A Sri Krishna Bagawan Alayam templom, Sungai Dua

Az 1970-es évekig mezőgazdasági területként hasznosított Sungai Dua ma George Town egyik gyorsan fejlődő délnyugati külvárosa, mely 8,7 kilométerre délre terül el a történelmi városközponttól, nagyjából az első Penang-híd és a Jerejak-sziget között, Penang-sziget keleti-középső részén. Északon az Universiti Sains Malaysia, keleten Sungai Nibong, nyugaton pedig a Bukit Jambul városrészek határolják. Nevét a területén keleti irányba átfolyó Sungai Dua-folyóról kapta. A városrész a szomszédos Universiti Sains Malaysia (USM) egyetem 1969-es megalapításával kezdett urbanizálódni: elsősorban hatalmas lakótelepek nőttek ki a földből rövid idő leforgása alatt. Az egyik ilyen lakótelep, a Tamam Pekaka közepén található ma a Sri Krishna Bagawan Alayam templom, mely jóval megelőzte a körülötte kialakuló városi környezet kiépülését. Korábban csak egy egyszerű hindu templom volt, amely a gyümölcs-, és zöldségültetvényeken dolgozó vidéki telepesek igényeit szolgálta.

Amikor a XX. század elején a Sri Krishna Bagawan Alayam templomot megalapították, a Taman Pekaka lakótelep még ötlet szintjén sem létezett. Az első templomot egy indiai településen építették az 1920-as években valahol a Jalan Sungai Dua Besar, a Lorong Sungai Dua és Batu Uban környékén, az ott lakó tamil közösség számára. Ennek az első szentélynek Sri Ramar Madam-Math volt a neve, és Krishna hindu istenségnek szentelték. 1932-ben azonban állami szintű építési beruházás miatt el kellett hagyni az addigi helyszínt, így a templomnak új helyre kellett költöznie. Egy tehetős kínai földbirtokos vállalta, hogy az újonnan felépítendő kegyhely számára földterületet bérel, míg az építéshez szükséges anyagi forrásokról a kormány gondoskodott. Az új templom végül 1965-ben készült el, július 30-án lett bejegyezve, amivel egyidejűleg új nevet is felvett: Sri Krishna Bagawan Alayam. 1966-ban egy ismeretlen megvásárolta a földterületet, amelyen a templom állt, majd két év múlva tovább adta az SPPK-nak (Syarikat Koperasi Pegawai-Pegawai Kerajaan – Kormányzati tisztviselők szövetkezeti társasága). Ettől kezdve a templomi bizottság célja a föld megvásárlása, illetve a kegyhely felújítása volt, végül egy olyan megállapodás született, hogy az SPPK vállalta a szentély teljes körű felújítását, ami 1988 őszére el is készült.

Csakhogy a Tamam Pekaka lakótelep – sőt, lényegében egész Sungai Dua – gyors növekedése és kiépülése miatt már az új templom sem tudta tovább kielégíteni a bhakták, a hívek igényeit, az új épület is szűkösnek bizonyult. Ezért 1991-ben ismételten megállapodást kötöttek a templom újabb rekonstrukciójáról, ami néhány év késés, és 4 év építkezés után el is készült, a kegyhelyet végül 2004. október 31-én szentelték fel. A felszentelési ünnepségen egy, a Taipingi Állatkertből érkezett igazi elefánt is jelen volt, mint Ganesha isten megtestesítője. A hindu hagyományok szerint Ganesha, az elefántisten, mint minden akadály eltávolítója, az az istenség, aki előtt tisztelegni kell a kedvező alkalmak esetén, s ilyenkor az elefánt különleges áldást oszt a híveknek. Ez a ma látható templom egyébként egészen egyedülálló, más penangi, sőt, maláj, de még dél-indiai hindu templomoktól is különbözik egyszínű, halványsárga-bézs árnyalatával, amelyet az épület külső homlokzata kapott. Persze a belső szentélyek, a mandapa (oszlopos csarnok) szobrai gazdagon díszítettek és főleg igen színpompásak. A külső egyszínű festést azonban egészen hétköznapi okok miatt részesítették előnyben: ez megkönnyíti az általános karbantartást.

