A penangi Nagyboldogasszony-templom

A George Town UNESCO Világörökségi védettségű történelmi óvárosában található római katolikus Nagyboldogasszony-templom lényegében egyidős a várossal, és pompásan szimbolizálja azt az etnikai és vallási sokszínűséget, mely a szigetre, és lényegében Malajziára oly jellemző.

A George Town-i Lebuh Farquhar 3. szám alatti Nagyboldogasszony-templom története szorosan összefonódik a gyarmati Penang korai históriájával, jóllehet az évtizedek, évszázadok során mindvégig a város történelmének tanúja maradt. A templomot azok az eurázsiaiak építették, akik Francis Light kapitánnyal érkeztek Penangra, amikor 1786-ban megalapította a britek kereskedelmi állomását a szigeten, mely lényegében Délkelet-Ázsia első brit gyarmata lett. Az eredetileg a sziámi Ligorban és Phuketen élő eurázsiaiak (Délkelet-Ázsia európai gyarmatosítása után az európai gyarmatosítók és az őslakos népek keveredése következtében kialakult kevert népesség, elsősorban Indonéziában, Malajziában, Szingapúrban, Vietnamban és a Fülöp-szigeteken), akik vallási üldöztetésnek voltak kitéve, 1781-ben Arnaud-Antoine Garnault sziámi püspök vezetésével a maláj Kuala Kedahba menekültek. Itt további 80 portugál katolikus csatlakozott hozzájuk, de érkeztek néhányan Sziám déli területeiről, illetve a hollandok által meghódított Melakkából is.

Ez a kis közösség Kuala Kedahban kapcsolatba lépett Francis Light-al, aki üzleti partnerével, James Scottal kereskedelmi tevékenységet folytatott Kedah partjai mentén, s mivel Light felesége, Martina Rozells is sziámi-portugál származású eurázsiai asszony volt, a kapitány jól beszélte a helyi nyelveket és jó viszonyt ápolt a kedahi szultánnal, a püspök Light segítségét kérte katolikus missziójának Penangra való áthelyezésében, miután a kapitány megalapította a szigeten George Town városát. Light beleegyezett a segítségnyújtásba, s elküldte értük Speedwell elnevezésű hajóját, mellyel segítette kivándorlásukat. Az eurázsiai katolikus közösség első csoportja 1786 Nagyboldogasszony ünnepén (augusztus 15.) ért partot Penangon, így ennek tiszteletére a Church Streeten felépített templomot Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel (így ez Malajzia harmadik legrégebbi katolikus temploma). Garnault püspök egyháztanácsa a szomszédos úton működött, amely ezért Bishop Street néven vált ismertté. A Church Street, a Pitt Street és a Bishop Street sarkán felépült első templom még csak egy kis faszerkezetű épület volt, melyet 1802-ben egy téglaépület váltott, aminek már két harangtornya is volt.

A ma látható épület 1857-60 között épült fel, immár végleges helyén, a Lebuh Farquhar-on. A XX. század első évtizedeiben kisebb átalakítások és hozzátoldások következtek, így például 1913-ban egy kórustetőt kapott az épület, míg 1916-ban a jelenlegi angol Oakham Morton & Moody orgona került beszerelésre. Ez Délkelet-Ázsia legrégebbi orgonája és Malajzia legnagyobb egyházi orgonája. Végül 1928-ban újabb nagyobb szabású felújítás és bővítés következett: ekkor kapta a templom az oldalhajóit, melynek köszönhetően alaprajza kereszt alakú lett, új tetőszerkezet készült, a belső oszlopokat kiszedték, nagyítva a belső teret, belső díszítésében pedig a korábbi klasszikus helyett az art deco stílus érvényesült. Ezt, az 1928-as felújítást később már csak kisebb átalakítások követték. A kis fatimai Miasszonyunk szentély, mely a templom bejárata előtt látható, 1954-ben, a Mária Év apropóján épült. Utoljára – George Town örökségi részeként – 2016-ban végeztek jelentősebb felújítást a Nagyboldogasszony-templomon 2,5 millió RM értékben.  

1941-ben, a japán megszállás idején a templomot bezárták, és csak néhány ritka alkalommal tartottak benne istentiszteletet. Úgy beszélik, hogy egy alkalommal, amikor harangoztak, egy japán katona bement a templomba, hogy elvágja a harangok köteleit, mert azok túl hangosak voltak. 1945 augusztusában, miután a japánok letették a fegyvert, az élet visszatért a normál kerékvágásba. 1955-ben megalakult a Penangi Egyházmegye (illetve ugyanekkor a Kuala Lumpur-i Főegyházmegye is), s míg Penangon a Nagyboldogasszony-, addig a maláj fővárosban a Szent János-székesegyház katedrális státuszt kaptak. A 70-es évekre azonban annyira lecsökkent a George Town-i katolikusok száma (1500 fő), hogy 1988-ban Antony Selvanayagam püspök úgy döntött, hogy a város négy katolikus templomát összevonja, s ezzel a Nagyboldogasszony-templomban létrejött a Városi plébánia. A templom, mint püspöki székhely, 2003-ig működött, ezt követően a cím a Szentlélek-székesegyházhoz került, a Nagyboldogasszony-templom pedig elvesztette katedrális státuszát. 2008-ban viszont, amikor George Town és Melakka az UNESCO Világörökség része lett, a kegyhely, mint világörökségi templom, új jelentőséget kapott.

A templom mellett találunk még egy első pillantásra különös, látszólag nem idevaló emlékművet is, mely a Mousquet francia rombolónak állít emléket. Az 1900-ban épült Arquebuse-osztályú romboló a francia haditengerészet kötelékein belül szolgált, melyet 1911-ben a Távol-Keletre küldtek, francia indokínai központtal. Az első világháború elején George Town kikötőjét a szövetségesek tengeri és kereskedelmi hajói használták, míg a németek a kínai Tsingtao kikötőjében horgonyoztak. 1914. október 28-án a német Kelet-Ázsiai Hajóraj elindult haza, Németország felé, de az SMS Emden könnyűcirkáló váratlanul a Melakka-szoros felé vette az irányt, és hajnali 4.30-kor megtámadta a mit sem sejtő George Town-i kikötőt (ez volt a Penangi csata), ahol torpedótámadást intézett az ott javítás alatt álló Zhemchug orosz cirkáló, valamint három másik, szintén ott horgonyzó francia hajó, a d’Iberville, a Fronde, valamint a Pistolet ellen. Az SMS Emden sértetlenül hagyta el a kikötőt, de menekülés közben összetalálkozott a járőrözésből visszatérő Mousquet francia rombolóval, melyet szintén sikerült elsüllyeszteni a Muka Head-nél, pontosan a Nagyboldogasszony-templom előtt. 1914. november 18-án az elesett tengerészek lelki üdvéért a penangi Nagyboldogasszony-templomban rekviemet tartottak.