A San Jiang-templom

A Clan Jettiestől délre terül el a Macallum Street Ghaut nevű új negyed, melyet az 1980-as években hoztak létre a Macallum Street meghosszabbításával, egy olyan mocsaras, mangrove ligetekkel borított területen, melyet a tengertől nyertek vissza. Addig az egymással párhuzamos két utca, a Gat Lebuh Macallum, és a Gat Lebuh Cecil – melyek ma a Macallum Street Ghaut fő ütőerét képezik – csak két kis ösvény volt, melyek az elvadult, mocsaras tengerpartra vezettek. A negyedet fokozatosan fejlesztették közszolgálati intézményekkel, iskolákkal, éttermekkel, piacokkal, különböző vállalkozásokkal, templomokkal – ilyen például a Kilenc Császáristen temploma a Macallum Street Ghaut déli csücskében – valamint újabb és újabb lakótelepekkel és lakóparkokkal, közülük a legutóbbi a Sri Saujana apartmanház három blokkja, melyet az egykori, azóta megszüntetett Koay-móló helyén építettek fel. A móló része volt az 1963-ban épült Hong San Keong-templom (magyarul a ’Főnix-hegy temploma’) is, de a mólóval együtt ezt is lebontották (később, 2012-ben azonban újjáépítették).

Ez a két, cölöpökön álló jetty, vagyis klán móló a Presgrave Street Ghaut mellett nyúlt a tenger irányába egy félig mocsaras területen, amely apálykor száraz volt. A Koay Jetty volt mind közül a legrövidebb életű móló, mivel csak a XX. század közepén alapították, de 2006-ra már le is rombolták. A többihez hasonlóan eredetileg az itt élő koayok is a munkásosztályt képviselték: kikötői munkások, hajósok, szénfeldolgozók voltak, de etnikailag és vallásukat tekintve különböztek tőlük. A Kínában hui néven ismert koayokat etnikailag arabként, illetve közel-keleti származásúként azonosították, akik a XIV. századra Dél-Kínában, főleg Fujian tartományban telepedtek le. Bár új hazájukban a hokkien nyelv használatát átvették, muszlim vallásukat továbbra is megőrizték. Boldogulásuk nagyrészt a nem han származású dinasztiáktól (a mongol Yuan-, vagy a mandzsu Csin-dinasztia) függött, akiknek az uralma idején a koayoknak is jól ment. A XIX. század közepén azonban, főként a tajingi lázadást követően sok koay is csatlakozott a korábban útra kelt han kínaiakhoz a Maláj-félszigeten történő letelepedéshez. A XXI. század elejére viszont a Koay-móló sok lakója már nem is hui eredetű volt, ráadásul sokan közülük feladták kikötői munkájukat, ezért a városvezetés úgy döntött, hogy megszünteti a mólót és a koayokat kárpótlásban részesíti, amit ők el is fogadtak.

Amikor a Koay Jettyt 2006-ban lebontották, a Sri Sauyana apartmanház közvetlen szomszédságában épült fel a taoista San Jiang-templom is. (Ennek épületében kapott helyet hat évvel később a korábban említett, lebontott templom, a Hong San Keong-szentély is.) A San Jiang-templom nevének jelentése magyarul ’Három folyó temploma’, patrónus istenségeinek együttes elnevezése pedig Tai Por Kong, vagyis ’A nagy üdvösség istenségei’. A legtöbb taoista istenséghez hasonlóan a Tai Por Kong három alakja is egy-egy katonai tisztviselő volt eredetileg, akik haláluk után megistenültek. Ők a késői Tang-dinasztia tábornokaiként híresültek el: nevezetesen Bao tábornok, Ti tábornok és Qiu tábornok, akik lelkiismeretesen kivették a részüket a Tang-dinasztia (Kr. u. 618 – 907) kultúrájának és művészetének Fujian tartományban való elterjesztésében. Ahhoz, hogy egykor élt emberek megistenülését jobban megérthessük, érdemes a taoizmus istenképzetét is körüljárni egy kicsit. 