Nézzük meg kicsit közelebbről azt az istenséget is, akinek a tiszteletére a kegyhelyet felszentelték. Krishna az a hindu istenség, akinek kultuszával Magyarországon leginkább találkozhatunk, Malajziában azonban egyike a sok hindu istennek. Krishna nevének jelentése szanszkritul „mindenkit vonzó”, más feltételezések szerint „fekete”. A hinduizmusban ő Visnu (a vaisnavizmus legfőbb istene, a trimúrti, az isteni hármasság egyik alakja, az anyagi teremtés fenntartója és védelmezője) nyolcadik inkarnációja, avatárja. A hinduizmusban az avatár az isten alászállása, aki a földön halandó lényben ölt testet a világ megmentése, a törvények helyreállítása, vagy követőinek megvédése céljából. Ennek során egyrészt megőrzi isteni természetét, másrészt földi természete is lesz. Ahogy Visnu egyre feljebb került a hindu panteonban, úgy az ő avatárjai váltak a legfontosabbakká: Krishna mellett többek között Ráma a hetedik avatárja, akinek tetteit a Rámájana foglalja össze, míg kilencedik megtestesülése Buddha, aki a buddhizmus központi alakja. Krishna tetteit a Mahábhárata és a Bhagavad-gíta foglalja össze, utóbbi, a hinduk egyik legszentebb szövege szerint Krishna maga az Istenség legfelsőbb személyisége. Ő az első, eredeti és legfőbb élőlény, és minden egyéni lélek az ő szerves része. Testben, lélekben és energiáin keresztül egyszerre van jelen mindenhol, miközben transzcendentális formájában mindig lelki világbeli lakhelyén tartózkodik.

Krishna vallásos tisztelete bizonyos alakjaiban már a Kr. e. IV. században megjelenik. Legfelsőbb Lényként azonban csak a középkor óta tisztelik. Emellett persze további perspektívákban is megjelenhet: gyakran ábrázolják isteni gyermekként vagy fiatal fiúként, de lehet tréfacsináló, az ideális szerelmes modellje, isteni hős. A visnuizmus (a hinduizmus három fő ágának egyike) irodalma Krishnát a naphoz, kedvesét, Srímati Rádháránit pedig a napfényhez hasonlítja, mivel egyszerre azonosak és különböznek egymástól. Krishnát egyesek egykor valóban létező személynek tartják, aki Kr. e. 3200–3100 között élhetett. Születésnapját a hindu hagyományok a sravan hónapra teszik (a Gergely-naptár szerint augusztus, vagy szeptember), ez a Krishna Janmashtami, ami a visnaizmus egyik legfontosabb ünnepe. Másik fontos ünnepe a Holi (vagy színek fesztiválja, amely egy több napon át tartó tavaszköszöntő ünnep), amely február, március hónapra esik, és Hiranjakasipu démonkirály legendájához kapcsolódik, amely szerint Visnu isten Naraszimha formájában (Visnu negyedik megtestesülése, egy mitikus ember-oroszlán alak) pusztította el a gonosz királyt miután végzett húgával, a démon Holikával is. Az ünneplők ilyenkor festékporral szórják, és színezett vízzel locsolják egymást, de gyakran raknak ünnepi máglyákat is, amelyekkel a rossz szellemeket próbálják elűzni. 

A Sri Krishna Bagawan Alayam-templom amellett, hogy első sorban istentiszteleti központ, végső soron az indiai művészet, kultúra, oktatás és társadalmi tevékenységek központja is a fiatalok, illetve Sungai Dua indiai közössége számára. A belépés (megfelelő öltözetben) ingyenes, a templom belső helyiségeiben szabad fotózni. Azonban a bhaktákat imádkozás idején nem illik ezzel zavarni.