Sri Mahamariamman hindu templom, Kuala Lumpur

A Merdeka tértől mintegy tíz perces sétára, a Chinatown szélén, két buddhista templom között bújik meg Kuala Lumpur legrégebbi és legnagyobb presztízsű hindu temploma, az 1873-ban elkészült Sri Mahamariamman szentély, melynek építtetője ugyanaz a K. Thamboosamy Pillai volt, mint aki a Batu-barlangok kiépítését is elrendelte. A templom eredetileg magánszentélynek készült, és csak az 1920-as évek végén nyílt meg Kuala Lumpur indiai, tamil származású hívei előtt is. Az első templom eredetileg a KL vasútállomás közelében állt, majd 1885-ben helyezték át a Jalan Tun H. S. Lee-re, ahol ma is látogatható. 1887-ben aztán újabb átalakításon esett át; eredeti attap falazása és tetőfedése helyett (Malajziában, Indonéziában, Szingapúrban és Bruneiben használatos módszer, amikor az attap-pálma leveleiből készülnek a kampongok falai és teteje) a szentély téglából épült újra. A következő átépítésre már 81 évet kellett várni. A templom mai formáját 1968-ban nyerte el, ekkor kapta monumentális, 23 méter magas, díszesen faragott bejárati tornyát, az öt szintes gopuramot (melynek építése, szépítése, díszítése csak 1972-re fejeződött be). Ez a színesre festett, hindu istenségeket ábrázoló torony a dél-indiai templomok építészeti sajátossága. Az új templomot 1973-ban szentelték fel Mariamman, más néven Parvati dél-indiai anyaistennő tiszteletére.

Maga a templom alaprajza egy háton fekvő emberi alak formáját képezi, melynek ’feje’ nyugati, ’lába’ (ez esetben a gopuram) pedig keleti irányba mutat.

Ez a megoldás az anyagi és a szellemi világ közötti küszöböt jelképezi. A fejnek a belső szentély, vagyis a garbhagriha felel meg, mely egy szabadon álló épületrész saját tetővel és falakkal, illetve egy kelet felé néző bejárattal. A templomban található a fő imaterem, melynek gazdagon díszített mennyezete van, illetve itt van még három szentély, melyek fölé hagymakupola került, ezek kívülről is jól látszanak. A templom épületét további négy kicsi szentély keretezi. A baloldali szentély Pillaiyaré (más néven Ganésha), az elefánt fejű istenségé, míg a jobboldali testvéréé, Murugan (más néven Kartikéya) istenségéé. Az elefánt fejű Pillaiyar a bejárat mellett is helyet kapott, mivel ő felel az akadályok elhárításáért. A templom belsejében található nyolc oszlopon Lakhsmi, a jólét istennőjének nyolc manifesztációja látható (Ashtalakhsmi), melyek a jólétet, a termékenységet, a szerencsét, az egészséget, a tudást, az erőt, és a hatalmat jelképezik.

A templomot a hindu hagyományok szerint 12 évente egyszer mindig újra felszentelik. Magát Sri Mariamman istenséget főként az őshazából elvándorolt indiaiak, illetve tamilok imádják, mert őt tekintik az idegen földön való tartózkodás védnökének.

A templomban látható a híres, 6.5 méter magas, 350 kilós ezüst szekér, melyet az éves Thaipusam fesztiválokon szoktak használni: ezen szállítják Murugan, illetve feleségei, Valli és Deivanai szobrait a Batu-barlangokhoz. A két fehér tulok által vontatott szekeret Indiában készítették, majd darabokban hozták Kuala Lumpurba, ahol 1893-ban használták először. A szekeret tizenkét darabból állítják össze, és 240 darab harang díszíti. A Thaipusam fesztivált egyébként 1892 óta tartják meg Kuala Lumpurban, mely azóta is hívők (bhakták) és turisták ezreit vonzza január-február hónap fordulóján. A felvonulás, illetve maga a fesztivál – mely a Sri Mahamariamman templom és a Batu-barlangok között zajlik – Murugan szent dárdája, a vel köré épül. A bhakták – akik arcukat, nyelvüket kis ezüst lándzsákkal szúrják át – tejjel áldoznak uruknak, melyet íves tartószerkezetekre akasztott edényekben, a kavadikban hoznak magukkal. Egy másik híres fesztivál a Deepavali, vagy Diwali, a fény ünnepe. Ez egy öt napos fesztivál, mely a hindu Kartika holdhónapnak, vagyis október és november közepének felel meg; a fény győzelmét jelképezi a sötétség felett, a jóét a gonosz felett, illetve a tudást a tudatlanság felett. A Deepavali ünnepén a bhakták elmélyülten imádkoznak a templomban.

A szentély díszítésére a legmagasabb minőségű, legfinomabb anyagokat, illetve a legelismertebb kézműveseket alkalmazták:

a csempék Spanyolországból és Olaszországból érkeztek, a szobrok aranyból készültek, de a drágaköveket sem sajnálták a díszítéshez. A gopuram 228 megjelenített istenségét dél-indiai mesterek faragták, a fő szobrász nevét is feljegyezték: S. T. Muniappa volt Tamil Naduból. Aki belép a templomba a lenyűgöző gopuramon keresztül, hatalmas változást tapasztalhat a kinti hangos, zajos, párás utcakép és a szentély magasztos légköre között: a derű az egész helyiséget belengi, a padló kellemesen hűvös (cipőt le kell venni belépéskor!), míg a levegőt a felajánlott virágok, a kámfor, a dhoop és az agarbattis (utóbbi kettő indiai füstölő) illata tölti meg.

A belépés ingyenes, de felajánlást elfogadnak. A szentélyben szabad fotózni.