A tao panteon elképzelhetetlen mértékben tele van kisebb-nagyobb istenekkel, szentekkel, szellemekkel. Ezek között természetistenek, illetve védő és oltalmazó szellemek is vannak, akiknek tisztelete bonyolult rituálékkal van teleszőve. Mindez a taoizmus – amely Kína egyik legnagyobb autentikus ősi vallása, ami jelentős mértékben befolyásolta a kínai kultúrát, filozófiát, politikát, gazdaságot, irodalmat, zenét, a kínai orvoslást, a harcművészeteket, vagy éppen geográfiát – szoros kapcsolatát mutatja az ősi kínai misztikus tanításokkal, a sámánizmussal, a totemizmus ősi kultuszaival, az ősi néphittel. A tao szerint az istenvilág csúcsán a „három tiszta” isten áll: a fenséges Jade Császár, vagyis az égisten (Shang Ti), az őskezdetként megszemélyesített tao, aki P’an Ku, az első ember megtestesülésében saját testrészeiből hozta létre a világ sokféleségét, illetve Lao-ce, aki P’an Kuval egybeolvadva alkotja a harmadik istenséget. Lao-ce testéből a nap és a hold, hajából a csillagok, húsából a négylábúak, beleiből a kígyók, szívéből pedig egy szent hegy jött létre. A különböző taoista iskolák aztán újabb és újabb szentekkel, istenekkel, szellemekkel, démonokkal bővítették a taoista panteont. A népi vallásosság elleni küzdelem legjobb módja pedig az volt, hogy a nép által imádott isteneket és szellemeket beemelték a „hivatalos” kánonba. Már a legkorábbi iskolák iratai között is rengeteg megistenült személyt találhatunk, akik az élet apró-cseprő dolgaiban is a bhakták (hívők) segítségére lehettek.

A három tábornok esetében is hasonlóképpen történt az apoteózis: először a Fujian tartomány-béli hokkien nép, a donghaiok kezdték őket imádni, akik felépítették és nekik szentelték a Ninghai-templomot. A három tábornokot eredetileg Zong Xun Gongnak, vagyis ’Az őrjárat fő istenségeinek’ hívták, a Tai Por Kong név csak később honosodott meg. Zong Xun Gong tisztelete Donghaiból terjedt el aztán Hui’an és Sin Kang falvakba (utóbbi a Khoo kongsi Khoo klánjának anyafaluja), így amikor később a hokkienek elhagyták Fujiant és a tengeren túlra vándoroltak, magukkal vitték Tai Por Kong tiszteletét. A Hui’an-ból érkezett hokkienek, amikor Penangra érkeztek, egy Koay Kang Ngar nevű területen telepedtek le, amely nevének jelentése ’a folyón túl’. Az említett folyó a Praingin folyóra utal, amit manapság inkább Praingin-csatornának neveznek. Ez a környék magába foglalja a Magazine Road-ot, a Noordin Street-et, a Presgrave Street-et, a Tye Sin Street-et és néhány másikat a Chit-Teow Loh (Hét út) területén. Az első penangi Tai Por Kong-templomot egy Sin Kean Seng nevű, riksás alapította 1920-ban. Ez a templom azonban az 1990-es évekre elavult, ezért a templomi bizottság új templom építésére kezdett adományokat gyűjteni. 

Az új templom elnevezésére vonatkozó ötletek a helyi hokkieniektől, de még Kínából is érkeztek, végül a San Jiang mellett döntöttek, amely a fujiani Hui’an eredeti Tai Por Kong templomának a neve, ami valóban három folyóra néz. És ha már a név szorosan kötődött az anyaországi templomhoz, akkor az építőanyagoknak is maximálisan tradicionálisnak kellett lennie, így azok nagy részét is Kínából importálták. Ez az egyetlen malajziai kínai taoista templom, ahol a Tai Sui istenségek mind a hatvan formáját imádják. A Tai Sui egy kínai kifejezés a Jupiter bolygóval közvetlenül szemben elhelyezkedő csillagokra, annak nagyjából 12 éves orbitális ciklusa alatt. Ezeket istenségekként személyesítették meg, s ma egyaránt ismerik a taoizmusban, a kínai buddhizmusban, a Feng Shui-ban, illetve a kínai asztrológiában. A templom előtt egy misztikus lény, egy félig teknősbéka és félig sárkány gránitszobra látható, de a szentély egy csodaszép, középkori kínai dzsunka másolatát is rejti, egy olyan vitorlásét, amellyel a Hui’an-ból származó hokkienek Fujian tartományból a távoli Nanyangba hajóztak. (Nanyang Délkelet-Ázsia kínai elnevezése a sinocentrikus ideológia szerint, mely szerint Kína a világ kulturális, politikai vagy gazdasági központja.)

