerámia eszközök, ékszerek, hagyományos helyi viseletek, bútorok, szabadidős tevékenységeket, az uralkodói háztartás szokásait és hagyományait bemutató gyűjtemény, szultáni koronák, hangszerek, valamint a külföldi követek ajándékai láthatók, összesen mintegy 1350 felbecsülhetetlen értékű műtárgy. Szintén élményszámba megy a palota gondosan ápolt kertjének, az úgy nevezett „Tiltott kertnek” (Taman Larangan) a meglátogatása is, melyet feltehetőleg az uralkodó háremének tartottak fenn egyfajta pihenő, rekreációs területként. Ugyanakkor a korabeli kert létezésére egyetlen kínai utazó leírásától eltekintve semmiféle bizonyíték nincsen, aki viszont megjegyezte, hogy a kertben bőségesen termő fák nőttek. A 2,5 millió MR-ből felépült múzeumot hivatalosan 1986. július 17-én nyitotta meg Dato’ Seri Dr. Mahathir Mohamad miniszterelnök.

És hogy miért éppen Mansur Shah uralkodásának időszakát veszi górcső alá a múzeum, miért az ő palotájának másolatát építették fel kései melakai tisztelői? Az 1400-1511 között eltelt rövid, alig 111 év volt Malajzia talán legdicsőségesebb időszaka, s ennek is az egyik legkimagaslóbb korszakának az 1459–1477 között uralkodó Mansur Shah regnálása tekinthető. Sultan Mansur Shah ibni Almarhum Sultan Muzaffar Shah Melaka hatodik maláj szultánja volt, akinek uralkodását expanziós törekvések jellemezték: ekkor lett Melaka vazallusa a Maláj-félsziget és Kelet-Szumátra számos területe, illetve Perak, Bernam és Siak is, de Szingapúr is melakai uralom alatt állt. Amit pedig nem katonai erővel szerzett meg, azt dinasztikus házasságok keretében láncolta magához, így például lányát, Mahadewi hercegnőt Siak királyához adta nőül. És bár a legenda – illetve a korabeli krónikás, a portugál Tomé Pires – Mansur Shah idejére datálja Hang Li Poh kínai hercegnő érkezését (amely szintén illene a melakai uralkodó dinasztikus törekvései körébe), a történelmi tények nem támasztják alá a történet hitelességét. Az uralkodó eredményes gazdaságpolitikát folytatott, és nevéhez köthető az iszlám terjesztése is a régióban, ugyanis a szultán fordíttatta le a Koránt maláj nyelvre.

A melakai Szultáni Palota hétfő kivételével minden nap 9-18 óra között tart nyitva, a belépő jegy ára felnőtteknek 2 MR, gyerekeknek 1 MR. Külföldi látogatóknak 5 MR a belépő jegy ára. Maláj szokás szerint, mielőtt belépünk az épületbe, le kell venni a cipőt!