Bár a templom azon a területen épült, amelyen egykor a Koay Jetty állt, és a szentély története szorosan kapcsolódik Hui’an-hoz, mint az anyaországi régióhoz, a kettőnek csak érintőlegesen van köze egymáshoz. A kínai taoista Tai Por Kong tiszteletet a hokkieni donghaiok hozták magukkal arra a területre, ahol a muszlim huik (koayok) éltek Fujianban. Mivel a huik gyakran üldöztetésnek voltak kitéve, és mivel keveredtek a hokkieni han kínaiakkal, a huik lassan elnyomták identitásukat és asszimilálódtak a hanokkal, bár a vallásukat (kisebb változtatásokkal, pl. a sertéshús engedélyezett fogyasztása) mindvégig megőrizték. Mire a XIX. század derekán megérkeztek Penangra, olyan mértékben integrálódtak a han kínaiakhoz, hogy arab tulajdonságaik nagy részét elvesztették. Rájöttek, hogy ugyanazt a nyelvet és kultúrát használják, mint a legtöbb kínai bevándorló Fujianból; az egyetlen különbség a vallásuk volt. Így tehát a Hui’an-ból érkező huik (koayok) és hokkienek is a korábban említett Koay Kang Ngar nevű területen telepedtek le, a Magazine Road-ot, a Noordin Street-et, a Presgrave Street-et, a Tye Sin Street-et és néhány másikat a Chit-Teow Loh (Hét út) területén. Csak amíg a koayok mecsetbe jártak imádkozni, a hokkienek a taoista San Jiang-templomba. 

És hogy még egy csavar legyen a történetben, a koayok már a középkorban is azt hangoztatták, hogy ők a Koay klán leszármazottai, akik a Tang-dinasztia egyik befolyásos muszlim tábornokától származnak, az illető tábornok pedig Turkesztánt (Belső-Ázsia) és a Selyemút nyugati területeit felügyelte. Ugyanakkor előmozdította a kínai kultúra elterjedését Közép-Ázsiában. Ugyanez a motívum figyelhető meg a San Jiang-templom tábornok istenségei esetében is, akiknek a nevéhez a Tang-dinasztia kultúrájának és művészetének fujiani elterjesztése fűződik. A Tang-dinasztia időszakát egyébként a kínai civilizáció egyik aranykorának tartják. A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások (Közép-Ázsia, Észak-Korea, Észak-Vietnam) jellemezték. A VII-VIII. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a Selyemút kereskedelme, és a kínai kultúrát számos idegen hatás érte. S jóllehet, a VIII-IX. század már a lassú hanyatlás időszaka volt, a császári hatalom is meggyengült, mégis, a Tang-kort a kínai történelem aranykorának szokás tartani: Kína befolyása soha nem látott mértékben megnőtt, virágzottak a művészetek, komoly városiasodás kezdődött és rengeteg technikai újítás jelent meg. 

De térjünk vissza a penangi San Jiang-templomhoz, melynek legnagyobb ünnepe a 10. holdhónap 11. napján van, ugyanis ezen a napon van a Tai Por Kong istenségek születésnapja, amikor a bhakták összegyűlnek a gazdagon díszített templomban, hogy imádkozzanak. A szentély egyébként egy 20 perces sétára található a Clan Jetties látványos fekvésű templomától, a Hean Boo Thean-templomtól, míg alig 8 perces gyaloglásra a Macallum Street Ghaut másik csücskén felépült Kilenc Császáristen templomától, a Komtar felhőkarcoló toronytól pedig 25-30 perces sétára található.